Orosházi Hírlap, 1964. január-március (9. évfolyam, 1-37. szám)

1964-01-05 / 1. szám

1904. január 5. 12&1 31,2 millió tonna szenet ad az idén a szénbányászat Kétmilliárd-háromszázhatvanmillió forint beruházásra napi 528 vagon szénnel növekszik a szén termelési kapacitása A szénbányászat, amely 1963- ban egymillió-ötvenezer tonnával túlteljesítette 29,4 millió tonnás termelési előirányzatát és összesen 30,45 millió tonna szenet adott, 1964-re ennél is nagyobb feladatot kapott: 750 000 tonnával kell többet termelnie, mint az idén. A termelés fejlődésének gyors üteme még inkább érzékelhető, ha figyelembe vesszük, hogy az idei termelési előirányzat 700 000 tonnával több, mint amennyit a második ötéves népgazdasági terv erre az esztendőre eredetileg előírt. Nagy fejlődésről tanúskodik az is, hogy ebben az évben az átlagosnál gyorsabban, 8,3 százalékkal növekszik a fekete szén termelése. A tervezett évi szénmennyiségből várhatólag félmillió tonnát hoznak felszínre vasárnapi termeléssel, s ennek körülbelül 40 százalékát már az első negyedévben, tehát még a télen a népgazdaság rendelkezésére bocsátják. A nagy feladatot jelentős beruházásokkal, erőteljes műszaki fejlesztéssel, a műszakok teljesítménynövelésével oldja meg a szénbányászat. A műszakok teljesítménynövelése révén a többtermelés 62 százalékát a termelékenység fokozásával biztosítják. Beruházásra 2360 millió forintot irányoz elő a terv, 320 millió forinttal többet a tavalyinál. Egyik legnagyobb beruházásként gyors ütemben folytatják a komlói Zobák-akna építését. A terv a munkahelyek korszerűsítését, a termelés koncentrálását és a gépesítés növelését helyezi a műszaki fejlesztés előterébe. Tavaly év végén az összes bányavágatoknak 59 százaléka volt korszerűen biztosítva. Az idén 230 000 új th-gyűrű beépítésével 63,5 százalékra növekszik a korszerűen biztosított vágatarány. A fejlesztéseket is nagymértékben korszerűsítik. A múlt év végén 6786 méter volt az acélszerkezettel biztosított fejtési homlokhossz, az idén, év végére 7410 méter lesz. A korszerű biztosítással párhuzamosan modernizálják a szénnövesztést és a rakodást is. A jelenlegi gépállományt tizenkét F–5-ös fejtőgéppel, 180 Kóta-féle felrakóval, külföldről megrendelt kilenc maróhengerrel, tizennégy egyéb fajta import rakodógéppel és 260 különböző típusú láncos vonszolóval gyarapítják. A középdunántúli Jókai-bányában kísérletet kezdenek egy nyugati gyártmányú önjáró biztosítóberendezéssel. A nagy összegű beruházások, ezen belül a fokozott gépesítés eredményeként 1964-ben napi 528 vagonos új kapacitással növelik a széntermelést. Tavaly a belépő új kapacitás napi 300 vagon volt. Munkásvédelmi és szociális beruházásokra 85 millió forintot fordítanak. Ebből az összegből számos fürdő, legényszálló, üzemi konyha és lakás épül. (MTI) A közétkeztetést vizsgálták a népi ellenőrök A közétkeztetésben részt vevő 800 000 ember érdekeinek védelmét szolgálta a népi ellenőrök egyik legutóbbi vizsgálata. Budapesten és vidéken széles körben, minden részletre kiterjedően tanulmányozták, mi az oka a ma még gyakori panaszoknak, s hogy a vendéglátásnak ez a mind nagyobb jelentőségű formája hogyan tölthetné be jobban hivatását? Megállapították: a hálózat fejlesztésének üteme elmaradt a forgalom növekedésétől. A szolgáltatás bevezetését, illetve fejlesztését sokszor szűk látókörű szemlélet akadályozza. A vendéglátóipari vállalatok egy része helytelenül és indokolatlanul még napjainkban is azt tartja a legfontosabb szempontnak egy-egy új kötelezettség elvállalásánál, hogy az mennyire „fizetődik ki”? A népi ellenőrök azzal is gyakran találkoztak, hogy az étrend összeállításával megbízottak nem