Orosházi Hírlap, 1958. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

1958-01-01 / 1. szám

2 OROSHÁZI HÍRLAP Felelősségünk Az elmúlt év minden lényeges sikere azzal magyarázható, hogy sikerült gyorsan újjászervezni a pártot és sokkal ütőképesebbé tenni, mint amilyen az MDP idején volt. A párttagság döntő többsége kész harcolni és harcol is a párt célkitűzéseiért. A pártszervezetek harci készségét ma már kevésbbé fékezi az intrika és más szennyes dolgok, amelyek nemrég itt, Orosházán hónapokon keresztül rombolták a pártminkát, a párt tömegkapcsolatát. Bár még nem szűnt meg teljesen az intrika szelleme, ha azonban azt vizsgáljuk, hogy valóban milyeb legyen a belső munka és milyen helytállónak kell lenni az eszméért, az eszmei tisztaságért, akkor megállapítható, hogy komoly erőfeszítések várnak ránk. A jelen időszak fő kérdése, hogy erős, szilárd, egységes legyen pártunk ideológiailag, szervezetileg a munkában és egybeforrjon a néppel, leplezze le az ellenséget és harcba induljon ellene. Ha a párt, a proletárdiktatúra vezető ereje szilárdan egybeforr a tömegekkel, a dolgozó néppel, akkor semmiféle belső ellenség soha nem tudja veszélyeztetni. Szót kell érteni minden becsületes dolgozó emberrel, mégha téves nézetei vannak is, magyarázzuk igazunkat, vitatkozzunk bátran, szenvedélyes, kommunista forradalmár módra, csakis így nyerhetjük meg ügyünknek a dolgozó emberek közül azokat is, akiknek ma még egyes-másban más nézeteik vannak. Alapunk van a beszélgetésre: nem a tojást kell összeszedni, hanem nyíltan, őszintén beszélni arról az iparosításról, miként jut Orosházán 6—800 ember kenyérhez, hogy 11 kilométeres járda épül, hogy kitakarítjuk az osztályellenséget a káposztákról. A Városi Pártbizottság széleskörű helyi akcióprogramot dolgozott ki, de a felsoroltak megvalósításához nem elegendő csak a jó program, hanem harcképes párt és áldozatokra kész kommunisták kellenek. Sajnos azonban néhány párttagnál külön él a szó és a tett. Sok közömbös ember van ma is a pártban. Helytelen nézetek élnek egyes párttagokban, szektás, vagy liberális, revizionista szemléleteket terjesztenek. Nagyfokú a kispolgári individualista behatás, a fegyelmezetlenség, frakciózás, pletykázás, anarchista önfejűsködés. Ma is sok a személyi vita, az egyéni érdek előretolása a pártérdek hátrányára, ami eltereli a figyelmet a lényeges dolgokról. Most jönnek rá egyesek, hogy 20 évvel ezelőtt az egyik ezt és ezt csinálta, a másik azt és azt csinálta. Akire ezt mondják, az meg arra jön rá, hogy aki ő rá mondott valamit, az meg most ezt és ezt csinálta. És ilyen egyéni sérelmek hatása alatt van olyan, aki annyire messzire eljut, nem azzal törődik, mi van a munkaterületén és milyen erőfeszítéseket tesz a párt, hanem azt kutatja, hogy a város egyik, vagy másik területén miért került oda ez az ember és miért nem a másik került. Ha azt nem dobják ki egy héten belül, ő nem fizet tagdíjat. Úgy véljük, ezeknek az elvtársaknak akadna munka elég, mert van pártmunka, csak tessék becsületesen dolgozni! Ezek az elvtársak ma sem akarják tudomásul venni: a munkásokat, a tsz-tagokat nem az érdekli, ki az X mozi péztárosa, hanem elsősorban az: mi lesz holnap, mit termeljen és mennyit fog érte kapni. Vagy: mi lesz a járdákkal, lesz-e munkahely asszonyoknak, lányoknak, mi van a nagyvilágban, mit csinál a párt, a tanács stb. Hogy ez így van, bizonyítja, hogy legtöbb esetben a pletykákban, intrikákban egyetlen fizikai munkás, vagy tsz-tag nem