Orosházi Hírlap, 1962. október-december (7. évfolyam, 66-102. szám)
1962-10-02 / 66. szám
1962. október 2. A Himalája földcsuszamlása elzárt a világtól 2500 embert Új-Delhi (Reuter) A Himalája egyik völgyében földcsuszamlás vágta el több mint 2500 indiai és tibeti munkás útját. Repülőgépről próbáltak élelmiszert és gyógyszert ledobni a völgyben rekedt embereknek, a rossz időjárási viszonyok azonban gátolják az utánpótlást és a mentést. Körülbelül ötvenen már életüket vesztették. (MTI) Ezüst Telstar — kis hibával Amikor néhány nappal ezelőtt Johnson amerikai alelnök mély meghajlással átnyújtotta XXIII. János pápának a Vatikán bíborral borított fogadótermében a szokásos ajándékot, mindketten szívélyesen mosolyogtak. Amikor aztán a pápa elolvasta az ajándék talapzatába vésett felírást és megmutatta Mr. Johnsonnak — elfagyott a mosoly és elromlott a fogadóterem hangulata... Az történt ugyanis, hogy Johnson alelnök az amerikai űrkutatás dicsőségére akarván emlékeztetni a Vatikánt — ezüstből elkészíttette a Telstar nevű amerikai televíziós műhold modelljét és gyönyörű ébenfa talapzatra erősítve magával vitte Rómába. Mielőtt elindult volna, ■ eszébe jutott, hogy valamit vésetni kellene az ajándékra. Becsöngette a titkárát: „Keressen valami alkalmas idézetet XXIII. János pápától — mondta — és az ébenfa talapzatra csináltasson egy kis ezüst plakettet, a rávésett mondással”. A titkár meghajolt, távozott, vésetett és Johnson magával vitte az ajándékot! A kihallgatáson XXIII. János rápillantott a szövegre és bosszús arccal így szólt a mellette álló kamaráshoz: „Kérem, olvassa fel a szöveget az alelnök úrnak”. A kamarás olvasni kezdett: „Ezek a repülések bekerülnek a kozmosz tudományának évkönyveibe. Kívánjuk, hogy szolgálják a béke és az emberi haladás ügyét.” Johnson alelnök értetlenül mosolygott „Valami baj van? Nem helyes az idézet?’ — kérdezte. Nem volt szép Szín: a békéscsabai vasútállomás jegypénztára. Idő: szombat, délelőtt 1 óra: a hosszúra nőttl sorban türelmesen állok jegyre várva. Előttem hatvan év körüli bácsika — hasonló szándékkal. Megfogytunk. Már a bácsikán a sor. Hirtelen szóváltásra figyelek fel. A bácsika hangját hallom: — Kérem, nem kértem a biztosító-bélyegecskét... Tessék a jegyről levenni — szól a pénztárosnőnek. — úgy tudom, ez nem kötelező.... A bácsika jól tudta, hogy a biztosító-bélyeget csak a jegyváltó külön kérésére kell felragasztani. A pénztárosnő is tudta, hogy igaza van az öregnek, mert — érdekes arcjáték kíséretében — teljesítette kérését: levette a bélyeget. Ekkor jött a csattanó. A bácsi ötveneséből még 25 forint visszajárt. A pénztárosnő — nagy nyugalommal — leszámolta neki — egy- és kétforintosokból... A bácsikának ehhez is volt szava. Ám a pénztárosnő válaszra sem méltatta az öreget. Csak mosolygott. Kárörvendve. Ez a mosoly nem állt neki jól, és az eljárása sem volt szép. Nehezen hihető el, hogy nem volt két tíz- vagy egy húszforintosa. Az alig egy perc alatt lejátszódott történetből azt vettem ki: a pénztárosnő az öregember orra alá egy kis borsot akart törni, amiért nem kellett neki a biztosítóbélyeg. Még egyszer leírom: ez nem volt tőle szép! br A kamarás előrehajolt és suttogva mondta: „Az idézet helyes, alelnök úr, de ezt a mondatot Őszentsége a két szovjet űrhajós, Nyikolajev és Popovics legutóbbi kettős repülése alkalmával mondotta.” Johnson alelnök égre emelte szemét. A kihallgatás gyorsan befejeződött. Az ezüst Telstar-modell pedig szemrehányóan és árván ott maradt egy márványasztal sarkán ... g. e. 2 Japán szakszervezeti dolgozók harca a japán hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése ellen. Yokohamában összetűzésre került sor a szakszervezeti dolgozók és a rakétákat szállító vasúti szerelvény őrei között. A képen: a szerelvény őrizet alatt sértetlenül hagyja el a yokohamai állomást. (MTI Külföldi Képszolgálat) Kedd Ifjúmunkások tanulmányúton Szemerkélő esőben, hajnalban indult útjára az autóbusz, mely ötnapos tapasztalatszerző körútra vitte a Békés megyei munkásfiatalok ötven tagú csoportját. Az eső egy cseppet sem ártott a jó hangulatnak. A békéscsabai ifjúsági táborban, a gyülekezőhelyen, a lefekvés előtti viccmesélő est vidámsága még ott ragyogott az arcokon, kellemessé tette az indulás perceit. A buszba épített hangszórókból zene szólt, néha