Orosházi Hírlap, 1957. április-június (2. évfolyam, 5-17. szám)

1957-06-06 / 14. szám

OROSHÁZI VILÁG PROLETÁRJAI ! EGYESÜLJETEK! DOLGOZÓK LAPJA ■ » —......... .............■ [UNK] [UNK] Li ,i­I­i ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK]........... 1957. JÚNIUS 6., CSÜTÖRTÖK Ára: 60 fillér II. ÉVPOli ¥^M# 14. SZÁM Traktorosokat ünneplünk Ünnepeljük a traktorosokat munkájukért, ők a munkásosz­tály előretolt harcosai, akik le­győzik a mezőgazdaság évszázados elmaradottságát. A hatalmas táb­lákon dübörgő traktorok már egy új kor, a szocializmus korá­nak hajnalát jelzik. Kiszorítják az évezredes faekét, vasekét, kézi­kaszát. Ezeken a gé gpben ülő traktorosokat most méltán ünne­peljük. Orosházára 1949-ben kerültek. Akkor tizen voltak. Egyszerű zsellérfiúk, béresek, napszámosok. Szekeres István ekkor unta meg gazdája kizsákmányolását, Gyu­lai József, Gajdán József, a nagy­gazdák cselédei ekkor csaptak fel traktorosnak, hogy új történel­met írjanak. Nehéz volt a kezdet, idegenül fogadták őket. Később megbarát­koztak velük. Évről évre fejlesz­tette államunk a gépállomást. Míg nemrég elkészült az új, a 20 millió értékű, ahol 200 dolgozó 93 erőgéppel dolgozik, hogy kevesebb munkával, többet teremjen az orosházi határ. Közel az idő, hogy minden parasztember megérti: könnyebb és olcsóbb a szántás, az aratás traktorral, kombájnnal. Virrad már nálunk is Fehér György, Komóczi Sándor, Szat­mári Nagy József, Vízi Lajos, Csizmadia Sándor munkája nyo­mán. Szegényen kezdte 49-ben az el­ső tíz traktoros. Még munkaruhát sem kaptak. Ma az alsóneműek kivételével egész esztendőben el­látja ruházattal őket az állam. Tíz család öszkomfortos, fürdőszo­bás lakást kapott. Az orosházi Gépállomáson igazán megfigyel­hető az életszínvonal emelkedés. Hatvan traktorosnak van motor­­kerékpárja. Szekeres István, Bondár István, Kiss Ferenc, az egykori nincstelenek néhány év alatt házat tudtak venni. Nem ritkák a 2000—2500 forintos fi­zetések. Mégis sokan elfeledkeztek mind­erről októberben. Visszakívánták volna a nagygazdák hajszáját, az istállóban való hálást? Vagy azt hitték, hogy órabérben való huszonegyezésből is lehet szocia­lizmust építeni? Nagy tanulság a traktorosoknak te október 23. Az ő hivatásuk nagy. Az ő traktoruk egy jobb kor barázdáját húzza. - F. J, - Több pénz Lapunkban, korábban két cikket is közöltünk egy javaslatról, a baromfi­­nevelő szakcsoportok megalakításának fontosságáról. Úgy értesültünk, ezt a napokban fo­gadták el az illetékes szervek. Mivel e javaslat a tenyésztők jövedelmét kí­vánja emelni, felkerestük a javaslat­­tevő Gulyás Mihály állatorvost, tájé­koztassa Orosháza tenyésztőit a szak­csoport feladatáról. Röviden a válasz a következő: A baromfiakat jobban értékesíthet­nénk, ha azok garantáltan egészsége­sek lennének. A tenyésztők között sajnos még mindig akadnak, akik az állategészségügyi­­ intézkedéseket nem tartják be. Ez pedig mindenkire nézve hátránnyal jár. Ha egy összefüggő területen, dűlőn, vagy tanyacsoporton a tenyésztők együttesen vállalják, a csirkéért hogy a betegségek elleni intézkedése­ket betartják, a kéthetesnél idősebb csirkéket, s azon felül a tyúkokat be­oltanák, akkor ezen