vett részt tevékenyen. Miért vannak ilyen dolgok? A■*■ zért, mert jelentős a burzsoá ideológiai, erkölcsi beütés, jelentős kispolgári szemlélet és úgyszólván mindezt az elmúlt társadalmi élet szokásaiból a pártba is bevittük. Ezek teljesen idegenek a leninista elmélettől és gyakorlattól, semmi közük a bolsevizmushoz. A kommunista párt tagjainak nem lehet ilyen burzsoá terheket emelni, nekünk nagy felelősségünk van az eszme iránt és felelősség a nép iránt. Ezzel kapcsolatban olvassuk el Liusan-csu elvtárs előadását, amelyben egyik helyen a következőket mondja: „Alá tudja-e rendelni a párttag feltétlenül és minden körülmények között egyéni érdekeit a párt érdekeinek, vagy sem — ez a mérce, amellyel a párthoz, a forradalomhoz és a kommunizmus ügyéhez való hűséget mérjük. Minthogy a kommunizmus megvalósítása, a proletariátustól és a kommunista párttól függ, a kommunizmus soha sem valósulhat meg, ha a proletariátus és a kommunista párt érdekeit megsértjük. A párttagnak mindenek felett és kizárólag a párttal és a párt érdekeivel kell törődnie, nem pedig egyéni jellegű megfontolásokkal.” Nem könnyű így élni és harcolni, de sokrétű neveléssel, önképzéssel ilyenné kell válnunk. Ezért van nagy jelentősége az ideológiai nevelő munkának, ez segít leküzdeni minden idegen nézetet, ami helytelen gyakorlatot szül. Tekintsük a tanulást, a képzést úgy, hogy először magunkat neveljük eszmei tisztaságra, először magunkat győzzük meg és ennek birtokában a pártonkívüli dolgozókat. Bocskor János az eszme iránt Néhány szó a társadalmi talajon védelméről Az Alkotmány 4. paragrafusa értelmében társadalmi tulajdon az olyan vagyon, amely az állam, a vállalat, a szövetkezet vagy más közület használatában, rendelkezése, vagy kezelése alatt áll Ezek szerint, mint társadalmi tulajdon részesül védelemben az olyan vagyontárgy is, amely magánszemély tulajdonában van, azonban azt az állam (állami vállalat), valamely közületi vagy szövetkezet, használatba, kezelésbe (őrizetbe) vette, illetve felette rendelkezési jogot gyakorol, így például a vasúti, postai, stb. szállításra feladott dolgok, vasúti, színházi, stb. ruhatáraknak megőrzésére átadott dolgok, egyénileg dolgozó parasztoknak a gépállomás által cséplésre, tisztításra átvett terménye, stb. Az Alkotmány szavaiból következik, hogy a társadalmi tulajdon megvédése, megszilárdítása, minden állampolgárnak kötelessége. Halljuk a rádióból, olvassuk a sajtóból, stb., hogy a lopások, csalások, sikkasztások és más visszaélések folytán micsoda hatalmas károkat szenved népgazdaságunk. Ennek elkerülésére egyik legfontosabb teendő az ellenőrzés megjavítása. A dolgozókban annak a tudatnak a kialakítása, hogy a vállalat, üzem, szövetkezet, stb. vagyonát, mint sajátját kezelje. Ki kell alakítani továbbá a megvetés légkörét a társadalmi tulajdon ellen bűncselekményt elkövetőkkel szemben. Az ellenőrzés másik iránya a felülről történő ellenőrzés. Ez ne legyen sohasem sablonos, ne legyen baráti látogatás, hanem a cél érdekét valóban szolgáló, elmélyült, amely minden legkisebb rendellenességet felfedez. Ha ilyen lett volna az ellenőrzés pl. a Pusztaszőlősi Állami Gazdaságban is, akkor nem történik meg, hogy Kiss Sándor, a gazdaság konyhavezetője 54 814 forintos kárt okoz a gazdaságnak. A sikkasztások tekintetében megelőző intézkedéssel komoly eredményeket tudunk elérni. Olyan személyt, akit könnyelmű, italozó természetűnek ismerünk, már eleve nem teszünk pénztárosnak, de továbbmenve, a