Orosházi Hírlap, 1961. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

1961-10-05 / 40. szám

2 Vezetőségválasztó közgyűlés a cipész kisz-ken Az Orosházi Cipész Kisipari Termelőszövetkezetben szeptem­ber 28-án tartották meg a vezető­ségválasztó közgyűlést, amelyen részt vett a megyei KISZÖV, a helyi városi pártbizottság képvi­selője, valamint több meghívott vendég. Vági Imre, a ktsz elnöke is­mertette a vezetőség beszámoló­jában a legutóbbi vezetőségvá­lasztás óta eltelt időben elért eredményeket. Mint mondotta, a szövetkezet az elmúlt három év folyamán jelentősen fejlődött. Tiszta, egészséges munkahelyen dolgozhatnak a szövetkezet tagjai, munkásai. Többszázezer forintot ruháztak be a műhelyek korsze­rűsítésébe, az épületek vásárlásá­ba és azok átalakításába­. Szólt a műszaki és minőségi munka szín­vonalának nagyarányú fejlődésé­ről, a termelékenység és a mun­kafegyelem magasabb szintű elő­rehaladásáról. Beszélt arról is, hogy a szövetkezetben dolgozók száma egyre nőtt az évek során, annak ellenére, hogy jelentősen növekszik a nyugdíjasok tábora is. Továbbá a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetről tájékoztat­ta a közgyűlést. Ezt követően a társadalmi tulajdon védelméről szólva kijelentette, hogy ezen idő alatt (3 és fél év) mindössze két­­ízben történt, hogy valaki hozzá­nyúlt a társadalmi tulajdonhoz. Megállapította, hogy még nagyobb önfegyelemre van szükség, hogy a még meglévő kisebb-nagyobb súr­lódások, fegyelmezetlenségek megszűnjenek. Az elnök beszámolóját Dauda János, az ellenőrző bizottság el­nökének, Szita János, a szövetke­zeti bizottság titkárának beszámo­lói követték, majd ezután a hozzá­szólások egészítették ki az elhang­zott beszámolókat. Gazdag ez a szövetkezet, jól is mennek a dolgok. Ezt lehetett megállapítani a közgyűlés mun­kájából. Azonban felmerült olyan óhaj is, hogy még több javító rész­leget kellene létrehozni. Ehhez azonban helyiségre van szükség, amihez a városi tanácstól segítsé­get várnak. Mások pedig így bi­zonygatták ezt: a ktsz elsősorban a helyi szükségletek, igények kielé­gítésére törekszik, ez méginkább indokolja, újabb javítórészlegek létrehozását. Végezetül a választásra került a sor, amit titkos szavazással bo­nyolítottak le, amely rendben és fegyelmezetten zajlott le. A tag­ság zömében a régi vezetőket vá­lasztotta meg újra a szövetkezet élére, így vezetőségi tagnak vá­lasztották Dér János, Dominkó Mihály, Laskovicz Marcelné, Méri Antal, Süle Lajos, Szitás János és Vági Imre a cipész ktsz tagjait. Elnök Vági Imre. Az ismételt bizalom abból ered, mivel eddig is jól vezették a párt­­alapszervezet segítségével a ktsz egész munkáját. Kiváló dolgozók a Ruhagyárban Az orosházi Ruhagyárban az el­múlt hét folyamán értékelték a harmadik negyedév munkatelje­sítményét, s a verseny eredmé­nyeit. Az értékelés alapján a zöld és piros műszak dolgozói közül többen kaptak kiváló dolgozó ok­levelet és az egy heti fizetésük­nek megfelelő pénzjutalmat. A kitüntetettek közé tartozik Szlo­póczki Júlia, Bertók Erzsébet, Bankó Istvánná, Vízi Margit, Tóth Jánosné, Dénes Jánosné, Dénes Ferencné, Bánfi Istvánná, Kiss Katalin, Kiss Sándorné, Csepregi Zsuzsa és Jenei Sándor. Ezen kí­vül még tizenkét dolgozó kapott jó munkája elismeréseként pénz­jutalmat. OROSHÁZI HÍRLAP “ HÍREK KÖZLEMÉNYEK HÍREK KÖZLEMÉNYEK HÍREK KÖZLEMÉNYEK HÍR — SZEPTEMBER 30-ÁN a já­rási tanács ülést tartott, amelyen napirendi pontként a járás ipari és kereskedelmi, valamint egész­ségügyi helyzete szerepelt. A két állandó bizottság elnökeinek be­számolója után s a sok értékes hozzászólás alapján jelentős hatá­rozatokat fogadott el a tanácsülés.