Orosházi Hírlap, 1963. január-március (8. évfolyam, 1-38. szám)

1963-01-03 / 1. szám

IMS. január 3. Mi lesz B. Kovács Imrével? Mii ezen lehet elkeserítőbb­­­ sorsot elképzelni, mint az emberek, a közösség kitaszítottjá­nak lenni. Érezni azt, hogy min­denki hátat fordít, a kérő szó nem talál meghallgatásra, a közösség nagy kapuja nem nyílik meg a kopogtatásra. Számkivetettség ez, észtveszejtő gondolatokat szülő, önemésztést kiváltó sanyarú élet. Nem szabad hagyni, hogy egyetlen jó szándékú ember is ilyen életre kényszerüljön, hiszen ez idegen rendszerünktől, pártunk politiká­jától. Azt hinné az ember, hogy ilyen esetek ma már nem fordulhatnak elő. Sajnos, azonban egy-két kirí­vó eset még mindig akad, ame­lyekre orvoslást kell találni. A napokban a hivatalos helyet nem szokott emberek félszegségé­vel B. Kovács Imre 62 éves pa­rasztember keresett fel panaszá­val. A zömök, deres hajú, magya­ros bajszú, idős ember először szégyenlős zavartsággal, aztán mindjobban nekibátorodva beszélt sérelmeiről: — Ötvenkettőben rá holddal léptem be a bélmegyeri József At­tila Tsz-be. Ötvennégyben vala­hogy úgy alakult a politika, hogy kiléptem... Nagy kár volt, most már tudom, mert megszakadt a nyugdíj­időm, dehát az ember so­ha nem elég okos... Curesa érzés volt látni, hogy­­ egy idős ember úgy nézett maga elé, mint a rosszat tett gye­rek. — Egy darabig egyénileg kín­lódtam, de ötvenkilenc óta mint tsz-tag dolgoztam ez év őszéig. Akkor... akkor meghalt a felesé­gem ... Egyedül nem maradhat­tam, így a lányomhoz költöztem Békésre. Úgy gondoltam, hogy be­lépek a legközelebbi tsz-be. Nem válogatok én, hogy a legjobb le­gyen,­­csak ne essen messze... — Igaz, hogy nem vagyok már fiatal, de a kezem után akarok megélni. Hat gyereket neveltem én fel, mindig dolgoztam ... Tekintetét mereven a padlóra szegezi, hangja tele van fájdalom­­ma­l: — Nagyon rosszul esett, hogy a Viharsarok már kétszer is kosarat adott (így mondja). Legutóbb is, amikor a felvételemet tárgyalták, senki se nyújtotta rám a kezét... A fiatalabbakra meg mindenki... Pedig én az idén is öt hold ten­gerit kapáltam meg. Aztán elkül­dött a Szabadság Tsz is. Ott a szemembe is mondták, hogy öreg vagyok. Pedig még tudok dolgoz­ni, ha nem is fiatalosan, de becsü­letesen ... Ebben az évben is több mint 200 munkaegységet teljesí­tettem. Nagyot sóhajt, hangja tele van könyörgéssel: — Segítsenek rajtam, én is élni akarok. Még kiskorú gyermekem­ is van. Az idős emberen n­agyon szeret­nék segíteni, mert szerintem igaz­ságtalanul jártak el vele. Nem szólhatunk bele a tsz belső életé­be, a tsz-demokrácia megsértése volna arra kényszeríteni a tagsá­got, hogy akaratuk ellenére ve­gyenek maguk közé valakit. Na­gyon helyesen van ez így, a közös dolgai a közösségre tartoznak. Azt azonban soha nem szabad elfelej­teniük, hogy amikor emberek sor­sáról döntenek, a lelkiismeretet nem szabad kirekeszteni határoza­tukból. Gondolják csak el, hogyan érezték volna magukat B. Kovács Imre helyében, amikor egyetlen ember sem állt melléje. I^mindig hittem az emberekben és most is meg vagyok győ­ződve róla, hogy a békési paraszt­­emberek újból fontolóra veszik B. Kovács Imre ügyét és emberséges döntést hozva a nagy család vis­­­szaadja neki az emberekben el­vesztett hitét és befogadja őt. Ezt követeli meg korunk szelleme, a szocialista humanizmus és nem utolsósorban a parasztemberek becsülete is. Ö Kovács István 3 Rövidesen