Orosházi Hírlap, 1966. július-szeptember (11. évfolyam, 77-115. szám)

1966-07-03 / 77. szám

1966. július 3. 2 Vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.)­mesztése, a vetőmagszaporítás. Ezenkívül igen jelentős területen, több mint 930 holdon folyik a Bezosztaja—I vetőmag szaporítá­sa is. A gazdaság tavaly, a súlyos elemi csapások ellenére is nye­reséges volt. Szarvas területének egyharma­­dán termelőszövetkezetek gaz­dálkodnak. A szövetkezeti moz­galom kibontakozása még 1948- ban elkezdődött, akkor alakult meg a Dózsa és a Táncsics, majd 1951-ben a Bem Tsz. Szarvason jelenleg is ez a há­rom termelőszövetkezet műkö­dik. Közülük legjobban gazdál­kodik a Táncsics, amelyik tavaly kenyérgabonából 12,3, kukoricá­ból 14,7, cukorrépából pedig 157 mázsát termelt katasztrális hol­danként. Évről évre javul a Bem és Dó­zsa tsz-ek gazdálkodása is. An­nak ellenére, hogy területük elég jelentős része kötött, nehéz mun­kájú, szikesedésre hajlamos ta­laj, termelésük színvonala emel­kedik, s ezzel együtt fokozatosan nő a tagság részesedése is. Különösen jó eredményeket ért el a Bem Tsz a baromfinevelés­ben. 1965-ben 55 ezer baromfit értékesített. Gazdaságosan hasz­nálja ki 15 ezer férőhelyes csi­benevelőjét és jó eredményeket ért el a takarmányhasznosítás­ban is. Egy kiló hús előállításá­hoz 2,9 kg abrakot használt fel, az elhullás pedig csak 2 száza­lékos volt Tisztelt Ünnepi Ülés! Szarvas több mint kétszáz­éves kulturális örökséget ápol. Tessedik Sámuel, Vajda Pé­ter, Benka Gyula, Kemény Gábor, Krecsmarik Endre, Chován Kálmán, dr. Chmelik János itt fejtették ki előre­mutató, gazdag kulturális, pe­dagógiai tevékenységüket A nevelőképzés több mint száz­éves. A mezőgazdasági szakképzés pedig csaknem kétszázéves múltra tekinthet vissza. Jelenleg felsőfokú óvónőképző működik és igen kiterjedt mezőgazdasági szakoktatás folyik. Szarvas szakoktatási intézmé­nyei és kutatóintézetei szocialis­ta mezőgazdaságunk továbbfej­lesztésének fontos pillérei. A mezőgazdasági szakoktatás hazánkban a XVIII. században kezdődött. Megelőzve a legfejlet­tebb nyugat-európai államokat. Szarvason nyílt meg 1780-ban Európa első — termelőmunkára nevelő — gyakorlati iskolája: Tessedik Sámuel Gyakorlati Gazdasági és Ipari Iskolája. Tes­sedik Iskolájában a gyakorlati képzés, a termelőmunkára való előkészítés, tehát a gyakorlati oktatás állt a nevelés homlokte­rében! A tudomány és a széles körű gyakorlat igen fontos összekötő­je jelenleg is a mezőgazdasági felsőfokú technikum. Ez az ország egyetlen öntözéses növény­­termesztési felsőfokú oktatási in­tézménye. Itt képezik hazánk egész területére az öntözéses nö­vénytermesztési szakembereket. Rendkívül jelentős mezőgazda­­sági kutatótevékenység folyik Szarvason az öntözési és Rizs­termesztési Kutató Intézetben. Az intézmény neve és híre ma már túlnőtt Szarvas, a megye, sőt az ország határain is. Fon­tos KGST-témákban — az öntözé­ses növénytermesztés agrotechni­kai és kultúrtechnikai kérdései­ben — nyolc ország tíz intézeté­nek koordináló szervévé vált. Elsősorban az öntözéses kutatá­sok terén elért eredményeik je­lentősek. Kidolgozták a különbö­ző öntözési módok alkalmazási lehetőségét, kimunkálták a leg­fontosabb szántóföldi növények pontos öntözési technológiáját. Irodalmi munkásságukkal szá­mos, az intézetben rendezett be­mutatóval, az intézet munkatár­saiból szervezett szaktanácsadá­si brigáddal közvetlenül a ter­melőüzemekben segítették kuta­tási eredményeik gyakorlati elter­jesztését. A rizs nemesítésében folytatott munkájuk eredményességét az általuk nemesített K^kai—203-as új rizsfajta jelzi.