olyan erősen, hogy a közelebb ülők elnevezték zajladának és ötletesen szidták egész úton. Jó szokás. A bosszúság is a vidám oldalára fordul a fiatalok között. A csoport vezetője, az örökvidám Szigeti Gábor, a KISZ megyei bizottságának szervező titkára, a lépcsőfeljáró mélyedésében álldogál, nem fogadja el a felkínált helyet. A „káderek” közérzete és a vendéglátóknak szánt reprezentációs, hazai pálinka épsége iránt érdeklődik... Az ablakok mellett elsuhannak a Békés megyei tájak. A Tisza nyújtózkodó vizén már a kora reggel fényei próbálgatják erejüket. Kecskeméten gyors reggeli. Budapest az Ikarusz szárnyán csupán egy röppenés. Nyolc óra körül a főváros küszöbén rákanyarodunk a csepeli útra. Mintha csak mesebeli kivánság teljesülne, mire az autógyár kapuja elé érünk, kisüt a nap. Csepel Autógyár? Filmről és prospektusokról lehetetlen megismerni. A Békés megyei gyárak zaja lágy zsongás az autógyár munkatermeinek szabálytalanul visító, sivító, harsogó hangözönéhez képest. A gyáróriásnak minden porcikája hangosan él, lüktet. A hatalmas méretű, több emelet magas csarnokokban a gépek tucatjai fejüket olajzuhany alá hajtva, fúrnak, marnak, gyalulnak, forgácsolnak, köszörülnek. Megremeg a cementpadló, amikor döbbenve keményen roppant a hatalmas présgép. A fémlemez élén fülsértőn felsír az elektromos kézi köszörű. A magasban halkan, s szinte észrevétlenül suhan a daru. Az acélkötélen feszül a teher. Távvezérléssel nyitják a tüzes ajtót, egy elektro]mos kemence fehéren izzó pokoli gyomra tárul. Másik teremben, mint patikában, tisztán, kényesen ragyognak az ezredmilliméter pontossággal dolgozó gépek. Megszédülve, lenyűgözve sétál a látogató. Az alkotás láza és sokoldalúsága mellbe foki, hogy aztán annál nagyobb elismeréssel és csodálattal forduljon az ember felé, aki ott áll a gép mellett szerényen, csendben, uralkodik a nagy káosz fölött. A kiszesek pillanatok alatt megszokják az új légkört. Érdeklődve lépnek a gépekhez, a munkásokhoz. Kecskeméti Ilona, a Gyulai Kötőipari Vállalat KISZ-titkára egy piroskendős munkásasszonyal beszél. A békéscsabai Kiszely Pál jegyzetel. Mások a csoport vezetőjétől kérdezősködnek. Az egyik hatalmas munkacsarnok sarkában Faragó János és Spák János beállító lakatosok büszkén mutatják fiatal látogatóiknak az új gépeket és egy újítást magyaráznak. Mindketten több, mint tíz éve dolgoznak az üzemben, Faragó bácsi negyven éve szakmunkás. Az újítás egy csillagkéses marófej, mely hat kést egyesít magában. Az angolok is érdeklődnek utána... A hatalmas üzem legszebb része a szerelde, ahol végső formát és alakot kap a motor és az autó, a sok egyéni részmunkából összetevődik az egész. A szereldében az ember jobban elismeri az apró részmunkát, megtanulja becsülni azt a kis csavart, az alkatrészt, mely nélkül, bármennyire is jó a többi munka, a motor, az autó mégsem kész. A szerelőszalagokról legördülnek, s a négy világtáj felé távoli országokba indulnak a gyár készítményei. A több mint ötórás séta megéheztette és kifárasztotta a fiatalokat. Az ebédnél, melyet az egyik műhely konyháján fogyasztottunk el, mégsem volt ott mindenki. Hídvégi László, a Gyulai Vízgépészeti Vállalat villanyszerelője, KISZ-titkára két társával együtt hiányzott. Nem is kaptak ebédet. Már a keresésüket tervezte a csoport, amikor előkerültek. Hídvégi elvtárs középtermetű, fürge legény, sötétkék ünneplő ruhájában a főkapunál állt. Arcán elégedettség ragyogott. Amíg a többiek a „séta” után a részletes KISZ-mozgalmi tájékoztatót hallgatták és megebédeltek, addig ő a műhelyben megtanulta, hogyan kell kezelni az automata villanyhegesztőt. Náluk ugyanis van egy ilyen automata, de nincs, aki hozzáértően kezelje. Ezután lesz. Megbeszélte azt is, hogy valaki eljön gyakorlatra. Vidám integetéssel és a viszontlátás kívánságával búcsúztunk az üzemtől és Lukácsi Gábortól, aki mindvégig fáradhatatlan idegenvezetőnek bizonyult. Boda Zoltán A valóság talaján 1/ongresszusi irányelveink ** visszhangja azt bizonyítja, hogy népünk látja és nagyra becsüli a párt politikáját immár évek óta jellemző mértéktartást és valóságérzéket. Bár fejlődésünk nem mentes nehézségektől, az bizonyos, hogy a helyes, a körülményekkel és lehetőségekkel számoló politika az elmúlt hat évben zökkenőmentes politikai és gazdasági haladást biztosított és