befejezik a leltározást a tsz-ekben Az 1962-es év gazdálkodásáról megyénk 203 termelőszövetkezete, tíz szövetkezeti csoportja, egy szövetkezetközi vállalkozása és egy halászati termelőszövetkezete készít zárszámadást. A zárszám­adás egyik legfontosabb alapja a minden tekintetben kifogástalan leltározás. A megyei és járási ta­nácsok ennek elérésére megtették­ a szükséges intézkedéseket. Me­gyei és járási értekezleteket tar­tottak a zárszámadás előkészüle­teiről. Ezekre meghívták a szö­vetkezeti elnökök, főagronómusok és főkönyvelők mellett az­ ellenőr­ző bizottságok elnökeit is. Ennek a sokoldalúan előkészí­tett és az eddigi tapasztalatok sze­rint igen színvonalasan lefolyta­tott leltározásnak tudható be, hogy az év végi zárszámadás min­den tekintetben alaposan átgon­dolt lesz. Több szövetkezetben már­­ befejezték a­­ leltározást, s hozzáláttak az adatok feldolgozá­sához, az eredmények kimutatásá­hoz. I Csütörtök Van máig munkakedv — bizakodó a hangulat az orosházi Új Élet Tsz-ben Az elmúlt év februárjában je­lent meg egy cikk lapunk hasáb­jain az orosházi Új Élet Termelő­szövetkezetről: Jó szövetkezet lesz-e továbbra is az orosházi Új Élet? címmel. A cikk a szövet­kezet kátyúba jutásának okait elemzi, s azt, hogy vajon ki és mi okozta, hogy az 1961-es gazdasági év rosszul sikerült a szövetkezeti gazdáknak. A sikertelenségért jó­részt a szövetkezet elnökét, Varga Mihályt tették felelőssé. Mint mondották: Varga Mihály nagyob­bat akart lépni, mint amekkorá­hoz ereje volt Az volt a baj, hogy emiatt olyan törvényeket sértett meg, amelyek termelőszövetkeze­teink előrehaladásának sarokkö­vét alkotják. Ezek közül is a leg­fontosabbat hanyagolta el, a szö­vetkezet gazdáinak anyagi érde­keltségét, anyagi ösztönzését. Var­ga Mihálynak és a többi vezető­nek azonban időt adtak arra, hogy a munkában elkövetett hibákat jóvátegyék. Ma már egy gazdasági évet hagytak maguk után. Nem a legjobbat, s nem a legrosszabat Most a szövetkezeti gazdáik azt mondják: elégedettek vagyunk, fejlődött, gyarapodott szövetkeze­tünk és külön-külön valamen­­­nyiünk. Mi hozta meg a fordulatot? Nem kell sokáig keresni, kutat­ni az okot. Nem csoda történt, s nem állt be 360 fokos fordulat az emberek tudatában. Orosházán évekig olyan nézet uralkodott a vezetők között: mindent a szövet­kezet gyarapodásáért. Ez nem is hiba. A hiba azonban az volt, hogy a szövetkezet gazdálkodása mellett az ember, a maga kétkezi munkájával kiesett a nézőpontból. Ez már a múlté. Az Új Élet Tsz­­ben az elmúlt gazdasági évben a szövetkezet gazdagításával, az egyén gazdagodását is előtérbe he­lyezték. 1861-ben jóformán könyö­rögni kellett az embereknek azért, hogy dolgozzanak, hogy időben el­vessenek, betakarítsanak. 1962- ben már ismeretlen volt a mun­kaerő-probléma, pedig 34 hold föld megmunkálása jutott egy-egy növény­termesztőre. Kimondani is sok és mégis megbirkóztak vele. Az elmúlt év januárjában a vá­rosi párt vb foglalkozott az Új Élet Tsz nagyon súlyosnak látszó problémájával. Azon a párt vb-n részt vettek a tsz vezetői is. Ott született olyan határozat, hogy meg kell keresni a lehetőségét an­nak, hogy az Új Élet valóban új életet kezdjen. A tsz vezetősége kidolgozta az új prémiumrend­szert, amely abból állt, hogy a megtermelt mennyiségnek a 20 százaléka azé, am­i a földet mun­kálta. (Kapásokra vonatkozik). A tsz-tagok nagy örömmel fogadták a prémiumrendszert. A hátsó gondolat