terület barom­ffi állománya betegségtől mentesnek te­kinthető. Az ilyen területről származó csirkék értékesebbek, s azért a követ­kező hónapokban a csirkéket az alan­ti árakban fogják átvenni: júliusban 30 ft augusztusban 28 ft szeptemberben 26 ft kg-onként. A szakcsoportnak csak állategész­ségügyi követelményei vannak. A Földművesszövetkezet a magasabb á­­ron felül még csibevásárlási kedvez­ményt is biztosít. A csirkéket 1 kg-os és azon felüli súlyban veszi át. Az árak biztosak és magasabbak az előző évek piaci árainál. Nagy Lajos és társai a bíróság előtt A tárgyalás második napja Az orosházi tárgyalás második napja ez. Biztosan megint izgal­mas lesz — gondolja az ember. Október, november hónapok igen hangos ellenforradalmi vezérei most nem zajosak. Szelídek, tiszte­lettel­esek, nem dicsekednek, mint azelőtt. Amit lehet eltagadnak, tompítanak. Dr. Bárány ügyvéd Nagy Lajos védője teljes bevetéssel, dolgozik. Szívvel-lélekkel harcol, úgy, mintha csak ő maga lenne Nagy Lajos helyében, mintha csak az ő börtönéveinek, hónapjai­nak, napjainak csökkentéséről lenne szó. Harcolhat Bárány, erre van lehetősége. A népi demokrácia humanizmusa megengedi. A kommunistákat nem lehetne így védeni abban a burzsuj rendben, amelynek útegyengetője Orosházán Nagy Lajos volt, s amely okvet­lenül bekövetkezett volna, ha nincs Kádár kormány. Bárány azon fáradozik, hogy Nagy Lajost Orosháza olyan hő­sévé avassa, akinek köszönhető, hogy nem volt vérengzés városunk­ban. S ezzel akarja semmissé tenni, elhomályosítani bűneit. Babér­­koszorút szeretne fonni neki, pedig Nagy Lajos csak annyiban kü­lönbözött a vérre szomjas polgártársaitól, hogy ő bírósággal műkö­dő fehérterrort akart a nyílt­iincselés helyett. De figyeljük csak a tárgyalást, sok minden bebizonyosodik. na, mikor a saját felelősségéről és a vádlottak felelősségéről van szó, akkor mindig azt mondja, hogy más, hogy Kristóf őrnagy intézke­dett. Akkor nem akar emlékezni a részletekre. De a vádlottak javára pontosan tud emlékezni. Szarkának a mentő tanúvallo­másával ellentétben áll Szarka Dániel voyt­őrnagy ma az első tanú. Hangsúlyozza, bizony­gatja, hogy Nagy Lajos rendre intette a tömeget. Arról már nem beszélt, hogy miféle ele­mekre, hogy az úri rend emberei­re, börtöntöltelékekre támaszko­dott nagyrészben, az ellenforradal­mi tanáccsal együtt. Az őrizetbe vett kommunis­tákról Szarka csak annyit akart tudni, hogy azok saját elhatározá­sukból lettek letartóztatva. A tü­zérlaktanyában­ szabadon mozog­hattak. Ki is jöhettek volna, van azon kapu elég. — Igen? — kérdezte a bíró — csupán azért nem tehették meg, mert ott őrök álltak. Önszántuk­ból mentek? Hiszen fegyveresek jártak náluk, feltúrták a lakásu­kat, megfenyegették őket. Amikor november 4. előtt civi­­lek felfegyverzéséről volt szó, ak­kor nem ő Szarka, hanem Kristóf őrnagy intézkedett — állítólag. — A benzines üveg akciónak nem volt felelős szevezője — Szarka állítása szerint. — Azideig a „forradalmi tanács” ura volt a helyzetnek, de akkorra a hangos­­kodók és az alvállalkozók száma megsokasodott. Különben is egy üvegbe sem került benzin. (No majd meglátjuk!) — Az volt a véleményem, hogy a jól felszerelt szovjet hadsereg­gel