­­ AZ ELMÚLT HÉTEN, pén­teken a megyei tanács művelődési állandó bizottsága kibővített ülé­sen tárgyalta meg az orosházi já­rási-városi könyvtár tevékenysé­gét, valamint a Ruhagyár kultúr­­életének eredményeit és tenni­valóit. — AZ OROSHÁZI Vas- és Fém­ipari Ktsz dolgozói szeptember 28-án készítették el a Szovjetunió megrendelésére a századik mű­anyagformázó gépet. — A HOSSZANTARTÓ meleg, száraz időjárás következetében Nagy Sándorék, Bajza utca 1. szám alatti kertjében ismét kivi­rágzott az orgona. A ritka jelen­séget még érdekesebbé teszi az, hogy az orgonabokor egyik ágán lila, a másikon pedig fehér virág nyílott.­­ AZ OROSHÁZI NÉPFRONT Bizottság szeptember 26-án ülést tartott, amelyen megbeszélték az őszi betakarítási munkákkal kap­csolatos tennivalókat, különös te­kintettel a gépek alapos kihaszná­lására. Ugyancsak szeptember 26- án Tótkomlóson kibővített ülést tartott a népfront, s a résztvevők az időszerű nemzetközi politikai kérdésekről kaptak tájékoztatót. ORVOSI ÜGYELETES SZOLGÁLAT 1961. október 7-én déli 12 órá­tól október 9-én délelőtt 8 óráig dr. Szabóné (dr. Tóth Erzsébet) körzeti orvos (Orosháza, Kelet u. 38. sz.) tart ügyeletes szolgálatot. Az ügyeletes orvosi szolgálat ki­zárólag életveszély, sürgős orvosi beavatkozás és elsősegélynyújtás esetén vehető igénybe. — A SZEPTEMBER 22-i LOTTÓHU­­ZASON Machlik Jánosné, a gerendási Petőfi Tsz tagja négyes találatot ért el. Nyereménye: 111 934 forint. Ez ed­dig a legnagyobb összeg, amit a köz­ségben lottójátékosnak kifizetnek. Ér­dekessége a dolognak, hogy az előző havi tárgynyeremény-sorsoláson Mik­­­ya János, a tsz bognármestere Buda­pesten kétszoba-hallos öröklakást nyert. — GERENDÁSON községfej­­lesztési alapból épült kétszer ket­tő-szobás pedagógus lakást a na­pokban adták át rendeltetésének. Ezzel a községben megoldódott a pedagógusok lakásproblémája. — Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetet mindazok­nak, akik szeretett feleségem, test­­vérem, Leleszt Mihályné temeté­sén részt vettek, és részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekez­tek. A gyászoló család. 12399 “—— KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazon rosconoik, is­merő­­seik, szomszédok, jósbar­átok, akik szeretett sógorunk LÖVEI ISTVÁN temetésén megjelentek, ravata­lára koszorút, virágot helyez­tek, részvétükkel mérhetetlen fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek, fogadják érte hálás kö­­szönetünket. A gyászoló család 12398 Tanácstagi fogadóórák Orosházán 1961. október 6-tól 10-ig az alábbi tanácstagok tartanak fogadó­órákat: Október 6-án: PATAKI JÓZSEF, Mi­­kolad u. 15, 59-es körzet* Október 10-én HOFFER BÉLA, Cso­konai u. 8., 19-es körzet. A fogadóórák délelőtt 9-től 12-ig tar­tanak. Helye: Orosháza, Szabadság tér 4—6 sz. I. emelet, 7. sz. iroda. — Köszönetnyilvánítás. Mind­azon rokonok, ismerősök, szom­szédok, jóbarátok, akik szeretett édesanyánk, özv. Bolla Lajosné temetésén megjelentek, ravatalára koszorút, virágot helyeztek, rész­vétükkel mérhetetlen fájdalmun­kat enyhíteni igyekeztek, fogadják hálás köszönetünket. A gyászoló család. 12411 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazon rokonodknak­, bará­toknak, ismerősöknek és kar­­társaknak, aíkdik szeretett fér­jem WÉBER ANTAL elhunyta alkalmából fájdalma­mat a temetésen való megjele­nésükkel, illetőleg részvétnyil­­vánításaikka­l enyhíteni igye­keztek, ezúton mondok hálás köszönetét, özv. Wéber Antalné 12414 Anyakönyvi hírek Születések: Kiss József és Misznal Judit Katalin fia József Hugó, Csepe­regi György és Csepelényi Rozália fia Dezső Jenő, Pukánsz­ki Sándor József és Papp Horváth Katalin Jolán leánya Katalin Hona, Szemenyei Sándor és Csáki Irén leánya Emma, Deák Ferenc Mihály és