Orient Expressz, 1995. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)
1995-01-04 / 1. szám
Magyarországi modell Kisebbségi önkormányzatok December derekán népes magyarországi parlamenti és küldöttség járt Romániában. Pontosabban az Országgyűlés 11 emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága tett látogatást kl több fórumon, politikai intézményben. A különbözőt mozzanatokra, a látogatás tanulságaira, valamint a romániai i ! sajtóval tartott találkozóra részletesen visszatérünk. Ezúttal is egy friss magyarországi eseményről tájékoztatunk, efelött kérdeztük Tirts Tamás FIDESZ-képviselőt. — Mint a sajtóértekezleten megtudtuk, Magyarországon az önkormányzati választásokkal egyidőben kisebbségi önkormányzatokra is lehetett szavazni. Mit jelent ez? — Magyarországon az 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény 13 kisebbséget ismer el. Ott, ahol kisebbségek élnek, tehát a 13 kisebbségből valaki jelezte, hogy kisebbségi listát akar indítani, és amennyiben a településtől függően egy nagyon alacsony számot elérnek, létrejöhetnek a kisebbségi önkormányzatok. Az újdonság az, hogy ezek a kisebbségi önkormányzatok öt fővel is például önálló testületet alkothatnak és a helyi önkormányzattól, a városi tanácstól vagy a falusi képviselő testülettől feladatokat vehetnek át. Ezekhez a feladatokhoz megkapják a hozzárendelt intézményeket és a megfelelő anyagi forrásokat, pénzügyi támogatást is. — Melyek ezek a lehetőségek? — A törvény nagyon pontosan szabályozza, hogy a kultúra ápolása területén, az anyanyelv használata, művelése, továbbá az oktatás az a tevékenységi kör, ahol a kisebbségek feladatokat igényelhetnek a helyi önkormányzattól. Adott esetekben, hogy ez utóbbi területről vegyük a példánkat, a szlovákok, románok, németek általános iskolákat, vagy középiskolákat igényelhetnek, átvételét kérhetik. — Miért a feltételes mód? — Mert a helyi önkormányzatoknak ezt a kérést elbírálás után meg kell szavazniuk, tehát végül is ők döntenek. — Milyen esetben fordulhat elő, hogy a helyi önkormányzat nem ad át - teszem föl - egy általános iskolát? — Elvi szinten beszélgethetünk csak, mert a gyakorlat ezután jut szóhoz. Nos, abban az esetben dönthet így egy önkormányzat, ha úgy véli, az illető kisebbség egyelőre gyenge, olyan értelemben, hogy anyagilag nem tudja ellátni feladatát, jelen esetben működtetni azt az iskolát... De miért ne tennék fel, hogy a kisebbség kérelmének javára dönt és akkor a kisebbség ott tulajdonképpen egy plusz jogosítványhoz jut. Ezt a sajtóértekezleten Gellért Kis Gábor képviselőtársammal, az emberjogi bizottság elnökével úgy fogalmaztuk meg, hogy nagyon fontos lépés a kulturális autonómia felé. — Arról is szó esett, hogy nyugat-európai vonatkozásban is előremutató gyakorlat körvonalai mutatkoznak ilyen tekintetben Magyarországon. .— A nyugat-európai normák általában csak egyénekben, tehát emberi jogokban gondolkoznak. Magyarország - nyilván a határon túli magyarokra is figyelve - elmozdult erről a szintről. Miért ne mondanám ki: a politikai élet végérvényesen elmozdult abban az irányban, hogy a kollektívumokat, helyi közösségeket is helyzetbe hozzuk. Remélem, hogy több száz településen ilyen kisebbségi önkormányzat alakul és akkor valóban helyzetbe is kerülnek az emberek. Milyen gondok adódnak mégis e téren, ami az emberjogi, kisebbségi bizottság számára is talán még mindig fogas kérdést jelent? — Van egy probléma, éspedig az, hogy a cigányság, amely létszámában elég magas - számuk Magyarországon 400 ezerre tehető - kulturális mássága miatt nem fog tudni mindenütt élni ezekkel a lehetőségekkel. Be kell vallanunk, tudjuk, nagyon rossz helyzetben vannak. A 88-89 óta folytatódó rendszerváltás, átalakulás nehézségeit a