azonban ott buj­kált: vajon teljesíthetik-e a tsz­­vezetők az adott szavukat. S aho­gyan telt az év a szavakat tettek váltották fel. Soha még ilyen mun­kakedv, ilyen bizakodás nem volt a termelőszövetkezetben. Megta­lálták az utat, amelyen haladniuk kell. A betervezett munkaegység­­értéke nem olyan magas, hogy már teljes megelégedettséget kelt­sen. Jóllehet, a tavalyi 23,50-et 8, 9 forinttal javították. A beterve­zettet elérik. Az alapmunkaegy­­ség értékén kívül 800 ezer forint­nál többet kapnak prémiumként a tsz-tagok. S ez az, amely bizako­­dást kelt. A premizálással jól járt a ter­melőszövetkezet és jól jártak a tsz-tagok is. Kukoricából hol­danként (májusi m­arzsok­kal számolva) 18 mázsát terveztek. Ezzel szemben 23 mázsa holdan­ként­ átlagot termeltek. Prémium­ként a megígért 20 százalékot ki­fizették annak, aki megmunkálta, így is jól jár­t a tsz, mert a beter­vezett holdanként­ 18 mázsa ku­korica a szövetkezet góréjába ke­rült, így volt ez a cukorrépánál is. 160 mázsát vártak holdanként és 196 mázsát takarítottak be. De voltak olyanok is, mint Madarász István, aki 296 mázsa répát sze­dett fel egy holdról. Garkó Kata­lin 292, Tóth István 287 mázsát termelt holdanként. Az említettek csak prémiumként 3—3000 forin­tot kaptak. Nem irigyelte senki sem tőlük, megdolgoztak érte és munkájuk után megkapták­ a megérdemelt jutalmat. A példák sokaságát lehetne em­líteni bizonyításként, hogy a pré­miumrendszer bevezetése milyen változást hozott a közös gazdaság­nak és mit jelentett külön-kü­lön családonként. Az orosházi Új Élet Tsz-ben im­már híre sincs annak a hangulat­nak, amely most egy éve uralko­dott. Van munkakedv, bizakodó a hangulat. A sok-sok kísérletezés után a be nem vált termelési ága­kat kikapcsolták. Most alakítja ki a tsz profilját. Úgy néz ki, hogy jó jövedelmet jelent a tsz-ben a sertéstenyésztés, hizlalás, ezért a kukori­catermesztés és sertéshizla­lásra térnek át. 1962-ben szerző­désbe vállalták, hogy 600 sertést adnak el a felvásárló vállalatnak. Ezzel szemben 1200 sertést értéke­sítettek. S az idei gazdasági évben is 1200-at szerződtek le. Az elmúlt gazdasági év bebizo­nyította az orosházi Új Élet Tsz­­ben is, hogy a prémiumrendszer­rel csak nyerhet a szövetkezet és a tsz valamennyi tagja. Csepke Eta 56 U011 holdas gyümölcs- és szőlő­telepítés jóval nagyobb arányú, mint amennyit az ötéves terv 1963-ra eredetileg előirányzott. Az előző évek elmaradásának pótlá­sára ugyanis most már megvan­nak a lehetőségek. A termelés belterjesedésének megfelelően növekszik azoknak az anyagi eszközöknél: a mennyisége, amelyek révén termelékenyebbé válik a mezőgazdasági munka, emelkedik az egy holdra jutó ter­melési érték. Az öntözött terület 10 százalékkal nő, s meghaladja majd a félmillió holdat. A gépesí­tés szakvonalának általános javu­lása mellett legnagyobb mérték­ben a mélyszántás, a gabona- és a ta­karmán­ybet­a­karí­tás — ezen b­elül különösen a kukoricaszár­­­­ágás — gépparkja bővül, mert ezeket a munkákat a gazdaságok csak magas fokú gépesítés mellett tudják időben és megfelelő minő­ségben elvégezni. A mezőgazdaság ennek megfelelően 4860 kerekes és 570 lánctalpas traktort, több mint 2000 gabona- és silókombájnt, va­lamint 1150 lárvasilózót kap. A ta­laj termelékenységének fokozása érdekében a tavalyihoz képest 10 százalékkal növekszik mind a műtrágyaellátás, mind a javításra kerülő szikes, homokos és savanyú talajok