Orosházi Hírlap, 1964. január-március (9. évfolyam, 1-37. szám)

1964-01-05 / 1. szám

1904. január 5. 12&1 31,2 millió tonna szenet ad az idén a szénbányászat Kétmilliárd-háromszázhatvanmillió forint beruházásra napi 528 vagon szénnel növekszik a szén termelési kapacitása A szénbányászat, amely 1963- ban egymillió-ötvenezer tonnával túlteljesítette 29,4 millió tonnás termelési előirányzatát és össze­sen 30,45 millió tonna szenet adott, 1964-re ennél is nagyobb feladatot kapott: 750 000 tonnával kell többet termelnie, mint az idén. A termelés fejlődésének gyors üteme még inkább érzékelhető, ha figyelembe vesszük, hogy az idei termelési előirányzat 700 000 tonnával több, mint amennyit a második ötéves népgazdasági terv erre az esztendőre eredetileg elő­írt. Nagy fejlődésről tanúskodik az is, hogy ebben az évben az át­lagosnál gyorsabban, 8,3 százalék­kal növekszik a fekete szén ter­melése. A tervezett évi szénmennyiség­ből várhatólag félmillió tonnát hoznak felszínre vasárnapi ter­meléssel, s ennek körülbelül 40 százalékát már az első negyedév­ben, tehát még a télen a népgaz­daság rendelkezésére bocsátják. A nagy feladatot jelentős beru­házásokkal, erőteljes műszaki fej­lesztéssel, a műszakok teljesít­mény­növelésével oldja meg a szénbányászat. A műszakok telje­sítménynövelése révén a többter­melés 62 százalékát a termelé­kenység fokozásával biztosítják. Beruházásra 2360 millió forintot irányoz elő a terv, 320 millió fo­rinttal többet a tavalyinál. Egyik legnagyobb beruházásként gyors ütemben folytatják a komlói Zo­­bák-akna építését. A terv a munkahelyek korsze­rűsítését, a termelés koncentrálá­sát és a gépesítés növelését he­lyezi a műszaki fejlesztés előteré­be. Tavaly év végén az összes bányavágatoknak 59 százaléka volt korszerűen biztosítva. Az idén 230 000 új th-gyűrű beépíté­­sével 63,5 százalékra növekszik a korszerűen biztosított vágatarány. A fejlesztéseket is nagymérték­ben korszerűsítik. A múlt év vé­gén 6786 méter volt az acélszer­kezettel biztosított fejtési hom­lokhossz, az idén, év végére 7410 méter lesz. A korszerű biztosítás­sal párhuzamosan modernizálják a szénnövesztést és a rakodást is. A jelenlegi gépállományt tizenkét F–5-ös fejtőgéppel, 180 Kóta-féle felrakóval, külföldről megrendelt kilenc maróhengerrel, tizennégy egyéb fajta import rakodógéppel és 260 különböző típusú láncos vonszolóval gyarapítják. A közép­dunántúli Jókai-bányában kísérle­tet kezdenek egy nyugati gyárt­mányú önjáró biztosítóberende­zéssel. A nagy összegű beruházások, ezen belül a fokozott gépesítés eredményeként 1964-ben napi 528 vagonos új kapacitással növelik a széntermelést. Tavaly a belépő új ka­pacitás napi 300 vagon volt. Munkásvédelmi és szociális be­ruházásokra 85 millió forintot for­dítanak. Ebből az összegből szá­mos fürdő, legényszálló, üzemi konyha és lakás épül. (MTI) A közétkeztetést vizsgálták a népi ellenőrök A közétkeztetésben részt vevő 800 000 ember érdekeinek védel­mét szolgálta a népi ellenőrök egyik legutóbbi vizsgálata. Buda­pesten és vidéken széles körben, minden részletre kiterjedően ta­nulmányozták, mi az oka a ma még gyakori panaszoknak, s hogy a vendéglátásnak ez a mind na­gyobb jelentőségű formája ho­gyan tölthetné be jobban hivatá­sát? Megállapították: a hálózat fej­lesztésének üteme elmaradt a forgalom növekedésétől. A szol­gáltatás bevezetését, illetve fej­lesztését sokszor szűk látókörű szemlélet akadályozza. A vendég­látóipari vállalatok egy része helytelenül és indokolatlanul még napjainkban is azt tartja a leg­fontosabb szempontnak egy-egy új kötelezettség elvállalásánál, hogy az mennyire „fizetődik ki”? A népi ellenőrök azzal is gyak­ran találkoztak, hogy az étrend összeállításával megbízottak nem ismerték a