Orient Expressz, 1995. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)

1995-01-04 / 1. szám

Magyarországi modell Kisebbségi önkormányzatok December derekán népes magyarországi parlamenti é­s küldöttség járt Romániában. Pontosabban az Országgyűlés 1­1 emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága tett látogatást k­l több fórumon, politikai intézményben. A különbözőt­­ mozzanatokra, a látogatás tanulságaira, valamint a romániai i ! sajtóval tartott találkozóra részletesen visszatérünk. Ezúttal i­s egy friss magyarországi eseményről tájékoztatunk, efelött­­ kérdeztük Tirts Tamás FIDESZ-képviselőt. — Mint a sajtóértekezleten megtudtuk, Magyarországon az önkormányzati választásokkal egyidőben kisebbségi önkormány­zatokra is lehetett szavazni. Mit jelent ez? — Magyarországon az 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény 13 kisebbséget ismer el. Ott, ahol ki­sebbségek élnek, tehát a 13 ki­sebbségből valaki jelezte, hogy kisebbségi listát akar indítani, és amennyiben a településtől függően egy nagyon alacsony számot elér­nek, létrejöhetnek a kisebbségi önkormányzatok. Az újdonság az, hogy ezek a­ kisebbségi önkormány­zatok öt fővel is például önálló testületet alkothatnak és a helyi önkormányzattól, a városi tanács­tól vagy a falusi képviselő testü­lettől feladatokat vehetnek át. Ezekhez a feladatokhoz megkapják a hozzárendelt intézményeket és a megfelelő anyagi forrásokat, pénzügyi támogatást is. — Melyek ezek a lehetőségek? — A törvény nagyon pontosan szabályozza, hogy a kultúra ápolá­sa területén, az anyanyelv haszná­lata, művelése, továbbá az oktatás az a tevékenységi kör, ahol a kisebbségek feladatokat igényel­hetnek a helyi önkormányzattól. Adott esetekben, hogy ez utóbbi területről vegyük a példánkat, a szlovákok, románok, németek álta­lános iskolákat, vagy középis­kolákat igényelhetnek, átvételét kérhetik. — Miért a feltételes mód? — Mert a helyi önkormányza­toknak ezt a kérést elbírálás után meg kell szavazniuk, tehát végül is ők döntenek. — Milyen esetben fordulhat elő, hogy a helyi önkormányzat nem ad át - teszem föl - egy általános iskolát? — Elvi szinten beszélgethetünk csak, mert a gyakorlat ezután jut szóhoz. Nos, abban az esetben dönthet így egy önkormányzat, ha úgy véli, az illető kisebbség­ egye­lőre gyenge, olyan értelemben, hogy anyagilag nem tudja ellátni feladatát, jelen esetben működtetni azt az iskolát... De miért ne tennék fel, hogy a kisebbség kérelmének javára dönt és akkor a kisebbség ott tulajdonképpen egy plusz jogosítványhoz jut. Ezt a sajtóér­tekezleten Gellért Kis Gábor képviselőtársammal, az emberjogi bizottság elnökével úgy fogal­maztuk meg, hogy nagyon fontos lépés a kulturális autonómia felé. — Arról is szó esett, hogy nyugat-európai vonatkozásban is előremutató gyakorlat körvonalai mutatkoznak ilyen tekintetben Magyarországon. .— A nyugat-európai normák általában csak egyénekben, tehát emberi jogokban gondolkoznak. Magyarország - nyilván a határon túli magyarokra is figyelve - elmozdult erről a szintről. Miért ne mondanám ki: a politikai élet végérvényesen elmozdult abban az irányban, hogy a kollektívumokat, helyi közösségeket is helyzetbe hozzuk. Remélem, hogy több száz településen ilyen kisebbségi önkor­mányzat alakul és akkor valóban helyzetbe is kerülnek az emberek.