Orosházi Hírlap, 1958. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1958-10-02 / 40. szám
November 16-án új országgyűlés és helyi tanácsválasztás Szombaton reggel az újságok hírül adták, a távírógépek világgá röpítették a hírt: november 16-án új országgyűlést és helyi tanácsokat választ az ország. A reggeli lapokban érdeklődéssel olvasták a dolgozók Dobi István elvtársnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és dr. Münnich Ferenc elvtársnak, a Minisztertanács elnökének beszédét az elmúlt hónapok, évek munkájáról, eredményeiről és nehézségeiről. A nyílt, őszinte beszéd az országvezetők és a nép szoros kapcsolatáról, egyetértéséről tanúskodik. Nincs mit titkolni egymás előtt az ország vezetőinek és dolgozó népünknek. A szocializmus építésének örömei és gondjai a legfelsőbb vezetés vállán éppen úgy nyugszanak, mint a munkapadok mellett, a földeken, az íróasztalnál dolgozókén. Egy a nép akarata vezetőivel, egy célkitűzés megvalósításáért dolgozunk valamennyien. Jelentős eredmény, hogy közel két évvel egy pusztító, véres ellenforradalom után, a dolgozó nép talpraállása és lendületes munkája nyomán eltakarítottuk a szennyet, a piszkot utunkból és normális kerékvágásba tereltük gazdasági, politikai életünket. Az ellenforradalmárok ellen vívott harcban még edzettebbé vált munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, a dolgozó nép minden rétege. Nagy tanulsággal szolgáltak az 1956-os októberi, novemberi napok. Megmutatkozott ezekben a napokban, hogy a volt uralkodó osztály tagjai ismételten a hatalomra törtek, vissza akarták szerezni, ki akarták ragadni a nép kezéből a gyárakat, a földeket, az ország összes kincseit. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, népünk minden becsületes eleme meg van győződve arról, hogy még egyszer nem érheti ilyen orvtámadás a proletárdiktatúrát. Az elmúlt évek sikerei, az ellenforradalom után született eredmények mind arról tanúskodnak hogy helyes úton járunk. S ezen az úton a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett halad az ország népe. S velük van a világ jobbik fele, a szocialista tábor hatalmas ereje. A Szovjetunió, s a többi népi demokratikus baráti ország segítő kezet nyújtott a legnehezebb időkben, s most kölcsönösen összefogva, gazdasági terveinket összeegyeztetve haladunk előre. A nemzetközi imperializmus minden háborús hisztériát előidéző kísérlete ellenére, a közép- és távol-keleti provokációk kirobbantása a háború szakadékénak szélén való táncolás ellenére — a béke erői napról-napra növekednek és gyarapodnak. Az eléggé feszült nemzetközi helyzet és az ugyanakkor nyugodt, békés, belső építőmunka közepette jelölte ki az országgyűlés a képviselő- és tanácsválasztások időpontját. Pár hét múlva, november 16-án az urnák elé járul népünk, hogy a Hazafias Népfront jelöltjeire adja szavazatát, megválassza képviselőit. A dolgozó nép választása küldötteibe vetett bizalma nem azon az egy napon, a választás napján jut kifejezésre, hanem kifejezésre jutott már tizennégy év kemény harcaiban, amikor a nép, saját soraiból kiválasztott vezetőivel jóban, rosszban együtt dolgozat az új társadalmi rendszer felépítéséért. Tizennégy év munkáip eredményeinek, a béke, a szocializmus védelmének jegyében zajlik le a képviselő- és tanácsválasztás. Orosháza egészségüpi helyzete régen és ma A HORTHY-IDŐKHÖZ viszonyítva alapvetően másként él Orosháza város lakossága. Van munkalehetőség, nincsenek nyomortelepek, emberpiac, éhező, kolduló gyerekek, rongyokba öltözött emberek. Ennek megfelelően javult a tömegek egészségi állapota, nőtt a