legszegényebb rétegek és ezen belül is a hazai cigányság viseli. A munkanélküliségtől az oktatásig számos problémájuk van. Ráadásul más kultúrából is jönnek... Ezért - ismétlem - a jelzett lehetőséggel, nem hiszem, hogy maradéktalanul élni tudnak majd. — Milyen módon tudja az állam az újonnan létrejött önkormányzatokat pénzügyi támogatásban részesíteni? — A működés szempontjából alapvető kérdés, hogy milyen forrásból, honnan finanszírozzák az önkormányzatokból lebomló kisebbségi intézményeket. A kisebbségi törvény, valamint a most beinduló gyakorlat pontosan szabályozza ezt a kérdést. Ami nem könnyű ügy, hiszen, ha majd a romániai magyar kisebbség eljut oda, hogy újra sok iskolája lesz, a következő probléma, kétségtelenül az, miből működtesse. De sajnos, még nem vagyunk abban a boldog helyzetben, hogy együttesen ezen kellene törnünk a fejünket. — A sajtóértekezleten említés történt arról, hogy e kisebbségi önkormányzatok létrejöttével a kisebbségek sorsa rendezésében mintegy az út közepére érkeztek el. Milyen további intézményekre, lehetőségekre számíthat a magyarországi kisebbség? ’ — Egy távolabbi, tulajdonképpen jogi intézmény, a kisebbségi szószóló beiktatása... — Amolyan omboudsman? — Igen, ez kifejezetten jogvédő intézmény funkciót tölt majd be. Azért fogalmazok jövő időben, mert ezt a státust, törvényt a parlamentnek még el kell fogadnia. Ha ez megtörténik és az intézmény létrejön, ennek feladata az lesz, hogy éves jelentésben a parlament tudomására hozza azokat a jogsértéseket, amelyeket neki egyfelől jeleznek, másrészt amivel ő mint intézmény hivatalból foglalkozik. Végezetül: úgy vélem, hogy a kisebbségek súlya távlatilag a megyerendszerben is megnövekszik és azok a jogi garanciák, amelyeket a kisebbségi törvény biztosít, valamennyi aspektusban rendezik Magyarországon ezt a kérdést. ANTAI ÉVA a ITT ÉS OTT ET-csalódások Szűkebb nemzetiségi jogok I—----------------------------------------------------------—————————————————————————-------------------------------------1 Az ET jogi bizottsága az év utolsó ülését Párizsban tartotta. 'Az ET jogászok éppen csak rápillantottak a Champs Elisée-ns istrázsáló fákra szerelt színes csillagocskákra és siettek albizottsági ülésre, ahol bokros teendők vártak rájuk. Zsúfolt és napirend, vitás kérdések, döntések. A zöld, sárga, kékis csillagocskák fénye hozzánk nem ért el, az ET-ben is mintha újszemernyit csalatkoztunk volna. Úgy tűnik, Nyugat-Európai mintha félne „a naptalan Kelet“ számára, az ott élő kisebbségijavára merészebbet lépni. Például az autonómia-formák, i kollektív jogok stb. nemzetközi dokumentumokba valófoglalása és kötelező ratifikálása terén. Sőt, még ahol lépett is, ki tudja, milyen hatásra, meghátrált. Az ET jogi bizottságában ezúttal egy ilyen kérdésről is szó esett. Frunda György kommentálja: • 1990-ben az EBEÉ koppenhágai Záróokmánya elég bő jogi keretet biztosított a kisebbségek számára. Ez volt az a momentum, amikor a kisebbségek úgy vélték, elérkezett a pillanat, hogy az ET is elfogadjon egy keretegyezményt, amely előírja a jogokat, az alkalmazás kötelezettségét, a kontroll-mecanizmusokat és végül a jogorvoslási lehetőséget. Ez az eljárás meg is indult. Ha nehezen is, de megszületett az 1201-es Határozat, de már ez is visszalépést jelentett a koppenhágai Záróokmányhoz képest. Az ET Közgyűlése elfogadta ezt a Határozatot, úgymond, sajátjának tekintette és tekinti, és kérte az új tagországokat, tartsák ezt tiszteletben mind a törvényhozásban, mind az alkalmazásban. A baj akkor következett be, amikor az ET Miniszteri Bizottsága elutasította azt, hogy elfogadja az 1201-es Határozatot mint az Európai Emberjogi Egyezmény 11. Mellékletét. Miért lett volna fontos, hogy a Miniszteri Bizottság ezt