Orosházi Hírlap, 1959. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)

1959-04-02 / 14. szám

19M. ÁPRILIS s, csütörtök MUNKÁSOK. PMRZIOK POLHHUH HETI UPII_________ív. CvrOLUM, u. szám 14 éve Április 4-én olyan esztendő kezdődött, amilyenre kevés pél­da van a magyar történelemben. Felszabadult életünk 14. évfor­dulóján ez már önmagában is elgondolkoztatja múltba merü­lésre, jövőbe pillantásra biztat­ja az embert. 1945. április 4. Micsoda ö­­römteli nap, amely eltörölte a halálhörgést, a siralmat. Ez volt történelmünk fordulópontja. Most 14. esztendeje, hogy a ma­gyar nép a megaláztatás, a meg­­g­yalázás pokoli mélységéből sza­badult. Április 4. a felszabadulás dátuma, amely magában foglal­ja a legdrágább eszmét, a sza­badságot. Ha visszagondolunk arra a pillanatra, amikor először szorí­tottunk kezet az első szovjet ka­tonával, akik vért hullatva se­gítettek oda, hogy mi is éljük a népek holnapját, e napon újra jólesően önti el szívünket a hű­ség és a hála érzelmei. Legyen ez az emlékezés erőforrás a ma munkájához és küzdelmeihez. Ne tekintsük megszokott hol­minak a szabadságot, akkor é­­lünk vele jól, ha mindennapos munkánkat a szocializmus épí­tésének érdekében végezzük. Ki ne emlékezne 1956 októbe­rére, amikor a külső és belső el­lenségek összefogva ismét bi­lincsbe akarták verni a magyar népet. Itt városunkban is a fa­siszták, a csőcselék eltávolította helyéről azokat az embereket, a­­kik a dolgozó népet képviselték. És most láthatjuk és az ellen­­forradalom leverése után ismét érezzük a kibontakozó siker é­­dességét, ismét élvezzük, hogy szemünk láttára születnek a párt vezetésével a kézzel fogha­tó eredmények. Április 4. olyan évforduló, a­­mely érdemes arra, hogy vis­­­szatekintsü­nk a megtett útra. Olyan eredmények vannak mö­göttünk, amelyet az ellenség sem tud kisebbíteni, amelyeknek hírét Petőfivel szólva: „Vissza­lengik az időnek bércei, a szá­zadok”. És mi úgy élünk tovább­ra is, hogy méltóak legyünk áp­rilis 4-hez. Koszorúzási ünnepség április 4-én Állami és társadalmi szervek, üzemek vállalatok képviselői áp­­r­ilis 4-e­i délelőtt fél 10 órakor gyülekeznek a városi tanács ud­varán, ahonnan 10 órakor men­nek a temetőbe, a szovjet hősi emlékműhöz. Az emlékműnél ünnepi beszédet Kucsera Mihály alezredes mond. A fegyveres tes­tületek képviselői — munkásőr­ség, határőrség, tüzérség disaszá­­zadai — is részt vesznek a ko­szorúzási ünnepségen, Megjavul a kenyérellátás Békéssámsonban E hó elejétől Tótkomlós látja el kenyérrel Békéssámsont. Az utóbbi időben gyakran panaszok merültek fel a lakosság részéről, hogy pontatlanul érkezik a szállí­tás, gyakori a kenyérhiány. A panaszok alapján most a községi tanács az Orosházi Sütőipari Vállalat megbízottjával és a já­­ási tanács kereskedelmi fel­ügyelőjével egyetemben megálla­podást kötöttek, amely végre biztosítani fogja a békéssámsoni lakosságnak zavartalan kenyér­­ellátását; A TÁNCSICS ÉS A BÉKE TSZ Egészséges, friss tavaszi illat leng a monon határban. Jó ilyen,­kár kinit leírni a szabad szántóföl­dek zöldellő vetések, dolgos em­berek között. Néhol a­­ kiskabátunk is lekerül­nek, olyan melegen .az már a ko­r­­ra tavaszi nap. A Táncsics Tsz­ elnöke, Szverle Imre — akivel e­­­gyütt tűnődünk, a zöld vetések­­ és a szürkésd szántások varázsán § — egész nap csizmában járja a­ földet. Szíve a föld szeretekéhez­ nőtt. Beszélgetünk. A tsz-ről, a m.un­­­káról. Ebben az évben elsősorban az állatállományt fejlesztik. Negy­­ven hízó marhát már eladtak, 30-­ at most hizlalnak. A baromfiállo­mányt 5 ezerről 2­5 ezerre növelik,s 88 mázsára kötöttek szerződést. Nem messze tőlünk az őrlő trá­­­­gyakupacokon túl csirkehad se­ s­zegiii körül az épülő baromfiól­at.