születések és élve született csecsemők száma, messze eltolódott a halálozási korhatár és nem szedi többé áldozatait olyan nagy számban az úgynevezett „magyar betegség”, a tbc. De nemcsak az életkörülmények alapvető változása okozza az egészségügyi helyzet nagymérvű javulását, hanem az a tény is, hogy olyan — a Horthy-időkben nem ismert — intézmények és lehetőségek nyíltak meg a legszélesebb dolgozó tömegek előtt, melyek régen csak a kiváltságos rétegek részére állt rendelkezésre. Kiemelkedő ezek közül az orosházi kórház, amely 1952. július 15-én kezdte meg működését. A dolgozók régi vágya teljesült ezzel. Megalakuláskor a belgyógyászat 24 ágyas, a sebészet 23 ágyas, a szülészet 15 ágyas volt. Ez utóbbi 1958-ban már 36 ággyal működik. Jellemző a fejlődésre, hogy ebben az évben mindössze két rákóczitelepi asszony szült otthon, míg a felszabadulás előtt szinte kivétel nélkül otthon, rossz viszonyok között, orvosi segítség nélkül hozták világra gyermekeiket. IGEN JELLEMZŐEN mutatja a lakosság életszínvonalának javulását az is, hogy a Horthy-időszak utolsó évében, 1944-ben 5.432 személyt tartottak nyilván és kezeltek tbc megbetegedés miatt a tüdőgondozóban, míg 1958-ban ez a szám 1.526-ra csökkent. Itt azonban tekintetbe kell venni azt is, hogy régen a dolgozók többsége nem volt SZTK, OTI, OTBA, vagy MÁV biztosított, nem volt pénzük gyógykezeltetésre, így nem is tartották nyilván őket. Az ilyen betegek elpusztultak anélkül, hogy gyógykezeltették volna magukat és nyilvántartásba vették volna őket. A tbc fertőzés további terjedésének megakadályozása végett 19 57-ben létrehozták 26 ágylétszámmal a tüdőosztályt is. OROSHÁZÁN 1958-BAN, augusztus 30-ig 2 millió 860 ezer forint értékű gyógyszert használt fel a lakosság. Ennek 75 százaléka SZTK, 15 százaléka magánfizető alapon, 10 százaléka pedig közgyógyellátás címén jutott a betegekhez. Felszabadulás előtt ennek a negyed részét sem kapták meg a betegek egy teljes év alatt. Meg kell említeni a járóbetegek SZTK rendelőintézeti kezelését, amely szinte elenyésző volt a felszabadulás előtt. 1935-ben a a forgalom 74.039 volt, míg 1958-ban közel 90 ezer. Ez nem a megbetegedések számának növekedését jelenti, hanem azt, hogy a dolgozók többsége még a betegség kezdetén orvoshoz megy, ahol elejét veszik annak, hogy súlyosabb, kórházi ápolást igénylő betegekké váljanak. OROSHÁZI HIRT,AP Ülésezett a járási tanács szeptember 27-én a Petőfi Művelődési Otthonban. A Művelődési Állandó Bizottság előadója beszámolt az elmúlt iskolaév eredményeiről és az 1958/59-es iskolai év elkövetkezendő feladatairól. Szó volt a pedagógusok nevelésügyi és lakásviszonyainak problémáiról, az ifjúsági szervezet és a szülői munkaközösség munkájáról. Szó volt továbbá a községek művelődési programjáról és a kultúrotthonok tevékenységéről, valamint az iskolán kívüli népművelődési előadások megtartásáról és az értelmiségnek a kultúréletbe való fokozottabb bekapcsolódásáról. Az ipari és kereskedelmi helyzetről szóló beszámoló tárgyalta a KTSZ-ek és magánkisiparosok tevékenységét, egyes községek KTSZ-einek és kisiparosainak anyagigényét és annak biztosítottságát. Az előadó beszélt az ipari tanulók helyzetéről, továbbképzésükről, a velük való bánásmódról, valamint a földművesszövetkezeti leltározások eredményeiről. A két beszámolót több hozzászólás és hosszas vita követte. Fogadóórák Orosháza Városi Tanács Végrehajtóbizottsága 195». év októberében a tanácstagi fogadóórák helyét és idejét az alábbiak szerint határozta meg: A fogadóórák helye: Orosháza, Szabadság tér 10 (Wigner ház) emelet 3. sz. iroda. Október hó 3-án: Bartucz Ferenc Orosháza, Szt. István u. 31. 