Bolla Erzsébet ikergyerme­kei Erzsébet Mária és Éva Irén, Far­kas István és Gögöly Juliánna fia Ist­ván, Forgó Mátyás és Szokolad Edit leánya Edit, Ottlecz Zoltán és Hadár Katalin fia Zoltán, Puskás János és Nyemcsok Erzsébet fia János, Bacsai János és Zsilák Erzsébet leánya Gyön­gyi Erzsébet; Házasságkötések: Németh Sándor és Benkő Juliánná, Szemenyei Ferenc Jó­zsef és Bánki Horváth Etelka, Nagy Imre Péter és Szőke Juliánná Ida, Kiss József és Sin Juliánná Ilona; Halálesetek: özv. Malkocs Pálné Lik katos Juliánná 62 éves, özv. Bolla La­josné Nyigri Juliánna 77 éves, Páli Etelka 69 éves, Rajki Istvánná Járosi Emilia 63 éves, Gabnai József 49 éves, Magyar Antal 54 éves, Keresztes Ist­ván 64 éves. A nyugati politikusok egyre gyakrabban hivatkoznak állítóla­gos berlini jogaikra. A jogok kö­rül csapott lárma hallatára ön­kénytelenül felmerül az óhaj: néz­­zük meg már jobban, hogyan is állnak ezek a jogok? A történel­mi adatok birtokában ismeretes, hogy a Németországra vonatkozó megállapításokat több nagyfon­tosságú találkozó előzte meg. Ezek sorrendben a következők voltak: 1943. november 28. és december 1. között Teheránban. Az értekez­leten részt vett Sztálin, Roosevelt és Churchil. 1945. februárjában a jaltai ér­tekezlet zajlott le. Ezen ugyan­csak Sztálin, Roosevelt és Chur­chil vett részt. 1945. július 17-én kezdődött meg a potsdami értekezlet, amelyen Sztálin, Churchil és a közben el­hunyt Roosevelt utóda, Trumann vett részt. Mik is történtek ezeken a meg­beszéléseken? 1943. Teherán. A teheráni érte­kezleten elsősorban katonai kér­dések forogtak napirenden. Már itt ünnepélyesen megfogadta a há­rom nagyhatalom kormányfője, hogy a fasiszta Németország szá­mára egyetlen egy út van, a feltétel nélküli kapituláció. A kormányfők abban is megál­lapodtak, hogy a győzelem után is fenntartják a szövetségesek aka­ratukat. 1945. Jalta. A jaltai értekezlet egy lépéssel tovább ment. Itt már kimodták a tartós béke megóvása érdekében: „Szilárd biztosítékot kell teremteni a német militariz­­muus esetleges újjáéledésével szemben. Tovább: a szövetségesek megszállják Németországot, gon­doskodnak Németország teljes le­szereléséről és lefegyverzéséről, Németország jóvátételt fog fizet­ni, s tettei súlyának megfelelően megbüntetik a náci háborús bű­nösöket.” A jaltai egyezmény megkötése után Churchil szó szerint kijelen­tette: „A jaltai megegyezés biz­tosítja számunkra és egész Euró­pa számára, hogy megszabadul­junk attól a lidércnyomástól, amit az újra és újra feltámadó német veszély jelenthet.” 1945. július 17. Potsdam. Ez a konferencia már a náci Németor­szág térdre kényszerítése után kö­vetkezett be. A potsdami értekezleten a győz­tes hatalmak megállapodtak, hogy csapataik megszállják Németor­szágot a következő célból: „Né­metország teljes lefegyverzése és leszerelése, a hadiipar céljaira fel­használható egész német ipar fel­számolása”. Kimondja a megál­lapodás azt is: „Fel kell oszlatni valamennyi náci intézményt, gon­doskodni kell arról, hogy azok semmiféle formában újjá ne szü­lessenek és elejét kell venni min­den náci és militarista tevékeny­ségnek, vagy propagandának.” Ha csak egy pillantást vetünk e három cikkelyre, láthatjuk, hogy a nyugati hatalmaknak a legki­sebb gondjuk is nagyobb volt, minthogy ezeket végrehajtsák és betartsák. A megállapodástól alig telt el másfél év, Clay tábornok vezető gazdasági szakértője már így nyilatkozott: „Vigye el az ör­dög Németország demilitarizálá­­sát, mi újra fel fogjuk állítani a trösztöket, vissza fogjuk adni az ipari vállalatokat a régi megbíz­ható tulajdonosaiknak és igazga­tóiknak. Szükségünk van rájuk és nekik is szükségük van ránk. Olyan Németországot csinálunk