Orosházi Hírlap, 1961. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)

1961-01-05 / 1. szám

Három vállalat tervei 1961-ben AZ OROSHÁZI BARNEVÁL 850 ezer forintos költséggel épült új bontó és daraboló üzemrészében 1961-ben kezdik meg a munkát. A termelés ezzel olcsóbbá, gazdasá­gosabbá válik, javul az ára minő­sége és az egészségesebb viszo­­­­nyok között dolgozó munkások­­ helyzete. 1960-ban gépesítették a beteaést, ami az egyik legnehezebb munka volt. 1961-ben már egész évben ezzel az eljárással dolgoznak. Új módszerrel végzik a csomagolást is. A polietilén zacskókat vá­­enum-rendszerű géppel légmente­sítik. Bővítik a pulykakopasztót és egy kombinált üzemrészt hoznak létre.. Az új gépek és berendezé­sek lehetővé teszik 1961-ben a ter­melékenység jelentős fokozását.­­ AZ OROSHÁZI GÉPÁLLOMÁS éves terhét 108,3, őszi tervét 90 százalékra teljesítette. A mély­szántást, amely jelenleg is jó ütemben halad, eddig 105 száza­lékosan végezték el. Az elmúlt 2 évben sokat javult a gépállomás dolgozóinak munká­ja. Amíg 1959-ben traktoregysé­­genként 969 normál holdnyi mun­kát végeztek el, addig 1960-ban ez a szám 1160-ra emelkedett. Kö­zel 20 százalékkal volt jobb a gépkihasználás, mint egy évvel előbb. Egyúttal azt is jelenti ez, hogy a gépállomás területén 30 ezer normál hold munkával többet végeztek el, mint 1959-ben ugyan­azzal a gépparkkal. A tsz-ek fejlődése és megerősí­tése érdekében 1961-ben a gépál­lomás dolgozói még jobban ki­használják majd a gépeket. És ha új gépeket is kapnak, minden bi­zonnyal el tudják majd végezni azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket a tsz-ek igényelnek tő­lük. AZ OROSHÁZI VAS- ÉS KÁLYHAIPARI VÁLLALAT is nagy tervek megvalósítására ké­szül 1961-ben. Március végéig az L­se. me­chanikai részlegnél 35—40 ezer Ft értékű társadalmi munkával új la­katosműhelyt létesítenek és ezzel csökkentik a régi műhely zsúfolt­ságát. A nikkelező részlegnél megépí­tik az új üzemrészt és megvaló­sítják Sára Mihálynak, a nikke­­lező részleg csoportvezetőjének három újítását Az átszerelést ja­nuár 31-re fejezik be. A csempekályhát már egész év­ben kis sorozatgyártással készítik. 16 ezer darab három típusú pár­huzamos satut és 12 ezer csiszoló­gépet gyártanak exportra. 300 ko­vácstűzhelyet és 400 tábori ko­­vácstűzhelyet készítenek belföldi megrendelésre. Csempekályhából 8500-at készítenek. Ezeken kívül 2 húsipari vállalatnál végeznie a vállalat dolgozói nagyobb szerelé­si munkát. 1961-ben a termelési érték 10 százalékkal lesz több, mint 1960- ban. Ezt a termelékenység foko­zásával érik el. Ez aztán állati — Micsoda állati kasa büféje van annak a mandrónak! — hal­lottam Szilveszterkor. Nézek, né­zek és mit gondolnak, mit lát­tam? Egy férfit vadonatúj bőrka­bátban. És sok ilyen kifejezést hallottam, míg végül is rájöttem, hogy minden ami szép, ami tet­szik, az a fiataloknak, ,állati”. Az előbb említett esetben ez vé­letlenül stimmelt, a bőrkabát va­lóban állati , miután állatbőrből készült. De hogy a szép színda­rab, a jó film, vagy a könyv mi­ért állati, azt már nem tudom, hi­szen ezeket az emberek készítik. Azt meg különösképpen nem tu­dom, miért állati klassz manusz a fater, ha elengedi a srácot egy baromi mozielőadásra, azt nem tudom, hiszen a fater általában az ember, mégcsak nem is asszo­nyi állat.