helyes táplálkozás kö­vetelményeit. Ennek rovására is írható, hogy kevés a választék s­ még nyáron is egyhangú az ét­rend. Az étlapon sok konyhán csak néhány fogás — elsősorban nehéz ételekből — váltogatja egy­mást. A marhahúsból például csak pörköltet főznek és nem élnek az egyéb ízletes elkészítési módokkal. Alig találni úgynevezett könnyű ételeket a választékban. S ha van­nak is, kis mennyiség készül be­lőlük, s emiatt a kiszolgálás első perceiben, negyedóráiban elfogy­nak. Általános hiba még, hogy kevés zöldségfélét tálalnak. A közétkeztetési vállalatok dolgozói­nak 40—60 százaléka képesítés nélkül látja el munkakörét. Új szakembereket csak a vendéglátó­­ipar számára képeznek. Az üzemi konyháknak, üdülőknek nincs utánpótlásuk. A népi ellenőrök felhívták a figyelmet, hogy külö­nösen a vállalatok úgynevezett saját kezelésű konyháin laza az ellenőrzés. Emiatt a legtöbb sza­bálytalanság és visszaélés az anyag­vételezés és felhasználás te­rületén tapasztalható. Ennek egyik formája, hogy a tervezettnél kevesebb nyersanyagból több ada­got készítenek és adnak el. A hibák kijavítására előterjesz­tett javaslatokban a népi ellen­őrök többek között indítványoz­zák, hogy hozzanak létre nagy teljesítményű központi előkészí­tőket a közétkeztetési vállalatok és az üzemek konyháinak ellátá­sára. Hasznos lenne, ha a ven­déglátóiparnak ebben az ágában is elterjesztenék az alufóliás, kül­földi tapasztalatok alapján pedig a gyorsfagyasztott ételeket Végül kezdeményezték, hogy a harma­dik ötéves terv időszakára készít­senek az üzemi étkeztetés vala­mennyi területére és szervezetére központi fejlesztési tervet. Alakít­sanak olyan nagyvállalatokat, amelyek gondoskodnak a beruhá­zás anyagi eszközeinek legéssze­rűbb felhasználásáról. (MTI) 2 Vasárnap Hivatástudat Már gyermekkoromban leg­hőbb vágyam volt enyhíteni a szenvedőkön, életeket ragadni ki a halál kannából — vallotta egyszer egy orvos ismerősöm, mikor afelől érdeklődtem, hogy mi késztette őt erre a pályára. Annak előtte és azóta is sokféle foglalkozás számtalan képviselő­jétől hallottam már hasonló val­lomást. Akik ennyire eljegyezték magukat foglalkozásukkal, azok részéről ritkán érheti csalódás a társadalmat. Az ilyenek munká­jában minden körülmények kö­zött bízhatunk. Ám hallhat az ember az el­lenkezőjéről is. Gondolom, sokan emlékeznek a sajtóban napvilá­got látott olyan esetekre, me­lyeknek „hősei” azok elől vették el a főiskolai, egyetemi vagy más magasabb képesítés meg­szerzéséhez szükséges helyet és anyagi eszközöket, akik a ma­guk választotta foglalkozásnak, pályának gyermekkoruk óta el­jegyzett szerelmesei voltak. Ugyanakkor akik elütötték őket ettől, önmaguk erőtleneknek, te­hetségteleneknek mutatkoztak a feladatra vagy, ha meg is szerez­ték a diplomát, könnyűszerrel fordítottak hátat „választott” mesterségüknek, foglalkozásuk­nak, ha az nem bizonyult egyéni boldogulásuk aranybányájának. Mindezt azért vetettem fel, mert felkeresett minap egy kis gimnazista lány és félelmének adott hangot, hogy ő, aki már egészen kicsi korában eljegyezte magát a gyermekorvosi hivatás­sal és a múló évek elhatározásá­ban csak még jobban megerősí­tették, mégsem lehet orvos, mert úgy tájékoztatták, hogy a lét­szám évekre betelt. Pedig már általános iskolás kora óta úgy tanult, úgy igyekezett, hogy majdan kellő tudással és színje­les bizonyítvánnyal állhasson az egyetemi felvételi vizsgabizott­ság elé: itt vagyok, mindent el­követtem, hogy jól felkészülten kezdhessek vágyam valóra váltá­sához. A diáklányka aggodalma alaptalan, az viszont igaz, hogy hozzá hasonlóan ezren és ezren igyekeznek megyénkben a fiata­lok közül azért, hogy talán elsős koruk óta dédelgetett vágyukat, a maguk választotta pályát az ipar, a