a nyugati övezetből, amely kielégí­ti igényeinket.” Azok, akik az eseményeket fi­gyelik, észlelhették, hogy Nyugat régóta készül a háborúra, figyelembe sem veszi az említett három korábban megkötött szer­ződéseket, sem pedig a módosító rész-szerződéseket. Megdöbbentet­te a békeszerető népeket az a ko­rábbi hír, hogy Nyugatnémetor­szágban bevezették a kötelező ka­tonai szolgálatot. És arra a jaltai megállapodásra, hogy gondoskod­nak Németország teljes leszerelé­séről, lefegyverzéséről, elhatároz­ták: ötven hadosztály nyugatné­met felfegyverzését, ma pedig az atom- és rakétafelfegyverzés van soron. Íme, kik rúgták fel tehát az ün­nepélyes ígéreteket, kik tagadják a saját kezük írását a teheráni, a jaltai, a potsdami egyezmények­ről. A célok világosak voltak: megszüntetni a népeket fenyegető veszélyt, gúzsba kötni a német náci katonai vezetők kezét. Ám a nyugatiak nem ezt tették, újjá­élesztették és védőszárnyaik alá vették a német militarizmust és hétpróbás nácik ülnek a német vezérkarban. Tehát van-e joguk Berlinhez egyoldalúan és egyál­talán Németországhoz? Nem is le­het joguk, mert az egyezmény megkötése teljesen közös volt. Nagy zene­bonát csapnak az im­perialisták a berlini kérdés kö­rül. Addig nem jutottak el, hogy belássák, hogy a népek jól meg­jegyezték maguknak a német fa­sizmus rémtetteit és tudják, hogy minden háború lényege a pusztí­tás, a halál. Ez bennük sajog, ben­nük él és hat a háború ellen. Az egyik német újság magyar fordí­tásában olvastam; egyszerű asszo­nyok jöttek össze értekezletre. A német kérdésről lévén szó, majd minden jelentkezés nélkül felállt egy fehérhajú idős asszony, akiről lehetett látni — írja a cikk —, hogy hasonló helyen még soha sem beszélt és a fellépés izgalmá­val küszködve, gondolatait mon­datokra töredezve mondta el. — Nem azért szültük a gyerme­keinket, nem azért, hogy egy há­ború elvigye őket. Én nem va­gyok kommunista, semmiféle párttag nem vagyok, de látom, hogy a kommunisták meg akar­ják akadályozni a háborút és ezért én nagyon becsülöm őket. Ez a német asszony, úgy vélem a magyar szülők gondolatait is ki­fejezi. Az ilyen percek az as­­­szonyoké, az anyáké, mert a há­ború velük mindig a legkegyetle­nebb. Házat és gyárat lehet má­sikat felépíteni akár az eredeti­vel hajszálig megegyezőt, de a gyermekét sirató anyát nem lehet megvigasztalni. A német problémáknak sokféle megoldása kínálkozik. A Szovjet­unió által javasolt ezernyi békés megoldás mellett az eseményeket figyelve véleményem szerint a háborús megoldás nagyon kevéssé látszik valószínűnek. Mennél hatalma­sabbnak tudják a Német Demok­ratikus Köztársaságot és a szo­cialista tábort, a békeszerető vi­lág felsorakozott erőit, annál va­lószínűbb a békés megoldás! A legfrissebb értesüléseinkből is­merjük, hogy a helyzet kénysze­rítő ereje folytán most már tár­gyalások kezdődtek a német kér­désről, a berlini kérdésről a Szov­jetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei között. Ez egy­ben reagálás is a Szovjetunió ja­vaslatára, egyben a Német De­mokratikus Köztársaság Berlinnel kapcsolatos intézkedéseire. Bár jól tudjuk, hogy napjainkban egyre fokozódik a katonai felkészülés akkor, amikor a felnőtt nemzedék többségében apáit és testvéreit si­ratja, akik esztelen célért porlad­nak a világ különböző tájain. Anyák és feleségek elvesztett sze­retteik emlékét idézik. Ezrek a frontot jártak közül lázálomként emlékeznek a vérzivataros évek­re. Ők bizony nemet kiáltanak! Ezt látják a világon, éppen ezért a szovjet békekötési gesztusra csak hasonlóan lehet felelni, ha nem akarja egy kormány, vagy hatalmi csoport végérvényesen magára zúdítani a nemzetek ha­ragját. Bocskár János BERLINI JOGOK?

Next