29. körzet. Október hó 7-én: Czombos Mihály Szentetornya 345. sz. 89. körzet. Október hó 10-én: Pataki József Orosháza, Mikolai u. 15. 59. körzet. Október hó 14-én: Urvai János Orosháza, Szt. István u. 64. 58. körzet Október hó 17-én: Nagy János Orosháza, VIII., Hosszú u. 74. 74. körzet. Október hó 21-én: Szokolai József Szentetornya, Forgácsrész 18. 91 körzet. Október hó 24-én: Dénes Józsefné Orosháza, Csalogány u. 9. 60. körzet. Október hó 28-án: Szemenyei Pál Orosháza, Bajnok u. 4. sz. 52. körzet Október hó 31-én: Dér István Orosháza, Hold u. 29. 14. körzet. A fenti napokon a fogadóórák 9—12 óráig tartanak. Hétfőn és csütörtökön Sinkó Sándor vb elnök, Ács Pál vb elnökhelyettes, valamint szerdán és szombaton dr. Klimai János vb titkár tart fogadóórát. A város lakossága panaszaival, bejelentéseivel forduljon a tanácstagokhoz. HOL SZÓRAKOZNUNK• Mozi Október 2—8: A Partizán Mozgóban % Kopogd le a fán című színes, zenés, amerikai revüfilm. Október 2—7: A Béke Filmszínházban az örvényben című olasz filmdráma kerül bemutatásra. Október 5-én délelőtt 10 órakor a Partizán Mozgóban, egységesen 2 forintos helyárral filmmatiné. Minden csütörtökön délelőtt 10 órától, a Béke Filmszínházban a műsoron lévő filmből előadást tartanak. Tánc Október 4-én és 5-én az Alföld tánc* termében éjfél után 1 óráig tartó Össztánc. * Népművelési tanfolyam Orosházán A városi tanács vb. népművelési felügyelősége október 6—9-ig négynapos népművelési tanfolyamot rendez a Petőfi Művelődési Házban. A tanfolyamon a város üzemeinek, termelőszövetkezeteinek, tömegszervezeteinek és olvasóköreinek kultúrfelelősei vesznek részt. A tanfolyam tematikájában szerepel az MSZMP művelődési politikája irányelveinek megvitatása, ezenkívül az ismeretterjesztési és művészeti feladatok meghatározása. Általában kiterjed az iskolán kívüli népművelési munka szerteágazó és sokoldalú feladatainak ismertetésére, ezenkívül gyakorlati segítséget is fog adni a kultúra munkásainak az őszi-téli népművelési feladatok sikeres végrehajtásához. A tanfolyam programjában mozilátogatás, filmértékelés, múzeumlátogatás is szerepel. Értesülésünk szerint az előadásokat és szemináriumokat a megyei tanács, városi pártbizottság, városi tanács és a gimnázium szaktanárai tartják, illetve vezetik. Sok vér és könny áztatta az utat, melyen a felszabadulásig jártunk „1891. május 1-én , orosházi földmunkások ki akarták szabadítani letartóztatott vezetőjüket és jogtalanul elkobzott zászlójukat. A főszolgabíró hívására megjelent csendőrség és katonaság véres erőszakkal verte szét a szívósan védekező parasztokat. A tüntetésben jelentős szerepük volt a nőknek. A letartóztatottak és súlyosan elítéltek között 12 nő is volt.’* Ezt a rövid visszaemlékezést olvashatjuk az orosházi múzeumban a „Munkás-paraszt mozgalmi kiállítás” egyik tábláján. — A néhány mondat nem részletezi az eseményeket, nem írja le egyes emberek és családok sorsát, a szörnyű nyomorúságot, mely az embereket oly elszánttá tette, hogy még a csendőrök puskacsövétől sem rettentek vissza. 67 év telt el azóta. Nem tudjuk, hogy kik élnek azok közül, akik részt vettek a tüntetésben. Legtöbbjüket fiatalon ragadta el a nyomor — halál, nem érték meg a felszabadulást sem. Egyedül csak a 83 éves Csapó Pál bácsival tudtunk azokról az időkről beszélni, aki még jól visszaemlékezik 1891. május 1.