Orosházi Hírlap, 1957. július-szeptember (2. évfolyam, 18-30. szám)

1957-07-04 / 18. szám

OROSHÁZI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!A Páli és a Szekeres brigád a legjobb A gépállomáson lezajlott nyári szemle célja az volt, hogy a ve­zetőség meggyőződjön: a brigád­szállásokon élő brigádok, mint önálló egységek, hogyan készül­tek fel az aránylag magas nyári tervfeladataik elvégzésére. A szemlebizottság általában jónak látta a felkészülést, bár kisebb hibákat is talált. Legjobb volt a Páli és Szekeres brigád, melyek 25-25 liter sörre jogosultak a ver­senyben. Jó még a Gyulai brigád is, mely dicséretben részesült. 1957. JÚLIUS 4.­, CSÜTÖRTÖK­I Ó­R­LAPJA ÁRa: 60 fiLlér II. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Több Most van a tanulószerződtetések előkészí­tésének ideje. Most lépnek a ta­nulók próbaidőre, hogy belekós­toljanak az élet, a szakma ízébe, hogy elváljon, alkalmasak lesz­nek-e a szakma továbbvitelére. Fontos időszak ez tanulóink életében. Eljegyzik magukat az élettel, a munkával. Az általános iskola végzettjei, az ipari pályá­ra lépő érettségizettek egyforma izgalommal készülnek az élet, a munka megismerésére. Évről-évre tömegesen jelent­keznek fiatalok ipari szakmára. A jelentkező­sok és csak a szeren­csésebbek, a tehetségesebbek ke­rülnek szerződtetésre. Üzemeink és kisiparosaink általában tartózkodnak a tanulók szerződtetésétől. Évek óta problé­ma ez, az idén meg inkább. Néz­zünk néhány üzemet, hány tanu­lót is kívánnak szerződtetni az idén? E Ezek a számok rendkívül gyászosak és nem va­lami nagy biztosítékok az után­pótlásra. Miért van ez a szegé­nyes tanulóigény? A felelős veze­tők általában ifjúságunk viselke­dését, felelőtlenségét kifogásol­ják. Igen, ebben a felvetésben sok igazság van. Sok ma a meggon­dolatlan, felelőtlen fiatal. Hely­telen nevelésük, tömjénezésük, kikímélésük érezteti káros hatá­sát. Ezen csak hosszú évek szí­vós munkájával tudunk változtat­ni. De nemcsak ez az ok! Üzemek is, kisiparosok is gaz­dasági meggondolásokból tartóz­kodnak a tanulók felvételétől. Egy-egy ipari tanuló mintegy 4 ezer forintba kerül évenként, és ez a kiadás az első esztendőben nem jön vissza. Ki nem mondott kifogás az is (különösen kisiparo­soknál), hogy a tanulók idejük nagy részét iskolában töltik. Néz­zük meg e kifogásokat közelebb­ről. Ifjúságunk rakoncátlanabb, mint évtizedekkel ezelőtt, de ő­­szinték, szókimondók és nevel­hetők. Az ipari tanulóiskolában a viselkedésük kielégítő. Termé­szetesen itt is sok függ a taná­roktól. Szinte elképzelhetetlen pl. a fegyelmezetlenség Hoffer Béla vagy Szabó Pál óráin. Pedig nin­csen testi fenyítés, de van töké­letes órakihasználás, következe­tesen megkövetelt figyelem, rend és csend. Az üzemekben nagyobb tere van a lazaságoknak. Sok he­lyen nincsen tanulófelelős, vagy ha van is, nem ért az ifjúság ne­veléséhez. Következetesnek, szigo­rúnak kell lenni, ugyanakkor szeretettel és lélekkel kell hoz­zájuk közeledni. A büntetés javí­tó jellegű legyen, mert, ha dur­ván leszidjuk őket, nem érünk el olyan hatást, mintha megmagya­rázzuk, hogy milyen kárt okoztak és megköveteljük a jobb munkát. Ha vég nélkül büntetünk, önbe­csülésükben teszünk kárt. Az ipari tanulók fegyelmezetten ta­nultak abban az időben is, mikor a gimnázium diákságának jó ré­sze hőbörgött. Nincsen olyan fel­adat, amit el ne lehetne velük végeztetni, ha szeretettel foglal­kozunk velük. A jutalmazás le­het egy-egy komplikáltabb mun­kadarab elkészítésének megbízá­sa is, de ha van rá mód, jutal­mazzuk őket is, de ne egyenlős­­die. Vannak kisiparosok, ahol a ta­nulót munkaidőn túl is foglalkoz­tatják. Ez nem törvényes, amit jól tud a tanuló is. Az ilyen mes­ter függő viszonyba kerül tanuló­jával szemben és csak látszat te­kintélye lehet, mert a tanuló tud­ja, hogy őt kizsákmányolja. Általában a tanulót szakmunkás mellé állítják. Ez a segítség akkor gyümölcsöző, ha segítsége a szakmunkásnak be­számít. Ekkor többet foglalkoz­nak velük. Helyesebb, ha egy ta­nuló felelős van kijelölve, aki ál­landóan foglalkozik velük. így van ez helyesen a Bőripari