Örömhir, 1926 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1926-02-07 / 1. szám

.2 ÖRÖMHÍR 1926 február 7. keinkeinket csiklandozza. Nem . . . Az Úrra és az Ö akaratára irányítja figyelmünket, mely szerint, mig egyfelől nem kíván megfosztani a lét kínál­kozó örömeitől, másfelől óv attól, hogy ezek kényre-kedvre kiszolgáltatott rabjai legyünk. Az apostol e szavai: „Örüljetek az Urban“ a keresztyén életfelfogás dióhéjban összefoglalt, rövid evangéliuma. A keresztyén ember nem lehet pesszimista, aki állandóan sötét, reménytelen arccal néz a jövőbe, semminek sem tulajdonít értéket, mindent hiábavalóságnak állítván; de nem lehet optimista sem oly értelemben, mint a mai materialista szellem­mel agyon­saturált, telített emberek. A keresztyénség az igazi arany közép­­uton vezeti el az embert az állandó tiszta öröm országába, melynek erős­sége az isteni gondviselésben való rendíthetetlen hit és bizalom és a lélek üdvösségéért való szent felelősségnek az érzete. Akik ebben a boldog országban megtelepedtek, azok megválogatják örömeiket, mert lelkük Istennel való egységét, üdvét nem hajlandók veszélyeztetni; de viszont a lelkük derűs nyugalma akkor sem foszlik szerteszét, amikor nehéz próbák keresztjei alatt kell roskadozniuk, mert elevenen él bennük az a minden válságon diadalmasan átsegítő szent tudat: az Isten Atyánk, akinek bűntől, kártól óvó, szenvedéseinket is javunkra fordító kegyelme, szerelme, mint egy szent sátor borul reánk. Zúghatnak a hullámot hullámra tornyosító félelmes viharok az élet tengerén, ha a hajóban ülők Isten gyermekei, még a halál torkában is bizalommal, boldogan kiáltják: Nem félünk, a kormány Atyánk kezében van! . . Ez az Úrban való öröm, az, amire minket az apostol meg akar taní­tani azért, hogy nyugodt legyen földi életünk, boldog, csendes kimúlásunk s bizonyos örök életre ébredésünk. Az Urban való öröm a léleknek az a fegyverzete, amellyel a győzelem reményével veheti föl a harcot a Sátán­nal, mely ugyanakkor, amikor élvvágyunk teljes kielégítésével csalogat, tulajdonképen a kárhozat mélységeibe taszít. Az Urban való öröm, mely hálaképen megosztja a földi javakat az ínséges küzdő testvérekkel, mely panasz nélkül segít hordozni a meglátogattatások lelkünket nemesítő ter­heit, óhajtja pedig nemcsak az egyének, de családjaink, társadalmunk s romokban heverő, sok építő munkást váró hazánk boldogságát is. Az Urban való öröm a jövendő egyetlen biztos záloga . . . „Örüljetek az Urban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!“ Ez az intelem lebegjen szemeink előtt az élvet, gyönyörűséget kínáló farsangi napokban is és egész életünkben, hogy ne érhessen sem testi, sem lelki kár, hanem várjon reánk soha el nem múló öröm, örök korona! Amen. Vietórisz László, ev. hitoktató* lelkész- Imádság! Mindenható Isten ! Örök Felség ! Hálatelt lélekkel emlékezünk végtelen kegyelmedről, hogy szent Fiadban nekünk magadat kijelentetted s evangéliumában, feddetlen, szeplőtelen életé­ben, áldott útmutató vezért adtál az élet küzdelmeiben, melyeknek végső célja a lélek üdvössége, a Hozzád juthatás. Mivel köszönjük meg neked, hogy megismertetted velünk rendeltetésünket, melyet a Te gondviselő őrizeted alatt kell betöltenünk? Mivel háláljuk meg, hogy szívünkbe írtad azt a tu­datot, hogy kegyelmedből nyert életünk nem az örömtelenség pusztaságába

Next