ismerték a helyes táplálkozás követelményeit. Ennek rovására is írható, hogy kevés a választék s még nyáron is egyhangú az étrend. Az étlapon sok konyhán csak néhány fogás — elsősorban nehéz ételekből — váltogatja egymást. A marhahúsból például csak pörköltet főznek és nem élnek az egyéb ízletes elkészítési módokkal. Alig találni úgynevezett könnyű ételeket a választékban. S ha vannak is, kis mennyiség készül belőlük, s emiatt a kiszolgálás első perceiben, negyedóráiban elfogynak. Általános hiba még, hogy kevés zöldségfélét tálalnak. A közétkeztetési vállalatok dolgozóinak 40—60 százaléka képesítés nélkül látja el munkakörét. Új szakembereket csak a vendéglátóipar számára képeznek. Az üzemi konyháknak, üdülőknek nincs utánpótlásuk. A népi ellenőrök felhívták a figyelmet, hogy különösen a vállalatok úgynevezett saját kezelésű konyháin laza az ellenőrzés. Emiatt a legtöbb szabálytalanság és visszaélés az anyagvételezés és felhasználás területén tapasztalható. Ennek egyik formája, hogy a tervezettnél kevesebb nyersanyagból több adagot készítenek és adnak el. A hibák kijavítására előterjesztett javaslatokban a népi ellenőrök többek között indítványozzák, hogy hozzanak létre nagy teljesítményű központi előkészítőket a közétkeztetési vállalatok és az üzemek konyháinak ellátására. Hasznos lenne, ha a vendéglátóiparnak ebben az ágában is elterjesztenék az alufóliás, külföldi tapasztalatok alapján pedig a gyorsfagyasztott ételeket Végül kezdeményezték, hogy a harmadik ötéves terv időszakára készítsenek az üzemi étkeztetés valamennyi területére és szervezetére központi fejlesztési tervet. Alakítsanak olyan nagyvállalatokat, amelyek gondoskodnak a beruházás anyagi eszközeinek legésszerűbb felhasználásáról. (MTI) 2 Vasárnap Hivatástudat Már gyermekkoromban leghőbb vágyam volt enyhíteni a szenvedőkön, életeket ragadni ki a halál kannából — vallotta egyszer egy orvos ismerősöm, mikor afelől érdeklődtem, hogy mi késztette őt erre a pályára. Annak előtte és azóta is sokféle foglalkozás számtalan képviselőjétől hallottam már hasonló vallomást. Akik ennyire eljegyezték magukat foglalkozásukkal, azok részéről ritkán érheti csalódás a társadalmat. Az ilyenek munkájában minden körülmények között bízhatunk. Ám hallhat az ember az ellenkezőjéről is. Gondolom, sokan emlékeznek a sajtóban napvilágot látott olyan esetekre, melyeknek „hősei” azok elől vették el a főiskolai, egyetemi vagy más magasabb képesítés megszerzéséhez szükséges helyet és anyagi eszközöket, akik a maguk választotta foglalkozásnak, pályának gyermekkoruk óta eljegyzett szerelmesei voltak. Ugyanakkor akik elütötték őket ettől, önmaguk erőtleneknek, tehetségteleneknek mutatkoztak a feladatra vagy, ha meg is szerezték a diplomát, könnyűszerrel fordítottak hátat „választott” mesterségüknek, foglalkozásuknak, ha az nem bizonyult egyéni boldogulásuk aranybányájának. Mindezt azért vetettem fel, mert felkeresett minap egy kis gimnazista lány és félelmének adott hangot, hogy ő, aki már egészen kicsi korában eljegyezte magát a gyermekorvosi hivatással és a múló évek elhatározásában csak még jobban megerősítették, mégsem lehet orvos, mert úgy tájékoztatták, hogy a létszám évekre betelt. Pedig már általános iskolás kora óta úgy tanult, úgy igyekezett, hogy majdan kellő tudással és színjeles bizonyítvánnyal állhasson az egyetemi felvételi vizsgabizottság elé: itt vagyok, mindent elkövettem, hogy jól felkészülten kezdhessek vágyam valóra váltásához. A diáklányka aggodalma alaptalan, az viszont igaz, hogy hozzá hasonlóan ezren és ezren igyekeznek megyénkben a fiatalok közül azért, hogy talán elsős koruk óta dédelgetett vágyukat, a maguk választotta pályát