­­ E fajta a növényi betegségekkel szem­ben mutatott ellenállóképes­sége, bő termése, viszony­lagos koraisága miatt rö­videsen nagyobb tért fog hódí­tani rizstermesztésünkben. A ri­­zses vetésforgó kimunkálása, a rizs vegyszeres gyomirtásában folytatott kísérleti munkák, azok eredményei rizstermesztésünk ésszerűsítését segítik elő. A rizs­növény táplálkozásában folytatott kísérleteik világszerte elismertek. E kísérleteket a legkorszerűbb izotópos módszerekkel végzik. Az ENSZ nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség e kísérletekről filmet ké­szített, eredményeit, megállapítá­sait pedig a fejlődő országok rizs­­termesztésének elősegítésére vi­lágszerte népszerűsíti. Takarmánytermesztésünk fej­lesztésében végzett munkásságuk is elismerésre méltó. Az öntözé­ses takarmánytermesztés legjobb módszereinek, a korszerű öntözé­ses legelőgazdálkodás technoló­giájának kimunkálása, az ennek során elért eredmények ma már a legjobb gazdaságok mindenna­pos gyakorlatában realizálódnak. Fontos feladatot teljesített az in­tézet azzal, hogy e vidék lucerna tájfajtáit rendszerezte, közülük a legjobbakat kiválasztotta, tovább­nemesítette és fajtafenntartásu­kat elvégzi. E nemesítő mun­ka nagy jelentőségű, annál is in­kább, mert — mint közismert —­ az utóbbi években üzemeinkben a lucernamag-termesztés vissza­esett országszerte, de visszaesett annak hazájában is, itt Békés me­gyében. És ezen a tudomány se­gítségével, főleg azonban az ag­rotechnika megjavításával változ­tatni kell. A lucerna mellett még 18 takarmánynövényfajtát (hib­rid kukorica, cirok, here, fűfélék) nemesítettek és jelenleg is fenn­tartanak az ORKI-ben. E munka eredményei arra köteleznek, hogy az intézet munkatársai minél gyorsabban bőven termő, az itteni tájfajták hasznos jó tulajdonsá­gaival rendelkező új fajtákkal, mindenekelőtt új lucernafajtával segítsék takarmányozási problé­máink megoldását! Szarvason működik a Kisállat­tenyésztési Kutató Intézet Halte­nyésztési Osztálya. Kutatói a tá­­j­gazdasági haltenyésztés fejleszté­séhez számos eredménnyel járul­­t hozzá. Kidolgozták a halasta­vi takarmányozás új, korszerű módszereit. Munkájuk eredmé­nye a granulált haltáp is, amely­nek felhasználása széles körben terjed. A halastavak kombinált hasznosítása keretében kimunkál­ták a halastavi pecsenyekacsa­nevelés módszerét, amely szerte az ország­ban elterjedt. Kedves színfoltja Szarvasnak az európai hírű arborétum és botanikus kert, a „Pepi kert ’, melynek máris jelentős bel- és külföldi idegenforgalma van.­­ Tisztelt Ünnepi Tanácsülés­ Szarvas várossá nyilvánítása időben egybeesik harmadik öt­éves tervünk törvényerőre emelé­sével. Engedjék meg, hogy rövi­den kitérjek az ötéves terv né­hány vonatkozására is. A harmadik ötéves tervtörvény — amelyet egy héttel ezelőtt fo­gadott el az országgyűlés — igen jelentős iparfejlesztést irányoz elő. A beruházások csaknem fe­­­­lét az iparra és építőiparra for­dítjuk, s ezzel elérjük, hogy a szocialista ipar termelése öt év alatt 32—36 százalékkal emelke­dik. A mezőgazdaságra a beruhá­­zások mintegy 16-18 százalékát fordítjuk s ennek eredményeként a termelés 13-15 százalékos nö­vekedését tervezzük. