Muszter örökmozgóképújság, 2005 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2005-11-01 / 11. szám

2005. november Örökmozgó Filmmúzeum mb=magyarul beszélő (dubbed into Hungarian) > mf=magyar feliratos (Hungarian subtitles) > hb=version original with Hungarian voice-over translation (through earphones) > E=angol hang (English) Ro=román hang (Romanian) > l=olasz hang (Italian) > J=japán hang (Japanese) > R=orosz hang (Russian) > Sp-spanyol hang (Spanish) > F=francia hang (French) 25. péntek Harminc év mosolya 16.30 (30 Years of Fun), amerikai, 1963, r: Robert Youngson, f: Robert Youngson, sz: Charles Chaplin, Buster Keaton, Stan Laurel, Oliver Hardy mf/E, 85 perc Összeállítás a burleszk klasszikusaiból. A némafilmkor­szak nagy nevettetőinek jelenetei - kiegészítve korabeli dokumentumfelvételekkel. Az amerikai barát 18:30 (Der amerikanische Freund), nyugatnémet-francia, 1977, r, f: Wim Wenders (Patricia Highsmith regényéből), o: Robby Müller, z: Jürgen Knieper, sz: Bruno Canz (Jonathan), Dennis Hopper (Tom Ripley), Lisa Kreuzer (Marianne), Gérard Blain (Raoul), Nicholas Ray (Derwatt) hb/G, 120 perc with English subtitles A kétes üzletekből élő amerikai Tom Ripley megvalósítja ördögi tervét: egy svájci származású, Hamburgban élő képkeretezőt és restaurátort rávesz arra, hogy meggyil­koljon egy számára ismeretlen embert. Olyan összeget ígér a leukémiában szenvedő Jonathan Zimmermannak, amely fedezné párizsi gyógykezelését a világ legjobb klini­káján. A gyilkosság megtörténik, Ripley azonban fenna­kad sátáni terve finoman szőtt hálóján. További - közö­sen végrehajtott - gyilkosságaik elkerülhetetlenek. A szin­te forgatókönyv nélkül keletkezett Az idő sodrában után Wendersnek egy jó irodalmi adaptációra támadt kedve, és ezt legfrissebb irodalmi élményében, Patricia High­­smith bűnügyi regényében találta meg. [Wenders-retrospektív] Klein úr 20.30 (Monsieur Klein), francia, 1977, r: Joseph Losey, r: Franco Solinas, Fernando Morandi, o: Gerry Fisher, r: Egisto Macchi, Pierre Porte, sz: Alain Delon (Robert Klein), Jeanne Moreau (Florence), Suzanne Flon (házmesternő), Michael Londsdale (Pierre), Juliet Berto (Janine) hb/F, 122 perc Az 1942-es párizsi zsidóelhurcolás időszakában játszódik a történet. Robert Klein, jómódú párizsi műkereskedő a zsidóüldözések kezdetétől szép hasznot húz a zsidók nyo­morúságából, amikor olcsón fölvásárolja javaikat. Egyszer azonban rájön, hogy őt összetévesztik egy azonos nevű zsi­dó férfival. A titokzatos hasonmás kutatása saját énjének föltárásához vezet. A végén tudatosan vállalja a sorsközös­séget az üldözöttekkel, s a nácik őt is deportálják. A vetítés előtt Alain Fourgeaux úr, a Francia Inté­zet igazgatóhelyettese, kulturális attasé mond néhány szót Alain Delonról. [Alain Delon-retrospektív] 26. szombat Itt a vége? Fuss el véle? 16.30 Diafilm-összeállítás Petyka és Piroska szovjet rajzfilm, 1958 Az összeállítás első darabjában Petyka, az úttörő minden követ megmozgat, hogy Piroska ne találkozhasson össze a farkassal. Piroska és a farkas Piroska újabb kalandjai a farkassal magyar dia­filmek, 1957-1959 Úgy tűnt, hogy a gonosz farkast a gyomrába varrt sok nehéz kő lehúzta a patak fenekére, és onnan ki se jött többé. De nem így történt, mert