Orosházi Hírlap, 1961. április-június (6. évfolyam, 14-26. szám)
1961-04-06 / 14. szám
Ára: 60 fiLLér 1961. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM A mi erőnk az egység Április 4-én, hazánk felszabadulásának 16. évfordulóján a megtartott ünnepségeken is tapasztalhattuk, hogy egyre inkább eggyé kovácsolódunk, egységesebbek a hétköznapjaink és az ünnepjeink. Ez az egység egy sugár a világ kommunista pártjainak egységéből, a béke, az emberiség jobblétéért való szenvedélyes törekvéséből. Április 1-én közlemény jelent meg a varsói szerződés tagállamainak politikai tanácskozásairól. Ez a tanácskozás, amelyen a békét védelmező közlemény megszületett, ez alkalommal is felelősségének teljes tudatában, az emberiség, a népek iránt érzett mély kötelességtudat szellemében ült össze, hogy ismételten tanúbizonyságát adja a szocialista országok szilárd egységének, erejének és hatalmas jelentőségének. Ez az egységes és barátságban fogalmazott közlemény komoly és mély gondolatokat ébreszt a világ ügyeit és a világon kialakult új helyzetet szemlélő emberekben. Elsősorban szembetűnik az az új, a történelem során még eddig soha nem tapasztalt viszony, ami államok között kialakulhat egy szent és nemes cél érdekében. A harmonikus kapcsolat, a barátság, a megértés és az őszinteség fűzi össze államainkat, így megteremtve a szocialista világrendszer mai hatalmas és története informáló tényezőjét. A közlemény sorai között olvassuk, hogy mérhetetlenül, megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. Ez azt jelenti, hogy a varsói szerződésben részt vevő államok tanácskozása minden munkálkodásuk középpontjában az ember áll, a dolgozó ember, akit meg kell menteni egy újabb világháború katasztrófájától, akinek feje felől messze kell űzni a háború vészterhes jellegét, akinek boldog, jobb életet kell teremteni. A varsói szerződésben részt vevő államok szilárdsága volt eddig is a béke fennmaradásának biztosítéka. A mostani értekezlet, a kiadott közlemény mintegy megnyugtatás, biztatás a világ valamennyi népének: a békés építést szorgalmazó szocialista államok ma sem veszítenek éberségükből, egységesen és felelősséggel munkálkodnak a béke nagy ügyén. A szocialista országok dolgozói és a világ más országainak népei ezért tekintenek bizakodva, szeretettel az egységes szocialista tábor felé. Tudják, hogy ezeken a megbeszéléseken, a hozott határozatokon minden nép, minden földrész országa számára a béke, a biztonság, a jobb jövő és a nyugalom feltételei kerülnek napvilágra. Ezért köszöntjük és értékeljük nagyra a varsói szerződés tagállamainak politikai tanácskozásán hozott közleményt, melyen hazánk képviselői is ott voltak a béke ügyének fáradhatatlan védelmezőinek sorában. Öröm tölt el, hogy ennek a testületnek mi is tagjai lehetünk. J lilkis hangulatú ünnepi est Vasárnap este a Petőfi művelődési házban impozáns ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg a város dolgozói hazánk felszabadulásának 16. évfordulójáról Az ünnepség első aktusaként a tűzoltó zenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt, majd egy szavalat után Tódor István elvtárs, a városi pártbizottság megbízott titkára megnyitotta a nagygyűlést. Ezt követően Faragó Elek elvtárs, a munkásőrség Békés megyei parancsnoka mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben méltatta a 16 év előtti történelmi fordulatot, amely népünk előtt megnyitotta az utat a felemelkedéshez, az emberibb élethez. Alkotó tevékenységünk velejárója mindig a béke óhaja és védelme volt, mint ahogy az lesz a jövőben is — hangsúlyozta Faragó elvtárs. — A szocialista tábor nagy közösségében a magyar nép is megállta a helyét, szép