Orosházi Hírlap, 1959. október-december (4. évfolyam, 40-53. szám)

1959-10-01 / 40. szám

TI&dG PRO&ETARJAI EGYESÜLJETEK? 1359. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK MUNKÁSOK, PARISZTOK POUTIKUS HETIUP1I Pártkongresszus előtt A Népszabadság 1959. szeptember 27-i száma az ország lakos­ságának tudomására hozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusát november 30-án tartja, valamint a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága irányelveit pártunk kong­resszusára. Pártunk VII. kongresszusa olyan időben ül össze, amikor a nemzetközi helyzetet a béke erőinek gyors és szakadatlan növekedé­se jellemzi. Amikor az imperializmus erői gyengülnek, bomlanak. Továbbá: a kongresszus olyan időben kezdi meg munkáját, amikor hatalmas méretekben megnövekedett pártunk szerepe az ország é­­l­etében. A párt erős, egységes, szilárd, együtt nőtt a feladatokkal. Végül: a kongresszus akkor ül össze, amikor egész dolgozó né­pünk egyre szorosabbra zárkózik fel a párt mögé, amikor a párt és a pártonkívüli tömegek között új, az eddigieknél összehasonlít­hatatlanul szorosabb kapcsolat kezd kifejlődni. Ezek a történelmi körülmények megjelölik a kongresszus elő­készítő munka feladatait is. A béke megvédése szocialista ter­melésünk fejlesztése, a párt­ erősí­tése, a tömegekkel való kapcso­latunk elmélyítése. Nagyszerű perspektívák, irányelvek, ami a többi között­ kimondja, hogy pártunk a dolgozó tömegekkel össze­forrva az előttünk álló években a következő alapvető feladatok megoldásáért küzd: Befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítjuk a szocializmus építését hazánkban. Elkészítjük ötéves tervünket, aminek megvalósításával érjük el, hogy az ország ipari termelése az 1958. év végéig elért színvonal­hoz képest 1965 végére legalább 65—70 százalékkal, a mezőgazda­sági termelés 1954—58 évek átlagához viszonyítva 30—32 száza­lékkal növekedjék. Továbbá olvashatjuk, hogy meg kell teremteni minden szük­séges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együtt­működ­v­e a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A szocializmus alapjainak teljes lerakásával és lendületesebb építésével közelebb hozzuk azt a napot, amikor a szocialista társa­dalmi rend teljes győzelmet arat hazánkban. Megteremtjük a dol­gozó nép anyagi és kulturális színvonala további és állandó emelé­sének, a népi hatalom további erősödésének, nemzeti függetlensé­günk védelmének, hazánk felvirágoztatásának biztos alapjait. Ez népünk újabb hozzájárulása a béke védelméhez és a szocialista társadalmi rend győzelméhez a két világrendszer közötti békés ver­senyben. Pártunk a dolgozó nép elé­­ terjesztette az irányelveket, azokat az okmányokat, amelyek a kongresszus munkájának alapját képe­zik. Városunk, járásunk dolgozó népe nagy lelkesedéssel készül pártunk országos kongresszusára. Megnyilvánul ez a kongresszus­ra tett vállalásokban, azok teljesítésében. Az orosházi I-es számú téglagyár ez évben 300 ezer égetett téglát vállalt terven felül, amit július 20-án teljesített, a dolgozók újabb felajánlást tettek: összesen 700 ezer égetett téglát készítenek terven felül. A I-es szá­mú téglagyár is újabb vállalásban további 200 ezer nyers és 100 ezer égetett tégla terven felüli el­készítését vállalta az év