Örökség, 2009 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám

egyzet E számunk szerzői: BAGDÁNY JUDIT dr.,70^ KÖH, TKF BALIGA KORNÉL belsőépítész, építész BENCZÉDI SÁNDOR építész, Sepsiszentgyörgy BOZÓKI-ERNYEY KATALIN régész, KÖH BUZINKAY PÉTER dr., művészettörténész, KÖH, Műtárgyfelügyeleti Iroda vez. DÉRY ATALA^z FEKETE GYÖRGY prof. emeritus, belsőépítész, akadémikus, A Magyar Iparművészet főszerkesztője GURZÓ K. ENIKŐ muzeológus, Temesvár KŐSZEGN­Y-PUSKA ILDIKÓ KÖH, Műtárgyfelügyeleti Iroda NAGY ZOLTÁN újságíró, KÖH, Örökség NÉMETH GÁBOR köny­vtárvezető, Zirc, Reguly Antal könyvtár OROSZ LÁSZLÓ építész, Pécs RÁCZ MIKLÓS régész, KÖSZ VÁRALLYAY RÉKA művészettörténész, KÖH, Sepsiszentgyörgy ÖRÖKSÉG A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója - ISSN 1786-7894 Felelős kiadó: dr. Mezős Tamás elnök. Szerkesztőbizottság: Balázsik Tamás, Bálint Marianna, Bugár-Mészáros Károly, Deák Ildikó, dr. Deme Péter (elnök), dr. Durczi Zsuzsanna, Farbakyné Deklava Lilla, Hack Róbert, Nagy Gábor, Nagy Levente, Özvegy Györgyi, Róna Katalin, Túrok Margit. Alapító faszerkesztő: Nagy Zoltán A c­ wze: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Telefon: 224-5281, fax: 224-5282, e-mail: orokseg@ las h. hu Laptervező: Lelkes Design Bt., e-mail: dlelkes@t-online.hu Nyomdai kivitelezés: Mester Nyomda Kft. Telefon: 455-5050 Nem is tudom, kell-e több fény? avagy a Szabadság híd megvilágosodása Bátorkodtam én már korábban a nagy Geothe szállóig és Mehr­licht mondatának árnyékában néhány véleményt megfogalmazni bizonyos budapesti épületek esti megvilágításáról, a Mátyás templomról, a las vegasos Greshamről, a Lánchídról, és hogy miért jó a meleg sárga a Várban és a hideg fehér a Hősök terén. Akkor úgy gondoltam, erről ennyi elég. De az idő fölülírta a befejezettség langymeleg nyugalmát. A budapesti nagyberuházások közül a Szabadság híd felújítása nemcsak elkezdődött, de meg is valósult. A kezdet a legszebb. Ilyenkor még mindenki a legjobbat szeretné, természetesen az eredeti állapotot, és még él a remény, hogy ez bele is fog férni a költségvetési keretbe, azaz európaiul fogalmazva, a pályázati kritériumokba. Az eredeti állapot persze mindig nehéz kérdés, jelen esetben a budai oldal közlekedési helyzete teljesen megváltozott, és villamos sem volt az első időkben. Az egyeztetéseket különös barátságosság hatotta át. A szakmaiság barátságossága. Mindenki tiszteletben tartotta a másik kompetenciáját és mindenki a jó végső eredményre törekedett. A közös teremtés különös esete, amit most csak azért nem részleteznék, mert kies­nénk a történések epikus sodrásából. Úgy történt, hogy egy kemény hideg februári napon, talán Petőfi Sándor is ilyen cudar hideg­ben jött fel akkoron Pestre, napnyugtát követően, egyeztetésre voltunk hivatalosak a helyszínen. Kicsit gyanús volt, mintha túl sokan lennének az építkezés zárt területén, de mi csak mentünk, hisz hivatalosak voltunk, mentünk az emeletes barakk fölső szintjére és ott mindent megértet­tünk. A hosszú asztal végén a Főpolgármester Úr ült, mellette legelső helyettese. Jókor érkez­tünk, éppen a Főpolgármester Úr emelkedett szólásra, de ezt csak képletesen mondom, mert egyébként ülve maradt, és arról beszélt, hogy itt most eg­y olyan nagy munka fog megvalósul­ni amibe még az állandóan rosszindulatú média sem tud