Műemléklap, 2000 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám

MŰEMLÉKLAP 2000. FEBRUÁR meszes habarcsból szépen és elfogadható áron párkányt húzni, már sokkal nehezebb. De van itt szegecselt kőburkolat, öntött bronz urna, majolikadísz, aranymozaik-betét, bronz mell­védkorlát, majd két méter kinyúlású fűrészelt díszű fa­párkány, és rengeteg gipsz-, műkő- és kerámia-betét, amire mind alvállalkozót kell találni. Végül a festés kérdése is ma megold­hatatlannak látszik: elmaradva a tarka mű­anyag festékek szirénhangjaitól már a m­ész­hez visszafordult nemzetközi gyakorlattól, nálunk nemigen lehet jó mészfestékeket kap­ni és mészfestésre vállalkozó festőt találni. Amit eddig írtunk, az a Budapest Világ­örökségéért Programmel folyó gyakorlati te­vékenysége. A fentiek célul kitűzésével sike­rült elkészíteni a Közraktár utca 12/a világ­örökség felé forduló homlokzatának helyreál­lítását, ahol teljes vakolatcserére és a gazdag vakolatarchitektúra részletes felmérésén és min­tavételeken alapuló rekonstrukciójára volt szükség, a Duna felől már hiányzó díszeket a belső magánutcára szervezett négyes ikerház Lónyai utcai oldaláról levett minták alapján lehetett pótolni; a homlokzat német gyári mészfestéket kapott. Az NKÖM tavalyi nemzeti örökség pályá­zata, illetve a millennium alkalmából a Prog­ram helyreállító projektet fogalmazott meg, amelynek eredeti előterjesztése a NKÖM, il­letve a Világörökség Magyar Nemzeti Bizott­sága asztalán van, ez évre ütemezett előterjesz­tése a napokban kerül az illetékesek elé. A projekt elsősorban az Erzsébet és a Szabad­ság híd közötti Belgrád rakparti lakóházsor­nak, a Duna part legelha­nyagoltabb részének a hábo­rú előtti állapotot megköze­lítő helyreállítását tűzte ki célul, amelyhez még olyan nagy házak csatlakoztak, mint a vigadó téri Thonet udvar - benne az Állami Számvevőszékkel - és a Kos­suth téri hatalmas kőburko­latú épület, az egykori MÁK- bérház. Az összesen 20 tár­sasházzal­­ közgyűléseken való közös munka és külön tárgyalások során­­ megkö­tött együttműködési szán­déknyilatkozat alapján együttesként előterjesztett támogatási igény 2000-re be­érni látszik, a helyreállítások várhatóan tavasz vége felé in­­dulhatnak. Ennek során a Belváros-Lipótvárosi Önkor­mányzat és a főváros által kínált társasház-támogatáso­­kat az állami oldal részéről kiegészített társasházi saját erőre vetített százalékokkal képezve lehet elegendő forrást biztosítani a műszaki és műemléki szempontból egyaránt megfelelő helyreállításhoz. Ezzel az együttmű­ködéssel a minisztérium is tehermentesítve lesz a világörökséggel vállalt egyébként igen sú­lyos feladat anyagi terheinek jórészétől. A millenniumi Duna-part projekt tavalyi indítása nyomán a Belgrád rakpart 22. volt a második szecessziós lakóház, amelynek hely­reállítása­­ ugyan a még tervezett többlettá­mogatás nélkül, annak nélkülözhetetlenségét élénken bizonyítva - a Program szakmai se­gítségével folyt. Itt már szembe kellett néz­nünk a budapesti örökség egyik legnehezebb tehertételével, a plasztikai díszeket elfedő, az eredeti sima felületeket meghamisító és elcsú­fító kőporos-cementes fröcskölés eltávolításá­nak kérdésével is. Ennél a háznál csak az ornamentális díszekről kalapáccsal-vésővel való leütögetés öt ember két heti munkáját igényelte. A sima felületeknél lekaparásra és újrasimításra került sor. Utólag csatlakozott a projekthez a Petőfi téri orthodox templom háború óta hiányzó déli tornyának helyreállítása, amelyet szintén régóta sürgetnek a szakemberek, és amelyre már szponzorációs ajánlatok is érkeztek. A Duna-parti városkép e legnagyobb műemléki hibájának kijavítása is biztatóan alakul. A for­rásokat itt is az érintettek és bevonhatók együttműködésének megszervezésével tudjuk biztosítani. A Budapest Világörökségéért Program mun­katervében az épület-helyreállítások mellett a fővárosi építészeti örökség megmentése érde­kében szakmai kiadványok, segédletek kiadá­sa, szponzori támogatások gyűjtése, ismeret­terjesztő és koordináló tevékenység is nagy súllyal szerepel. Ha a város építészeti értéke­inek megmentéséről gondolkozunk, akkor min­denképpen nemzetközi támogatottságot élve­ző mozgalom indítását kell kezdeményezni, aminek kibontakozásához természetesen idő kell. Az első lépéseket a hazai összefogás te­rén és a nagy nemzetközi szervek, mint az UNESCO, az Európa Tanács, az ICOMOS, a Világörökség Központ, az Európa Nostra és az egyetemes érték miatt egyes országok nemze­ti kulturális vezetése - francia kulturális minisz­térium felé megtettük, mindenhonnan őszinte érdeklődést, bátorító támogatást kapva. Az ala­pítvány rugalmas nem kormányzati szervezetként olyan feladatok megvalósítását, koordinálását is kezdeményezni tudja, amely állami vagy önkor­mányzati oldalról csak nagy nehézségek árán volna lehetséges. Nemcsak egyes épületek és közterületek méltó helyreállításának, illetve kialakításának elősegítése a cél, hanem a városi építészeti örökség megőrzésének a kormányzati támo­gatású városrehabilitációs célok között való integrálása. Ebben a közös ügyben hosszú tá­von lesz jó partnere az OMvH-nak a Buda­pest Világörökségéért Program­­ mnak még megvolt mind a két tornya A Közraktár u. 22. sz. homlokzata a helyreállítás után­ Fotó: Bonquet László

Next