Orosháza és Vidéke, 1947. július-szeptember (2. évfolyam, 146-223. szám)

1947-07-01 / 146. szám

2_________________________________________________QfnshifaAMa________________________________________mi pu-G.. Erőss János és Borongos Károly miniszterek fontos bejelentései a nagykátai kenyér ünnepén A debreceni ünnepséghez hasonló aratási ünnepséget tartottak Nagy­­kátán Erőss Jár,03 közellátási mi­niszter a választásokról szólva ki­jelentette, hogy a Kisgazdapárt az ország 60 százaléka és ez a 60 százalék egyszer már bebizonyította, hogy milyen oldalon van. A Kisgazdapárt minden más poli­tikai pártot megbecsül, de őt magát is meg kell becsülni Aki maga vétett a demokrácia ellen, attól elve­hetik a választójogot, de a szülők, a testvérek, az unokák he­­dizigleni bibliai megtorlására nem kerülhet sor. A Kisgazdapárt elfogadja a nemzeti függetlenségi front által lefektetett államosítási terveket, de további államosításokba nem mehet bele. Bárányos Károly földművelésügyi miniszter közölte, hogy csupán a kenyérgabona és a tej zárolt, többi mezőgazdasági cikk szabad lesz. Péter­ Pál u­tán írta: Csizmadia Ferenc Természet adta törvényszerűséggel az Úr Isten akaratából megérett fé­met az örök paraszt nehezen várt reménysége: az új kalász. A mai nappal kezdődően sok százezer bar­nára szikkadt kar ragadja meg a kasza nyelét azért, hogy mint ezer év óta, most is híven teljesítse köte­lességét. A mai napon nemzetünk örök robotjosaiként hálát adunk az Egek Urának és egy bizakodó só­hajjal, rendet rend után vágva meg­kezdjük a betakarítást. Egy kicsiny ország parasztjai va­gyunk Európa közepén, eddig a tör­ténelem tanúsága szerint, nemze­tünk fenntartó gerincét képezve, mindig elvégeztük kötelességünket. Ez a kötelességteljesítés nem rideg munka volt csupán, mert lelket, az örök magyar paraszt lelkét adtuk bele. A világ minden nemzete el­ismerte és elismeri a maroknyi ma­gyarság­ hősi küzdelmét, örökös ki­állást, hogy helyünk van . Nemzetünk belső éle­,gy érezzük, az elmúlt idők­­. .s számtalanszor, de különösen . legutóbbi időkben, méltán har­coltuk ki nemzetünk többi munka­rendje előtt, mi,­­kérgeskezű parasz­tok, megbecsülésünket és elismeré­sünket. Ha mégis úgy érezzük, hogy nem teljes az a megbecsülés, amit lelki­smeretünk szerint megérdem­­lünk, ennek okát abban látjuk, hogy nem ismernek még bennünket, küz­dő parasztokat eléggé, sőt meg­­ kell mondanom, hogy hatalmas munka­rendünkben egymást sem ismerjük tökéletesen­­­ Mint kérgeskezű tanyai paraszt, szerény tudásom szerint az aláb­biakban igyekszem a meg nem ér­­tettség és az egymás iránti meg nemi­értés okát megvilágítani. Az elmúlt két esztendő alatt az­t állítom, hogy — egy és osztha­tatlan parasztság munkája szinte em­berfölötti volt. Életünk kockáztatásá­val biztosítottuk az első hónapokban a mezőgazdasági munka megindulá­sát. Alapot szolgáltattunk kitartó munkával az értékálló pénz megte­remtésére, vállaljuk a jövőben is legnehezebb körülményeink dacára, minden komoly, országépítő intéz­kedés támogatását, de végre elen­gedhetetlenül szükségesnek tartjü­k, hogy­­ az összparasztság létekben meg tudjon nyugodni, m­­i, tanyai parasztok eléggé elzártan vagyunk ma is a komoly társadalmi élettől és sajnos azt látjuk, hogy a nem­zetközi nagytőke mindinkább mes­terkedik az építő és termelő munka kihasználására. Komoly világnézeti harcok játszódnak le előttünk, jog­gal kérdezhetjük, magunkévá tud­juk-e tenni a­­ lefektetett világszem­léleteket, vagy rájövünk arra, hogy van a magyar és talán