sikkasztások megelőzésének alapja a pontos elszámoltatás, elmélyült ellenőrzés, a bizonylati rendszer maradéktalan érvényesítése. Ebből következik, hogy minden szervnek, de minden becsületes állampolgárnak, aki győzelemre akarja vinni nagy célkitűzéseinket, a maga területén mindent meg kell tennie a társadalmi tulajdon megerősítése és védelme érdekében. Dr. Kovács Ferenc, városi-járási ügyész flz ázsiai-afrikai országok nagy találkozója Több, mint két évvel ezelőtt 29 ország vezető politikusai ültek össze Bandungban. Két világrész — Ázsia és Afrika — országait egyesítette Bandungban az imperialista gyarmatodsítás elleni harc. S az ezen az értekezleten meghirdetett, a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élését kívánó híres 10 pont az eltelt idő alatt olyan tényezővé lett, amelyet ma már nem hagyhatnak figyelmen kívül a politikusok. A december 26-án Kairóban megnyílt konferencián igen sok ázsiai és afrikai ország képviselői jelentek meg, (mint azt térképünk mutatja) amely magában is dokumentálja a konferencia világpolitikai jelentőségét. A megnyitón Anvar Szadat, az egyiptomi küldöttség vezetője, a konferencia elnöke mondott beszédet. Nagyjelentőségű beszédében többek között a következőket mondotta: „...az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának gondolata hosszú ideje és a két hatalmas kontinens népeiben és Bandungban történelmi ténnyé változott. A bandungi értekezlet természetes eredménye volt annak a szellemi fejlődésnek, amely felrázta Ázsia és Afrika népeit, arra késztette őket, hogy foglalkozzanak létfontosságú problémáikkal és vállalják felszabadításuk feladatait...” A megnyitó beszéd a továbbiakban a semlegesség, a tömbökön való kivülmaradás politikájával foglalkozott.” Amikor ilyen álláspontra helyezkedünk — mondotta beszéde végén Anvar Szadat — hatalmas békeövezetet teremtünk, amely fokozatosan kiterjed az egész világra..” Tévednek azok a nyugati hírmagyarázók, akik a kairói értekezlet jelentőségét igyekeznek lekicsinyelni, mivel ellentétben a bandungi konferenciával — amelyen a 29 ország vezető politikusai vettek részt — Kairóban csak az egyes ázsiai és afrikai országok politikusai és társadalmi szervezetei képviseltetik magukat. Az egész világ közvéleménye figyelemmel kíséri a kairó tanácskozásokat, mert a résztvevő delegációk nemcsak a két érdekelt földrész, hanem az egész nemzetközi életre kiható politikai kérdéseket tárgyal meg. Reméljük, hogy a kairói konferencia munkája, a hozott határozatok újabb lépéssel viszik előre az imperializmus hódító politikája elleni harc ügyét és tevékenyen hozzájárulnak nemcsak az érdekelt két földrészen, hanem az egész világon a biztonság és a tartós béke megteremtéséhez. K. J. Az afrikai és ázsiai szolidaritási konferenciára az alábbi országok jelentették be hivatalosan részvételüket: 1. Etiópia, 2. Afganisztán, 3. Indonézia, 4. Uganda, 5. Irán, 6. Pakisztán, 7. Burma, S. Thaiföld, 9. Törökország, 10. Tunisz, 11. Szudán, 12. Szíria, 13. Ceylon, 14. Jordánia, 15. Szomália, 16. Kínai Népköztársaság, 17. Irak, 1». Ghana, 19. Fülöp-szigetek, 20. Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, 21. Columbia, 22. Libanon, 23. Laosz, 24. Líbia, 25. Libéria, 26. Marokkó, 27. Szaud-Arábia, 28. Mongol Népköztársaság, 29. Malájföld, 3». Nepál, 31. India, 32. Japán, 33. Jemen, 34. Egyiptom, 35. Szovjetunió, 36. Vietnámi Demokratikus Köztársaság, 37. Kamerun, 38. Algéria, 39. Kongó, 49. Nigéria, 41. Ciprus, 42. Eritrea.