végére. De sorolhatnánk a Barnevál, Ruhagyár, a Vas- és Kályhaipari Vál­lalat stb., valamennyien érzik vállalásuk jelentőségét. A vállalásokat túlteljesíteni nem kis feladat, hiszen a tervek is számításba veszik az üzemek teljesítőképességét. Éppen ezért a vállalt kötelezettség teljesítéséhez arra van szükség, hogy a párt­­szervezetek, szakszervezetek, gazdaságvezetők és minden dolgozó tudása legjavát adja a siker érdekében, feltárja az eddig még rejtett tartalékokat. A kongresszusi verseny során a továbbiakban is ko­moly teljesítmények születnek üzemeinkben. Új munkahősök szá­zai, ezrei emelkednek ki ebben a versenyben. Pártunk VII. kongresszusára való felkészülés minden bizonnyal új lendületet ad a tsz-mozgalom fejlődésének is. A számok mutat­ják dolgozó parasztságunk egységes érdeklődését, vonzódását a tsz iránt. Ebben a helyzetben az eredmény a pártszervezeteken, a tsz dolgozóin a tömegek közötti jó politikai munkán múlik. Népünk helyesli a szocialista mezőgazdaság megteremtését, azért, mert a korszerű, nagyüzemi mezőgazdaság elengedhetetlen a falun dolgo­zók életkörülményeinek megjavítása szempontjából. De elengedhe­tetlen iparunk továbbfejlődése, hazánk, békénk védelme szempont­jából is. Pártunk VII. kongresszusa a dolgozó magyar nép nagy ünnepe, de egyben munkaértekezlet is lesz, amelyre felkészülni is jó mun­kával kell. Minél messzebb jutunk el a béke védelméért a szocia­lizmus építéséért, a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséért a párt erősítéséért a tömegkapcsol­atoknak elmélyítéséért, annál előnyö­sebb pozíciókból indulhatunk majd tovább azon az úton, amelyet a kongresszus határozatai kijelölnek számunkra. Ara: M fffler rv. Évfolyam, ifi. szám Mai számunkból Hogy könnyebb legyen a második műszak Vezetőségválasztások tapasztalatai | Jelentés a földekről > ««» **** «se Jószer­encsét! Ismerkedés az okiibánidsaok munkájával Nagy vot az öpöm az olajbányászok körében, amikor Orosháza határában nemrégen felszínre került az olaj. A hosszú ideig tartó nehéz, fáradságos munka végre eredményre vezetett. Orosháza lakossága lelkesen fogadta a hírt. Egy iparosodó mezőgazdasági jellegű alföldi város fejlődése, jövője szempontjából nagyobb szerencse nem is érhette Orosházát — vélt az emberek véleménye mindenfelé, igaz, egyelőre a kutatás még nem fejeződött be. Több fúrást kell elvégezni addig, amíg bi­zonyossá válik, hogy olyan mennyi­ségű és minőségű olajat rejt a föld magában, ami kihat majd a város, az egész környék fejlődésére. De az em­berek reménykednek és bíznak az olajbányászok további jó és eredmé­nyes munkájában. A bizakodás az olajbányászokban is megvan. Götz Tibor mérnök, az Al­földi Kőolajfúrási t­zem orosházi ki­rendeltségének vezetője nem is titkol­ta, hogy a már üzemben lévő tatár­­sánci olajkút egyike azoknak, mely az Alföldön legbővebben ontja magából a folyékony aranyat. Persze ez még nem minden — mondja —, de bízunk a jó szerencsében. Az eddig végzett fúrások eredményei reményt keltők.