esztelenség lenne szembeszáll­ni. A fiatalság követelte a harcba­szállást. Aki szembeszállt volna akkor az ifjúsággal, annak a ré­szére rosszul végződött volna. Mert, ha akkor csak egy lövés is eldördül, öldöklés következett volna — mondta Szarka. Ügyész­ erre megjegyezte, hogy a tanú esztelenségnek tartotta a harc felvételét, mégis tüzelőállás­ba vonult a katonaság és a fel­fegyverzett lakosság. Szarka­ felső parancsra hivatko­zott. Ügyész: A Tanú azt mondta, hogy csak védőőrizetbe vették a kommunistákat, akkor miért tár­gyaltak arról, hogy a járásbíróság börtönébe vessék őket? Szarka: olyasfélét rebegett, hogy hát most már másképpen lehet értékelni az akkori esemé­nyeket. Ügyész: — Miért a kommunis­tákat vették őrizetbe, és miért nem a horthysta, a bűnöző, a rendbontó elemeket tették lakat alá? — úgy tudom, ezekből van Orosházán elég! Akik tehettek volna a rend érdekében, azokat le­csukták, hogy a nép ellenségei te­vékenykedhessenek. Szarka: mentegetőzik, másfelé tereli a szót. Ügyész: — Tudta volna-e bizto­sítani a rendet az ellenforradalmi tanács? — hiszen Trauszmitt mások ki akarták végezni a kom­munistákat! Szarka: — Én erről nem tud­tam. Trausznitz és mindenki ma­ga felel azért, amit csinált. Kommunisták égetése? Annak idején is sokan ismer­ték Trausznitz ténykedéseit. Áll­jon itt Krátki György rendőrségi tanúvallomása: „1956 december 4-én, a nagy­szénási rendőrőrsön mint polgár­őr teljesítettem szolgálatot. Az említett napon kb. 7 óra tájban megjelent az őrsön Trausznitz Ferenc nagyszénási lakos, aki a következő utasítást adta Lovas Istvánnak, a „forradalmi tanács" által kijelölt polgárőr-parancs­noknak: „össze kell szedni az összes kommunistát, le fogjuk vinni őket egy pincébe, ahol máglyába rakjuk, petróleummal lelocsoljuk és elégetjük Ügyész: — Az igaz, hogy min­denki felel tetteiért, de az ellen­­forradalmi tanácsnak felelnie kell egyes tagjainak tetteiért is.­­» Szarka: Nem értek ezzel egyet. Ügyész: — Érdekes, hogy a ta- Nagy Lajos rendőrségi vallomása Ebben a többek között a követke­­­­zők állanak: 1 „Ezek után az Alföld vendég­­­­lőbe mentünk be, ahol a forradal­­­­mi tanácsot megválasztottuk. A vendéglőben kb. 100—150 fő volt,­­ aki választotta az ellenforradalmi tanács ideiglenes tagjait. Az ide­­­­iglenes bizottságba ] bekerültek olyan személyek, a­­kik kulák származásúak, vagy elítéltek voltak. Az ideiglenes ellenforradalmi ta­­nács tagjai: dr. Papp Károly, én,­­ Szarka Dániel őrnagy, Huba Zol­tán, Csepregi Lajos, Csizmadia Ferenc, Németh István, dr. Pó­tor Endre, Kiss József, Bánki Hor­váth Ferenc, Farkas Lajos, Kovács Lajos és Géczi nevű személyek. A névsort a tömeg előtt felolvas­tuk és utána a tömeg elfogadta. Kovács kulák ellen több ellen­vetés volt, de csak benntma­­radt. A forradalmi tanács dr. Györ­gyi Antalt, Kardos nevű és Var­ga Béla személyeket, akik civi­lek voltak, 1956 október 29-én kinevezte rendőrnek és Urbán r. százados mellé beosztotta társparancsnoknak. Ezzel egy­­időben megbízást adott ki a for­radalmi tanács az én elnökle­temmel a kommunista és volt ÁVH személyek összeszedésére és bizottsági őrizetbe helyezé­sére. Később 1956 november 2- án Bánki Horváth Ferenc, volt elítéltet is kinevezte, a forradal­mi tanács rendőrnek, illetve György Antalt is. Tudo­másom szerint 19 kommunista lett Orosházán biztonsági őrizetbe vé­­­ve, akik a tüzér laktanyában vol­tak őrizve. 