nagy üggyel-bajjal ki­mászott a vízből, és bosszút fogadott, de az erdő álla­tai minden cselvetését megakadályozták. A diameséket Engvár Herbert és Macskássy Dezső rajzolta, az ere­deti mese feldolgozását és folytatását Ruzicska Józsefné írta. Hófehérke Hét kis törpe egyedül magyar diafilmek, 1955-1962 Hófehérke története 1955-ben jelent meg diafilmen F. Győrffy Anna rajzaival és Ruzicska Józsefné szövegével. A mesefeldolgozásból az elmúlt ötven év alatt több mint hárommillió tekercs talált gazdára. B. Radó Lili forgatókönyve alapján elkészült a mese folytatása. A szépséges és jóságos Hófehérke a varázstükör segítsé­gével pillant be a törpék életébe, mely siralmas képet fest kis barátai mindennapjairól. Elhatározza, hogy új­ra gondjaiba veszi őket... Jancsi és Juliska Jancsi és Juliska mézeskalács-házikója magyar, 1957-1960 A klasszikus Grimm-mesét és annak folytatását a hazai rajzfilmgyártás két klasszikus mestere, Dargay Attila és Macskássy Gyula illusztrálta. A diafilmek szövegét Rónai Éva és Ruzicska Józsefné készítette. Az eredeti mese rém­ségeit a vidám rajzok és a verses szöveg ellenpontozzák, a folytatás pedig egy bohókás úttörőtábor történetét meséli el kirándulással, táskarádiózással és nótázással arról, hogy „Nincsen többé boszorka, / Éljen Jancsi, Ju­liska, / és a kedves gyerekek, / hosszan soká éljenek!” A teknősbéka és a nyúl magyar dia­fi­lm, 1962 „A bölcs csoposnak és másoknak fabulái” alapján ké­szült az a diafilm, amelyik nem túl leplezetlenül az azo­nos című Walt Disney-rajzfilm diaváltozata. A rajzokat az impresszum szerint „az eredeti figurák felhasználásá­val Tedesco Anna készítette”, szövegét Felkai Ferenc írta. Nem ez volt az egyetlen Disney-diafeldolgozás a 60-as évek elején. A délutánt egy meglepetésrajzfilm zárja a mozi­látogatók nem kis örömére. Angliai háború 18:30 (The Battle of Britain / Why We Fight 4), amerikai, 1943, r: Frank Capra, Anthony Veiller, f: JuliusJ. Epstein, Philip G. Epstein, sz: a korszak történelmi személyei kb/E, 54 perc Az epizód bemutatja Nagy-Britannia lakóinak bátor kiál­lását a német légitámadásokkal szemben, küzdelmüket, hogy fenntartsák a légtér ellenőrzését a brit szigetek fe­lett, s megerősítsék önmagukban a hitet, hogy az invázió elhárítható. Az újoncok (The New Lot) angol, 1943, r: Carol Reed, f: Eric Ambler, Peter Ustinov, o: Peter Newbrook, sz: Bernard Lee (kérdező tiszt), Stewart Rome (tiszt) kb/E, 43 perc Különböző társadalmi hátterű civilek, akik vonakodva vállalják a besorozást a brit seregbe, a II. világháború idején. [a második világháború] Téves mozdulat 20:30 (Falsche Bewegung), nyugatnémet, 1975, r: Wim Wenders, f: Peter Handke (Johann Wolfgang von Goethe regényéből), o: Robby Muller, Martin Schäfer, z: Jürgen Knieper, sz: Rüdiger Vogler (Wilhelm), Hanna Schygulla (Therese Farner), Hans Christian Blech (Laertes), Peter Kern (Bernhard), Nastassja Kinski (Mignon) hb/G, 103 perc Goethe Wilhelm Meister tanulóévei című regényének napjainkba helyezett, szabadon adaptált változata. Fő­hőse, Wilhelm elhivatottságot érez az írói pálya iránt, eh­hez azonban egy fontos tulajdonság hiányzik belőle: nem érdeklik az emberek. Az anyja tanácsára felfedező- és ta­­nulóútra indul, amelynek során három