Orosházi Hírlap, 1960. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)
1960-07-07 / 27. szám
M61. JÚLIUS 7., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM Ut a boldogulás felé Az összefogás erejét a kis emberek békés, egymást segítő, teremtő, alkotókészségét ünnepli évről-évre — az idén immár harmincnyolcadszor — a világ szövetkezeti mozgalma. Ezen a napon hazánkban is új győzelmekről, a szövetkezeti gondolat térhódításáról adunk számot. A szövetkezés magasztos gondolatát köszöntik e napon a kapitalista országok mindazon szövetkezetei, amelyek a kisemberek szövetkezeti összefogásával védekeznek a tőkések mindjobban erősödő elnyomása elen. A szocializmust építő országok — köztük hazánk is — szövetkezőinek pedig megemlékezése ez az eddigi eredmények elérésére. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ünnepli a szövetkezeti napot július 9-én a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek, fölművesszövetkezetek városunkban is. Ennek az ünnepnek különös jelentőséget adnak azok az eredmények, amelyek a magyar szövetkezeti mozgalomban az ellenforradalom leverése után — de különösen a mezőgazdaság szocialista átalakításáról szóló 1958 decemberi párthatározat óta elértünk. A szövetkezeti gazdaságok szépen fejlődnek, a Dózsa, a Béke, a Vörös Csillag, de a Törekvés, az Új Élet Termelőszövetkezetben is nagy hozzáértéssel, szorgalommal gazdálkodik a tagság és jól gyümölcsözteti államunk anyagi és erkölcsi segítségét. Növekszik a közös vagyon, mind több termelőszövetkezetben építkeznek, növelik az állatállományt. A szövetkezetek munkával megvalósuló tervei, az építkezések és az egyre jobban kialakuló belső rend meggyőzően mutatja: helyesen választottak, amikor szövetkezetet alakítottak, amikor elhatározták, hogy most már együttesen, közös erővel teremtenek maguknak boldogabb holnapot. Az a fejlődés, amely városunkban is megmutatkozik, azt követeli a város parasztságától is, hogy saját érdekében kialakítsa a mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyekben a tudomány vívmányainak, a korszerű technikának az alkalmazásával szabad utat nyit a jobb termelés elé. Pártunk és kormányunk mindig is azt vallotta, hogy a szövetkezés teremtheti csak meg a kulturált körülmények között való életet. A további előrehaladásunk üteme azokon is múlik, akik a tavasszal hozzákezdtek a szövetkezeti gazdálkodáshoz. Munkájukat figyelik a most még egyéni parasztok. Figyelik és azt tapasztalhatják, hogy a szövetkezet új tagjai állják szavukat, dolgoznak becsülettel. A ma még kívülállók nagyon jól tudják, nyitva előttük az út a boldogulás felé. 0 ARATÁS Az Orosházi Gépállomás 16 munkanapra tervezte az aratást. Július 1-én az aratás a vártnál előrehaladottabb volt, ami a gépállomás és tsz-ek jó felkészültségének, a dolgozók lelkes munkájának és bizonyos mértékig a kedvező időjárásnak is tulajdonítható. Az őszi árpa aratásának előrehaladottsága lehetővé teszi, hogy a munkát 100 százalékosan géppel végezzék el. Ugyancsak csökkenti a kiskaszák beállításának mértékét az, hogy búzából a tervezett 160 kh. teljesítményt 200 kh-ra növelték, amit nyújtott műszakkal és átcsoportosításokkal érnek el Az Új Élet Tsz-ben július 1-én 110 hold árpa vetésnek learatását elvégezték. Az orosházi Vörös Csillag Tsz 2. számú üzemegységében már július 1-én 42 kh.-on befejezték az őszi árpa aratását. Bartus József és Matók István kombájnvezetőkkel találkozunk itt, akik naponta átlag 13 kh.-on végezték el a munkát. A szalmakocsin Kalmár Mária, Olasz Imre és Oláh Ferenc tsz-tagok dolgoznak. A másik kombájn vezetője Pajtás József, akinek Csák János,, Nagy Pál Sándor és Keresztes Gergely voltak a segítőtársai. Az eredmény az egész kollektívának köszönhető. Páli Sándor gépállomási és Nyíri Imre tsz brigádvezetők 18—20 mázsás holdankénti eredményre számítanak. A learatott 42 kh -as őszi árpatáblán még délben megkezdték a nyári mélyítő szántást. A tsz-központban 2-án estig 65 kh.