Műemléklap, 2001 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1-2. szám

2001 . JANUÁR-FEBRUÁR 1. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM AMŰEMLÉKLAP AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA www.muemlekvedelem.hu Pécs - Sopianae - ókeresztény emlékei Ókeresztény temető az UNESCO világörökségi listáján KATONA GYŐR ZSUZSA Sopianae ókeresztény temetőjét az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000. november 30-án, Ausztráliában tartott, 24. ülésén felvette a Világörökség-listára, és ezáltal az egyetemes történeti értékkel bíró, az emberiség szempontjából kiemelkedően fontos kulturális kincsek közé sorolta. Sopianae - a római kori Pécs - története a Kr. u. II. századig nyúlik vissza, ami­kor a Mecsek déli lábánál, az itt haladó kereskedelmi utak találkozásánál, egy kedvező fekvésű és éghajlati adottságú, de nem túlságosan városias jellegű tele­pülés alakult ki. A korai kis település a Kr. u. III. század végén már városiasabb külsőt öltött, és a század legvégén már a négy részre osztott Pan­nonia provincia Va­leria nevű tarto­mányának köz­pontja, közigaz­gatási székhelye, ahonnan a hely­tartó, a praeses irá­nyította a provin­cia ügyeit. A római kori te­mető területén több mint 200 éve foly­nak régészeti ku­tatások. Az első sírkamrát a XVIII. század elején a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziu­ma udvarán talál­ták, majd 1782-ben a Péter-Pál sírkam­ra is napvilágra került. Azóta Sopianae késő római temetője jól ismert a régészek és a nagyközönség előtt is. A város nagy kiterjedésű temetője a Mecsek déli lejtőin helyezkedik el, a római korban lakott településtől északra. A negyedik századra jellemző, hogy a temetők gyakran a településeken kívül, de azok­hoz nagyon közel alakultak ki. Sopia­nae temetőjét az itt előkerült és feltárt épületek keresztény szimbólumokkal díszített falfestményei alapján általá­ban ókeresztény temetőnek tartjuk. Az olyan egyértelműen keresztény szimbó­lumok mellett, mint a Krisztus-mono­gram, galamb, a korsó és a pohár ábrá­zolása bibliai jelenetekkel (Ádám és Éva, Dániel próféta, háromkirályok, Jónás jelenete) is találkozunk a sírkamrák fa­lain, amelyeknek közeli analógiái Ró­ma városi katakombákból ismertek. A kancsó és pohár a halotti tor vagy az eucharisztia (oltáriszentség) szimbólu­ma lehet, a falfestészetben szívesen al­kalmazott Krisztus-monogram, amely Krisztus személyes jelenlétére utal, a sír­okból előkerült ékszereken, gyűrűkön, fülbevalókon is gyakran feltűnik. Leg­utóbb 2000 februárjában került elő egy bronz, eredetileg lámpafüggesztőként használt Krisztus-monogram az I. szá­mú sírkamra rekonstrukciójának kap­csán végzett lelet­mentésen, a Péter- Pál sírkamra mel­lett található ún. IV. számú, ép bol­tozatú, de testetlen sírkamra feletti be­töltésben. A kereszténység közel-keleti bölcső­jéből kiindulva a római korban ter­jedt el Európában. Legkorábban Itá­liában jelentek meg a keresztények, a Kr. u. I. század­ban. Nagyobb tö­megben később, a Kr. u. II-IV. szá­zad folyamán, el­sősorban a keleti tartományokból érkeztek keresztények az európai provinciákba, így Pannó­niába is. Ennek kiváltó oka és később fenntartója is a keleti tartományokkal folytatott kereskedelem és az ott vívott háborúk voltak. Ókeresztény mauzóleum: a sírkamra

Next