­­ Odébb silógödröt ásnak a tsz-tagok: Kovács Sándor, Bors­ Imre, Polyik Sándor. Több mint­ 700 000 forint értékben építkeznek. — Még ebben az évben feltöl­­jük a 300 köbméteres silógödröt — mondja az elnök. — Kell a tan kormány az állatoknál­. Vetünk 20 hold silókukoricát, zöld takar­mányt, széna-féléket. Jól előkészí­tettük a talajt: 70 holdon istálló-, 300 holdon műtrágyát szórtunk. A munkák­­ nagy részét géppel végzik. Katasztrális holdanként 10 normál holdnyi gépi munkár­a szer­ződtek a gépállomással. Az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva, új munkaszervezési formát készítettek. Megszüntették a csapatvezetői rendsze­rt, munka­­halványozzák a munkát és úgy számfejtik egységre, így a „hígí­tást" szinte teljesen megszüntetik. A tagok örömmel fogadták ezt. A múlt évben nemigen kaptak előle­­get sem. Most­ pedig minden hó­napban rendszeresen 10 forintot kapnak munkaegységenként. Ez a kis közösség annyi vajú­dás után megtalálta igazi útját, s­­ ha ezen haladnak, megtalálják­­ boldogulásukat a Táncsics Tsz 1 tagjai. Hogy halad a tavaszi munka? ezzel a kérdéssel kerestük fel f Kiss Lajost és Gajdán Jánost, a­­ Béke Tsz tagjait, — ötszáz holdon szórtunk má­ 1 trágyát. A 7 hold már már sze­lí­den nő, a krumpli is a földben­­ van. Húsz holdon vetettünk tava­­szi árpát, ötven holdon cukorré­pát, 30­0 holdon borsót. Jól halad­­­­nak a munkák. A tagok egy része­­ a mezőgazdaságban, a másik ré­­­sze az állattenyésztésben, meg az­­ építkezéseken dolgozik. Mit építenek? — Kétszázöt­­­ven férőhelyes csibenevelőt, egy 28 férőhelyes sertésfiaztatót, 400 köbméteres silógödröt. Egyaránt fejlesztjük a növénytermesztést és az állattenyésztést. Az állatte­nyésztésben különösen a barom­fiállomány növelésére fordítunk n nagy gondot. Ez jó jövedelemfor­­­rása a tsz-nek. Az idén 20 má­zsa leszállítására szerződtünk,­­ És az új belépők dolgoznak? Természetesen. Kilencven­­ százalékuk együtt dolgozik a ré­­­­gebbi tsz-tagokkal a 150 holddal földterületen. táji költség nagyobb­­ részét saját . Most éppen a facsemetét ültetik erőből fedezik, előnyben részesül­t az új építkezés környékén és a nek­­i háztáji földeket mérik.;i ­­ Orosházán, az Ady Endre utcai I bérház lakói kollektíven mintasze­rű rendet teremtettek a ház udva­­rán, ami sok állami tulajdonban­­ lévő ház lakóinak példáként szól_ I­­gálhat. Lakásépítkezési kölcsönök­ ­ engedélyezését már megkezdte az­­ OTP. A kérelmeket érkezési sor­­­­rend­ben bírálják el. A kölcsön­­­­igényt az illetékes OTP-fióknál­­ kel­l bejelenteni. Azok, akik az épí­t megnövekedett I­­ls ei taJnikő­zm­j 1944 ősze volt. A há­borús felhők­ sötéten go­molyogtak a magyar é­­gen. A visszavonuló né­metek görcsösen pró­báltak ragaszkodni min­den röghöz, de sikerte­lenül. Velük tartott a magyar tisztek egy ré­sze, kényszerítve az el­csigázott katonákat. A visszavonulók a lakos­ság körében riadalmat keltettek, hogy „vad el­lenség” felkoncolja az embereket.­ A második ukrán had­sereg délről haladt elő­­­­re feltartóztathatatlanul. Kelet katonái nyomában­­­ új élet sarjadt, megcsil­lant a szabadság re­ményt keltő napsugara, első fénye — 25 év sö­tétség a háború borzal­mai után. A megfélemlí­tett emberekbe hitet ön­tött ez a reménység és a felszabadítók barátsága S száz sebből vérző éle­tük megifjodott.­ Csan­ád, Békés me­­gyébe október elején, Orosháza határába ok­tóber 6-ra virradó éjjel értek a szovjet katonák. 5-én, a délelőtti órákban az Aradi út felől, a vá­ros szélén ritka lövések zaja hal­latszott. A Földvári úton még­ tábori csend­őrök cirkáltak, a szántó­földeken ásott lövész­árokban holtfáradt ka­tonáik várták a viszavo­­nulási parancsot. Dél­előtt egy zászlós úr nyargalt végig a Föld­vári úti házak között: „Mindenki meneküljön! .. Felvesszük az ellen­állást!..