1956 november 1-én, vagy 2-án a rendőrkapitányság fogdájába szállították át őket és onnan az orosz csapatok bejöve­tele után lettek szabadlábra he­lyezve. 1956 november 3-án meg­tartott bírósággal folytatott tár­gyaláson javaslatot tettem több személy biztonságba helyezésére. U­gyanezen értekezleten felvetet­tem, hogy a bíróságon sürgősen meg kell alakítani a forradalmi tanácsot. Dr. Györgyi Antal és Kardos az­zal a feladattal is meg lettek bízva, hogy a rendőrség kötelé­kéből az oda nem való elemeket távolítsák el. Erre megbízóleve­let adtunk ki az én aláírásom­mal. 1956. október 29-én az ideiglenes „forradalmi tanács" tagokból vég­leges „forradalmi tanács” tagokat választottunk, amelynek én lettem az elnöke. Ezek után létrehoztuk az üzemi „forradalmi tanácsokat." Október 30-án összevont értekez­letet tartottunk, amelyen az üzemi forradalmi tanács tagjai és az egyház vezetői is részt vettek. A végleges „forradalmi taná­cson" belül megválasztott­a a központi „forradalmi tanácsot", illetve az intéző bizottságot, a­­mely 13 főből állt. Az intéző bi­zottság tagjai az alábbi személyek voltak: Szarka Dániel, Kristóf Bertalan, dr. Pótor Endre, Csiz­madia Ferenc, Benkő Nándor, Csepregi Lajos, Huba Zoltán, Ho­­lecska Gyula, Varga Béla, Farkas Lajos, Trausznitz Ferenc, Ben­­csik Elek, valamint én. Az orosházi „forradalmi tanács" központi tagjai felvették a kap­csolatot a győri „forradalmi ta­náccsal" és azok hírközlését a hangoshíradón a bemondó tuda­tosította a járókelőkkel. A han­goshíradón közölteket engedé­lyezés végett én írtam alá. 1956. november 3-án a tanács­háza épületében a forradalmi ta­nács központi tagjai Holecska és Benkő kivételével összeült meg­tárgyalni, hogy mit cselekedjen a forradalmi tanács a szovjet had­sereg Orosházára való bevonu­lása esetén. Ezen alkalommal egy hét főből álló küldöttséget jelöl­tünk, köztük katona személyt is, akik átjönnek Békéscsabára és megállapítsák, hogy milyen erő­vel vannak a szovjet egységek. Az általunk kijelölt küldöttek miután visszajöttek Békéscsabáról, beszá­moltak arról, hogy Békéscsabán nagyobb szovjet katonai egységek vannak, páncélosok. Megtudták­­ azt is, hogy a szovjet egységek nem harc folytán akarnak jönni Orosházára. Ha ilyen nagy erővel felvennénk a harcot, igen nagy vesztesége lenne Orosházának. Kristóf és Szarka őrnagyok el­mondták, hogy telefonon beszél­tek Hódmezővásárhelyen és Szentesen állomásozó magyar katonai egységgel és megkérdez­ték, milyen erővel tudnak segí­teni az ellenállásban Orosházá­nak. Hódmezővásárhelyről azt telefonálták, hogy nem avatkoz­nak Orosháza területébe. Emlékezetem szerint novem­ber 3-án és november 4-én Bencsik Elek előttem és még több személy előtt kijelentette, hogy az őrizetesekkel igen hu­mánusan bánnak, ők nem bán­nának így velünk, ők kinyír­nának bennünket, nekünk is azt kellene tenni, mi lesz, ha bejönnek az oroszok, utána ők nem így bánnak velünk biztos. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next