Orosházi Hírlap, 1962. április-június (7. évfolyam, 14-26. szám)
1962-04-04 / 14. szám
1962. ÁPRILIS 4., SZERDA AZ MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tizenhét év távlatából írta: Gonda József, az MSZMP orosházi városi bizottságának titkára Egy új, boldogabb kor hajnalhasadása kezdődött a magyar történelemben 1945. április 4-én. Évszázadok óta népünk legjobbjai küzdöttek a szebb, emberibb életért, de harcuk nem vezetett teljes győzelemre. Népünk a történelem során sokat szenvedett az idegen török és német elnyomás miatt. 1945 tavaszán a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat és népünk a kommunista párt vezetésével elindult azon az úton, amely a szocializmushoz vezet. Nehéz munkával, küzdelmekkel telt el az a 17 esztendő, mégis történelmünk legszebb szakasza. A magyar munkásosztály másodszor, de most már véglegesen kezébe vette az ország vezetését. Bebizonyította, hogy a munkásosztály vezetésével népünk történelmileg rövid idő alatt olyan eredményeket tud elérni, amit a tőkés társadalom egy évszázad alatt sem ért el. A munkásosztály vezetésével parasztságunk rátért a kollektív gazdálkodás útjára, ami egyedüli biztosítéka felemelkedésének, a szebb, emberibb élet megteremtésének. Az értelmiség alkotómunkájával segítette ezt a nagyszerű átalakulást, országunk fejlődését. Ez alatt a 17 esztendő alatt, míg népünk nagyszerű sikereket ért el hazánk építésében és fejlesztésében, megváltozott a világ arculata is. Létrejött és egyre erősödik a szocialista világrend. Soha nem volt a magyar népnek ennyi igaz barátja, segítője, mint most, a szocializmus nagy családjában. Joggal lehetünk büszkék, hogy a nemzetközi haladás élvonalába tartozunk. A felszabadulás után 17 esztendő alatt nagy változáson mentek keresztül az ország városai és falvai. Pártunk és kormányunk vezetésével népünk valóra váltja azokat a terveket, melyek elvezetnek bennünket ahhoz a társadalomhoz, amelyért történelmünk során sok igaz hazafi harcolt és életét áldozta. Jelentős az a fejlődés is, amit a mi városunk elért és még szebb az a jövő, ami városunk előtt áll. Elmúlt az az idő örökre a mi városunkban is, amit az egykori jelentés így tükröz: „Az 1934—35-ös iskolaévben a belterületi iskolában 306 tanuló volt. Az összes létszámnak csaknem a fele kap tejet. Ettől kezdve az igénylők száma állandóan 330- tól 350-ig mozgott. A tejhez zsemlyét vagy kenyeret osztottak. A tejet felmelegítve, délelőtt a tízórai szünetben osztották ki a tanerők. Öröm volt látni azokat a csillogó szemeket, amikor a tejet itták. A maradékból néha háromszor is kértek, de meg is látszott a sovány arcocskákon, amint kikerekedtek és egészséges színt kaptak.” Ma már ez a múlté. A múlté a cselédkönyves rendszer, s az árverezés és mindaz a megalázás, ami a felszabadulás előtt a munkásoknak, parasztoknak és az értelmiségnek osztályrészül jutott. Nagyszerű eredménye ennek az időnek, hogy dolgozóink egyre jobban megértették, hogy övék az ország, hogy munkájukkal saját maguk és a nép életét is szebbé teszik. A mi pártunk politikájában is egyre jobban érvényesül az az elv, amit a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán fogalmaztak meg, hogy „mindent az emberért, mindent az ember javára”. Az emberek életének szebbé tétele tükröződik abban is, hogy pártunk politikája következtében a II. 5 éves terv során városunk jelentős ipari és szociális, egészségügyi beruházást