Örökségvédelem, 2004 (8. évfolyam, 1-11. szám)

2004 / 1. szám

2­0­04. FEBRUÁR . VIl­. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­Ú ÖRÖKSÉGVÉDELEM A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA Kehidakustány, a Deák-kúria felújítása M. JUHÁSZ ÁGNES - KOPPÁNY ANDRÁS 1997-ben a Deák Ferenc-kúria Közala­pítvány megbízásából intézményünkben megkezdődtek a kehidakustányi Deák­kúria helyreállításának kutatási és ter­vezési munkái. A 2003-as Deák-év tisz­teletére az épületet felújítva, Deák-em­lékmúzeumként és konferencia-központ­ként kívánják hasznosítani. Az épület ünnepélyes átadására múlt év október 16-án került sor, s 2004. január 30-án nyílt meg a Deák-emlékkiállítás, Pata­ki Dóra belsőépítész tervei alapján. A Zala völgyének nyugati dombso­rán, a település északi részén, egy patak­mederrel a településtől elvágott dombon áll a többszörösen átépített, jelenlegi for­májában L alakú, eklektikus stílusú kú­ria épülete. Ez az épület szolgált hosszú ideig Deák Ferenc otthonául. Kutatási eredmények: 1997-ben kezdődött meg az épület falku­tatása és ásatása. Kutatási pénz hiá­nyában tervszerű ásatás nem történhe­tett. 2001-ben az épület szigetelési mun­kái, 2003-ban pedig a kiviteli munkák során végeztünk „leletmentést”. Az épület északi szárnyának keleti fele egy, később részben visszabontott háromosztatú középkori kőépület. E nemesi kúriától dél felé gótikus temp­lom állt. Ennek faragott köveit 2003- ban megtaláltuk az épülettől nyugatra fekvő hosszú pince falába másodlago­san beépítve. Teljes feltárására, kutatás­ra költhető pénz hiányában nem volt lehetőség. A háromosztatú épületet a követke­ző periódus során részben visszabont­ják, majd nyugat felé megtoldják egy alápincézett résszel, melybe az épület nyugati végén kialakított külső gádoros lejárón át lehetett lejutni, ezt később el­bontották. A lejárat maradványa 2003­ során került elő. A jelenlegi keleti szárny korábban gazdasági épület volt. Az ettől egykor délre lévő templom az építkezéskor már nem állhatott, hiszen a szárnyat rész­ben a templom temetőjére emelték. Ezt a periódust a XVIII. század elejére felté­telezzük. Környezetéből a „leletmentések” alkalmával kora újkori kerámia és szórvány csontanyag került elő. Ezt követően az épületet L alakúvá alakítják, és ezzel egy időben vagy ké­sőbb tornácot készítenek a belső, zár­tabb udvari területre. A pincelejáró is be­kerül az épületbe, annak nyugati, kissé az udvari homlokzat elé kiugró részébe. A Deák-család ebben az állapotban vá­sárolta meg az épületet. A nyitott tor­nácot beépítik és a keleti szárny déli végén kisméretű kápolnát alakítanak ki, még Deák Ferenc nagyszüleinek ide­jén. Az így átalakított kúriában lakott hosszú évekig Deák Ferenc, ezt írta le részletesen Eötvös Károly 1876-ban. Az épületbelsőben kifestést sehol sem tárt fel a kutatás. A XX. század elején az épület nyugati végét megtoldják, kelet felé rizalit készül, és valamivel később (folytatás a 3. oldalon) A felújított Deák-kúria

Next