Szövetke­zetben is, ahol Bors Mihály elvtárs vállalta a velük való foglalkozást, így nincsen száz gazda, de egy fe­lelős, aki mellett szakemberekké is válnak a fiatalok. Ha rosszak, vagy hanyagok, feltétlenül van hi­ba a nevelésük, képzésük körül is. Vannak szép számmal kiváló példáink. Van­csik Zoltán mérleghitelesítő ipari tanulónk, a szimpatikus, művelt, kitűnő elő­­­menetelű. Van két nagyszénás, Hajdú-testvér, Binder Károly, Tóth László, Verasztó Antal vagy Takács József, akikkel már mint komoly szakemberekkel lehet érintkezni. Liszkai Piroska, Kővári Márta és a többiek példaképei s jóságnál­, szerénységnek. Velük együtt még jónéhányan bizonyít­ják, hogy érdemes és hasznos ipari tanulót nevelni, akik az elaggottak kezéből átveszik a szerszámot és folytatói, feltörői lesznek a szocialis­ta iparunk holnapjának. ipari tanulót! Vas- és Kályhaipar 6 fő Építőipari Ksz 8 fő Bőripari Ksz 7 fő Vasipari Ksz 1 fő Szabóipari Ksz 3 fő Szolgáltató Ksz 4 fő Megnyílt a tüd­ő­osztály Július 1-én nyitotta meg kapuit a Járási Kórház Tüdőosztálya, a Huba utcán (volt Varga villa). Az osztályra megkezdődött a betegek felvétele. A Városi Tanács az osz­tály főorvosának dr. Szörényi Ivánt nnevezte ki. Egyéniek is szerződtek konbájnra a gépállomással. Tompa Sándor, Csiszár Bálint, ifj. Csizmadia Pál és Zalai Bálint tatárjánci egyéni parasztoknak összesen 4 kh. őszi árpát vág le az Orosházi Gépállo­más kombájnja. Gyopár­os vise segített Idős, bolhatámasz­kodó, kínosan lépegető néni érkezett két héttel ezelőtt a gyopárosi fürdőbe. Esz­tergomból jött, gyógyulni akart, 1932-ben, majd 1955-ben járt itt, használt a víz. Isiászos, izületés, de két évig még dolgozni akar a kórházban — ahol alkalmazásban van —, hogy nyugdíjjogosult le­hessen. Mencz Nándorné most boldog: „El tudja képzelni, mit je­lent az nekem, hogy bot nélkül tu­dok menni? Mikor idejöttem, 15 lépést bottal megtenni igen nehéz volt..." Nem orvosi előírásra, csak a saját feje után használta a vizet. Naponta három­negyed órá­ig tartotta a kádban meleg vízben fájó testrészeit. Elbúcsúztunk, botra nem tá­maszkodva ment el. — Javulást, jó egészséget, örü­lünk, hogy Gyopáros vize segí­tett!... — t Bizakodó az aratás előtti hangulat A kapálást befejezték a Vörös Csillag Tsz-ben, s úgy álltak az aratás elébe. Bizakodóbb, re­­ménykedőbb a tagok hangulata, mint tavaly volt. Ez idén jobb termésre számítanak. Felkészül­tek időben az aratásra. Jó előre mindenki megtudta beosztását. Két kombájn dolgozik majd a tsz-ben. Területüket előre kijelöl­ték. Működésük elé a tagok nagy várakozással tekintenek. Tavaly sok baj volt a kombájnnal, keve­set teljesített, mert gyakorta kel­lett javítani. Ez évben jobban vé­gezte a munkát a gépállomás, a vezetőség jó kombájnmunkát ígért, remélik a tagok, hogy így is lesz. A géphez tapasztalt tsz­­tagokat osztottak be. A kombájn­szerű rövidesen elkészül. Delen­ként, amikor a tagok összejönnek, arról beszélgetnek, hogyan és hol kezdik meg az aratást, melyik tábla következik majd. Tavaly az ilyesmi nem érdekelte őket, csak az, hogy mi lesz az ebéd. Ez per­sze most sem mellékes, megfele­lő kosztnak kell lennie. Négyszáz hold kalászos vár betakarításra, bíznak benne, hogy nagyobb ne­hézségek nélkül menni fog. Két dolog igen foglalkoztatta őket a csütörtöki­ napon. Magasnak tart­ják a tsz-tagok nyugdíjaztatási korhatárát a termelőszövetkezeti tanács javaslatában. Úgy szeret­nék, ha az ipari munkásokéval egyforma korhatár lenne. A búza értékesítésénél pedig az nem tet­szik, hogy korpát nem ad az ál­lam. Jó lenne, ha mázsánként leg­alább 15 kg-ot kapna a tsz, mert a teheneknek feltétlenül szüksé­ges. A múlt hét közepén volt ez a készülődés, azóta már hozzákezd­tek a nagy munkához. Két gyermek van.. ...Orosházán gyermekparalizis­­ben, a Könd utca 20. számú ház­ban. Az orvosok i a fokozottabb tisztaságot ajánlják és azt, hogy gyermekeket a szülők ne vigyenek tömegek közé. • »-*­ A fia helyekről A földreform során és azt kö­vetően a városi tanács az arra rá­szorultak részére házhelyeket osz­tott ki kedvezményes áron és jut­tatási feltételek mellett. A földre­form során kiosztott házhelyek tulajdonjogának megszerzéséhez a juttatási határozatban előfelté­telként volt lerögzítve, hogy a jut­tatásban részesült köteles a jutta­tott telken 5 éven belül lakóházat építeni. Ezzel a megszorítással a kormányszervek már előre eny­híteni kívántak a várható lakás­hiányon, ugyanakkor dolgozó em­bereket kedvező körülmények kö­zött kívántak lakóház tulajdonhoz juttatni. 