Orosházi Hírlap, 1964. április-június (9. évfolyam, 38-75. szám)

1964-04-02 / 38. szám

A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása az Egyesült Izzóban N. Sz. Hruscsov, a hazánkban tartózkodó szovjet párt. és kor­mányküldöttség vezetője és felesége, valamint a delegáció tagjai szerdán délelőtt az Egyesült Izzóba látogatott. Részt vett a látoga­táson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titká­ra, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és felesége, Ne­mes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. A művelődési ház első emeleti csarnokában rendezett baráti összejövetelen Dienes Béla vezérigazgató bemutatta a szovjet nép képviselőinek legközelebbi munkatársait, majd elmondta, hogyan i­eit 1896-tól napjainkig az Egyesült Izzó eseményekben és ered­ményekben gazdag pályája.­­ Az üzemlátogatás után a gyár udvarán a vendégek gyűlésen találkoztak az Egyesült Izzó dolgozóival. A dísztribün előtt sok ez­ren várakoztak, hogy meghallgassák Kádár János és N. Sz. Hrus­csov beszédét. Selyem András megnyitó szavai után Kádár János lépett a mikrofonhoz. Kádár János beszéde Tisztelt Hruscsov elvtárs! Kedves Vendégeink! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Mint önök is tudják, a szovjet part- és kormányküldöttség alig 24 órája érkezett hazánkba. A tárgyalásoknak még csak a kez­detén tartunk. Az Egyesült Izzó­ban tett mai látogatás nyitja meg kedves vendégeink közvetlen ta­lálkozóinak sorozatát a magyar dolgozókkal az alkotó munka szín­helyén. Megköszönöm a szíves fogadta­tást, gratulálok elért eredménye­ikhez és átadom önöknek és mindazoknak, akiket a jelenlé­­vők képviselnek, a Központi Bi­zottság, a kormány forró, elvtársi üdvözleteit, legjobb kívánságait — mondotta Kádár János, majd így folytatta: Szovjet elvtársaink pártunk és kormányunk meghívására eljöttek hozzánk, hogy közvetlenül is meg­ismerkedjenek népünk munkájá­val, eredményeivel és megtárgyal­­ják velünk kapcsolataink, a vi­lágpolitika, a nemzetközi munkás­mozgalom időszerű kérdéseit. Mi úgy érezzük­­ nem kell szégyen­keznünk munkánk mia­tt, de el sem bízzuk magunkat. Tudjuk, hogyha ma nyugodtan, békében dolgozhatunk, nem utolsósorban annak köszönhetjük, hogy nem vagyunk egyedül. Velünk vannak a szocialista or­szágok, a kommunista pártok, a haladó emberek és velünk van a ■ kommunizmust építő hatalmas, legyőzhetetlen Szovjetunió. Né­pünk mindig tántoríthatatlan har­cosa lesz a proletárinternaciona­­lizmusnak, a magyar—szovjet ba­rátságnak. Együtt dolgozunk szovjet barátainkkal, a kommu­nizmust építő szovjet néppel és naponta érezzük azt a segítséget, amely megkönnyíti és meggyorsít­ja szocialista építőmunkánkat. Bí­zom abban, hogy ennek a gyárnak a kollektívája csakúgy, mint egész dolgozó népünk, munkájának eredményeivel bizonyítja be, hogy érdemes a segítségre. Mindennapi szorgos tevékenységünkkel, mun­kánk eredményeinek javításával járulunk hozzá mindannyian, a szocializmus, a béke nemzetközi megerősödéséhez, ahhoz, hogy még gyümölcsözőbb, még mélyebb legyen a két ország népeinek ba­rátsága. Hosszantartó nagy taps, ünnep­lés közben emelkedett szólásra Nyikita Szergejevics Hruscsov. N. Sz. Hruscsov beszéde Kedves Kádár János elvtárs! Kedves Barátaim! Munkások és munkásnők, mérnökök és tech­nikusok! örömmel fogadtuk el a meg­hívást, hogy tegyünk látogatást kiváló gyárukban, találkozzunk és beszélgessünk önökkel, a di­csőséges magyar munkásosztály képviselőivel. Engedjék meg, hogy felhasz­náljam az alkalmat és tolmá­csoljam önöknek a Szovjetunió munkásai és munkásnői, vala­mennyi szovjet dolgozó forró (Folytatás a 2. oldalon.) WVWWWAAAflAVWWWAAA^AAÍWWWVWWVWVWWWWWWWWrfWWWWS ,,... Hruscsov elvtárs Budapest népéhez beszél, Van mit ünnepelnünk Néhány nap múlva hazánk fel­­szabadulásának 20. esztendejébe­­ lépünk. Ezen az évfordulón emlé­kezünk a csaknem két évtizedes szabadságunk küzdelmes, de még­is eredményekben gazdag munkás hétköznapjaira is és bizakodva te­kintünk a jövőbe, miközben ter­veket készítünk szép hazánk to­vábbi felvirágoztatására, dolgozó népünk életének jobbá tételére. A történelemben két évtized nem sok és mégis ez idő alatt hazánk olyan óriási változáson ment ke­resztül, melyre példa még so­ha sem volt. A legnagyobb változás akkor következett be, amikor a Nagy Honvédő Háború során országunk megszabadulha­tott az évszázados tőkés, kizsák­mányoló rendszer igája alól. Ti­zenkilenc évvel ezelőtt érett meg a gyümölcse a magyar munkás, az elnyomott paraszt felszabadulá­sáért folytatott küzdelmének és vált valóra az a reménye, hogy ebben az országban ő maga le­hetett a gazda, s vehette kezébe saját sorsának intézését. A letűnt társadalmi