bizonyságát adta annak az igazságnak, hogy csakis a kizsákmányolásmentes, szabad társadalomban virágozhat fel igazán a gazdasági és szellemi élet. Beszéde további részében Faragó elvtárs arról az átfogó győzelemről szólott, amelyet a mezőgazdaság átszervezésének befejezésével elértünk a közelmúltban. Kijelentette: korlátlan lehetőségek rejlenek a szövetkezeti mozgalomban, de szólott a reánk váró kemény feladatokról is, az új forma új, méltó tartalommal való kitöltéséről is, amely még szebb győzelmeket hoz, ha valóban társadalmi üggyé tesszük a falu sorsának formálását. Az előttünk álló években célul tűztük ki a szocializmus alapjainak lerakását. Ez azt jelenti, hogy tegyük olcsóbbá a termelést, használjuk ki méginkább a helyi lehetőségeket. Az ünnepi beszéd után a 3. sz. általános iskola, valamint a művelődési ház kultúrcsoportja adott nívós műsort. Április 4-én, hazánk felszabadulásának 16. évfordulóján a vállalatok, intézmények, a társadalmi szervek, valamint a fegyveres testületek képviselői megkoszorúzták a szovjet és román hősök emlékművét. Egy havi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés Az Orosházi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz. 1960. évi termelési tervét 106,2 százalékra teljesítette. A termelékenység növekedése az előző évihez képest 102,8 százalékkal növekedett. A nyereségrészesedés egy havi keresetnek megfelelő összeget tett ki, amit takarékbetétkönyvben adtak át a dolgozóknak. Ez évben 1960-hoz képest e— a termelési érték 112,9 százalék. Terv szerint 200 garnitúra festett, 240 fényezett hálószobabútort és 240 sezlont állítanak elő a ktsz dolgozói. Ezenkívül közvetlenül a vásárló megrendelésére is készítenek bútort és végeznek kárpitos munkát. A kazánkovács és hűtőgépszerelő részleg egész évi munkája is biztosított. KIÁLLÍTÁS A Kinizsi Természetbarát Egyesület orosházi osztálya 1961. április 9-től május 1-ig bezárólag az orosházi Szántó Kovács Múzeumban „Élelmezési dolgozók természetjáró mozgalma” című kiállítást rendez. A kiállítás megnyitását 1961. április 8-án du. 5 órakor tartja. A kiállítás hétköznap délelőtt 9—12-ig, du. 3—6-ig, vasárnap délelőtt 9—12-ig, délután pedig 3—6 óráig tekinthető meg. Derűs, napsugaras reggel köszöntött húsvét hétfőn a városra, mintha, az időjárás is a locsolkodókő seregélzek cinkosává szegődött volna. Már a korai órákban benépesültek az utcák, egymás után nyíltak a kapuk, hogy aztán odabenn rózsavíz permetezzen a ,,virágszállákra” — a jókedv és az öröm sugaraiban. És egy kicsit vizsgáztak is most a lányok ezen a napont egyéniségük értékét aszerint mérhették, hány üvegből hullott rájuk az illatos harmat, hány fríz tekintette szívügyének, hogy életük tavaszán el ne hervadjanak. Kedvesen szép volt az ■ utcáik képet a vidám hangulat valahonnan mélyebbről pezsdült fel, mint egyetlen nap szertartásának derűjéből. Ez a húsvét nemcsak a fiatalságé volt, de az idősebb korosztályok ünnepe is: a terített asztalok bőségében a munkásélet biztató békéje tükröződött, s a tavasz és a rózsavíz illata beleivódott a józan, reális álmokat dédelgető telkekbe... Nagyszerű élmény volt „külső” szemlélőként is végigsétálni a napsugaras utcákon: sok-sok színfolt ragadta meg az embert, a jegyzetlapok egymás után tették meg húsvéti mozaikokkal, amelyeket nem lehet egyhamar elterejteni— . A Kossuth utcai ülatszerboltot hétfőn reggel szinte kizárólag a férfinem képviselői látogatták. Ide tértek be útjuk első állomásaként — mint ahogyan mondották — tankolni. A legfinomabb illatú kölnivizet töltették az üvegeikbe, mert azt akarták, hogy sokáig megmaradjon a nyoma a „hölgyek” haján, ruháján. Voltak itt kisiskolásoktól a