megóvott bennünket a nagyobb megrázkódtatásoktól, valamint attól, hogy előre látható, de figyelmen kívül hagyott eshetőségek miatt akár politikánk, akár gazdaságpolitikánk számottevő módosítására kényszerüljünk. AZ MSZMP korrigálta mindazokat a hibákat, amelyeket az MDP vezetői annak idején elkövettek és ezzel egyidejűleg helyes politikát dolgozott ki. A követendő utat, az alkalmazandó módszereket a marxizmus—leninizmus — általános érvényű törvényeinek viszonyainkkal egybehangolt alkalmazása segített megtalálni. Vizsgálhatjuk politikánk vagy gazdaságpolitikánk bármely kérdését, azt találjuk, hogy a párt [mindannyiszor megtalálta a helyzethez leginkább illő, a legjobban megfelelő megoldást Csak a példa kedvéért emlékeztetünk e helyt arra, hogy az ellenforradalom után a konszolidáció, a munkáshatalom megszilárdítása volt a legelső feladat. Ennek viszont a korábban meglazult munkás-paraszt szövetség helyreállítása volt az egyik legfontosabb feltétele. A pártnak tehát figyelembe kellett vennie az agrárpolitikában az ellenforradalom előtti években elkövetett különböző hibákat, korrigálnia kellett azokat, mert ez volt szükséges egyrészt a parasztság megrendült bizalmának helyreállításához, másrészt annak a politikai tőkének összegyűjtéséhez, amely később lehetővé tette a mezőgazdaság szocialista átszervezésének folytatását és befejezését. Az első agrárpolitikai intézkedések tehát a fent említett célt szolgálták és hamarosan meg is hozták az eredményt. Következtetésként tehát azt lehet mondani, hogy a párt az ellenforradalmat követő első időkben agrárpolitikáját is a fő feladatnak, a munkáshatalom megszilárdításának rendelte alá. Hasonlóan reális megfontolások is jellemezték a párt politikáját a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában. Abból indultunk ki, hogy amennyire lehet, meg kell könnyítenünk a parasztság számára a nagy elhatározást. Ezért hozott a párt és a kormány határozatokat a földjáradék fizetéséről, a termelőszövetkezeti parasztság társadalombiztosításáról, az öregekről való gondoskodásról. Ezért, születtek intézkedések az anyagi ösztönzés elvének a mezőgazdaságban való fokozottabb érvényesítéséről, a rugalmasabb jövedelemelosztásról, a vezetőknek a tagság belátása szerinti demokratikus kiválasztásáról. És az élet ismét bebizonyította, hogy a párt egyfelől helyesen látta meg az időpontot, amikor újból lehetővé vált a mezőgazdaság gyorsabb ütemű szocialista átszervezése, másfelől jó érzékkel választotta ki azokat az intézkedéseket, amelyek a történelmi folyamat gyors- és úgyszólván teljesen zavartalan lefolyását elősegítették. Folytathatjuk a sort a szocializmus építésének egyéb kérdéseivel és rendre bebizonyíthatjuk, hogy csak a realitásokhoz való ragaszkodás, az összes tényezők gondos mérlegelése hozhat és hoz egészséges gyümölcsöt. Az ellenforradalom után jelentősen emelkedett a magyar dolgozó nép életszínvonala. Statisztikai megállapítások szerint ma magasabb, mint eddig bármikor, jóllehet különböző előre nem látott, időjárási és egyéb tényezők időnként és átmenetileg kedvezőtlenül befolyásolják. A párt az elmúlt években mindig megmondotta és megmondja, mikor tudjuk és mikor nem tudjuk emelni az életszínvonalat, mennyit gyarapodtak a javak, és mit kell tennünk ahhoz, hogy tovább gyarapodjanak. Irányelveink most is világosan beszélnek a második ötéves terv első két esztendejének gazdasági eredményeiről és jelzik, milyen feladatokat kell elvégeznünk, és milyen fejlődéssel számolhatunk a most következő három esztendőben. A párt mindig őszintén és nyíltan beszél és ez a magyarázata annak, hogy dolgozó népünk ma bizalommal viseltetik politikánk iránt, s bár nem örömmel, de mindenesetre megértéssel fogadja az időnként jelentkező esetleges nehézségeket is. A VIII. kongresszus irányelvei beszámolnak a társadalmunkban végbement hatalmas történelmi átalakulásról, leszögezik, hogy megteremtődtek a szocialista népi-nemzeti egység kialakításának feltételei, összegezik a gazdasági fejlődésünk eredményeit és megállapítják, hogy leraktuk a szocializmus alapjait. A szocializmus alapjainak lerakását kimondhattuk volna előbb is, már akkor, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejeződött. Mégsem tettük, mert úgy véltük, hogy bár a megállapítás elméletileg igaz, várnunk kell le-