az ipar, a tudomány, a mezőgazdaság, a kultúra területén vagy bárhol másutt elérhessék, illetve hozzá a szakiskolai, főiskolai, egyetemi végzettséget megszerezhessék. Nagyon tiszteletreméltó törekvés az ilyen, amit szak-, illetve felsőfokú iskolák esetében nemcsak „beiskolázáskor” kell figyelembe venni, hanem jóval előbb. Megyénk városaiban, falvaiban már megkezdődtek és mind erősebb ütemben folytatódnak az oktatási szerveknél a jelentkezések a felsőbb szintű tanintézetekbe történő felvételre. Ugyanilyen értelemben a tanácsoknál, termelőszövetkezeteknél, üzemeknél is megjelennek szüleik, gyámjaik kíséretében azok a fiatalok, akik társadalmi ösztöndíjjal szeretnének továbbtanulni és ilyen értelmű szerződést kötni. Noha iskoláink befogadóképessége minden tekintetben évről évre bővül és a tanulmányi szerződéskötési lehetőségek is egyre nagyobbak, a továbbtanulni vágyó fiatalok száma azonban ma még túlhaladja mindezt. Tehát kézenfekvő a kívánság, hogy a szerződéskötéseknél és a felvételi vizsgára bocsájtásnál a jó bizonyítvány mellett elsősorban a leendő pályájukkal eljegyzetteket vegyék figyelembe. Huszár Rezső Az esztendő fordulóján a világ mindig érdeklődéssel várja az államférfiak, vezető politikusok nyilatkozatait. Az idén szokatlanul sok üzenet, beszéd és köszöntő hangzott el. De szokatlannak mondható az is, hogy a mostani újévi nyilatkozatok nagy többségét mennyire áthatotta a szívélyes hang, a derűlátó bizakodás. Ennek elsősorban az az oka, hogy a világ eléggé sikeres külpolitikai esztendőt hagyott maga mögött: megszületett az atomcsend-egyezmény és a szovjet fővárosban lefolytatott tárgyalások kedvező légköre , amely „moszkvai szellem” néven vonult be a diplomáciai szótárba tovább kísérte a nemzetközi kapcsolatok fejlődését, főként a két legnagyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyát. Az emberiség tehát joggal reméli és várja, hogy a múlt esztendő vetése kikeljen, s az idei év további előrehaladást hozzon a tartós béke megalapozásához. Ez a jó szándék és cselekvőkészség, különösen a Szovjetunió kormányfőjének újévi nyilatkozataiból sugárzik nagy erővel. N. Sz. Hruscsov az esztendő fordulóján számos interjút adott, beszédet mondott és üzenetet küldött a világ minden tájára. Ezekből egészséges optimizmus árad. A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy lehetőségek nyílnak a fontos nemzetközi kérdések rendezésére. Sok feladat áll a diplomaták előtt, mert, ha az óév hozott is sikereket, azért az új esztendő még igen sok problémát örökölt, legtöbbjük már nagyon régóta húzódik. Ezek közül a legnagyobb horderejű a leszerelés. A tavalyi moszkvai egyezmény ugyan véget vetett a magaslégköri nukleáris kísérleteknek, a levegő további szennyezésének, de a rengeteg tömegpusztító fegyver azért készenlétben áll és puszta létével is fenyegeti a világot A hadseregek létszáma igen nagy és óriási mennyiségű hadianyag halmozódott fel. Nincs fontosabb érdeke az emberiségnek, mint az, hogy ezt az állapotot minél előbb felszámolja. Nagyon is eljött már az ideje a teljes leszerelés megvalósításának. A Szovjetunió évek óta javasolja ezt. És ha a nyugati hatalmak nem tartják egyszeriben megoldhatónak, a szovjet kormánynak számos részindítványa van, amely lépcsőzetes, fokozatos előrehaladást eredményezhet. A szovjet kormányfő újévi nyilatkozataiban is vezető helyet kapott ez a gondolat. A hadikiadások csökkentése, a fegyverkezési hajsza megállítása, az atommentes övezetek létrehozása, a külföldön állomásozó csapatok visszavonása és más hasznos lépések mindmind közelebb hoznák a teljes leszerelést. Ezekhez csatlakozott most az az új, nagy jelentőségű javaslat. Hruscsovnak a