különleges em­­­­berrel ismerkedik meg. A Mignont alakító tizennégy éves Nastassja Kinskit, akit egy diszkóban fedezett fel Wenders, legelső filmszerepében láthatjuk. [Wenders-retrospektív] 27. vasárnap Tánc életre-halálra 16.30 (Dancing Machine), francia, 1990, r: Gilles Behat, r: Jean-Marc Cerrone, Paul-Loup Sulitzer, Loup Durand, o: José-Luis Alcaine, r:Jean-Marc Cerrone, Prokofjev, sz: Alain Delon (Alan Wolf), Claude Brasseur (Eparvier felügyelő), Patrick Dupond (Chico), Tonya Kinzinger (Daphné) kb/F, 100 perc Alan Wolf, az egykor világhírű balettművész a balesete után megkeseredett, magányos ember lett, csak a balett­­intézete érdekli, amit könyörtelen maximalizmussal irá­nyít Párizs szívében. Az utóbbi időben különös dolgok történnek a nagyhírű intézményben: három növendék hal meg egymás után, rejtélyes körülmények között... [Alain Delon-retrospektív] Lisszaboni történet 18­ 30 (Lisbon Story), német-angol-portugál, 1995, r, f: Wim Wenders, o: Lisa Rinzier, z: Jürgen Knieper, sz: Rüdiger Vogler (Phillip Winter), Patrick Bauchau (Friedrich Monroe), Vasco Sequeira (sofőr), Ricardo Colares (Ricardo), Joel Cunha Fanéira (Zé), Sofia Bénard da Costa (Sofia) hb/G, 100 perc A történet egy titokzatos segélykérő képeslappal kezdő­dik, melyet Phillip Winter hangmérnök kap barátjától, Friedrich Monroe rendezőtől, aki Lisszabonban forgat filmet. Winter útnak indul rozzant Citroenjével, a hang­felszerelésével együtt, de túl későn érkezik: Friedrich köz­ben eltűnt. Phillip üres óvárosi lakásában csak egy régi „kurblis” kamerát talál, a vágóasztalon pedig egy befeje­zetlen, hang nélküli filmet. Elhatározza, hogy megvárja barátját, s addig is mikrofonnal a kezében kószál a lissza­boni utcákon, hogy megfelelő hangot találjon a néma ké­pekhez... [Wenders-retrospektív] 48 óra 20.30 (Went the Day Well?), angol, 1942, r: Alberto Cavalcanti, f: Angus MacPhailJohn Dighton, Diana Morgan (Graham Greene történetéből), o: Wilkie Cooper, r: William Walton, sz: Leslie Banks (Oliver Wilsford), Elizabeth Allan (Peggy), Frank Lawton (Tom Sturry), Basil Sidney (Hammond polgármester), Marie Lohr (Mrs. Fraser) mf/E, 82 perc Alberto de Almeida-Cavalcanti, a világjáró brazil író­­rendező-producer-díszlettervező svájci jogi és építészeti tanulmányai után díszlettervezőként, majd rendezőként lett a francia avantgárd mozgalom jeles képviselője a 20-as években. 1934-ben az angol dokumentumfilmes iskolá­hoz csatlakozott, 1949-től pedig hazája filmművészetét próbálta fellendíteni, de három év után kirúgták, s ez­után főleg Európában dolgozott. A sokszor szatirikus­­társadalomkritikus apró megfigyelések mestere, aki eb­ben az első játékfilmjében szorongató hitelességgel és Graham Greene írói közreműködésével jeleníti meg a szi­getország háború alatti rettegését a német inváziótól. Egy tengerparti angol kisvárost angol egyenruhás német különítmény foglal el, hogy 48 óra alatt előkészítsék övéik partraszállását. A túszul ejtett lakosság minden módon védekezni próbál... [a második világháború] » Wim Wenders « 16-án: Kívül tágasabb Premier előtti vetítés­ 20- án: Berlin felett az ég 21- én: Párizs, Texas 23-án: Távol és mégis közel 25- én: Az amerikai barát 26- án: Téves mozdulat 27- én: Lisszaboni történet

Next