« Vagy a másik. Ugyancsak Szil­veszterkor hallottam. „Hű, lesz ri­csaj, gyün a csaj!” Egy egészen fiatal fiú mondta ezt, mikor kö­zeledni látta szíve szerelmét. Ha ez véletlenül rímel is, akkor is állati csúnya. Persze ha azt ves­­­szük, a mi időnkben a fiúk szí­­ve hölgye, a „kislány” és a srác nem a „nőjével” ment csörögni a hepajba, hanem a kislánnyal ment táncolni. És ha a mi időnk­ben egy diáknak „nője” lett vol­na, csak ukk-mukk-fukk az ide­álja helyett, balhé lett volna ab­ból, mégpedig állati nagy. Milyen szép lenne, ha egyszer valamelyik üzemben, vagy isko­lában eszükbe jutna a fiatalok­nak az a korszakalkotó dolog, hogy magyarok lévén, magyar jel­zőkkel, magyarul fejezzék ki örö­müket, bánatukat, elragadtatásu­kat, röviden: magyarul próbálná­nak beszélni. OROSnAZt Hfft&AP „Semmit sem hagytunk ebek harmincadj­ára“ AZ ELMÚLT TÉLEN csaknem négyszeresére fejlődött a tótkom­lósi Alkotmány Tsz központja. Biliárdgolyók koppa­násától, jó­kedvű tereferélők beszédjétől, a terven vitatkozók hangjától zajos az új otthonuk A szövetkezeti gazdák rendszerint arról beszél­getnek egymással, hogy arasznyi volt a szalonna a tegnap vágott sertésen, és hogy milyen új bú­tort, rádiót és egyebet vesznek a­ jövedelemből. De szóba jön az is, hogy milyen rendkívül nehéz volt az őszi betakarítás. A sok szét­szórt trágyázatlan parcella — amit a tavasszal vittek be — bi­zony rontotta a termésátlagot. A sok eső miatt pedig többszörös erőfeszítéssel került góréba a kukorica­­gyárba a cukorrépa. •— Én annak örülök a legjob­ban — magyarázza Zsámely Já­nos, a szövetkezet tagja, aki az elmúlt télen lépett a szövetkezet­be —, hogy a közösből semmit nem hagytunk ebek harmincad­­jára. Emlékszem, tavaly télen olyan hangok is voltak, hogy „úgysem birkózunk meg a tenni­valóval, kár az erőlködésért!” Én most büszke vagyok arra, hogy a baljóslatú embereknek nem volt igazuk. Betakarítottunk mindent, el is vetettünk. NEM VOLT KI’ANYU. A Me­linda dűlő leglaposabb részén va­lósággal elpépesedett a talaj. A 40 centis mélyszántásban 250 má­zsa átlagtermést adott a cukorré­pa. Az utolsó negyven mázsát térdig érő sárban, kézi kosárral hordták ki a tagok a dűlőútra. A szállítás is nagyon nehézkesen ment. Korábban naponta 25 va­gon répát szállítottak el, az utol­só 16 vagonnal pedig egy egész hétig kínlódtak. Négy erőgép bírt elhúzni egy pótkocsit 30 mázsányi terhével. Kovács Károly, aki szintén első évben dolgozott a kö­zösben , könyékig tart a pocso­lyában, hogy összekapcsolhassa a járműveket. De nem maradt a földön egyetlen szál répa sem — A vetésben is sokat segített Kovács elvtárs — jegyzi meg Gogh Gábor párttitkár. — Éjjel is ment a gép után, zseblámpával világí­totta meg a csoroszlyákat, hogy üres sor ne maradjon a búzaföl­dön. Meglátszik, hogy egyéni ko­rában is jó gazda vált, most sem nyugszik, untig mindent rendben­ nem lát. — Jól tudom, hogy jövedelemre csak akkor számíthatok, ha dolgo­zom — veszi át a szót szerényen Kovács Károly. — így még több hasznom lesz. Miért tétlenkednék? A 19 éves Laci fiammal együtt a 850 munkaegységért csaknem 31 ezer forintot kapuink. Én mondom, első évnek nem is olyan rossz ke­reset! Több is lehetett volna, ha nem ilyen rossz az időjárásunk. De így is elégedett vagyok, hiszen csak kukoricából előlegként 39 mázsát kaptam. Mint a szövetkezeti tagoknak a közöshöz való ragaszkodásáról, büszkén mesélnek a 83 éves Tóth­ Pálról, aki sírva fakadt az elmúlt nyáron, mert nem akarták, hogy arasson. A jó erőben lévő idős tsz-tag rendszeresen jelentkezik a brigádvezetőnél munkára. Ha nem kap, „panaszra megy” az elnök­höz.