a világ min­den parasztságának egy veleszüle­tett, sajátos világszemlélete. A történelem folyamán volt kor­szak, amikor uralkodott a természe­tesség vi­ágnézete. Meglátásom sze­rint a parasztság ősi mun­tearemlje ma is ehhez áll a legközelebb. Mai értelemben ezt a következők mutat­ják: a mezőgazdasági termelőréteg minden tagja különböző világnézeti elvek hangoztatása ellenére végtele­nül hisz a természet törvényeiben. Hitünk van a búzaszem életrefaka­­dásában, a búzaszál növésében, a falevél zöldjében, a levegőben, az érlelő napsütésben, magában a való­ságos életben. Tudjuk és rendület­lenül hisszük, hogy a munka, a ki­fejtett erő soha el nem vész. Ezek meglátásunknak az alapjai, amire mi parasztok és úgy érzem a világ pa­rasztjai, tudunk és tudnak építeni Ez az az erő, ami hajt bennünket a mindennapi kenyér megteremté­sére. De mert érző szívű és lelkivi­­lágú emberi emberek vagyunk, lelki téren törhetetlenül, vallásfelekezetre való tekintet nélkül, valljuk a krisz­tusi­­ tantételek örök érvényességét. Állítom, hogy nincs az a rideg, ke­serű sors által nagyon sokszor meg­próbált, de mégis érző szívű pa­raszt, aki minden őszön a kenyér­­mag földbe rejtésekor legalább gon­dolatban ne küldene egy fohászt a Mindenható Istenhez, amiben jó esőt, jó időjárást kér munkájára a természet urától. Állítom, hogy ma, Péter-Pál napján nincs ebben az or­szágban küzdő paraszt, aki mikor keményen megmarkolja a kasza nyelét, lélekben ne kérjen segítsé­get az utolsó erőfeszítéshez, a be­takarításhoz, az örök természetes­ség fenntartójához. A fenti­­ két tétel [ anyagi és lel­ki — összegezése adja meg látá­som szerint minden körülmények kö­zött az alapját a parasztság világi szemléletének. A mi korunk, mely érezzük, hogy történelmet csinál, van hivatva arra, hogy erre az alapra felépítse a világ minden nemzeté­ben, így a mi hazánkban is­ azt a világszemléletet, amely biztosítékot ad lelkünk megnyugvására és arra, hogy az emberiség történelmében, mint munkarend, minden nemzet tár­sadalmában elfoglaljuk — a többi munkarendek elismerése és megbe­­csülésnyilvánítása után - a minket megillető helyet. Vallom a sajátos paraszti világ­­szemlélet megteljesedésének szüksé­gességét és állítom — anélkül, hogy a jelenleg folyó világnézeti harcok közepette bármilyen mozgalom er­ről különösebben tájékoztatta volna a parasztságot —, hogy a paraszti világszemlélet tudatalattian él min­den parasztban, aki a barázdából nőtt ki, az édes anyaföld szerel­meseként küzdi végig az életét és hivatását jól elvégezve, élete végén megnyugodva porlik szét a verej­tékáztatta rögök alatt. Arra kérek ebben az országban mindenkit, aki figyelemmel napjainkban erőfeszítéseinket, kíséri bár­mi­yen mozgalmak harcosai, vagy bármely vezető helyen állnak, nyu­godjanak meg, hogy a mezőgazda­ság minden küzdő, kérgeskezű pa­rasztja egy világszemléletben min­den mesterkedés dacára egy és oszt­hatatlan. Rendre dől a­ búzaszak kövébe kötjük, állnak a keresztek. A ma­gyar parasztság társadalmi, gazda­sági és kulturális felemelkedése ér. Párisban a háromhatalmi tárgya­lások tovább is zárt ajtók mögött folynak. Eddig semmiféle közleményt nem adtak ki, de megbízható hírek szerint a tárgyalások eredményeként világszerte általános javulás várható. A Daily Telegraph azt írj­a, hogy hétfőn délután Bevin brit külügy­miniszter rádióbeszédben ismerteti a tárgyalások eredményét. A többi angol lap a Daily Telegraphnak ezt az értesülését kétségbe vonja és azt írja, hogy a kibontakozás a hét végére várható. Lapzártáig