kap. Az ötéves terv során megépül Orosházán az Üveggyár, az új 400 ágyas modern kórház, egy 600 vagonos gabonatárház és egy új MTH-iskola. Ezenkívül több üzemünkben sok millió forintot fordítanak rekonstrukciós építkezésre. Nagyon jelentős az is, hogy az 5 éves terv ideje alatt a városban mintegy 240—250 lakás épül meg, ami enyhíteni fogja a városban a lakáshiányt. Több millió Ft az az összeg is, amit öt év alatt városfejlesztés címén, a lakosság hozzájárulásával városunk szépítésére fordítunk. Jellemző az ötéves terv beruházásának nagyságára, hogy az ötéves terv során olyan összeget ruházunk be a városban, mint egy évi termelési értéke a város minden ipari és mezőgazdasági üzemének együtt. Ismeretes, hogy a párt Központi Bizottságának döntése alapján a vidék, különösen a Viharsarok iparosítására egyre több anyagi eszközt fordít népgazdaságunk. Ezek a beruházások, amik a mi városunkban valósulnak meg a párt Központi Bizottsága határozatának realizálását jelentik. Ez kötelezettséget is ró városunk dolgozóira, hogy a termelésben biztosítsuk a tervek részleteiben való teljesítését, a mezőgazdaságban pedig a tervek túlteljesítését. A mezőgazdaságban most nagy munkák előtt áll városunk parasztsága. Az idei szélsőséges időjárás miatt szükséges, hogy jól szervezett munkával, gyorsan végezzük el a tavaszi vetést és növényápolást. Ipari üzemeink kezdeményezését, hogy a VIII. pártkongresszus tiszteletére munkaversenyt indítottak, helyesnek tartjuk és kérjük a munkásokat és a termelőszövetkezetek tagjait, városunk értelmiségi dolgozóit, hogy jó munkával készüljenek pártunk VIII. kongresszusára. A 17 éves eredményeink joggal töltik el népünket büszkeséggel Kemény, áldozatos munka van ezekben a sikerekben. Népünk jövője még szebb lesz, amit az ötéves tervünk teljesítésével érünk el. Bizakodva nézhetünk a jövőbe, mert pártunknak a nép érdekeit kifejezésre juttató politikája biztosítéka annak, hogy még nagyszerűbb eredményeket érünk el a szocializmus és a béke megteremtésében. VIL ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Qlagja is.Mi tizenhét év Ünnepet ül most a magyar dolgozó nép: tizenhét éve, hogy megszületett az önálló Magyarország. Tizenhét éve, hogy nálunk minden hatalom az alkotó, jövőjét építő dolgozó népé. Az elmúlt tizenhét év alatt nagyon sok változás történt ebben az országban. A kommunisták vezetésével fejlődő nemzet elfeledtette a múlt nyomorát. Okos, céltudatos irányításuknak számtalan jelét tapasztalhatjuk városunkban is. Amerre csak járunk, mindenütt egy kibontakozó, kulturáltabb, szebb életforma jelei tűnnek szemünkbe. A dolgozó nép elmaradottsága egyre inkább a múlté. A szegénység, a testet, lelket elgyötrő robot helyét a jobb megélhetés, a könnyebb munka, a szebb élet foglalja el. Megváltozott életünk tényei ezek a képek, amely mögött a múlt és a jelen húzódik meg. Tizenhét év távlatából kérdeztük meg az apát, anyát, a fiút és a leányt, akiknek az életkörülményeiről írt feljegyzéseinket most az olvasó elé bocsátjuk. ÓNODI PALI BÁCSINAK, a Vörös Csillag Tsz 60 éves pénztárosának önéletrajza is úgy kezdődött és úgy is folytatódott, mint sok millió nincstelen társáé: az elemi iskola után nagygazdák szolgájául szegődött, aztán cseléd lett a Zselinszky-birtokon. És jött a hat gyerek. Nagyobb család, nagyobb nyomorúság, s a törvény megismétlődik: a serdülő gyerekek sántán cselédnek szegődtek. Az új világban nyolc