Örökségvédelem, 2002 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1-2. szám
2002. JANUÁR-FEBRUÁR VI. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM ÖRÖKSÉGVÉDELEM A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA www.muemlekvedelem.hu,www.kor.hu A fertődi kastélykápolna falfestéseinek restaurálása PINTÉR ATTILA A fertődi Esterházy-kastély kápolnájának boltozatát Joseph Ignatz Mildorfer, osztrák származású festő festette ki, eddigi ismereteink szerint 1764-ben. Ez a dátum csak nagyon kis valószínűséggel lehet a falfestés elkészítésének időpontja. Mildorfer szerződését a feladat elvégzésére 1764. október 25-én kötötte meg. A szerződésben a munka elvégzésének időtartamát két hónapban rögzítették. Ha Mildorfer a munkához azonnal hozzálát, akkor a fentiek szerint azzal éppen karácsony napján végzett volna. Ilyen megbízásnak kicsi a valószínűsége. Tudni kell továbbá, hogy az évnek ez a szakasza nem megfelelő időpont freskófestés céljára. Különösen nem egy hideg padlástérrel érintkező boltozat esetében, ahol a karbonátképződés jelentős csökkenése mellett a falkép lefagyásának kockázatával is számolni kellett. A festés tehát e logika szerint nem 1764-ben, hanem 1765-ben készülhetett. A nyúlánk, ovális alaprajzú kápolnában ez az egyetlen olyan hely, ahová falfestés került. Ikonográfiai programja összetett. Fő témája a Szentháromság lehetett, amit kiegészít a Korona felajánlása Máriának. A Szentháromság ábrázolásából ma hiányzik a Szentlélek galambja, amely nagy valószínűséggel az egykori lebontott lanterna boltozatán volt látható, mint ahogy az az itáliai templomokban számtalan helyen megfigyelhető. Ennek elvetése dogmatikai képtelenség lenne, hiszen az Atya és a Fiúisten együttes ábrázolása mellett a Szentlélek megjelenítése alapvető kritérium. E két témakör, mint afféle biblia pauperum, szerves egységgé olvadhat egybe a látványt megérteni akaró ember számára. Az oldalfalakat összefüggő műmárványozás borítja, amely díszítés mindenképp a festés elkészülte után került fel a falakra. A főpárkányig húzódó Mildorfer-féle festésre ráfut a párkányt fedő meszelésréteg, a meszelésre pedig maga a műmárvány, így a festés előbb, a műmárvány később kellett hogy készüljön. Ezt a sorrendiséget kívánta meg a dolgok technológiai rendje is, ugyanis ellenkező esetben kockáztatják, hogy a már elkészült, felpolírozott műmárványt Mildorfer vízzel, vakolattal vagy mészcseppekkel lecsorgatja, összefröcsköli, ami annak mindenképp újbóli polírozását követelte volna. A kápolna falfestése több szempontból is különleges helyet foglal el a XVIII. századi magyar falképállományban. Kiemelt státusát egyrészt művészi erényei, másrészt az a szerencsés adottság biztosítja, hogy felszínének nagy százaléka csaknem érintetlen állapotban maradt ránk. Mildorfer munkái közül a mai Magyarország területén csupán kettő ismert, a fertődi és a pápai kastélykápolnák falfestései. A fertődi viszonylag jó állapotának jelentőségét azért szükséges megemlítenünk, mert a hazai falképek közül alig találunk olyat, amelyet az elmúlt századok során legalább egyszer ne kellett volna javítani. Valójában a fertődi kápolna falfestése is átesett egyfajta javításon, de ez a javítás egy pontosan meghatározható helyre összpontosult, nem okozva ezzel a többi részben semmiféle károsodást. A javítás oka az volt, hogy a boltozatot egymással szemben két helyen, az ott lévő szomszédos helyiségek irányából áttörték, és abba kőkeretes betekintő ablakokat helyeztek el. Az eredeti festések az áttörés helyein természetesen elpusztultak. A falhiányokat újrafalazták, a felületeket kivakolták, majd a festést is pótolták. A festésrekonstrukció azonban az idő múlásával egyre sötétebbé vált, de valljuk be, el is maradt az eredeti részek esztétikai színvonalától. Az elváltozás folyamata odáig fokozódott, hogy a nagy mennyiségű ólmot tartalmazó színek meg- A kupola freskó részlete