Bevin rádióbeszéde nem hangzott er,­dekében több mozgalom fejt ki erőt ebben az országban. Hiszem, hogy a paraszti mozgalmak, nevezzék azokat UFOSz-nak, FÉKOSz-nak vagy Parasztszövetségnek, mint be­kötött kéve állnak helyt a betaka­rítás szent munkája alatt. Mint a jelenlegi parasztmozgalmak egyiké­­nek harcosa — aki a paraszti világ­­szemlélet megteljesedésének szüksé­gességét teszi magáévá —, meg kell, hogy mondjam: a nemzetközi nagy­tőke minden utat és módot megke­­res­, hogy oldott kéve legyünk. Van a mi kenyéradó búzakévénkben né­hány szál konkoly, de nyugodjon meg minden paraszttársam, a be­takarítás végén, csépléskor kiválasz­tódik — mint az írás szavai is bi­zonyítják — a jó mag közül a kon­koly­­ és a szemét. Néhány szóval meg kell monda­nom a magyar élet vezető egyéni­ségei felé, akik országunk sorsát szívükön viselik és munkarendünket a nemzet fönntartó gerincének ne­vezik, érthetetlenül áll előttünk, hogy a legszélesebb alapokra fektetett pa­­rasztmozgal­m­unk, a Magyar Pa­rasztszövetség nem látja országunk­­ vezetői részéről azt a megértést és­­ támogatást megnyilvánulni, melyet a mozgalom zászlója alá sorakozott minden küzdő paraszt jogosan elvm annál is inkább, mert meg vagyok róla győződve, hogy a testvér agrár­szervek soraiban álló, termelő mun-A francia kommunista párt strass­­burgi kongresszusa véget ért.­­A kommunista párt felhívással fordult a szocialista párthoz a munkás­egység megóvása és baloldali kor­mány létesítése ügyében. Thorez, a francia kommunista párt főtitkára beszédet mondott és a franc a belső helyzet egyetlen megmentéseként a szocialista-kommunista szövetséget jelölte meg. Kijelentette, hogy Francia­­ország jogot tart a német jóvátétel­hez. A külügyminiszterek párizsi találkozójáról csupán annyit mon­dott, hogy teljes szívünkből kívánjuk a megígért segítséget, de féltékenyen őrködünk nemzeti függetlenségünkön. kát végző paraszttársaink nem ta­lálnak mozgalmunk működésében ki­fogást, hanem inkább szorosabbra szeretnék ők is fogni velünk magu­kat, hogy keményen, kötött búza­kéve szerepét vállalhassuk, hogy mi­nél nagyobb darab fehér búzake­­nyeret tehessünk a nemzet asztalára. Vegye tudomásul ebben az or­szágban mindenki, hogy a magyar parasztságnak ezer év óta szinte ál­landóan volt mozgalma és ne fáj­jon a magyar föld senkinek, hogy a mozgalmak egyikének neve Ma­gyar parasztszövetség. Akinek ez fáj, tekintsenek a múltba és lássák meg Dózsa György tragédiáját, mely 12 évvel későbben megásta nem­zetünk sírját Mohácson. Történelmi őrhelyet vállaltunk Európában, ezer év óta becsülettel meg is álltuk helyünket, a mai ün­nepnapon lélekben tegyünk tanúsá­got amellett, hogy hivatásunkat mi a jövőben is teljesíteni fogjuk. His­­­szük a különböző világnézeti elveket valló vezetők megértését a paraszti világszemléletet illetően és hiszünk a jóságos Istenben, hogy szemléle­tünkben megnyugodva tudunk épí­teni, biztosítjuk a mindennapi ke­­nyezet, szívósak tudunk maradni és történelmi hivatásunk teljesítésével n­­yen bírunk megmaradásunkat a kö­vetkező ezer évre. Emberé a munka. Istené a dicső­ség! Külpolitika: Általános javulást várnak a párisi tárgyalásoktól Franciaország igényt tart a német jóvátételre k Békésmegyei Takarékpénztár Egyesület Orosházi Fiókja értesíti igen tisztelt takarékbetétes ügyfeleit, hogy az 1946 április 17—június 27 közötti időpontban legkisebb betétként mutatkozó adópengő egyenleg valorizált kifizetését megkezdte. A betétkönyvek felmutatásakor azonnal fizet a pénztár.

Next