területe. A­z állattenyésztés számára a terv 6—7 százalékos növekedést ír elő. Az előirányzat megállapítá­sánál a terv­ számolt azzal, hogy a közös állatállománynak és az abból származó termékek men­­­nyiségének növekedése mellett a háztáji gazdaságok is fokozzák árutermelésüket, s hogy ebben a termelőszövetkezetek takarmán­­nyal segítik őket. A termelés vi­szonylag kisebb mértékű emelése mellett az állattenyésztés fő fela­data: biztosítani a tehén- és a ko­caállomány növekedését. Ez el­engedhetetlen feltétele annak, hogy a mezőgazdaság a következő években is elegendő állati termé­ket állítson elő. Megvalósulása el­­­sősorban a tartási viszonyok javí­tásán, az okszerű takarmányozá­son, teh­át az üzemek munkáján múlik, de az országos szerveik is dolgoznak néhány olyan intézke­désen, amelyek fokozottabban se­gítik majd elő a teh­én- és a koca­állomány mennyiségi és minőségi fejlesztését. Az állattenyésztésen belül különösen gyors ütemben fejlődik a nagyüzemi baromfite­nyésztés. A keltetőállomásokba az 1962. évinél csaknem 30 száza­­­­lékkal több naposcsibe kerül majd ki: az egy tyúkra jutó tojáshozam országos átlagban 10 százalékkal növekszik; az állami gazdaságok 21, a termelőszövetkezeti közös gazdaságok 53 százalékkal több árut — baromfihúst és tojást — adnak, mint tavaly. A parasztság jövedelmének és az egész lakosság életszínvonalá­nak emelkedése szempontjából nagy jelentőségű növénytermelési és állattenyésztési előirányzatok megvalósításához, valamint a to­vábbi fejlődés megalapozásához a népgazdaság tekintélyes anyagi eszközöket bocsát a mezőgazdaság rendelkezésére. A mezőgazdaság 1983-ban kereken 8,5 milliárd forint értékű, a tavalyinál mint­egy 35­ százalékkal több beruhá­zást kap. Az összegnek több mint a felét közvetlenül a termelőszö­vetkezeti közös gazdaságok álló­­alapjainak fejlesztésére fordítják. Mivel a közös állatállomány elhe­lyezésének alapvető feltételei már biztosítottak, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket az eddiginél sokkal koncentráltabban, korsze­rű, nagyüzemi létesítmények épí­tésére és berendezésére használ­hatják fel. (MTI! 112 millió forint építkezésre Az idei esztendő a termelőszö­vetkezetek nagy építkezésének esztendeje. A közös gazdaságok — az eddig beérkezett adatok alapján — főként saját erőből — 112 millió forintot fordítanak gazdasági épületek készítésére és ezek berendezésének korszerűsí­tésére. Építenek többek között: 890 férőhelyre tehénistállót, 1600 férőhelyre növendékmarha-szál­­lást, 9100 férőhelyre hizlaldát, 50 ezer baromfi elhelyezésére alkal­mas törzsólat és 60 ezer csibe ne­velésére telepet. Az új és a régi­­ állatszállások, gazdasági épületek közművesítésére — villanyvilágí­tásra és vízvezeték-szerelésre — 16 millió forintot fordítanak. A Termelőszövetkezeti Beruhá­zási Iroda mérnökei, technikusai már javában készítik az idei építkezés terveit, a gyulai erdő­gazdaság pedig az építkezésekhez szükséges tetőszerkezetet szériák­ból állíttatja össze. Az építkezések Ü5zen alapos előkészítése után — mihelyt az idő kitavaszodik —, a szövetkezetek építőbrigádjai, az építkezésre vállalkozó ktsz-el­ és vállalatok hozzáláthatnak az igen jelentős munkákhoz. M­ © 3. évi munkásíikhoz ácsokat alkalmazunk Téli időszakban fagysz­abadságon lévő ácsokat is foglalkoz­­takmk. Bérezés: darabbér. Jelentkezni a békéscsabai vasúti felül­járó munka­helyen lehet. Hídépítő Vállalat 81235

Next