1954. évben egy újabb miniszteri rendelkezés megszigo­rította a juttatási feltételeket és 1954. évet követően csak az a sze­mély részesülhetett juttatott ház­hely ingatlanban, aki nyilatkozatá­ban vállalta, hogy a juttatott tel­ken a lakóházépítkezést 6 hóna­pon belül megkezdi és 2 éven be­lül befejezi. Az írásban vállalt nyilatkoza­tok ellenére számos juttatásban részesült még a mai napig sem kezdte meg a lakóház építkezést ellenben az olcsó áron megszer­zett telekből veteményes kertet, esetleg gyümölcsöst létesített. Nem egy esetben előfordul, hogy a jut­tatásban részesült nemcsak hogy a lakóházat nem építette fel, ha­nem­ még a megváltási árat és a telek után kivetett adót sem fizet­te be. A juttatást elrendelő hatá­rozat magában foglalta azt a ren­delkezést, hogy a tanács hatály­talanítani fogja határozatát abban az esetben, ha a kedvezményezett a juttatási feltételeket nem telje­síti. Ezzel a jogával a tanács mindezideig nem élt. Több ízben felkérte az érdekelteket, hogy nyi­latkozzanak abban a tekintetben, hogy fenntartják-e eredeti vállalá­sukat. Legtöbb megkérdezett i­­genlően nyilatkozott, mások pedig a felhívásra nem is reflektáltak. Azok sem tettek eleget építkezési kötelezettségüknek, akik az épít­kezés megkezdését ismételten vál­lalták. Mindezek után a tanács radikálisabb intézkedések megté­telére kényszerült. Hatálytalanít­ja a juttatási határozatokat mind­azokkal szemben, akik a juttatott ingatlan megváltási árát, vagy a­­dóját nem fizetik, továbbá azok­kal szemben, akik a juttatott tel­ken az építkezést 6 hónapon belül nem kezdik meg, illetve 2 éven belül nem fejezik be. Ezt a lépést a fent elmondottakon kívül bizo­nyos városrendészeti szempontok is indokolttá teszik. Az üres tel­kekkel foghíjas utcasorok nagy mértékben rontják a város képét. A lakáshelyzet megjavítása szük­ségessé teszi, hogy olyan egyének legyenek a város területén házhely birtokában, akik oda lakóházat szándékoznak építeni. Jelenlegi körülményeink között nem enged­hető meg az, hogy a lakásépítke­zések előmozdítása érdekében szinte filléres áron juttatott tel­kek tulajdonosai azok eredeti ren­deltetésétől eltérően ott konyha­kertészetre rendezkedjenek be, Megszűnt a házhelyjuttatás rendszere Ezután adás-vételi szerződéssel lehet házhelyet venni a tanácstól és nem kell kötelezettséget vállal­ni a vásárlónak, hogy mikorra épí­ti fel rá a házat. Az így vásárolt házhellyel kifizetés esetén a tulaj­donos szabadon rendelkezik. Váro­sunkban házhely céljára alkalmas állami tartalék terület van Rákó­czi-telepen és a Szöllőkben. A mű­szaki osztály felméri a lehetősége­ket, a pénzügyi osztállyal együtte­sen értékesítési javaslatot terjeszt a VB elé. A VB megállapítja a házhelyek legalacsonyabb árát, a­­melynél olcsóbban eladni nem le­het és a legkedvezőbb árat aján­lóknak adják el a házhelyeket. A „Csatornázás és adófizetés 44 című cikkhez A cikkben szereplő dolgozó pa­rasztok sérelmezik, hogy a városi mérnöki hivatal nem hozatja rendbe a csatornát a kiscsákói ki­­rendeltség területén. A csatorna rendbehozási panasz jogos kére­lem, de a város csak akkor tud csatornákat és egyéb utakat javít­tatni, ha az adófizető polgárok ma­radéktalanul eleget tesznek adófi­zetési kötelezettségüknek. Csákón igen sokan teljesítik az állampol­gári kötelezettséget, de Torda An­tal és Fazekas Antal nem szeret adót fizetni. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 1956. december hó 31-én mindkét adózónak 10 000 fo­rinton felüli hátraléka volt sze­mélyenként. A tartozást, mint be­­hajthatatlant kénytelenek voltak törölni. Ezen kívül még fenn áll a megváltási árelőleg hátraléka is mindkettőnek.

Next