Orosházi Hírlap, 1957. április-június (2. évfolyam, 5-17. szám)
1957-06-06 / 14. szám
OROSHÁZI VILÁG PROLETÁRJAI ! EGYESÜLJETEK! DOLGOZÓK LAPJA ■ » —......... .............■ [UNK] [UNK] Li ,iIi ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK]........... 1957. JÚNIUS 6., CSÜTÖRTÖK Ára: 60 fillér II. ÉVPOli ¥^M# 14. SZÁM Traktorosokat ünneplünk Ünnepeljük a traktorosokat munkájukért, ők a munkásosztály előretolt harcosai, akik legyőzik a mezőgazdaság évszázados elmaradottságát. A hatalmas táblákon dübörgő traktorok már egy új kor, a szocializmus korának hajnalát jelzik. Kiszorítják az évezredes faekét, vasekét, kézikaszát. Ezeken a gé gpben ülő traktorosokat most méltán ünnepeljük. Orosházára 1949-ben kerültek. Akkor tizen voltak. Egyszerű zsellérfiúk, béresek, napszámosok. Szekeres István ekkor unta meg gazdája kizsákmányolását, Gyulai József, Gajdán József, a nagygazdák cselédei ekkor csaptak fel traktorosnak, hogy új történelmet írjanak. Nehéz volt a kezdet, idegenül fogadták őket. Később megbarátkoztak velük. Évről évre fejlesztette államunk a gépállomást. Míg nemrég elkészült az új, a 20 millió értékű, ahol 200 dolgozó 93 erőgéppel dolgozik, hogy kevesebb munkával, többet teremjen az orosházi határ. Közel az idő, hogy minden parasztember megérti: könnyebb és olcsóbb a szántás, az aratás traktorral, kombájnnal. Virrad már nálunk is Fehér György, Komóczi Sándor, Szatmári Nagy József, Vízi Lajos, Csizmadia Sándor munkája nyomán. Szegényen kezdte 49-ben az első tíz traktoros. Még munkaruhát sem kaptak. Ma az alsóneműek kivételével egész esztendőben ellátja ruházattal őket az állam. Tíz család öszkomfortos, fürdőszobás lakást kapott. Az orosházi Gépállomáson igazán megfigyelhető az életszínvonal emelkedés. Hatvan traktorosnak van motorkerékpárja. Szekeres István, Bondár István, Kiss Ferenc, az egykori nincstelenek néhány év alatt házat tudtak venni. Nem ritkák a 2000—2500 forintos fizetések. Mégis sokan elfeledkeztek minderről októberben. Visszakívánták volna a nagygazdák hajszáját, az istállóban való hálást? Vagy azt hitték, hogy órabérben való huszonegyezésből is lehet szocializmust építeni? Nagy tanulság a traktorosoknak te október 23. Az ő hivatásuk nagy. Az ő traktoruk egy jobb kor barázdáját húzza. - F. J, - Több pénz Lapunkban, korábban két cikket is közöltünk egy javaslatról, a baromfinevelő szakcsoportok megalakításának fontosságáról. Úgy értesültünk, ezt a napokban fogadták el az illetékes szervek. Mivel e javaslat a tenyésztők jövedelmét kívánja emelni, felkerestük a javaslattevő Gulyás Mihály állatorvost, tájékoztassa Orosháza tenyésztőit a szakcsoport feladatáról. Röviden a válasz a következő: A baromfiakat jobban értékesíthetnénk, ha azok garantáltan egészségesek lennének. A tenyésztők között sajnos még mindig akadnak, akik az állategészségügyi intézkedéseket nem tartják be. Ez pedig mindenkire nézve hátránnyal jár. Ha egy összefüggő területen, dűlőn, vagy tanyacsoporton a tenyésztők együttesen vállalják, a csirkéért hogy a betegségek elleni intézkedéseket betartják, a kéthetesnél idősebb csirkéket, s azon felül a tyúkokat beoltanák, akkor ezen terület baromffi állománya betegségtől mentesnek tekinthető. Az ilyen területről származó csirkék értékesebbek, s azért a következő hónapokban a csirkéket az alanti árakban fogják átvenni: júliusban 30 ft augusztusban 28 ft szeptemberben 26 ft kg-onként. A szakcsoportnak csak állategészségügyi követelményei vannak. A Földművesszövetkezet a magasabb áron felül még csibevásárlási kedvezményt is biztosít. A csirkéket 1 kg-os és azon felüli súlyban veszi át. Az árak biztosak és magasabbak az előző évek piaci árainál. Nagy Lajos és társai a bíróság előtt A tárgyalás második napja Az orosházi tárgyalás második napja ez. Biztosan megint izgalmas lesz — gondolja az ember. Október, november hónapok igen hangos ellenforradalmi vezérei most nem zajosak. Szelídek, tisztelettelesek, nem dicsekednek, mint azelőtt. Amit lehet eltagadnak, tompítanak. Dr. Bárány ügyvéd Nagy Lajos védője teljes bevetéssel, dolgozik. Szívvel-lélekkel harcol, úgy, mintha csak ő maga lenne Nagy Lajos helyében, mintha csak az ő