« Utunk először a már működő kúthoz vezet. A táj csendes, a fú­rótornyot lebontották és elszállí­­­tották. Az olajat csövön vezetik el a kútból a közelben lévő hatal­mas tartályokba, onnan pedig to­vább a kardoskúti vasútállomás­ra. A kőolajfúrási üzem munkája itt megszűnt, s helyébe a Kőolaj Termelő Vállalat lépett. Néhány száz méterrel arrébb magaslik a legközelebbi fúróto­rony, ahol a már működő kútd­al szerves kapcsolatban kutatják az olajat. Közelről lenyűgöző látvány a hatalmas, 41 és fél méteres fúró­torony, amely a környék legma­gasabb templomtornyaival is ve­tekszik. Ezen a szerkezeten egy műszakban csupán négy ember dolgozik. Rajtuk kívül még ketten vannak a kazánoknál, a fúrást a­­zonban mindössze négyen végzik. Rövid vezényszavak hallatszanak a torony tövében.­ Mindenki tudja, hogy mi a teen­dője egy-egy műveletnél. A csiga­rendszerrel működő tonnányi sú­lyú öblítőfejet éppen leeresztik, melyről óriási kulccsal leszerelik a forgató­éket, majd a forgatóru­­dat hogy aztán egy újat szerel­jenek vissza. A forgatórúd több tonna súlyú, de a szinte karvas­tagságú drótkötelek a csigarend­szer segítségével sok tíz tonna súly emelésére is képesek. Csontos Sándor fúrómester, a munkacsapat vezetője kezeli az erőgépet, és ő adja a vezényszava­kat közben. Minden mozdulatára ügyelnie kell, mert egy kis hiba máris baleset, vagy súlyos anyagi kár következhetik be Egész embert kíván a munkája és a többieké is. Csontos Sándorral váltunk néhány szót. Szerény ember, röviden vála­szol. A felszabadulás után Ber­eg­­böszörményben (Hajdú-Bihar me­gye) mint segédmunkás került az olaj­fúráshoz. Megszerette ezt a munkát és ezért vállalta a vele járó vándoréletet. Ta­milt és letette a fúró­­mesteri VTZSSÓt. Jó munkájával először megszerezte a sztaha­novista jelvényt és címet, majd „Kiváló bányász” miniszteri kitüntetésben része­sült, ez évben pedig a bányász-napon „Ki­váló dolgozó” jel­vénnyel tüntették Ezt azonban már nem tőle, hanem Götz Ti­bor mérnöktől tudjuk meg. Egyébként je­lenleg Tótkomlóson lakik. Három gyerme­ke van. Keresetéből, mely havonta átlago­san eléri a 3200—3300 forintot, szépen meg­él. Ehhez­­ csak azt fűri: „Szeretem a csa­ládomat, szívesen dol­gozom értük.” Csontos Sándor, aki évek óta té­­len-nyáron, hóban-viharban, per­zselő kánikulában ott van a fú­rótoronynál és keményen megáll­ja a helyét De ilyen munkacsa­patának mind a három tagja: So­mogyi Lajos, Farkas Béla, és Gál Lajos is, akik közül egyik sem há­rítja a másikra a munka nehe­zebbjét. Együttes erővel, jó kol­lektívába összeforrva érték el azt, hogy az üzem vezetősége a legna­gyobb elismerés hangján nyilat­kozik munkájukról, magatartá­sukról. — De nincs panasz a többi bri­gádra és munkacsapatra sem — mondja Götz Tibor mérnök Nehéz igazi férfi munkát végeznek az olajbányászok mind. A fúró már elhagyta az 1600 m mélységet és nap-nap mellett kö­zeledik a célhoz. Senki sem lát a földbe, így tehát nem lehet előre jósolni. Egy azonban biztos: az olajbányászok becsülettel eleget tesznek kötelességüknek. Tovább­ra is bízhatunk bennük. Mivel pedig most már csak napok, eset­leg hetek kérdése, hogy a föld titkához egy lépéssel ismét köze­lebb jussunk, a munkához kíván­junk az olajbányászoknak mielőb­­bi jószerencsét! Pásztor Béla Igazi munkásember Ahogy az olajbányászok a fúrótor­­nyot látják. Csontos Sánior fúrómester munka közben a fúrótoronynál. Munkában a fúróbrigád­: Somogyi Lajos, Farkas Béla, Gál Lajos. Forgatórúd kitev­ése a­­«rókalyukban. Az olajtartály, mögötte a szeparátor. A* olajkút: Nagy Bertalan, a kút kezelője«

Next