Orosházi Hírlap, 1957. április-június (2. évfolyam, 5-17. szám)

1957-04-04 / 5. szám

H­ÍREK K­j teherautót kapott a Vár­os- és Községgazdálkodási Vállalat. Az új kocsi „Garant“ típusú, 1,5 tonnás. Az NDK-ból került beho­zatalra. Ezzel is meggyorsul a vál­lalat munkája. Az I-es számú téglagyárban a régi kemencét szétbontották, most új kemencét csinálnak. Sietnek is vele, mert az idei szezonban már abban akarnak égetni. * Az elmúlt piaci napokon sok gyümölcsfát és bokorrózsát, dísz­fát adtak el a kertészek. Mihály János bónumi kertészt még la­­josmizséről is felkeresték. A városi szeszfőzde még min­dig dolgozik, tehát még nincs vé­ge a szezonnak. A termelők sok pálinkát főzetnek. Igaz, a jóféle nem is olyan rossz. * Szépítik az Orosházi Gépállo­mást. Parkíroznak, füvesítenek, utat javítanak, betonjárdát készí­tenek. Virágokat ü­ltetnek. Fákat is: csergőfát, nyárfát, ezüst juhart, nyírfát, hársfát, összesen 1530 da­­rabot: 1200 darab cédrust, 70 gyü­mölcsfát, 40 lucfenyőt, 1000 orgo­­nabokrot, 20 darab buxus­bokrot. * A havi állatvásár Orosházán április 4-e helyett, áprlis 11-én lesz.* A méhész szakcsoport városunk­ban nemrégen új alapszabályt fo­gadott el és új vezetőséget, vala­­mint megyei küldőt­teket válasz­tott. Remélhetőleg az új vezetőség jobban dolgozik majd és jobb lesz a kapcsolat a szakcsoport és a földművesszövetkezet között. A vetőgépkölcsönzést megkezd­ték már az Orosházi Gépállomás­ tö­ az egyéni parasztok, Oroshá­zán, Csanáda­pácán, Pusztaföldvá­ron. Négy MI­A-motort is adott már kölcsön a kertészeknek a gép­­egy termelési idényre, Víz>T'’7é.«ar­>. • Huszonkét tehénből tizenötöt vettek törzskönyvezés alá a na­piban a kerti magtermelő gazda­ságban. Építkezik a Táncsics Tsz. Egy nagy épület alapjait rakják most le, melyben kultúrterem, ebédlő, konyha és iroda lesz. * Nyolcvanezer forint értékű fát ültetnek el városunk utcáin ez év tavaszán. Nagy részét már el­ültették és elismerés illeti azokat, akik úgy segítenek, hogy locsol­ják a kis fákat. A Kutasi utcában is lehet ilyet látni. Kérjük, minél többen tegyék ezt meg. Az orosházi ezüstkalászos tanfo­lyam másodéves hallgatóinak vizs­gája vasárnap volt a 48-as olvasó­körben. • Harmincötezer forintot fizetett ki a városi tanács munkanélküli segélyre január és február hóna­pokra. • Lottózók,totózók figyelmébe ajánljuk, hogy ha nem a Toto— Lottó irodában veszik meg a szel­vényüket, akkor a nyereményt nem az irodában kapják meg, ha­nem a szelvényen feltüntetett címre küldik meg Budapestről és ez egy heti késést jelent. * Négy és fél vagon búzát, kuko­ricát cseréltek át Orosházán kor­pára. Ez az akció már befejező­dött. • Ingyenesen 500 darab csergőfa és platánfa suhángot osztott ki a városi tanács egyénieknek és a termelőszövetkezeteknek. • Gerendáson az ezüstkalászos tanfolyam záróvizsgájét március 30-án, szombaton tartották meg. ---------------»-«--------------­ OROSHÁZI HÍRLAP októberben kirobbant ellenforradalom sok sa­lakot hagyott hátra. Hivatalok, intézmények, vállalatok beosz­tott dolgozói gerincességből vizsgáztak. Nem mindegy, ki van egy-egy terület őrhelyén, nem mindegy, hogy ingadozók kezében vannak-e közügyek, vagy lelkük mélyéig szocializ­must akaró, emellett kiálló em­berek állnak ott őrt. Az októberi vihar sokakat megingatott, akik az ellenforra­dalmárok mellett kerestek szél­védettebb helyet. Rövid ideig meg is találták. Megbújtak az új gazdák köpönyege mögött. De jött a tisztulás és kisütött a nap. Az ellenforradalom helyi képviselői is „elbúcsúztak”, és ők bizony ott maradtak fur­csán, félszegen, lesütött szem­mel, gerinctelenül. 