-re, a véres napra. —1 Akkor 16 éves voltam — kezdi. Sok férfi és asszony vonult a főszolgabíró, Eördögh Lajos lakása elé, ahol a vezetőnk kiszabadításán és elkobzott zászlónk visszaszerzésén kívül munkabéremelést is követeltünk. A főszolgabíró háza elé érve, ablakait tégladarabokkal bevertük. Aztán egyszerre csak megjelentek a csendőrök és minden teketóriázás nélkül belelőttek a tömegbe. Rettenetes kavarodás, ordítás, jajgatás következett. Sokan megsebesültek, akiket azonban hozzátartozóik és barátaik igyekeztek mielőbb elhurcolni, nehogy a csendőrök kezébe kerüljenek. Hogy mennyi volt a sebesült? ... ezt nem lehetett megtudni, de nagyon sokan roskadtak össze a kegyetlen sortűztől. *! Hogy került olyan fiatalon a tüntetők közé Csapó bácsi? — kérdeztük. Akkoriban az úgy volt, hogy a gyerek már 10— 14 éves korban cselédnek szegődött. A gazdák szívesebben fogadtak gyereket, mert az kevesebb bérrel beérte és még többet lehetett vele dolgoztatni, mint az emberrel. Béres, kanász és szolgáló volt egyszemélyben. Már hajnalban 2— 3 órakor felkeltették, hogy a jószág körüli munkákat végezze el, utána befűtötte a szobát, vizet hordott a konyhára, aztán dél felé — ha a gazdának eszébe jutott — kapott egy kis reggelit, ami legtöbbször az a kenyér volt, amit a gazda kolbász, vagy sonka mellé levágott magának és nem bírta megenni. Ezt is csak úgy odahajította. De még ehhez a reggelihez sem adtak időt, máris küldözgették ide-oda. Azt sem tudta, mit tegyen. — Szidásból, dorgálásból, verésből bőven jutott és ha kimerültségében valami kárt okozott, csekély munkabéréből háromszorosan levonták. Ha félt és megszökött, visszahajtotta a csendőr és meg is verte. Ez volt az én sorsom is, ezért vettem részt az 1891. május 1.-i tüntetésben, ahol alaposan megkardlapoztak. —■ Volt valami érdemleges eredménye az akkori tüntetésnek? — Nem volt, sőt még nagyobb erőszakkal nyomták el az elégedetlenséget. Milyen volt Csapó bácsi későbbi élete? 1906-ban ismét jobban mozgolódni kezdett a magamfajta szegény ember. Béremelést követeltünk és ezért aratósztrájkot szerveztünk. Ennek az aratósztrájknak is csak csekély eredménye lett. Az első világháború kitörésekor az orosz frontra vittek, ahol hamarosan hadifogságba kerültem. Kint találkoztam Kún Béla és Münnich Ferenc elvtársakkal. Ott ismerkedtem meg Marx és Lenin tanaival, ott tudtam meg, hogy az elnyomottak felszabadításának csak egy módja van: fegyverrel megdönteni az uralkodó osztályt és a munkásosztály vezetésével, melynek élén a Kommunista Párt halad, meg kell teremteni az új, a szocialista társadalmi rendszert. 1918-ban kerültem haza Oroszországból és amikor Magyarországon kitört a forradalom, én is vörös katona lettem. A Tanácsköztársaság bukása után 6 hónapra internáltak, majd 3 évig rendőri felügyelet alatt álltam. Munkát csak néha-néha kaptam, pedig 7 apró gyermekért kellett volna dolgoznom. De nem volt könyökület. Csapó bácsi nyomorúságának csak a felszabadulás vetett végett, amikor Magyarország megszűnt 3 és félmillió koldus hazája lenni. És ma? Csapó bácsi nyugdíjból él. Gyermekei idősebb emberek, akik szintén megbecsült tagjai a társadalomnak. Munkások, tsz-tagok, iparosok. És ha az unokáknak néha-néha beszélnek a régi időkről, értetlenül hallgatják. El sem tudják képzelni, hogy is lehetett az... Búcsúzáskor még ennyit mond Csapó bácsi: „Ha a mai fiatalok jobban meg akarnak ismerkedni az akkori időkkel, én szívesen elmondom nekik részletesebben is. Csak hívjanak ... Ők mindent készen kaptak, nehezen tudják elképzelni, hogy milyen hosszú volt az út idáig, mennyi vér és könny áztatta azt az utat, amelyen a felszabadulásig jártunk. Ha ezt jobban megismerik, akkor megértik majd, mit jelent az ő számukra is a Szovjetunió felszabadító harca, a szovjet hadsereg győzelme”.