majd belekötni, felújítjuk ezt a szép hidat, sőt a korábban tervezett fénycsöves díszvilágítást korszerű, modern ledes világítás­ra változtatjuk. Na itt aztán kicsit belém szorult a levegő, hogy mivégre is hát az a sok szakmai erőlködés, mikor is a kutatás-tervezés-egyeztetés szentháromságát egy mondattal túllépi az egy a döntés kategóriája, de gondoltam, ez olyan helyzet, hogy van áki beszél és van áki hallgat. Csakhogy egy szervező hösg­, aki fölismert, nekem szegezte a kérdést, hogy akkor mi is a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hivatalos véleménye. Nem volt mit tenni, meg kellett fogalmazni, hogy ez így nem. Valahogy eképpen:­­ Nagyon örülünk, hogy a Szabadság híd rekonstrukciója elkezdődött. A tervek egyeztetése során, a közösen kialakított végső megoldás az eredeti állapot lehető legteljesebb visszaállítá­sával kecsegtet. A díszvilágítás kapcsán azonban azt kell mondani, hogy a ledek még nem olda­nak meg mindent. (Kis csönd.) De biztos vagyok benne, hogy amint a nappali Szabadság híd esetében megtaláltuk a megoldást, így lesz az esti megvilágítással is. Na túl voltunk a protokollon, következett az első próbavilágítás. Újra és újra csak abból kiindul­va, hogy az esti megvilágításnak is az építmény lényegét kell megmutatni, javasoltam, hogy a híd hevedertartós szerkezetét belülről világítsuk meg. Nagyon nehezen sikerült elfogadtatni, talán azért, mert korábban ilyen még nem volt. Megállapodtunk a részletekben is, gondoltam, ez ak­kor rendezve, talán még jó is lesz. De nem lett jó, mert a híd közepe sötét maradt. Jött is a hír, nézném már meg miket is írnak az Indexen. Például ilyeneket: „ez történik, amikor kontrollálatlan és tehetségtelen bürokraták hatalmat kapnak­­ a tervező helyében benzint öntenék magamra, a Hivatallal pedig elolvasatnám Lukács György Esztétiká­ját latinul , de megb...nám Overdose-val azt az idiótát, aki ezt így ki tudta találni. Akkor éreztem, hogy én ezt a színvonalat még megközelíteni sem tudom. A magam módján, ebben a szövegkörnyezetben egyszerűen nevetséges lennék. Csöndben meghúzódtam, már csak azért is, mert mehettem a nagy válságegyeztetésre. Az Erzsébet híd közepén volt a talál­kozó, mindenki ott volt, a Főpolgármester Úr, is és a kérdés: - Na, hogy tetszik? - mindez talán szolmizálva érzékelhetőbb: dó-szó-dó-mi. - Szörnyű - mondtam, tudván, ilyet mondani ilyen társaságban elég nagy bátorság. - A híd megvilágításának négy eleme van: a pilonok, a szerkezet és az ívek világítása, valamint a közvilágítás. Ezekből jelenleg csak a pilonok megvilágítása megfelelő. A szerkezetet természe­tesen a középső szakaszokon is meg kell világítani, ahogy az íveket is, de csak a külső oldalakon, és fele olyan fényerővel. A közvilágítást pedig az agresszív hideg fehérről, melegebb, sárgásra kell változtatni, hogy jobban beleilljen Budapest általános esti megvilágításába. - Miután elmondtam, volt egy kis csönd, majd a Főpolgármester Úr megszólalt: - Akkor ezt így kell csinálni. - így történt az utóbbi idők talán legrövidebb egyeztetése, majd az illetékeseknek már csak azt kellett megbeszélniük, mennyivel kerül többe a kevesebb világítás. Nem is tudom, mennyit érnek a Főpolgármester Úr szavai, mert mind a mai napig a megál­lapodást nem követte a megvalósulás. Nagy Gábor • ÖRÖKSÉG Műemlék • Régészet • Műtárgy

Next