­­ Milyen gondok adódnak mégis e téren, ami az emberjogi, kisebbségi bizottság számára is talán még mindig fogas kérdést jelent? — Van egy probléma, éspedig az, hogy a cigányság, amely létszámában elég magas - számuk Magyarországon 400 ezerre tehető - kulturális mássága miatt nem fog tudni mindenütt élni ezekkel a lehetőségekkel. Be kell vallanunk, tudjuk, nagyon rossz helyzetben vannak. A 88-89 óta folytatódó rendszerváltás, átalakulás nehéz­ségeit a legszegényebb rétegek és ezen belül is a hazai cigányság viseli. A munkanélküliségtől az oktatásig számos problémájuk van. Ráadásul más kultúrából is jönnek... Ezért - ismétlem - a jelzett lehetőséggel, nem hiszem, hogy maradéktalanul élni tudnak majd. — Milyen módon tudja az állam az újonnan létrejött önkormány­zatokat pénzügyi támogatásban részesíteni? — A működés szempontjából alapvető kérdés, hogy milyen forrásból, honnan finanszírozzák az önkormányzatokból lebomló ki­sebbségi intézményeket. A ki­sebbségi törvény, valamint a most beinduló gyakorlat pontosan sza­bályozza ezt a kérdést. Ami nem könnyű ügy, hiszen, ha majd a romániai magyar kisebbség eljut oda, hogy újra sok iskolája lesz, a következő probléma, kétségtelenül az, miből működtesse. De sajnos, még nem vagyunk abban a boldog helyzetben, hogy együttesen ezen kellene törnünk a fejünket. — A sajtóértekezleten említés történt arról, hogy e kisebbségi önkormányzatok létrejöttével a kisebbségek sorsa rendezésében mintegy az út közepére érkeztek el. Milyen további intézményekre, lehetőségekre számíthat a magyar­­országi kisebbség? ’ — Egy távolabbi, tulajdonkép­pen jogi intézmény, a kisebbségi szószóló beiktatása... — Amolyan omboudsman? — Igen, ez kifejezetten jogvédő intézmény funkciót tölt majd be. Azért fogalmazok jövő időben, mert ezt a státust, törvényt a parla­mentnek még el kell fogadnia. Ha ez megtörténik és az intézmény létrejön, ennek feladata az lesz, hogy éves jelentésben a parlament tudomására hozza azokat a jogsértéseket, amelyeket neki egyfelől jeleznek, másrészt amivel ő mint intézmény hivatalból foglal­kozik. Végezetül: úgy vélem, hogy a kisebbségek súlya távlatilag a megyerendszerben is megnövekszik és azok a jogi garanciák, amelyeket a kisebbségi törvény biztosít, valamennyi aspektusban rendezik Magyarországon ezt a kérdést. ANTAI ÉVA a ITT ÉS OTT ET-csalódások Szűkebb nemzetiségi jogok I—----------------------------------------------------------—————————————————————————-------------------------------------1 Az ET jogi bizottsága az év utolsó ülését Párizsban tartotta.­­ 'Az ET jogászok éppen csak rápillantottak a Champs Elisée-ns istrázsáló fákra szerelt színes csillagocskákra és siettek a­­lbizottsági ülésre, ahol bokros teendők vártak rájuk. Zsúfolt é­s napirend, vitás kérdések, döntések. A zöld, sárga, kéki­s csillagocskák fénye hozzánk nem ért el, az ET-ben is mintha ú­jszemernyit csalatkoztunk volna. Úgy tűnik, Nyugat-Európai­­ mintha félne „a naptalan Kelet“ számára, az ott élő kisebbségi­­javára merészebbet lépni. Például az autonómia-formák, i­­ kollektív jogok stb. nemzetközi dokumentumokba való­­­foglalása és kötelező ratifikálása terén. Sőt, még ahol lépett i­­s, ki tudja, milyen hatásra, meghátrált. Az ET jogi bizottságában ezúttal egy ilyen kérdésről is szó esett. Frunda György kommentálja: • 1990-ben az EBEÉ koppenhágai Záróokmánya elég bő jogi keretet biztosított a kisebbségek számára. Ez volt az a momentum, amikor a kisebbségek úgy vélték, elérkezett a pillanat, hogy az ET is elfogadjon egy keret­egyezményt, amely előírja a jogokat, az alkalmazás kötelezett­ségét, a kontroll-meca­nizmusokat és végül a jogorvoslási lehetőséget. Ez az eljárás meg is indult. Ha nehezen is, de megszületett az 1201-es Határozat, de már ez is visszalépést jelentett a koppen­hágai Záróokmányhoz képest. Az ET Közgyűlése elfogadta ezt a Határozatot, úgymond, sajátjának tekintette és tekinti, és kérte az új tagországokat, tartsák ezt tisztelet­ben mind a törvényhozásban, mind az alkalmazásban. A baj akkor következett be, amikor az ET Miniszteri Bizottsága elutasította azt, hogy elfogadja az 1201-es Határozatot mint az Európai Emberjogi Egyezmény 11. Mellékletét. Miért lett volna fontos, hogy a Miniszteri Bizottság ezt