börtönéveinek, hónapjainak, napjainak csökkentéséről lenne szó. Harcolhat Bárány, erre van lehetősége. A népi demokrácia humanizmusa megengedi. A kommunistákat nem lehetne így védeni abban a burzsuj rendben, amelynek útegyengetője Orosházán Nagy Lajos volt, s amely okvetlenül bekövetkezett volna, ha nincs Kádár kormány. Bárány azon fáradozik, hogy Nagy Lajost Orosháza olyan hősévé avassa, akinek köszönhető, hogy nem volt vérengzés városunkban. S ezzel akarja semmissé tenni, elhomályosítani bűneit. Babérkoszorút szeretne fonni neki, pedig Nagy Lajos csak annyiban különbözött a vérre szomjas polgártársaitól, hogy ő bírósággal működő fehérterrort akart a nyíltiincselés helyett. De figyeljük csak a tárgyalást, sok minden bebizonyosodik. na, mikor a saját felelősségéről és a vádlottak felelősségéről van szó, akkor mindig azt mondja, hogy más, hogy Kristóf őrnagy intézkedett. Akkor nem akar emlékezni a részletekre. De a vádlottak javára pontosan tud emlékezni. Szarkának a mentő tanúvallomásával ellentétben áll Szarka Dániel voytőrnagy ma az első tanú. Hangsúlyozza, bizonygatja, hogy Nagy Lajos rendre intette a tömeget. Arról már nem beszélt, hogy miféle elemekre, hogy az úri rend embereire, börtöntöltelékekre támaszkodott nagyrészben, az ellenforradalmi tanáccsal együtt. Az őrizetbe vett kommunistákról Szarka csak annyit akart tudni, hogy azok saját elhatározásukból lettek letartóztatva. A tüzérlaktanyában szabadon mozoghattak. Ki is jöhettek volna, van azon kapu elég. — Igen? — kérdezte a bíró — csupán azért nem tehették meg, mert ott őrök álltak. Önszántukból mentek? Hiszen fegyveresek jártak náluk, feltúrták a lakásukat, megfenyegették őket. Amikor november 4. előtt civilek felfegyverzéséről volt szó, akkor nem ő Szarka, hanem Kristóf őrnagy intézkedett — állítólag. — A benzines üveg akciónak nem volt felelős szevezője — Szarka állítása szerint. — Azideig a „forradalmi tanács” ura volt a helyzetnek, de akkorra a hangoskodók és az alvállalkozók száma megsokasodott. Különben is egy üvegbe sem került benzin. (No majd meglátjuk!) — Az volt a véleményem, hogy a jól felszerelt szovjet hadsereggel esztelenség lenne szembeszállni. A fiatalság követelte a harcbaszállást. Aki szembeszállt volna akkor az ifjúsággal, annak a részére rosszul végződött volna. Mert, ha akkor csak egy lövés is eldördül, öldöklés következett volna — mondta Szarka. Ügyész erre megjegyezte, hogy a tanú esztelenségnek tartotta a harc felvételét, mégis tüzelőállásba vonult a katonaság és a felfegyverzett lakosság. Szarka felső parancsra hivatkozott. Ügyész: A Tanú azt mondta, hogy csak védőőrizetbe vették a kommunistákat, akkor miért tárgyaltak arról, hogy a járásbíróság börtönébe vessék őket? Szarka: olyasfélét rebegett, hogy hát most már másképpen lehet értékelni az akkori eseményeket. Ügyész: — Miért a kommunistákat vették őrizetbe, és miért nem a horthysta, a bűnöző, a rendbontó elemeket tették lakat alá? — úgy tudom, ezekből van Orosházán elég! Akik tehettek volna a rend érdekében, azokat lecsukták, hogy a nép ellenségei tevékenykedhessenek. Szarka: mentegetőzik, másfelé tereli a szót. Ügyész: — Tudta volna-e biztosítani a rendet az ellenforradalmi tanács? — hiszen Trauszmitt mások ki akarták végezni a kommunistákat! Szarka: — Én erről nem tudtam. Trausznitz és mindenki maga felel azért, amit csinált. Kommunisták égetése? Annak idején is sokan ismerték Trausznitz ténykedéseit. Álljon itt Krátki György rendőrségi tanúvallomása: „1956 december 4-én, a nagyszénási rendőrőrsön mint polgárőr teljesítettem szolgálatot. Az említett napon kb. 7 óra tájban megjelent az őrsön Trausznitz Ferenc nagyszénási lakos, aki a következő utasítást adta Lovas Istvánnak, a „forradalmi tanács" által kijelölt polgárőr-parancsnoknak: „össze kell szedni az összes kommunistát, le fogjuk vinni őket egy pincébe, ahol máglyába rakjuk, petróleummal lelocsoljuk és elégetjük Ügyész: — Az igaz, hogy mindenki felel tetteiért, de az ellenforradalmi tanácsnak felelnie kell egyes tagjainak tetteiért is.» Szarka: Nem értek ezzel egyet. Ügyész: — Érdekes, hogy a ta- Nagy Lajos rendőrségi vallomása Ebben a többek között a következők állanak: 1 „Ezek után