Műemléklap, 2001 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1-2. szám
MŰEMLÉKLAP 2001. JANUÁR-FEBRUÁR A lap 2001. évi számaiban Magyarország régióinak műemlékvédelmi tevékenységéről adunk képet. Bemutatkozik a dél-dunántúli régió CZEGLÉDYNÉ LEVÁRDY HENRIETTE A régió megyéit - Somogy, Tolna, Baranya - már régóta együtt emlegetik, s ez szerencsésen egybeesik a közigazgatási régióval is. Bár a három megye neve sokszor és sok helyütt szerepel együtt, műemlékállományukat tekintve igen eltérőek. Somogy megye szinte minden településén található műemlék, mégis igazából a több mint 50 védett kastély és a két nagy népi együttes adja meg azt az alaphangot, ami e vidékre jellemző. Mindkét népi együttese Europa Nostra - díjat kapott: a műemléki védettségű templom és plébánia ház köré telepített, „Somogyországot” reprezentáló szennai falumúzeum és a műemléki védelem alatt álló Szántódpusztai Major méltán érdemelte ki az elismerést. Az ötven védett és még számos nem védett (esetleg védelemre méltó) kastély legjava a barokk időkből való, valamint számottevő a XIX. századi és századfordulós emlékanyag is. A változatos tájban festőien elszórt kastélyok együttese különleges turisztikai célpont lehetne a térségben. A megye középkori emlékanyaga nagyrészt elpusztult, de sok még romjaiban is igen megkapó, mesélő emlék (Somogyvámos, Somogyvár, Kaposszentjakab stb.). Tolna megye építészetére s így épített örökségére a dimbes-dombos vidéken és a Duna menti nagy síkságokon kialakult mezőgazdasági gazdálkodás nyomta rá a bélyeget. A nagybirtokokon kialakult központok az összes kiszolgálóépülettel és a földesúr kastélyával, kúriájával igen jellemző képet ad a megyének. Sok védett kastélyával ez a vidék is méltán sorolható a „kastélyos” megyék közé. A kastélyok mellett említést érdemel a szekszárdi és a paksi történelmi városközpont, melyeket részletes vizsgálati anyagon alapuló rendezési terv alapján újítottak fel. A megye műemlékeinek zömét a barokk korra s az azt követő időszakra datálhatjuk, de a korábbi időszakból is számos kiemelkedő emlékkel büszkélkedhet. Ilyenek például a később átépített várak (Ozora, Simontornya, Dunaföldvár), templomok és romok (Madocsa, Decs, Cikó, Regőly, Dombóvár és Döbrögköz). Mindezen emlékei mellett még számos feltáratlan értékkel is kell számolnunk. Reméljük, a jövőben ezek felmérése és védelme megtörténik, mielőtt az enyészeté lennének. Ennek a folyamatnak hírnökeként üdvözölhetjük Bátaszék-Cikádor, az első magyarországi ciszterci kolostor romjainak feltárását, a Dombóvár-Szigeterdőben található földvár ásatási munkáit és a bölcskei folyóvíz alatti régészeti leletmentő feltárásokat. Végül, de nem utolsósorban a régió műemlékekben leggazdagabb megyéjéről, Baranyáról szólunk néhány szót. Műemlékeink zöme a legnagyobb magyarországi védett (MJT) történelmi belváros (—116 ha), Pécs területén található. Az eredetileg sem kicsi (~94 ha), városfallal övezett történelmi belváros 1998- ban kibővült a XVI-XVIII. századi lakóháztípusból legtöbbet megőrző, eredeti beépítését és térszerkezetét megtartó városrésszel, a Tettyével. Ez a festői elrendezésű, „tabán” jellegű település szinte egyedülálló ma Magyarországon. Pécs műemlékei igen sokrétűek, a római kortól szinte napjainkig minden korszak letette maradandó kézjegyét a városban. Mégis a legkiemelkedőbb emlékanyag a római kori sírépítmények együttese, mely 2000 decemberében, többéves előkészítés után elnyerte a megtisztelő világörökség címet. A megye nagy történelmi városától eltekintve jellemzően aprófalvas, s így műemlékei is elég elszórtan helyezkednek el, illetve Mohácson, Siklóson, Szigetvárott és Pécsváradon találhatók még fontos emlékek. Mégis van néhány jellemző csoport, amely említésre méltó: Az Árpád-kori kistemplomok, főként Pécs-Pécsvárad vonzáskörzetében. (Cserkút, Kővágószőlős, Kővágótöttös, Hetvehely, Mánfa, Mecseknádasd, Málom stb.). Igen sajátos emlékegyüttes továbbá a görögkeleti (szerb) templomok csoportja, melyek főként a megye délkeleti felében találhatók. - Még egy - felekezethez köthető - emlékcsoportról kell említést tennünk, azokról a festett fa mennyezetes református templomokról, amelyek a Siklóstól nyugatra eső Ormánságban láthatók. Ezek közül is külön kiemelkednek művészi értékeikkel Kórós, Drávaiványi és Patapoklos egyházai. Bár nem nagy számról van szó, de jelentőségüknél fogva értékes együttes a baranyai várak csoportja, hisz egyik esetben sem csupán romokról van szó, hanem szinte teljes egészében vagy nagy részben fennmaradt emlékekről beszélhetünk. Baranya megye öt jelentős vára: Szigetvár, Pécsvárad, Siklós, Szászvár és Márévára. Említésre méltó a népi épületek azon csoportja, nem számítva a két nagy védett pincefalut (Palkonya, Villánykövesd), melyeket „in situ” őriztek meg saját környezetükben, mintegy tájházhálózatot alkotva. A népi épületek ilyetén megőrzése példaértékűnek tekinthető, s ezt az egykori Baranya Megyei Tanács céltudatos és lelkes munkájának köszönhetjük. Igen fontos emlékcsoportot alkotnak a török emlékek. Pécs, Siklós és Szigetvár dzsámijai az iszlám építészet legfontosabb magyarországi példái, róluk és más török emlékekről Gerő Győző cikkében olvashatnak. Siklós, Szakál Ernő és munkatársai által rekonstruált zárt erkély a várban