151 okát közülük hiba volna ellenforradalmárnak ne­vezni. Legtöbbjük íróasztalt féltő szimpatizánsként viselke­dett. De nem kevés azoknak a száma sem, akik addig párttag­ságukat megtagadva, kigúnyol­va meakulpáztak és versengve ugrottak, futottak új gazdáik parancsára. A szocializmust építő magyar nép gazdasági alapjai, a kizsák­mányolástól mentes országban hamar kialakultak. Nemcsak anyagiakban jutott ez kifeje­zésre, de az emberek egymás­sal való érintkezésében is. A paraszt már nem hagyta kívül a küszöbön kalapját, ha egy hi­vatalba belépett, hanem ott vi­tázhatott, érvelhetett, harcol­hatott igazáért. Nagy mérték­ben csökkentek a régi rend korrupciós lehetőségei is, és az egyforma elbánás, sőt a prole­tariátus pártossága bizony nem volt sokak ínyére. A burzsoá világ csökevényei még élnek, hatnak, és egyesekb n erőre kaptak az októberi napokban. A visszatérést könnyebbnek vélték, mint a megkezdett igaz­ságosabb útért való harcot, gerinctelenekké váltak. Gyengéknek, fejletlenek­nek bizonyultak az ellenforra­dalom viharában, és most az egészséges továbbfejlődés érde­kében el kell őket távolítani. El, mert nincs náluk biztosíték a további helytállásra. Ha egy fát ledöntött a vihar, nehéz azt már visszaállítgatni. Jobb, ha kivágják és újat tesznek helyé­be. Az ellenállóképesség, a hű­ség kívülről sokszor nem álla­pítható meg és csak a megpró­báltatás vihara után mérhető le. Ez történt októberben is. Most, amikor rendbehozzuk magunkat és újra indulunk, sok-sok útravalót kapunk. Új pártunk, munkás-paraszt kor­mányunk törvényei, rendeletei újra terelgetik már menünket a szocializmus széles útjára. A vihart kiállt legjobbak okos, megfontolt kollektív bölcsessé­gei vannak e rendeletekben, utasításokban. Bátran követ­hetjük azokat Az elmúlt évek folyamán sok hivatalban természetessé vált a gyakorlat, hogy a közügyekben reklamáló feleket egy rövid „végzéssel” bocsátották el: „Én megértem a maga baját, de hát a kormány rendelete így meg így szól, és én nem tehetek semmit, pedig igazán sajná­lom.” Az irodákból kilépő egy­szerű emberek szemében ezek a tisztviselők jó emberek ma­radtak, csak a kormány, meg a rendelet lett átkozott. Olyan esetek is akadtak— persze rit­kán — mikor együtt szidták a rendeletet, gerincesség kérdése ez is. A szocializmust építő ál­lamot igazgató törvényeket és rendeleteket csak az tudja jól végrehajtani, aki maga is egyetért azokkal, és ha kell, nem marad úgynevezett jófiú, hanem megvilágítja, megma­gyarázza a rendelet fontosabb, előrelátó céljait. így irányítha­tunk céltudatosan, de így érti meg jobban dolgozó népünk is gazdasági intézkedéseink szo­cialista irányát. • Két taxija... „.van Orosházának, melyek elő­­re vann­ak rongálódva. A kocsiba bemegy az egészségre ártalmas kartelgáz. Jó időben porfelhő van benne. Jó lenne módját ejteni a kicserélésnek, mert a mentőkocsi mellett gyakran kell a taxi mentési cé­lokra is. Voltak