hold földet kapott Pali bácsi abból a birtokból, amelyen egykor húzta az igát, majd 1952 elején belépett a szövetkezetbe. Gyermekei is mind megtalálták helyüket a társadalomban. A legkisebb: Jancsi egyidős a szabadsággal. Ő NEM ISMERTE A SZENVEDÉST, a nélkülözést, készen kapta az emberibb életet De mint apja mondja, azért értékelni tudja a mindennapok örömét. Ezt mondja Jancsi is, s mindjárt hozzáteszi: olyan nehéz elhinni, megérteni, hogy valamikor másként volt. Hogyha éhes volt az ember, nem ehetett kedvére jóllakásig, hogy nem volt pénz ruhára, szórakozásra... Nehéz elhinni, mert ma olyan természetes, hogy a szövetkezetben, ahol dolgozik, mindennél többre értékelik a becsületes munkát. Jancsi már régen eljegyezte magát a szövetkezeti élettel, nem akar elmenni máshová, hiszen látja, hogy jól megtalálhatja a számítását a közösben is. Megtanulta már a KISZ-ben és kommunista apjától, hogy a tizenhét éves szabadságot óvni, védeni kell, s munkával, tanulással még teljesebbé tenni, hogy erős gazdag „felnőtt” váljék belőle, mint magából Ónódi Jancsiból. LISZKAI JÓZSEFNÉ HIVATALSEGÉD Az Orosházi Malomban dolgozik. Édesapja a felszabdulás előtt néhány hold földön gazdálkodott. — A múltról beszélni sem szeretek. Apámat két évben is behívták katonának, anyámmal és három kisebb testvéremmel maradtam otthon. Anyám és én dolgoztunk rájuk is. Az élet ma már sok örömöt nyújt számára. Férje vasöntő. Lánya szíve szerinti szakmát tanulhat. Mindnyájuk életét televízió, rádió, mosógép, villanysütő teszi szebbé, kényelmesebbé. Megvalósult a régi álma is: varrógépet vásárolt a maga számára. LISZKAI ÉVA VILLANYMOTORTEKERCSELŐ IPARI TANULÓ Az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat egyik műhelyében dolgozik, I. éves ipari tanuló. 17 éves, szemrevaló, csinos lány. Derűs, mosolygós arca messziről elárulja, hogy megelégedett a sorséval. Ez a dolga most: tanulni. Ezért a szüleinek nem kell fizetniük, sőt — ha jól tanul —, havonta 130 forint jár neki, az ebédje mindössze 50 fillérbe kerül és munkaruhát is kap. Otthon nem várnak tőle sok segítséget, csak a takarítás a feladata. Édesanyja azonban nem egyszer kiveszi a munkát a kezéből, így aztán jó a tanulmányi eredménye, de marad ideje arra is, hogy a vállalati KISZ színjátszó csoportban szerepeljen, TV-t nézzen, könyvet olvasson, művelődjön és néha-néha táncoljon is. MÓROCZ ISTVÁN Az élet akkori törvénye szerint nem volt más választás számára, minthogy 13 éves korában munkára jelentkezzék a baromfiüzemben. Rendkívül nehéz volt a felnőttekkel egy sorban dolgoznia, gyötörte a sok éjszakázás, s mindenekelőtt az embertelen bánásmód. Dehát nagyon kellett az a néhány pengő! ... Közel harminc év telt el azóta, s ma Mórocz István, a Barnevál vágottáru osztályozójában* csoportvezető, három gyermek apja és elégedett ember. Örömmel tölti el, hogy gyermekeinek már nem kell robotban végigszenvedniök az ifjúságukat és biztató a jövőjük is. Büszke reájuk, különösen a legnagyobbra, Pistára, aki a mezőgazdasági technikum harmadik osztályát járja és a Barnevál ösztöndíjasa. PISTA ÚGY HATÁROZOTT, hogy ha elvégzi a technikumot, jelentkezik a felsőfokú élelmiszeripari iskolára. KISZ-tag és ifjúgárdista, tanulmányi szintje az utóbbi időben elérte a négyes átlagot, ami 300 forint ösztöndíjat jelent. Hálás azért, hogy a tanulás lehetőségén túl anyagi támogatást is kap a társadalomtól, az üzem kollektívájától.