Örökmozgó Filmmúzeum, 1997 (1-12. szám)
1997-08-01 / 8. szám
Boyer, Delon meg Jean Harlow egyik filmjében. Csak néhány pillanatra bukkant fel, egy sofőrt kellett játszania. Egy-két mondat, egyszerű kis arcjáték, szinte semmi..., de ennyi is elég volt ahhoz, hogy a bemutató utáni napokban színészek és rendezők egyszerre csak beszélni kezdjenek róla... — Ne nézd csak, Maurice, nem is rossz ez a te barátod! Tud ez! Most azután magyarázhattam, hogy ő Franciaország legjobb színésze, és hogy nem is értem, hogy fogadhatott el egy ilyen szerepet. De hát valószínűleg Charles úgy döntött, rászán egy évet, hogy megtanulja a nyelvet, és hogy nagyon tisztességesen, a nulláról indulva próbál szerencsét Amerikában. Charles Boyer, Franciaország első számú színésze elhatározta, hogy egyszerű kezdőként ostromolja meg a világsikert...” És a folytatást mindnyájan ismerjük: az amerikai film terén is elfoglalhatta azt a kiemelkedő helyet, amelyet minden tekintetben megérdemelt. Traser Mária • Sorozatunkban látható: 3: Hogyan kell egymilliót lopni? 5: Bűn és szerelem; 8: A csata; 14: Eszményi aszszony; 17: Walewska grófnő; 19: Csodálatos vagy, Júlia; 24: A diadalív árnyékában; 25. Végre együtt; 28. Liliom ALAIN DELON „Jön felénk valaki a filmvásznon, szmokingja fölött világos trencskóban, hófehér selyemingben, rózsával a gomblyukában, jéghideg pillantásssal, összeszorított szájjal, kalapját mélyen homlokába húzva és aztán nagyon lassan felemeli revolverét és ránk céloz... legszívesebben holtan esnénk össze. Csakhogy megmutassuk neki, igaza van, szívünk közepébe talált...” Egy fiatal német újságírónő, Brigitte Blobel jellemezte ilyen találóan azt az érzést, amit ez a mitikus színész a nézőből kivált. Kétségtelen, hogy akár bűnügyi, akár kaland-, akár drámai filmben játszik Alain Delon, sugárzik róla ez a sajátos kettősség, az angyalinak és a démoninak az összefonódása. Csábítása mindig ellenállhatatlan, de mindig veszélyes. Tulajdonképpen rendkívüli fizikai vonzerejének köszönheti színészi karrierjének elindulását. Nyomorúságos gyermekkorból, 17 évesen menekül a katonai szolgálatba, s miután Indokínából hazajön, munkát keres Párizsban. Művészkávéházakban is felszolgál, így keveredik filmes társaságba. Bohém barátaival, kölcsönszmokingban csodálja a Cannes-i filmfesztivál forgatagát, amikor, mint egy amerikai álomban, amerikai filmszerződést kínálnak neki. A hét évre szóló exkluzív amerikai szerződésről Yves Allégret és Simone Signorét beszélik le, meggyőzvén a teljesen laikus Delont, hogy az első színészi tapasztalatokat nem szabad idegen környezetben (nyelvtanulási nehézségekkel megtetézve) megszerezni. Közel három évnyi kitartó munkával eléri, hogy Franciaország egyik legkedveltebb színészévé váljon. A kezdetben csak álomszép, kedves fiút vitathatatlan karizmatikus kisugárzása segíti át az ügyetlenségeken, s nagy akaraterővel megszerzi a színészi mesterséghez szükséges drámai alapokat is. A kezdeti neoromantikus, szentimentális komédiák után 1960-ban megkapja első, egész pályafutását meghatározó sze