esetek, amikor a beteg utasnak, vagy a szülés­re készülő nőnek kellett segíte­ni a gépkocsit az úton megtol­ni, hogy elinduljon. lat»« .SM«»» Híresek is lehetnek Amikor megalakult a Kocsigyár­tó Kisipari Szövetkezet, mindössze 12 tagja volt. Az eltelt rövid idő t­att 15 főre emelkedett a mun­k­áslétszám és több tanulót is foglal­koztatnak. Jó a hangulat náluk, munkáju­k van mindig. A Barne­­vál kivételével minden közület ná­luk dolgoztati szótanába vágó mun­kát. Problémájuk — mint új szövet­kezetnek — nekik is van. De a tagság segíti a vezetőséget. Jó és gyors munkával igyekeznek min­den igényt megfelelően kielégíteni. Meg akarják mutatni, hogy a minduntalan „ráfizetéses" ré zleg­­ből szorgalommal, jó vezetéssel jó szövetkezet lesz. 9 Tü­dőtolvaj. Kézre került a többszörösen büntetett 20 éves Kállai József, aki az orosházi Diana fürő egyik kabinjából ellopta Csö­mör Béla karóráját. Kállai Jó­zsef az ellenforradalom ideje alatt nevelőintézetből szökött meg, és azóta állandóan csavar­gott. A tolvajt őrizetbe vették. ORVOSI ÜGYELET Április 3-án déli 12 óráól ápri­lis 5-én délelőtt 8 óráig, dr. Merczs János körzeti orvos, rendel: Oros­háza, Deák Ferenc utca 20. Április 6-án déli 12 órától, ápri­lis 8-án délelőtt 8 óráig, dr. Krä­cker Vilmos körzeti orvos, rendel: Kossuth L. u. Április 13-án déli 12 órá­ól áp­rilis 15-én délelőtt 8 óráig, dr Nyá­ri Péter körzeti orvos, rendel: Orosháza, Kossuth Lajos u. Április 20-án déli 12 órától áp­rilis 22-én délelőtt 8 óráig, dr. Bo­dics­ Zsuzsanna körzeti orvos, ren­del: Orosháza, Bajcsy Zs. u. Kis nagylányok­­ Az elmúlt hét keddi napján a Tótkomlós felől Jövő reggeli motorvonat zsibongó gyerekhadat hozott Orosházára. Kipirult arcú, serdülő lányok és fiúk szálltak le a kupékból és so­rakoztak fel a peronon. Egy 13 éves békéssámsoni kislány, R. Éva is köztük volt. Ő is Orosházára igyekeztt, bár nem azzal a céllal, mint a diákok. Azok fegyelmezett, csendes beszélgetéssel megindul­tak az iskola felé, Éva pedig más­felé vette útját. A Malom utcán át­haladva szakadt le a diákseregtől, b hogy egyedül maradt, minden lépésnél szorongó érzések kínoz­ták. — Mit is fognak neki majd mon­dani? Mi is történt vele tulajdon­képpen? — lepték meg a sötét gon­dolatok. A sápadt, vékony gyer­mek szinte remegett a súlyos fele­lősség terhe alatt. A városba érve réveteg tekintet­tel bámulta a fényes kirakatokat, közben minduntalan járókelőkbe ütközött. Elverte már a temploméra a nyolcat, mikor az Alföld Szálloda oldaláról lopva méregette az eme­letes tanácsháza épületét. — Milyen nyomorult is­­ vagyok, milyen szégyen ez most — sóhajtott és fázósan húzta össze magán vékonyka kabátját Lassan átment a tanácsépület elé és egy fejkendős nénitől megkérdezte: merre van a tisztiorvosi hivatal. — Lépjél csak be lelkem azon a sárga ajtón, ott megleled — igazí­totta el a néni. R. Éva belépett a homályos fo­lyosóra. A tisztiorvos szobája előtt már jónéhány asszony állt, akik — keddi nap lévén — az abortusz­­bizottságra vártak. Éva is beállt a sor­ végére. Nééhány fiatalasszony gyanúsan méregette a sápadt ka­masz lányt és többen összesúgtak. Éva az ajkát harapdálta, de kitar­tott. Lassan, nagyon lassan teltek a percek. Már úgy érezte, szédül a feje, mikor végre, mint „követke­ző" az ajtókilincsre tette kezét. Néhány perc múlva már az a­­bortusz-bizottság előtt állt. Pipis­kedő blúzeleje hevesen hullámzott, homlokát a hideg veríték verte. Szemét lesütve, étcsukló hangon kezdte: — Julianna névestéjén történt... de csak egyszer... Sz. F. a kereszt­apám nagyon akaratos volt... Bo­lond voltam, segítsenek rajtam.N­e­m remegő sírásra görbült a szá­­ja­ R. Éva a 13 éves kis nagylány szíve alatti magzatát kérte eltávo­lítani. Felnőttek! Szülők! Pedagógusok! Megrendítő, felhábo­rító valóság ez. És nem egyedül­álló. Egyik este hazafelé menet a koromsötét mellékutcán a II. sz. iskola egy nyolcadikos fiútanulója és a II. sz. iskola egy nyolcadikos leánytanulójába botlottam, amint egy nagykapusnak dőlve lopták egymás ajkáról a még tilos sze­relmet. Mondhatnánk azt is, hogy tavasz van és az élet követeli jo­gait. Ez azonban mégsem mehet és kell, hogy valamit tegyünk! Egyik barátoméknál — ahol szintén kis nagylány van — be­szélgettünk székről a kérdésekről. Ők mindketten üzemi dolgozók éss csak délután 4 óra után találkozz­nak kislányukkal. Ők azonban is­merik és bíznak benne. Különösen az anya magabiztos: — A gy­ermeklány útja­­ oda vezet, ahová a szülők vezetik. Úgy kell a lányt nevelni, hogy ne legyen titka az anyja előtt, de az anya se legyen rest a 10—11 éves lányát a szükségesekről felvilágo­sítani. Ezekben az években legyen a legjobb barátnője, de ha kell, a legszigorúbb anyja is. Az élet út­jának feltárása az anya kötelessé­ge, és nem az első tolakodó férfié. — Hiba az, ha van titkolnivaló. Ha az anya őszintén közeledik lá­nyához, ez ritkán következik be. Persze előfordulhat egy kis hazudo­­zás, amit nem szabad ráhagynunk. Ha a végére járunk és a kis bű­nöst megszégyenítjük, lányunkat mentjük meg vele. Akit nem vilá­gosítanak fel, azért nem marad hátrább. Úgy tudja meg az igaz­ságot, ahogy éppen kérik rá. — Sok a lecke, nem érek rá anyámnak segíteni — mondják a lányok. De hát megterhelés az, ha legalább vasárnap beágyaz és ki­takarít a kis nagylány? Ilyenkor bátran főzhet is önállóan. A piaci és bolti bevásárlások is önállóság­ra nevelnek. Ezt meg is lehet köve­telni tőlük. ** édesanya lurl­on­­ mindenről, ami lánya körül törté­nik. Az iskolai órarend, a szülői értekezlet, a szakköri foglalkozás, a barátnő, a fiú mind megannyi számontartott kérdés kell, hogy le­gyezi. Nyílt titok már a felső ta­gozatú osztályokban a levelezés és az is, hogy mindenkinek van egy úgynevezett szerelme. Ez nem baj. Ez az ébredő élet első megnyilvá­nulása. Ezt kell szerető, megértő figyelemmel kísérni. Amelyik édesanya őszintén közeledik lá­nyához, az ebben a korban még beszámol a fiúk bókjairól ts. Tud­nia kell a lánynak, mivel jár, ha tovább megy a megengedettnél és sohasem vezethet jóra ilyenkor egy fiú makacs kitartása. Ne mernének a kislányok egyedül szórakozni — mondja a kis nagy lányos anya. — A táncdél­utánokon való ismerke­dés helyes, sőt helyes, ha megen­gedünk minél több szakköri fog­lalkozást. Ez hasznos és biztos. Ezek az évek a legfontosabbak, de a legveszélyesebbek is. Ne ke­rüljön a serdülő lány senkinek út­jába és az arra érdemes az édes­­anya kezéből kapja meg. Ez a feladata a kis nagylányos anyáknak, hogy az R. Éva esetek ne ismétlődhessenek. — -uf --

Next