elfogadja? Azért mert ez az Európai Emberjogi Egyezmény kötelező valamennyi tagországra nézve. Ha elfogadták volna az 1201-es Hatá­rozatot, kötelező jelleggel alkalmaz­nia kellett volna minden ET-tagor­­szágnak. Be kellett volna indítani a kontroll-mechanizmust és lehetővé tenni - az emberjogi bíróságon keresztül - a jogorvoslást bármely állampolgár számára. Amikor a Miniszteri Bizottság elutasította, hogy a szóban forgó Határozat az Emberjogi Egyezmény szerves részévé váljék, egyben javasolta a Közgyűlésnek, hogy újabb egyezményt dolgozzon ki, de ez már csak a kulturális autonó­miát foglalja magában. A jelenlegi helyzet tehát a következőképpen fest: az ET Titkársága, szakértői bizottsága - nem képviselők tehát - kidolgoztak egy újabb keret­egyezményt. Ez viszont szűkebben méri a kisebb­ségi jogokat még az 1201-es Hatá­rozatnál is. Például nem határozza meg a nemzeti kisebbség fogalmát, nem beszél az identitás kinyilvání­tásáról és fejlesztéséről, csak a megőrzéséről. Mi több, szegényebb a kontroll-mechanizmust tekintve is. Az ET a Miniszteri Bizottságra bízza az ellenőrzést. Tehát nagykö­vetségek útján vagy legfennebb külügyiminiszteri szinten tárgyal­ják meg a sérelmeket és így a köz­rendbeli állampolgár nagyon nehe­zen jutna el oda, hogy az Európai Emberjogi Bírósághoz fodulhasson, ott számára jogorvoslást biztosít­sanak. Dióhéjban ez volt a lényege a jogi bizottságban tett felszó­lalásomnak. Hangsúlyoztam, mennyire kiáb­rándultnak, mennyire sérültnek érzik magukat a kisebbségek. 1990-ben még reménykedtek, hogy születik egy olyan alapszerződés, amely nyugodt, kiegyensúlyozott, identitását jogi keretek között őrző életet biztosít majd a nemzeti kisebbségek számára. Sajnos, azóta nemhogy haladás, hanem visszalépések történtek e téren. Adott országokban újra nem ismerik el a nemzeti kisebbségeket. Szószólóikat üldözik, börtönbe hurcolják. Lásd a törökországi kurd képviselők helyzetét. Kifejtettem, hogy a kidolgozott keret­egyezmény számunkra nem megfelelő és kértem az 1201-es Határozat elfogadását. Meg kell jegyeznem, hogy ebben nem kisebbségi képvi­selők is mellém álltak. A bizottság­ban végül is nem született döntés a kérdésben. A kérdés megvitatását elhalasztotta január végére, amikor Strasbourgban ülésezik majd a Közgyűlés is és a Miniszteri Bizottság is... Addig természetesen, az RMDSZ kidolgozza a vázolt kérdésben az állásfoglalását, amelyet a bizottság - és valószínű, a plénum - elé terjesztek majd, és kérjük az 1201- es Határozat újraelfogadását, életben tartását. • Előző beszélgetésünk alkal­mával említette, hogy szóba került a kommunizmus problematikája és az ezzel kapcsolatos dokumentu­mot meg is vitatták. Történt-e előrehaladás e témában? • A határozat-tervezet ezúttal is vitára került, a volt szocialista, mai közép-kelet-európai országok képviselői, mindannyian több javaslatot tettünk ezzel kapcsolat­ban. Ez nem is csoda, hiszen mi valóban a bőrünkön éreztük, nap mint nap tapasztalhattuk a kom­munizmus terrorakcióit. Azért harcoltunk, hogy az ET utasítsa el a kommunista ideológiát és főleg azt, hogy bármilyen párt részéről is érkezne ilyen kezdemény, hatá­rozottan vesse el. A kommunizmus elleni harc annál időszerűbb, mivel a hétköz­napokban, politikai életben tapasz­talható a visszarendeződés, a kommunisták átmentése. Ez már azért is nagy veszélyt jelent, mert olyan irányba sodorhatja az országot, amely elszigetelheti az európai integrációs folyamattól és megfosztja Romániát a jogállam kiépítésének lehetőségétől... ... És mivel ez az utolsó inter­júnk ebben az esztendőben, az Orient Expressz valamennyi mun­katársának, olvasójának kívánok egy sikeresebb, boldogabb új esztendőt. Jó egészséget, örömet, békességet. • Viszontkívánjuk Önnek és kedves családjának. BÉRES KATALIN

Next