“ Menekülni? Hova, mi­ért? — kérdezte szinte önmagától Szász György bognár, látva a batyu­jukat cipelő szomszédo­kat. Hova meneküljön feleségével, 13 éves fiá­val? Úgy döntött, hogy nem mennék sehova. A kert végébe ásott bun­kerba költöztek. A déli órákban még csendes volt minden. Úgy fél 5 tájban izgatott magyar beszédet hallottak. Há­tul, a kertek alatt me­nekültek katonák. Aztán megint csönd lett. Itt­­ott elvétve hallatszott egy puskalövés. A bun­ker lakói várakoztak. Éjfél felé idegen szava­kat hallottak, de nem merték előjönni. Később aknák robbantak a kö­­ves úton. Remegett a föld. Egy hatalmas tank viszonozta a lövéseket Kardoskút felé. Hajnal­ban, mikor ismét elcsen­desedett a lövések zaja, csak a vonuló csapatok zaját hallották, feljöt­tek a föld alól Szászék, és bementek házukba. Az ajtót nyitva talál­ták, minden a helyén volt. Nem sokkal később öt orosz katona kopogta­tott be hozzájuk Az e­gyik szelídképű, szőke fiatalember volt. — — Szoldát nyer? — kérdezte. Mit akarhat ez? törte a fejét Szász György, aki elő­ször hallott orosz szót. — Kerüljenek beljebb — tessékelte a katonákat, akik — miután körül­néztek, helyet foglaltak. Barátságos embereknek látszottak. Egy kicsit csendben ültek, majd a házias­­­szonyhoz fordulva teát kértek. Kézzel-lábbal magyarázták, mire vég­re megértették a házia­kat, mit akarnak. Fel­forrt a teavíz is, de nem volt bele cukor. A kato­nák hátizsákjukból vet­tek elő cukrot. Teáztak. S mielőtt elbúcsúztak, egy dobozzal hagytak Szászéknál, a kis Gyula részére.* S ma Szász György, a Mezőgazdasági és Faipa­ri Ktsz kocsigyártó rész­legének bognára 1951. április 16., a ktsz meg­alakulása óta. Gyula fia elvégezte az agráregye­temet Gödöllőn, és ma a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban mezőgaz­dasági mérnök... (Raffai) Éljen április 4 ' Kitü­ntették az idős harcosokat Csanádapácán március 22-én este 6 órakor a községi kultúrott­honban ünnepelték meg a dicső­séges Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 40. évfordulóját. Marton Sándor elvtárs, Csan­ád­­apáca község pántlikára ünnepi beszédében emlékezett meg a még ma is élő, és az elesett, vagy­­ meghalt veteránokról, akik a Ta­nácsköztársaság idején fegyverrel harcoltak a proletárhatalom meg­védéséért, majd 17 idős harcosnak átnyújtotta a Tanácsköztársasági Emlékérmet. Kitüntetettek: Bacsa János, György István, Kollár József, Bessenyei József, Duvajda Raffael, Lajos Mátyás, Dupsi József, Tóth Mihály, Sárközi Ferenc, Szabó Sándor, Berki Mi­hály, Pavló János, Csóti István, Szász Mihály, Kovács Gábor, Sze­keres István, Siló János. Az ünnepi beszéd után megko­szorúzták a községi pártbizottság épületének homlokzatán elhelye­zett emléktáblát, mely az­ 1919. ben hősi halált halt vörös!­­a­to­nass neveit örökíti meg. A koszorúzá­son György István elvtárs, egykori vöröskatona emlékezett meg a for­radalomban elesett hősökről. P. J.-n* A Tanácsköztársaság 40. évfor­dulója alkalmából kitüntetett idős harcosok névsorát lapunkban foly­­tatólag közöljük. Múlt heti szá­munkban Békéssámson, most Csa­­nádapáca, a következőkben pedig minden héten a járás egy-egy községeiből közöljük a kitüntetet­tek névsorát. Ültessünk fát A Városi Tanács Szolgáltató Üzeme Kertészeti részlegének ve­zetője, Kmetykó János tájékozta­tása szerint 9—10 000 díszfa és fl­is 000 díszcserje kerül kiültetésre a tavasz folyamán. Elkészü­lt?ik * parkosítás tervei és a virágágyak talaját — a volt csirkepiactér he­­ly­én, a postával szemben és több más helyen *— (amit a járókelők bizony letapostak!) virágültetéshez készítik elő. Az Állami Biztosító és a posta előtti parkrész szé­én* gesztenye és platánfasort ültetnek. A későbbi fásításhoz már most 2000 darab gömbakácot nemesíte­nek. A játszótereket is fásítják. Gyo­pároson, a volt Pannónia Szálló környékén hat hold platán, nyár, szil. fenyőfé­­lékkel erdőt telepítenek eb­ben az évben A gyopárosi park ápolása, a falevél összegereblyézé­­se megkezdődik. Fiatalok, KISZ- tagok, Kilián-próbázók, üzemi if­jak, diákok társadalmi munka vég­zésére itt a nagyszerű alkalom. Részt vállalhattok a faü­ltetésben és a park tisztogatási munkálatai­ban. A tsz-fiatalok saját földjük fásításában dolgozhatnak Nyújtsunk segítséget városunk szebbé, kedvesebbé, egész­égeseb­­bé tételében! Fű­ Hsatok:

Next