tudomány, a mezőgazda­ság, a kultúra területén vagy bárhol másutt elérhessék, illetve hozzá a szakiskolai, főiskolai, egyetemi végzettséget megsze­rezhessék. Nagyon tiszteletre­­m­éltó törekvés az ilyen, amit szak-, illetve felsőfokú iskolák esetében nemcsak „beiskolázás­kor” kell figyelembe venni, ha­nem jóval előbb. Megyénk városaiban, falvai­ban már megkezdődtek és mind erősebb ütemben folytatódnak az oktatási szerveknél a jelent­kezések a felsőbb szintű taninté­zetekbe történő felvételre. Ugyanilyen értelemben a taná­csoknál, termelőszövetkezetek­nél, üzemeknél is megjelennek szüleik, gyámjaik kíséretében azok a fiatalok, akik társadalmi ösztöndíjjal szeretnének tovább­tanulni és ilyen értelmű szerző­dést kötni. Noha iskoláink befo­gadóképessége minden tekintet­ben évről évre bővül és a tanul­mányi szerződéskötési lehetősé­gek is egyre nagyobbak, a to­vábbtanulni vágyó fiatalok száma azonban ma még túlhaladja mindezt. Tehát kézenfekvő a kí­vánság, hogy a szerződésköté­seknél és a felvételi vizsgára bo­­csájtásnál a jó bizonyítvány mellett elsősorban a leendő pá­lyájukkal eljegyzetteket vegyék figyelembe. Huszár Rezső A­z esztendő fordulóján a vi­­­lág mindig érdeklődéssel várja az államférfiak, vezető po­litikusok nyilatkozatait. Az idén szokatlanul sok üzenet, beszéd és köszöntő hangzott el. De szokat­lannak mondható az is, hogy a mostani újévi nyilatkozatok nagy többségét mennyire áthatotta a szívélyes hang, a derűlátó biza­kodás. Ennek elsősorban az az oka, hogy a világ eléggé sikeres külpolitikai esztendőt hagyott ma­ga mögött: megszületett az atom­­csend-egyezmény és a szovjet fővárosban lefolytatott tárgyalá­sok kedvező légköre , amely „moszkvai szellem” néven vo­nult be a diplomáciai szótárba tovább kísérte a nemzetközi kap­csolatok fejlődését, főként a két legnagyobb hatalom, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vi­szonyát. Az emberiség tehát jog­gal reméli és várja, hogy a múlt esztendő vetése kikeljen, s az idei év további előrehaladást hozzon a tartós béke megalapozásához. Ez a jó szándék és cselekvő­készség, különösen a Szovjetunió kormányfőjének újévi nyilatko­zataiból sugárzik nagy erővel. N. Sz. Hruscsov az esztendő forduló­ján számos interjút adott, beszé­­det mondott és üzenetet küldött a világ minden tájára. Ezekből egészséges optimizmus árad. A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy lehetőségek nyílnak a fon­tos nemzetközi kérdések rende­zésére. Sok feladat áll a diplomaták előtt, mert, ha az óév hozott is si­kereket, azért az új esztendő még igen sok problémát örökölt, leg­többjük már nagyon régóta húzó­dik. Ezek közül a legnagyobb horderejű­ a leszerelés. A tavalyi moszkvai egyezmény ugyan véget vetett a magaslégköri nukleáris kísérleteknek, a levegő további szennyezésének, de a rengeteg tömegpusztító fegyver azért ké­szenlétben áll és puszta létével is fenyegeti a világot A hadseregek létszáma igen nagy és óriási mennyiségű hadi­anyag halmozódott fel. Nincs fon­tosabb érdeke az emberiségnek, mint az, hogy ezt az állapotot minél előbb felszámolja. Nagyon is eljött már az ideje a teljes le­szerelés megvalósításának. A Szovjetunió évek óta javasolja ezt. És ha a nyugati hatalmak nem tartják egyszeriben megold­hatónak, a szovjet kormánynak számos részindítványa van, amely lépcsőzetes, fokozatos előrehaladást eredményezhet. A szovjet kormányfő újévi nyilatko­­zataiban is vezető helyet kapott ez a gondolat. A hadikiadások csökkentése, a fegyverkezési haj­sza megállítása, az atommentes övezetek létrehozása, a külföldön állomásozó csapatok visszavonása és más hasznos lépések mind­mind közelebb hoznák a teljes le­szerelést. Ezekhez csatlakozott most az az új, nagy jelentőségű javas­lat. Hruscsovnak