rendszerben legfeljebb csak álmodni lehetett arról, hogy nincsen munkanélkü­liség, nincsenek kiszolgáltatottak és a társadalmi célkitűzések kö­zéppontjában a dolgozó nép érde­keinek a maximális kielégítésére való törekvés áll. Valóság ma már az is, hogy felszabadult friss len­dülettel alkothatunk, formálhat­juk életkörülményeinket, tehet­jük szebbé gyermekeink életét, jövőjét. Csakis ilyen felszabadult légkörben érhettük el mi is, hogy városunkban is szemmel látható és nagyszerű eredmények születtek. Különösen az utóbbi 6—7 év alatt következett be hatalmas fejlődés. Olyan nagy ipari üzem, mint pél­dául az ország-, sőt Európa-szerte párját ritkító üveggyár teljes üze­melése küszöbön áll. Ez és a már többi meglévő ipari üzemek megoldották a férfi mun­kaerők helybeli foglalkoztatását, sőt az építőipar, hogy a ráháruló feladatokat teljes mértékben megoldhassa még igen sok mun­kást tudna foglalkoztatni. A dolgozók egészségvédelmének szolgálatába kerül nemsokára a 400 ágyas modern kórház, mely­nek építését jelentős részben még ez évben befejezik. Azon beruhá­zásoknak az összege, melyek a második ötéves terv során váro­sunkban megvalósításra kerülnek, meghaladja az egymilliárd forin­tot. A következő ötéves tervben még ennél is lényegesen nagyobb összeget fogunk felhasználni. Fel­tétlenül sokkal nagyobb ütemben kell foglalkoznunk a lakásépítke­zéssel. Törekednünk kell arra, hogy további ipari üzemek építé­sére kerüljön sor, tekintettel a fel­növő fiatalok elhelyezésére, a me­zőgazdaságból felszabaduló mun­kaerő lekötésére s nem utolsósor­ban a nők foglalkoztatására. Fel­tétlenül mielőbb megoldandó a város kommunális helyzete, a háztartások számára a gáz beveze­tése, egyes főközlekedési utak át­kelési szakaszainak felújítása, csatornahálózat építése, az ivóvíz­­ellátás megoldása és így tovább. A mezőgazdaságunk arculatá­ban bekövetkezett változás megte­remtette a feltételeket ahhoz, hogy a termelés emelése érdeké­ben mind eredményesebben hasz­nálhassuk fel a nagyüzemi gazdál­kodás adta lehetőségeket. Manap­ság tsz-eink tagjaira a bizakodás, a közössel való fokozott törődés, a többtermelés akarása a jellem­ző. És, hogy ez nemcsak akarás, nemcsak szándék, mutatja az a szép eredmény is, hogy például 1957-ben a város szövetkezeti va­gyonának össz­értéke még 25 006 000 forint volt, 1963-ban ez a szám 140 741 000 forintra emel­kedett. Ha azt vizsgáljuk, hogy 1957-ben az egy tagra jutó jöve­delem 16 747 forint volt és össze­vetjük az 1963. évi 20 962 forint­tal, azt állapíthatjuk meg, hogy egy tsz-tag átlagjövedelme eléri, sőt meghaladja az iparban foglal­koztatott munkások átlagjövedel­mét. Termelőszövetkezeti paraszt­jaink józan munkaerkölcse és az eddigi eredmények a biztosítékai annak, hogy további fejlődés vár­ható a szocialista mezőgazdaság­ban. Törekvéseink középpontjában áll a közművelődésünk színvona­lának további emelése is. A kö­zeljövőben kerül sorra a 16 tan­termes általános iskola építése és folyamatban van Thás iskoláink korszerűsítése is. Gimnáziumunk­ban feltétlenül ipari tagozatot kell nyitni, hogy a város iparoso­dásának megfelelően a szakmun­kás utánpótlást biztosítsuk. Mi­közben e szép feladataink megol­dásának érdekében fáradozunk, mindenkor számítunk városunk társadalmának megértésére, segí­tésére. A szép feladatok megvalósításá­hoz azonban békére van szükség. A Szovjetunió, mely lehetővé tet­te számunkra, hogy felszabadul­junk a régi elnyomás alól, most a béketábor élén biztosíték arra, hogy továbbra is a békepolitikát követve valóra tudjuk váltani ter­veinket, célkitűzéseinket. Ebben a reményben köszöntjük április 4-ét, és ünnepeljük felszabadulá­sunk 19. évfordulóját. Czédula Imre a városi tanács vb-titkára Három héttel később kezdődött a nyerstégla-gyártás Orosházára került a vállalat vándorzászlaja A Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat orosházi I-es számú gyáregységében terv sze­rint máricus 2-án kellett volna megkezdeni a nyers­tégla gyár­tását. A kedvezőtlen időjárás miatt azonban csak 25-én került erre sor. A gépek bejáratásánál fennakadás nem történt. Kisebb állításokat kellett még végrehaj­tani. Huszonhatodikán már 46 ezer nyers tégla készült. A bá­nyánál az új buggerrel dolgoznak, am­i korszerűbb, könnyebben ke­zdhető. A tavalyi eredmény alapján a vállalat vándorzászlaját — a 13 telep közül — az orosházi 1-es számú gyáregység dolgozói nyer­ték el. Ennek megtartásáért eb­ben az évben további célok el­érését tűzték ki. Különösen arra törekednek majd, hogy csökkent­sék az önköltséget. Elhatározták azt is, hogy a nyers tégla gyártás későbbi megkezdés miatt előállt lemaradását az év végéig folya­matosan pótolják.

Next