az Alföld vendéglőbe mentünk be, ahol a forradalmi tanácsot megválasztottuk. A vendéglőben kb. 100—150 fő volt, aki választotta az ellenforradalmi tanács ideiglenes tagjait. Az ideiglenes bizottságba ] bekerültek olyan személyek, akik kulák származásúak, vagy elítéltek voltak. Az ideiglenes ellenforradalmi tanács tagjai: dr. Papp Károly, én, Szarka Dániel őrnagy, Huba Zoltán, Csepregi Lajos, Csizmadia Ferenc, Németh István, dr. Pótor Endre, Kiss József, Bánki Horváth Ferenc, Farkas Lajos, Kovács Lajos és Géczi nevű személyek. A névsort a tömeg előtt felolvastuk és utána a tömeg elfogadta. Kovács kulák ellen több ellenvetés volt, de csak benntmaradt. A forradalmi tanács dr. Györgyi Antalt, Kardos nevű és Varga Béla személyeket, akik civilek voltak, 1956 október 29-én kinevezte rendőrnek és Urbán r. százados mellé beosztotta társparancsnoknak. Ezzel egyidőben megbízást adott ki a forradalmi tanács az én elnökletemmel a kommunista és volt ÁVH személyek összeszedésére és bizottsági őrizetbe helyezésére. Később 1956 november 2- án Bánki Horváth Ferenc, volt elítéltet is kinevezte, a forradalmi tanács rendőrnek, illetve György Antalt is. Tudomásom szerint 19 kommunista lett Orosházán biztonsági őrizetbe véve, akik a tüzér laktanyában voltak őrizve. 1956 november 1-én, vagy 2-án a rendőrkapitányság fogdájába szállították át őket és onnan az orosz csapatok bejövetele után lettek szabadlábra helyezve. 1956 november 3-án megtartott bírósággal folytatott tárgyaláson javaslatot tettem több személy biztonságba helyezésére. Ugyanezen értekezleten felvetettem, hogy a bíróságon sürgősen meg kell alakítani a forradalmi tanácsot. Dr. Györgyi Antal és Kardos azzal a feladattal is meg lettek bízva, hogy a rendőrség kötelékéből az oda nem való elemeket távolítsák el. Erre megbízólevelet adtunk ki az én aláírásommal. 1956. október 29-én az ideiglenes „forradalmi tanács" tagokból végleges „forradalmi tanács” tagokat választottunk, amelynek én lettem az elnöke. Ezek után létrehoztuk az üzemi „forradalmi tanácsokat." Október 30-án összevont értekezletet tartottunk, amelyen az üzemi forradalmi tanács tagjai és az egyház vezetői is részt vettek. A végleges „forradalmi tanácson" belül megválasztotta a központi „forradalmi tanácsot", illetve az intéző bizottságot, amely 13 főből állt. Az intéző bizottság tagjai az alábbi személyek voltak: Szarka Dániel, Kristóf Bertalan, dr. Pótor Endre, Csizmadia Ferenc, Benkő Nándor, Csepregi Lajos, Huba Zoltán, Holecska Gyula, Varga Béla, Farkas Lajos, Trausznitz Ferenc, Bencsik Elek, valamint én. Az orosházi „forradalmi tanács" központi tagjai felvették a kapcsolatot a győri „forradalmi tanáccsal" és azok hírközlését a hangoshíradón a bemondó tudatosította a járókelőkkel. A hangoshíradón közölteket engedélyezés végett én írtam alá. 1956. november 3-án a tanácsháza épületében a forradalmi tanács központi tagjai Holecska és Benkő kivételével összeült megtárgyalni, hogy mit cselekedjen a forradalmi tanács a szovjet hadsereg Orosházára való bevonulása esetén. Ezen alkalommal egy hét főből álló küldöttséget jelöltünk, köztük katona személyt is, akik átjönnek Békéscsabára és megállapítsák, hogy milyen erővel vannak a szovjet egységek. Az általunk kijelölt küldöttek miután visszajöttek Békéscsabáról, beszámoltak arról, hogy Békéscsabán nagyobb szovjet katonai egységek vannak, páncélosok. Megtudták azt is, hogy a szovjet egységek nem harc folytán akarnak jönni Orosházára. Ha ilyen nagy erővel felvennénk a harcot, igen nagy vesztesége lenne Orosházának. Kristóf és Szarka őrnagyok elmondták, hogy telefonon beszéltek Hódmezővásárhelyen és Szentesen állomásozó magyar katonai egységgel és megkérdezték, milyen erővel tudnak segíteni az ellenállásban Orosházának. Hódmezővásárhelyről azt telefonálták, hogy nem avatkoznak Orosháza területébe. Emlékezetem szerint november 3-án és november 4-én Bencsik Elek előttem és még több személy előtt kijelentette, hogy az őrizetesekkel igen humánusan bánnak, ők nem bánnának így velünk, ők kinyírnának bennünket, nekünk is azt kellene tenni, mi lesz, ha bejönnek az oroszok, utána ők nem így bánnak velünk biztos. (Folytatás a 2. oldalon.)