elfogadja? Azért mert ez az Európai Emberjogi Egyezmény kötelező valamennyi tagországra nézve. Ha elfogadták volna az 1201-es Határozatot, kötelező jelleggel alkalmaznia kellett volna minden ET-tagországnak. Be kellett volna indítani a kontroll-mechanizmust és lehetővé tenni - az emberjogi bíróságon keresztül - a jogorvoslást bármely állampolgár számára. Amikor a Miniszteri Bizottság elutasította, hogy a szóban forgó Határozat az Emberjogi Egyezmény szerves részévé váljék, egyben javasolta a Közgyűlésnek, hogy újabb egyezményt dolgozzon ki, de ez már csak a kulturális autonómiát foglalja magában. A jelenlegi helyzet tehát a következőképpen fest: az ET Titkársága, szakértői bizottsága - nem képviselők tehát - kidolgoztak egy újabb keretegyezményt. Ez viszont szűkebben méri a kisebbségi jogokat még az 1201-es Határozatnál is. Például nem határozza meg a nemzeti kisebbség fogalmát, nem beszél az identitás kinyilvánításáról és fejlesztéséről, csak a megőrzéséről. Mi több, szegényebb a kontroll-mechanizmust tekintve is. Az ET a Miniszteri Bizottságra bízza az ellenőrzést. Tehát nagykövetségek útján vagy legfennebb külügyiminiszteri szinten tárgyalják meg a sérelmeket és így a közrendbeli állampolgár nagyon nehezen jutna el oda, hogy az Európai Emberjogi Bírósághoz fodulhasson, ott számára jogorvoslást biztosítsanak. Dióhéjban ez volt a lényege a jogi bizottságban tett felszólalásomnak. Hangsúlyoztam, mennyire kiábrándultnak, mennyire sérültnek érzik magukat a kisebbségek. 1990-ben még reménykedtek, hogy születik egy olyan alapszerződés, amely nyugodt, kiegyensúlyozott, identitását jogi keretek között őrző életet biztosít majd a nemzeti kisebbségek számára. Sajnos, azóta nemhogy haladás, hanem visszalépések történtek e téren. Adott országokban újra nem ismerik el a nemzeti kisebbségeket. Szószólóikat üldözik, börtönbe hurcolják. Lásd a törökországi kurd képviselők helyzetét. Kifejtettem, hogy a kidolgozott keretegyezmény számunkra nem megfelelő és kértem az 1201-es Határozat elfogadását. Meg kell jegyeznem, hogy ebben nem kisebbségi képviselők is mellém álltak. A bizottságban végül is nem született döntés a kérdésben. A kérdés megvitatását elhalasztotta január végére, amikor Strasbourgban ülésezik majd a Közgyűlés is és a Miniszteri Bizottság is... Addig természetesen, az RMDSZ kidolgozza a vázolt kérdésben az állásfoglalását, amelyet a bizottság - és valószínű, a plénum - elé terjesztek majd, és kérjük az 1201- es Határozat újraelfogadását, életben tartását. • Előző beszélgetésünk alkalmával említette, hogy szóba került a kommunizmus problematikája és az ezzel kapcsolatos dokumentumot meg is vitatták. Történt-e előrehaladás e témában? • A határozat-tervezet ezúttal is vitára került, a volt szocialista, mai közép-kelet-európai országok képviselői, mindannyian több javaslatot tettünk ezzel kapcsolatban. Ez nem is csoda, hiszen mi valóban a bőrünkön éreztük, nap mint nap tapasztalhattuk a kommunizmus terrorakcióit. Azért harcoltunk, hogy az ET utasítsa el a kommunista ideológiát és főleg azt, hogy bármilyen párt részéről is érkezne ilyen kezdemény, határozottan vesse el. A kommunizmus elleni harc annál időszerűbb, mivel a hétköznapokban, politikai életben tapasztalható a visszarendeződés, a kommunisták átmentése. Ez már azért is nagy veszélyt jelent, mert olyan irányba sodorhatja az országot, amely elszigetelheti az európai integrációs folyamattól és megfosztja Romániát a jogállam kiépítésének lehetőségétől... ... És mivel ez az utolsó interjúnk ebben az esztendőben, az Orient Expressz valamennyi munkatársának, olvasójának kívánok egy sikeresebb, boldogabb új esztendőt. Jó egészséget, örömet, békességet. • Viszontkívánjuk Önnek és kedves családjának. BÉRES KATALIN