a kormányfők­höz intézett szilveszteri üzenete azt indítványozza, hogy fontolják meg egy olyan egyezmény aláírá­sát, amely száműzi az államok területi vitáiból az erőszak alkal­mazását, s csak a békés megegye­­zésnek ad helyet. Az üzenet, amelynek szövegét pénteken hoz­ták nyilvánosságra, kedvező visszhangot váltott ki a nemzet­közi sajtó jelentős részében. A nagy horderejű javaslat, amely felölel szinte minden vitás kér­dést, kiemelkedik az újévi nyilat­kozatok sorából, hiszen még hos­­­szú ideig a külpolitika előterében marad. J­ohnson amerikai elnök­­ ugyancsak egy rövid, szívé­lyes újévi üdvözletet intézett a szovjet vezetőkhöz, de más ame­rikai forrásokból meg lehet álla­pítani, hogy az USA ugyancsak a moszkvai szellem alapján igyek­szik folytatni külpolitikai tevé­kenységét. Legalábbis a szavakból ez tűnik ki. Bush külügyminiszter az év első munkanapján tartott sajtóértekezletén bejelentette, hogy kormánya további tárgyalá­sokat óhajt a Szovjetunióval és főként a leszerelésben szeretne előrehaladást elérni. Ugyancsak kilátásba helyezte: az Egyesült Államok a közeljövőben tárgyalt, sokat folytat majd a kisebb szo­cialista országokkal is. Megítélése szerint 1963-ban bizonyos javulás történt Kelet és Nyugat viszonyá­ban és ez remélhetőleg tovább fejlődik. n­usk sajtótájékoztatója és az amerikai hírügynökségek jelentései arról tanúskodnak, hogy korántsem helytállóak azok a régebbi feltevések, amelyek szerint Johnson a közeli válasz­tásokig csak a belpolitikai ügyek­kel foglalkozik és a külpolitiká­ban az „egy helyben maradás” ál­láspontjára helyezkedik. A ke­let—nyugati kapcsolatokban éppen ezért — mint az újévi megnyilatko­­zások tanúsítják — fejlemények várhatók, s reméljük, a béke szá­mára kedvező irányban. Ilyen reményeket vet fel Fidel Castro beszéde is, amely a kubai —amerikai kapcsolatok rendezé­sét szorgalmazza. Ez ma még ugyan a diplomácia egyik legne­hezebb terepe, de az általános enyhülés folytatódása esetleg se­gítheti az előrelépést. Az újévi, ünnepi és bizakodó hangulatnak természetesen ezút­tal is akadtak megrontói. Talán kevésbé sorolható ide De Gaulle, aki nyilatkozatában a nála már­­már elmaradhatatlan „önálló francia atomhaderőt” jelszót han­­goztatta. De annál inkább Lübke nyugatnémet elnök: a bonni re­­vansizmus szócsöveként az NDK felszámolását sürgette és ezt ép­pen akkor, amikor az egyszerű németek millióiban feltámadt a remény, hogy lehetőség van a két Németország közötti viszony fo­kozatos normalizálására. A nyu­gat-berlini szenátus és az NDK között létrejött megállapodás ugyanis jogi esetet, példát terem­tett a tárgyalások fonalának fel­vételére. S ez, egyben szép, bol­dog, békés karácsonyi és újévi ünnepeiket jelentett a berliniek­nek. A megállapodás értelmében január 5-ig csaknem egy és ne­gyed millió nyugat-berlini jöhetett át az NDK fővárosába, s meghitt órákat tölthetett rokonaival, sze­retteivel. Hogyan lehetne ezt a kedvező helyzetet felhasználni arra, hogy a január 5-i határidő után is folytatódjék a kapcsolatok kiépítése? — Ez a reményteli kér­dés foglalkoztatta az embereket. A bonni revansisták durva, uszító kampánya ezekbe az érzésekbe taposott bele. Ők ugyanis éppen attól félnek, hogy az első megál­lapodást továbbiak követik, mert ez keresztezné háborús terveiket. Főként az ilyen veszedelmes, erőszakos terjeszkedési po­litika megfékezését szolgálná a Hruscsov szilveszteri üzenetében előterjesztett javaslat. Szerencsé­re a világ nagyobbik részén a józanabb, megfontoltabb politika kezd felülkerekedni. És ha a nyu­gati újévi nyilatkozatokat tettek is követik, akkor tovább növe­kedhet az emberiségben az a bi­zakodás, amely az esztendő for­dulóján eltöltötte. Eck Gyula Megfontoltabb politika

Next