Orient Expressz, 1995. szeptember-november (4. évfolyam, 28-34. szám)
1995-09-19 / 28-29. szám
INTERJÚ TILTAKOZÁS ÉS ÉPÍTKEZÉS Amikor első ízben vagy másodjára történt meg, hogy a román politikusok meg a sajtó bizonyos szárnya „félreértette”, félremagyarázta az ET-raportőrök, majd az ET elnökének nyilatkozatait, úgy véltük, a balkáni politika kétarcúsága, hamissága kísért. De mivel az eset jobbára hasonlóan megismétlődött Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának legutóbbi látogatása alkalmával is, gyanút fogtunk: itt többről van szó, összetettebb jelenséggel állunk szemben, amelynek szövetét tanulságos lenne fölfejteni. Ezért kértük föl Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, tekintse át a főbiztos látogatásának mozzanatait, a különböző politikai erők viszonyulását, hogy bepillantást nyerhessünk ennek a boszorkánykonyhának a titkaiba is. Induljunk ki abból, hogy a főbiztos első útja Romániában az RMDSZ-hez vezetett. Ez kétségtelenül jelzi a magyar kérdés súlyát a kisebbségügyi főbiztos szemléletében. Tagadhatatlan, hogy amikor Kelet-Közép- Európában kisebbségi problémák kerülnek napirendre, akkor elsősorban a magyar kérdésre gondolunk. Max van der Stoel úrral több ízben volt alkalmunk találkozni. Az ő tisztsége nyilvánvalóan az, hogy az EBESZ-ben jelenlévő országok - és köztudott, hogy valamennyi európai ország tagja a szervezetnek - politikai terében fölmerülő etnikai-kisebbséginemzeti problémákat megvizsgálja és a tényállásról időről időre tájékoztassa az EBESZ-t. Eddigi találkozásainkon azt tapasztaltuk, hogy ezeken az útjain és egyáltalán a kisebbségi kérdés vizsgálatakor az EBESZ-dokumentumokból indul ki, amely egyébiránt teljesen természetes. Ezt azért fontos tisztázni, mert a kisebbségi kérdések megítélésekor párhuzamosan működnek bizonyos európai intézmények, amelyek közül egyesek valószínűleg össze fognak olvadni. Működik tehát az Európa Tanács, amely sajátosan emberjogi kisebbségjogi szempontból közelíti meg a kérdéseket. Az Európai Unió kevésbé tág, hiszen a nyugat-európai közösségeket foglalja magában, e struktúrának már másak a hangsúlyai. Többek között gazdaságiak, de ugyanúgy emberjogi és kisebbségjogi kérdésekkel is foglalkozik. A két intézmény tehát nem ugyanazt a kört fedi le. És következik az EBESZ, amely egyfajta biztonságpolitikai szempontot képvisel. Már az első találkozásunkon is kiderült, és a látogatás végén sorra kerülő második megbeszélésen bebizonyosodott, hogy Max van der Stoel olyan szempontból közelíti meg a kisebbségi kérdést, hogy mennyire illeszkedik ez az EBESZ-dokumentumok kritériumaiba. A mi esetünkben, mennyire felelnek meg a koppenhágai dokumentumnak, amely az 1989 után született nemzetközi egyezmények, nyilatkozatok közül a legradikálisabb, ami a kötelező standardokat illeti. (Itt nem gondolok az ET- ajánlásokra, amelyek nyilván bizonyos szempontból kötelezőek azokra nézve, akiket az ET tagjaivá fogadott, és ezzel természetesen adott kötelezettségeket is vállaltak.) Viszont a koppenhágai dokumentum kitételei is általánosak. Ezért támadt a Max van der Stoel úr látogatása körül zavar, vogy az oktatási törvény megfelel-e a nemzetközi normáknak vagy sem. - Konkrétan hogyan zajlott le az első találkozás? - Mi kezdetben általános tájékoztatást nyújtottunk, felvázoltuk a hazai politikai helyzetképet és ennek keretében a magyar közösség gondjait, részletesen taglaltuk az erdélyi magyarság problémáit. Az ő kérdései szinte kizárólag az oktatási törvényre vonatkoztak. Ismerte a cannes-i