­­ Ilyen tagjai vannak a vri szövetkezetünknek — mosolyog a párttitkár. Ary Rém Szerkesztői üzenet Dénes József, Kardoskút 284. Két pa.­masszal fordult a szerkesztőséghez. Az egyikben az édesanyjával kapcsolatot­­ sérelem orvoslását kéri. Az ügyet kivizsgáltuk m ac .alábbia­­­kat állapítottuk meg: Édesanyja Javára 19M. október 27-én valóban megtörtént az elmaradt adó befizetése, azai azonban november 1-ig, vagyis a kérdéses napig­­ nem érke­zett meg a városi tanács pénzügyi osz­tályához, így adószámlán sem könyvel­hették el. Az adóbeszedő nov. 1-én tehát jogosan kérte a 198 forintot. Ha azonban a befizetési szelvényt édes­anyja mutatta volna, akkor további vi­tára nem kerül sor. A beszedd — és ez természetes is — csupán szóbeli igazo­lással nem elégedhet meg, mert ak­kor nem valószínű, hogy kötelességét képes lenne teljesíteni. Lehetséges, hogy erőszakosan lépett fel, ezt azonban utólag megállapítani már igen nehéz lenne. Ha valóban úgy történt, azt mi is elítéljük és remél­jük, hogy ez az eset okulásul szolgál azoknak, akik hajlantosak ilyen hibák elkövetésére. Édesanyja búzaadó számláján jelen­leg 90 kg. búza túlfizetés mutatkozik. Ha­­ igényt tart a visszautalásra, azt kérheti a pénzügyi osztálytól, ami az 1991. évi adókivetések befejezése után (kb. májusban) történik majd meg, ha igazolja, hogy háztáji földet nem ka­pott. MOZAIK Fűtött talajú labdarúgó-pálya Az angliai ,,Everton Football Club” nagy költséggel fűtött tala­jú labdarúgó-pályát építtetett. A pálya talajában egymástól 18 cen­timéter távolságra 52 kilométer hosszú spirális fűtőkábelt helyez­tek el, melynek teljesítményfel­vétele 750 kw. A fűtéssel a pályát télen mindig hó- és jégmentessé lehet tenni, nyáron pedig a pálya szárítására lehet a fűtőrendszert felhasználni. Új szovjet versenyautók A szovjet autóversenyzők 1958- ban két világrekordot döntöttek meg. Jelenleg a szovjet verseny­zők újabb versenyautókat tervez­nek és tökéletesítik a már meglé­vő típusokat. Alekszandr Peltcer konstruktőr munkatársaival együtt a „Zvezda—6” gépkocsití­pus tökéletesítésén dolgozik. Ezzel a típussal döntötte meg Ambre­­senkov a világcsúcsot. Peltcer és munkatársai most csökkentik a homlokfelületet és áramvonala­sabbá teszik a gépkocsi formáját. A kocsi hossza 4,5 méter, széles­sége 1 méter, magassága 70 centi­méter. Háromféle motorral látha­tó el, amelyek közül az 500 köb­centiméteres a legnagyobb. A Pelrcer-laboratórium ezenkívül egy olcsóbb és egyszerűbb 500 köbcentiméteres kocsit is tervez. Hasonló versenyautókat készít a harkovi Eduard Lorent is. Vlagyi­mir Nyikitin, harkovi tervező pe­dig 200 köbcentiméter űrtartalmú versenyautó tervezésén dolgozik. Műorr a vadászathoz A vadászok nemsokára jószima­tú vadászkutya nélkül is űzhetik kedvelt sportjukat. Alain Berton párizsi vegyész „mesterséges or­rot" talált fel vadászok számára. A műorr rendkívül érzékeny kü­lönféle illatokra és vegyi anyagok segítségével működik. Az új találmány természetesen nem egyedül a vadászatnál hasz­nálható, hanem számos biológiai kérdés megoldását is elősegíti. Mi­ért jobb a kutya szaglása, mint az emberé? Hogyan szagolnak a ro­varok? Lehetséges, hogy Bert­on találmánya sok hasonló kérdésre adja meg a választ. 