nagypapákig minden korosztályból. Budavári Károly tanácsi dolgozó két kisfiának vásárolt locsolóvizet, hogy aztán mint ,,garde-papa” elkísérje őket a keresztmamát megöntözni, mert ezt a világért sem illett volna elmulasztani, hiszen a keresztmama értékes ajándékokat ígért a kicsinyeknek az öntözés ellenében. Kulcsár Mihályt, a Nemzeti Bank dolgozóját mint újdonsült nagypapát üdvözölhettük az üzletben. Marika, az illatszerbolt kiszolgálója szorgalmasan mérte a kölnivizet a vendégeknek, s gondolatban már otthon járt, várta a TI órát, a zárás idejét, mert ő sem akart megöntözetenül maradni. Győri Jancsival és Moravszki Jancsival — mindketten a 2. sz. Általános Iskola tanulói — a Pacsirta utcában találkoztunnk. Gyors léptekkel és hangos beszélgetés közben igyekeztek a város központja felé. Valamennyi zsebük hintés tojástól dagadt. S ami ennél is fontosabb: gyűlt a forint, bankjegy és váltópénz egyaránt. Még csak T0 óra volt, de máris 80 forintra nőtt a „forgalom”. Türelmetlenül topogtak az utca kövén, menni szerettek volna már. Vétek lett volna tartóztatnom őket, sok helyen vártak rájuk. Hamarosan útnak is indultak és eltűntek az egyik ház kapuja mögött. Szinte hallottam, amint cérnahangjukon mondják: ..Megöntözlek rózsavízzel...* A két óvodás Mocsári testvérrel , Bandival és Jancsikával a Csapó Mihályné utcában akadtam össze. Úgy látszik, ők már a „műszak” végén jártak, de meg is volt az eredménye. Zsebükben pénz csörgött és sok piros tojás lapult. Kezükben kék jácint. Aztán anyuka közreműködésével Jancsika arcáról is eltűnt a húsvéti színfolt, «sak a természetes pirossága maradt rajta: a gyermeki ősöm piros pipacsa. * Két deresedő hajú férfi ballagott a Makói úton, szemükben árulkodó mámoros hangulat, léptük sem volt valami katonás. Kérdeztem őket, honnan jöttek, azt felették, hogy nem szellemidézésről, hanem a menyecskéktől és csuda tüzes boruk volt. A világért sem mondták volna meg nevüket. — Hogyne! — kiáltottak fel szinte egyszerre. — Az kéne még, hogy az asszony olvassa az újságban. Hibrid kukoricára térdepelteim bennünket. Tudja, hiszen maga is férfi. .. Sz. Farkas Lajos Otugano&Uli 4% fi rózsavízzel IFJÚMUNKÁS Megszerette a vasas szakmát Árvai József két éve érettségizett a gimnáziumban. Másfél év alatt elvégezte az iparitanuló-iskolát és most már az Orosházi Vas- és Fémipari Vállalat lakatosa. Idősebb szaktársai elismeréssel beszélnek róla. A rábízott feladatot különösebb magyarázat nélkül is jól elvégzi. —1 ő pedig nagyon megszerette a vasas szakmát, nem is cseréle mással. De hogy még eredményesebb legyen a munkája — úgy határozott — tovább tanul magánúton. Sztalt növessze meg. Szemenyei Sándor borbélyüzlete a Bajcsy Zsilinszky utcában található meg. Cégjelzés ugyan nincs az ajtó felett kifüggesztve, de a környékbeliek tudják, hogy ha nyilatkozni vagy borotválkozni akarnak, ide jöhetnek. Itt mód van rá. A mester idős ember. Tőle tudom, hogy 75 éves, ötvenöt éve folytatja a mesterséget Orosházán. Még egy ilyen idős kisiparos talán nincs is a városban. Az üzletnek is van egy érdekességei a falon szentképek láthatók. A reklámozásnak ez a módja nem egészen újszerű, de azért ötletes. Csak az nem tudható meg magyarázat hiányában, hogy a szentek elfogulatlanul, vallásfelekezetre való tekintet nélkül képesek-e meghallgatni a vendégeket, vagy a tevékenységük csupán a társadalom szőkébb kategóriájára — mondjuk a mohamedánokra — vonatkozik. Ez esetben az „egyéb” vendégeknek az a fohásza, hogy isten mentse meg a nyakukat a borotva élétől, nyilvánvalóan csak falrahányt borsó marad. Az a kívánság viszont, hogy minden igazhitűnek Allah növessze meg a szakállát, bizonyára eredményes lesz...