csúcsértekezlethez intézett levelünket, elemzéseinket, dokumentumainkat. Ezekből kiindulva vettük cikkelyről cikkelyre az oktatási törvényt, és részleteztük fenntartásainkat. És honnan szárnyazott a zavar? Onnan, hogy a nemzetközi dokumentumok általános elveket mondanak ki. Ezeknek alapján a román kormány képviselői azt próbálják bizonygatni, hogy a romániai helyzet megfelel a nemzetközi normáknak, standardoknak. Ugyanakkor nekünk is a legfontosabb eszközünk pontosan a nemzetközi normákra való hivatkozás. Konkretizáljuk az oktatási törvényre ezt a kettősséget... - Vegyük azt a tételt, miszerint a helyi lehetőségekhez igazítva és a helyi hagyományoknak megfelelően biztosítani kell az anyanyelvű oktatást. Viszont a helyi lehetőség, hagyomány, és egészen a kisebbségnek bizonyos területen a jelentős számarányáig mind olyan tételek, amelyeket nemzetközi dokumentumban jobban lebontani nem lehet, mert a helyzetek sajátosak. Az egyelőre elképzelhetetlen, hogy olyan nemzetközi szabályozás szülessék, amelyben azt mondják ki, hogy ott, ahol tíz százalék fölötti arányban élnek kisebbségek, a kétnyelvű feliratokat használni kell. Ezek a nemzetközi szabályok úgy szólnak, hogy ott, ahol jelentős számban és hagyományosan élnek kisebbségek, lehetővé kell tenni a kétnyelvű feliratokat. A feltételekről lehet vitatkozni - és a hatalom minden lehetőséget megragad arra, hogy saját szempontjai szerint „értelmezze” ezeket a nemzetközi szabályokat -, de ez csak látszatvita. Végül is mindenki nagyon jól tudja, hogy a mi esetünkben az anyanyelvi oktatás teljes struktúrájához adottak a feltételek. A számaránybéli és más tényezők ezt bizonyíthatóan indokolják. - Milyen más tényezőkre gondol? - Egyetlen példát mondanék: az országban 1989 után több mint húsz állami főiskolai intézmény jött létre, tehát olyan városokban is, ahol azelőtt nem is működött egyetem vagy főiskola. Miért ne lett volna lehetőség az egyetlen magyar egyetem létrehozására, amelyet még más - például a hagyománytényezők is támogatnak. Ilyen kérdések megvilágítása végett került sor, és végül is nagyon hasznos volt a főbiztossal a második beszélgetés, miután a megfelelő kormányfórumokon a szóban forgó kérdéseket végigtárgyalta és véleményt formált... - Kinek a kezdeményezésére került sor az RMDSZ-székházban a második találkozóra? - Max van der Stoel úr kérte, hogy a látogatás végén, utolsó mozzanatként újra találkozózunk, és csak ez után fogalmazta meg, tette közzé a sajtónyilatkozatát, amellyel tiszta vizet öntött a pohárba. Ez a beszélgetés számunkra nagyon fontos volt, mert előzőleg a román kormány, a Tudomány- és Oktatásügyi Minisztérium képviselői azt próbálták Max van der Stoel úrnak bebizonyítani, hogy a törvénynek azok az általunk támadott cikkelyei úgy alkalmazhatók, hogy semmiféle diszkriminációhoz ne vezessenek. De ami még ennél is súlyosabb, mi megfogalmaztuk, hogy ez a törvény nemhogy nem jelent előrelépést az oktatás demokratizálásában, hanem éppen visszatáncolást, és kimutattuk, hogy nem tágítja a kereteket, mi több, létező formákat is megfojt. Ennek ellenére a kormány képviselői mindenképpen bizonygatni próbálták, hogy ez nem igaz, és igyekeztek garanciákat adni: úgy fogják alkalmazni a törvényt, hogy a visszalépés ne következzék be. Nos, másodszor éppen ezekre a kérdésekre tértünk vissza. Max van der Stoel úr elmondotta nekünk a kormány vélekedését, és akkor megint vettük az oktatási törvényt cikkelyről cikkelyre, problémáról problémára, és jeleztük, hogy amire a kormány utal, az nem lehetséges. Egyrészt