kormányfőkhöz intézett szilveszteri üzenete azt indítványozza, hogy fontolják meg egy olyan egyezmény aláírását, amely száműzi az államok területi vitáiból az erőszak alkalmazását, s csak a békés megegyezésnek ad helyet. Az üzenet, amelynek szövegét pénteken hozták nyilvánosságra, kedvező visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtó jelentős részében. A nagy horderejű javaslat, amely felölel szinte minden vitás kérdést, kiemelkedik az újévi nyilatkozatok sorából, hiszen még hosszú ideig a külpolitika előterében marad. Johnson amerikai elnök ugyancsak egy rövid, szívélyes újévi üdvözletet intézett a szovjet vezetőkhöz, de más amerikai forrásokból meg lehet állapítani, hogy az USA ugyancsak a moszkvai szellem alapján igyekszik folytatni külpolitikai tevékenységét. Legalábbis a szavakból ez tűnik ki. Bush külügyminiszter az év első munkanapján tartott sajtóértekezletén bejelentette, hogy kormánya további tárgyalásokat óhajt a Szovjetunióval és főként a leszerelésben szeretne előrehaladást elérni. Ugyancsak kilátásba helyezte: az Egyesült Államok a közeljövőben tárgyalt, sokat folytat majd a kisebb szocialista országokkal is. Megítélése szerint 1963-ban bizonyos javulás történt Kelet és Nyugat viszonyában és ez remélhetőleg tovább fejlődik. nusk sajtótájékoztatója és az amerikai hírügynökségek jelentései arról tanúskodnak, hogy korántsem helytállóak azok a régebbi feltevések, amelyek szerint Johnson a közeli választásokig csak a belpolitikai ügyekkel foglalkozik és a külpolitikában az „egy helyben maradás” álláspontjára helyezkedik. A kelet—nyugati kapcsolatokban éppen ezért — mint az újévi megnyilatkozások tanúsítják — fejlemények várhatók, s reméljük, a béke számára kedvező irányban. Ilyen reményeket vet fel Fidel Castro beszéde is, amely a kubai —amerikai kapcsolatok rendezését szorgalmazza. Ez ma még ugyan a diplomácia egyik legnehezebb terepe, de az általános enyhülés folytatódása esetleg segítheti az előrelépést. Az újévi, ünnepi és bizakodó hangulatnak természetesen ezúttal is akadtak megrontói. Talán kevésbé sorolható ide De Gaulle, aki nyilatkozatában a nála mármár elmaradhatatlan „önálló francia atomhaderőt” jelszót hangoztatta. De annál inkább Lübke nyugatnémet elnök: a bonni revansizmus szócsöveként az NDK felszámolását sürgette és ezt éppen akkor, amikor az egyszerű németek millióiban feltámadt a remény, hogy lehetőség van a két Németország közötti viszony fokozatos normalizálására. A nyugat-berlini szenátus és az NDK között létrejött megállapodás ugyanis jogi esetet, példát teremtett a tárgyalások fonalának felvételére. S ez, egyben szép, boldog, békés karácsonyi és újévi ünnepeiket jelentett a berlinieknek. A megállapodás értelmében január 5-ig csaknem egy és negyed millió nyugat-berlini jöhetett át az NDK fővárosába, s meghitt órákat tölthetett rokonaival, szeretteivel. Hogyan lehetne ezt a kedvező helyzetet felhasználni arra, hogy a január 5-i határidő után is folytatódjék a kapcsolatok kiépítése? — Ez a reményteli kérdés foglalkoztatta az embereket. A bonni revansisták durva, uszító kampánya ezekbe az érzésekbe taposott bele. Ők ugyanis éppen attól félnek, hogy az első megállapodást továbbiak követik, mert ez keresztezné háborús terveiket. Főként az ilyen veszedelmes, erőszakos terjeszkedési politika megfékezését szolgálná a Hruscsov szilveszteri üzenetében előterjesztett javaslat. Szerencsére a világ nagyobbik részén a józanabb, megfontoltabb politika kezd felülkerekedni. És ha a nyugati újévi nyilatkozatokat tettek is követik, akkor tovább növekedhet az emberiségben az a bizakodás, amely az esztendő fordulóján eltöltötte. Eck Gyula Megfontoltabb politika