-as táblán fejezték be kombájnnal az őszi árpa aratását, de az aratógépek már 1-én megkezdték a búza aratását is. Kiss István traktoros és Tóth János tsz-tag 5 éve dolgoznak együtt az aratógépen. Jól összeszoktak. Azért is halad olyan jó ütemben a munka. A Béke Tsz-ben négy kombájn végezte az őszi árpa aratását. Náfrádi Mihály kombájnos ifjú csapatával kitűnően haladt. Balkán Pál, Szente Lajos és Boros István még csak családtagok, de naponta legalább a két munkaegységet megszerzik , ha nem maradnak otthon. Ők pedig elhatározták, hogy az aratás és cséplés befejezéséig dolgoznak. Jövőre aztán már tsz-tagok lesznek. Itt dolgozott a két szovjet kombány is, amelyek négy nap alatt együtt 1000 mázsa, vagy más szóval 10 vagon árpát arattak le, csépeltek el. György János körzetszerelő csak ennyit mondott: Megy minden, mint a karikacsapás. A Béke Tsz főagronómusa is megelégedett. Szerinte az éppen munka alatt álló 62 kh. területen 19—20, egy másik 30 kh.-as táblán 22 mázsás eredményre számítanak. Beszélgetés közben érkezik oda a gépállomás inspekciós műhelykocsija Kasziba Ferenc vezetésével. Szerencsére azonban nem akad munkájuk. A gépek dolgoznak. Az elővigyázatra azonban szükség van. A Dózsa Tsz-ben 1-én kezdték az őszi árpa aratását 55 kh.-on három kombájn dolgozik. Szverle Imre üzemegységvezető 18—20 mázsás átlageredményre számít, de talán több is lesz. Holecska Lajos tsz-brigádvezető 20—22 mázsára számít. Vajon kinek lesz igaza? Közben kiérkezik a határszemlére: Sinkó Sándor, a városi tanács v. b.elnöke, Poór István, a városi párt v. b. tagja és Arató József, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Érdeklődnek, megbeszélnek néhány kérdést az üzemegységvezetővel. Ők is elégedettek az eredménnyel. “ A kombájnosok, Pastyán János, Molnár István, Csapó Sándor, Gyenge Lajos, Hajdú Sándor és Lőrincz János nemrég az Öj Élet Tsz-nél dolgoztak, onnan jöttek át ide. Ezzel a tervszerű átcsoportosítással válik gyorsabbá, eredményesebbé a munka, kerül hamarabb biztos helyre a jövő évi kenyerünket biztosító mag. Kiskaszától a kombájnig Mihály János H éves korában kezdte a mezőgazdasági munkát megismerni. Persze nem éppen tudományos alapon, iskolapadban, hanem afféle nincstelen paraszt módjára: fizikai erővel: — Mint marokszedő kezdtem, de még 13 éves sem voltam, már arattam. 12-ed részért. Minden nyáron így volt a felszabadulásig. S ma a szívemen érzem, hogy milyen nehéz volt akkor — mondja bevezetőül. A felszabadulás után nem napszámoskodott tovább Mihály János. Más munkát választott: malommunkás lett. 35 éves volt, amikor ismét kedvet kapott az „aratásra”. Csakhogy már nem kiskaszával. 1956-ban fel is vették a gépállomásra. A tanulás gyorsan ment. Először traktoros, majd kombájnos lett, nemrég pedig — jelesre! — letette a vontatóvizsgát is. 1957 óta dolgozik minden nyáron önállóan kombájnnal. Erről a munkáról így vélekedik: — Valamikor egy marokszedővel 1200 négyszögölet takarítottam le hajnal 3-tól este 10-ig. A kombájnnal pedig és 2—3 szalmakocsissal 10 kat. holdat is learatunk és el is csépelünk. Néhány évvel ezelőtt az egyénileg dolgozó parasztok még idegenkedtek tőle. Ma azonban még fél kataszteri holdat is szívesen vágatnának le kombájnnal. Ehhez a munkához nem nyers erő, hanem szaktudás, kötelességtudás és sok leleményesség kell. Amint a gépállomás igazgatójától Szűk Ferenctől megtudjuk, Mihály János nem is szűkölködik ezekben az erényekben. Becsülettel és eredményesen teljesíti a rábízott feladatot, aminek hasznát is látja: évi átlagkeresete rendszeresen meghaladja a havi 2000 forinot. Három gyermekét ebből szépen tudja nevelni. Búcsúzás előtt még ennyit mond: — Azért itt szívre is szükség van, ha az ember eredményt akar elérni. A gépet szeretni kell. P. B. (5) 10 ÉV UTÁN . Mesteremberek Hamzus József, Gabnai Antal, Csont József, Ravasz Ferenc, Tóth i Mátyás, Sándor Lajos asztalos. Fotó: Varga Tamás K. Tóth Lajos, Bognár Lajos kovácsok Elekes András szíjgyártó. Góg József bognár, Szokotos Mihály gépkocsivezető. (Folytatás a 3. oldalon.*