3 Kinek kell házad­óbevallást tenni? Többen kérdéssel fordultak a szerkesztőséghez, hogy kinek kell házadóbevallást beadni. A pénz­ügyminiszter 176/1960. sz. utasí­tása alapján bevallást kell adni: a) azokról az épületekről, ame­lyeket 1960-ban vettek haszná­latba, b) amelyeket állami tulajdonból 1960. év folyamán magántulajdon­ba visszakaptak, c) amelyeknél a tulajdonos vagy bérlő személyében változás tör­tént, d) amelyeknél a bérjövedelem (haszonérték) összegében 1960. év­ben bármilyen mérvű változás kö­vetkezett be. A bevallást 1961. január 16-ig kell a városi tanács v. b. pénzügyi osztályánál, a kirendel­tségeknél pedig a kirendeltségi bizottságok­nál benyújtani. Jó lenne, ha egy igazi panaszkönyv ott lenne minden családnál. Nem hiszem, hogy ideje lenne üresen megsárgulniuk a benne lévő lapoknak. Az első lapot írja egy fele­ség élete párjának Mond­juk így — Kedves tőled, hogy még velem élsz ma is, tíz év után, és szenveded rigolyáimat... Hogy meg­­kímélsz a víz- és tüzelő­­hordástól... Kedves vagy, hogy néha átölelsz (gyakrabban is lehet­néd), hogy gyöngéd vagy... Örülök, hogy itt­hon megkíméled a ren­det, hogy nem felejted el a lábtörlőt használni. Ma különösen ámulatba ejtettél, amikor kimos­tad a zoknidat és zseb­kendődet a mosdóvized­ben. Mire nem képes a fér­fi nemzedék?! Házastársak Ezt jegyezné a férj az első lapon: «— Hűséges, dolgos egy asszony. A legdrágább feleség és édesanya a vi­lágon. (A legközelebbi szívküldiben így is fo­gom nevezni.) Ki tudná rajtad kívül így rendben tartani a lakást, a ruhái­mat. Csak Téged szeret­lek a sírig.­­ A feleség így folytatná egy másik lapon : — Lassan éjfél lesz, az egész ház csendes, csak a mosógép zúg még szor­galmasan. Jó, hogy felta­lálták ezt a masinát, csak ne kellene ezeket az unalmas perceket mellette végigszenvedni! Valóban nem fárasztó így a nagy mosás, hisz tudom, férjecském, ezért feküdtél le olyan nyu­godtan... panaszkönyve Folytatná a férj (mert neki is lehetnek pana­szai). — Olyan jó lenne egy kicsit kiszakadni a hét­köznapi szürkeségből, de hiába hívlak, *nem jössz! Jó, jó. T­udom, hogy Te vagy a legdrá­­gáb feleség, háziasszony, nem is akarlak soha megcsalni! Mondom, nem akarlak! De hát én sem vagyok fából... Egy másik lapon így írna a nő: — Panaszom? Ma nincs panaszom, kedves. És mégis be kell jegyez­nem valamit. Jó lenne, ha szót értenél belőle. Munkából hazajövet egyedül róttam az utcát. Előttem Ifjú pár haladt, szorosan egymáshoz si­mulva. Engem átjárt a téli köd hidege. Milyen jó lenne így melletted haladni. A tíz év alatt alig jutott eszünkbe, hogy megvárjuk egy­mást munka után. Pedig milyen jó lenne, egy -egy kört sétálni, mielőtt megkezdődik az esti mű­szakom: a tüzelés, főzés, mosás és a többi gond miatt nem tudunk időt szakítani arra, hogy egy­mással törődjünk. Tudom, ellenem szól a diákos vágy. Mégis jó lenne, ha észrevennéd néha... - így írnánk tovább a panaszkönyv lapjait. És talán még kevesebb lenne a panasz, ha vi­gyáznánk arra, hogy az évek ne mossák el a gyengédséget, a szerete­ted Ehhez az kellene, hogy ha az első füllen­tést leírnánk a panasz­könyvbe, akkor nem kö­vetné azt a többi nagy hazugság. Ha észreven­­nénk életünk társában a szépet és jót, amit ba­rátainkban hamarosan meglátunk, és benne olyan hamar elfelej­tünk... _ az ai

Next