azért, mert nem bízunk a kormányban. De ezen túlmenően hogyan képzelhető el az, hogy egy rossz törvényt az alkalmazásánál javítsanak ki. Persze, ebben az országban a végrehajtásnál sok mindent el lehet követni, de az kizárt dolog, hogy a mi érdekünkben egy rossz törvényen, amelyet az egész hatalom elfogadott, az államelnök ellenjegyzett - javítana valaha valaki. Nem beszélve arról - és ezt is elmondottam Max van der Stoel úrnak -, hogy a javítási szándéknak eddig éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk. Ceauşescu idején is például voltak olyan törvények, amelyek viszonylag elfogadhatóak voltak. Sőt, az Alkotmány ránk vonatkozó tételei sem voltak a legrosszabbak, de ezeket úgy alkalmazták az RKP utasításai nyomán, hogy súlyosan sértették a magyarságot és egy nagyon erős asszimilációt segítettek elő. Most is, hogyan lenne az elképzelhető, hogy egy jogcsonkoló törvényt a javunkra alkalmazzanak? Mi jeleztük, hogy a megoldás nem ez. Ezt a törvényt félre kell tenni, tárgyalják le a mi törvénykezdeményezésünket, és ennek segítségével módosuljon a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezéscsomag. Úgy érzem, hogy ennek a beszélgetésnek is az eredménye, hogy a látogatás nyomán kiadott sajtónyilatkozatban Max van der Stoel úr sok kételyt is megfogalmaz. Szerepel benne az a kitétel is, hogy a nemzetközi normák és standardok nem írnak elő teljes körű anyanyelvi oktatást. A lehetőséget kérik ott, ahol megvannak a feltételek, élő hagyományok. Ily módon ez a kormányok akaratától is függ. De amiképpen ebben a sajtónyilatkozatban szerepel, legalább ennyire kellene függnie a kisebbségben élő közösségek óhajától, kívánságától. És a kételyek mellett ott sorakoznak számunkra nagyon fontos problémák, többek között az, hogy az egyetemi oktatás körét ki kell terjeszteni gazdaságiszociális szakokra is, ami azt jelenti, hogy közgazdasági, jogi és más karokon is lehetséges legyen az anyanyelvi képzés,meg hogy a szakiskolákban az anyanyelvi szakoktatást biztosítani kellene. Most hol vesztegel a félmillió aláírással jegyzett oktatási törvénykezdeményezés? - A Szenátusban, ahová több mint egy esztendeje beadtuk. Az RMDSZ szenátusi frakciója máris sürgette az Állandó Bürónál, hogy a szakbizottság, majd pedig a plénum tűzze napirendre. Minden a politikai akarattól függ. A kezdeményezésre sor kerülhet holnap, de éppen úgy elhúzódhatik, ki tudhatja azt, hogy meddig... Ez természetesen nem mindegy számunkra: minden legális, parlamenti eszközzel sürgetni fogjuk a megvitatását. A parlamenti úttal párhuzamosan zajlanak a nagy tömegeket mozgósító nagygyűlések az életbe lépett oktatási törvény diszkriminatív cikkelyei ellen, az anyanyelvű oktatás kiszélesítéséért. Hogyan minősítené ezeknek a nagygyűléseknek a funkcióját, jelentőségét? Nagyon fontosnak ítélem mind a székelyudvarhelyi, mind Erdély más városaiban sorra került nagygyűléseket. Meg is kell köszönnünk a részvevőknek, hogy eljöttek, felmutatták azt, hogy nem igaz, amit a román nyelvű médiák egész sora harsog, miszerint az emberek kiábrándultak volna, letargiában lennének és nem lennének képesek szolidáris megnyilatkozásokra. Fontos a székelyudvarhelyi rendezvény üzenete is. Ez kettős: tiltakozás és építkezés. Magyar iskolaalapítványt hoztunk létre, ezt most meg kell tölteni tartalommal. Működtetni kell. Csaknem minden hozzászólásban el is hangzott, hogy a stratégiát nemcsak ki kell dolgozni, hanem érvényesíteni is az anyanyelvű oktatás fenntartására. BÉRES KATALIN Vendégünk Markó Béla, az RMDSZ elnöke