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban lényegesen javulni fog a termelés haté­konysága, s ennek eredmé­nyeként a nemzeti jövedelem 19—21, a fogyasztási alap pe­dig 18—20 százalékkal nö­vekszik. Szociális, kulturális létesítményekre, lakásépítés­re kb. 47 milliárdot fordí­tunk, vagyis nagyobb össze­get, mint a második ötéves tervben. Tovább folytatjuk a 15 éves lakásépítési programot, amelynek keretében 1970-ig 300 ezer lakás építését tervezzük. Ebből 100 ezer állami erőtől épül. A mintegy 200 ezer magánerőből építendő lakáshoz az állam öt év alatt 10 milliárd forint hosszú le­­járató hitellel, típustervekkel se­gíti a lakosságot. Ezen belül előnyben kívánjuk részesíteni a társasházépítést. Kormányunk jelentős figyelmet és számottevő anyagi eszközöket fordít városaink fejlesztésére. Mi­előtt azonban erről részletesebben szólnék, engedjék meg az elvtársak, hogy kitérjek arra a barbár pusz­tításra, amit az amerikai haderő folytat a testvéri Vietnamban. Mi városokat avatunk és építünk, az amerikai imperialisták pedig városokat, falvakat pusztítanak és égetnek fel Délkelet-Ázsiában. A napokban megdöbbentő hír járta be a világot: az Egyesült Államok légiereje szerdán bom­bázta Hanoi és Haiphong elővá­rosait. Ezt csak egyféleképpen le­het értékelni. Az amerikai kor­mányférfiak, miközben szemfor­gató módon a békéről és tárgya­lásokról szónokolnak, fokozzák az agressziót, kiterjesztik a határa­iktól sok ezer kilométerre folyó véres háborút a Vietnami De­mokratikus Köztársaság főváro­sára is. A John­som-kormányzat ezzel igyekszik megszilárdítani az ingatag saigoni bábkormányt. Szerencsére ma már a háború és a béke sorsa nem függ kizáró­lag az imperialistáktól. A világ erőviszonyai az utóbbi évtizedek­ben gyökeresen megváltoztak. Ma már a társadalmi haladás és a béke oldalán van a nagyobb erő. A militaristák és a revanspoliti­­kusok bűnös tervei hatalmas fal­ba ütköznek: a Szovjetunió, az egész szocialista tábor erejébe, a békét akaró milliók erejébe! Szerte a világon nagy felhábo­rodás fogadta az újabb gaztettet: Hanoi és Haiphong bombázásának hírét. Népünk, a békeszerető mil­liókkal összefogva, nemcsak együttérez a hős vietnami néppel, de teljes erejével támogatja is a szabadságért és függetlenségért vívott hősi harcában. Eddig is minden tőlünk telhető anyagi és erkölcsi segítséget meg­adtunk vietnami testvéreinknek. A fokozódó agresszió arra köte­lez bennünket, hogy kormányunk — a magyar nép akaratát teljesít­ve — még határozottabban támo­gassa a vietnami nép igazságos harcát. Az amerikai imperializmus el­érhet átmeneti sikereket, de nem győzhet ebben a háborúban. A nemzeti függetlenségi harcok győzelme törvényszerű. Kormá­nyunk és népünk mélyen meg van győződve arról, hogy a tör­ténelem kerekét az imperialisták semmilyen mesterkedése és gaz­tette sem fordíthatja visszafelé. A vietnami nép és az emberi­ség érdekei természetesen azt kí­vánják, hogy az amerikai agres­­­szió mielőbb véget érjen. Ezért támogatjuk a vietnami népnek és vezetőinek politikai követelé­seit: a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négy, a Dél-Vietnami Nemzeti Felsza­­bad­ítási Front vezetőségének öt pontját. A lehetőség ezekben adva van a háború befejezéséhez, a tárgyalásokhoz. Ehhez azonban mindenekelőtt abba kell hagyni Észak-Vietnam bombázását, városainak, fal­vainak pusztítását. Kedves Elvtársak! Visszatérve a békés építőmun­ka kérdéseire, szeretnék kissé részletesebben szólni még város­fejlesztési politikánkról. Szocialista építésünknek egyik fontos követelménye, hogy dol­gozó népünk lakóhelye, munka­helye, azok környezete megfelel­jen a korszerű funkcionális, esz­­tétikai és gazdasági követelmé­nyeknek. Városainkban a második ötéves terv időszakában megháromszo­rozódott a közműves ivóvízzel el­látott lakosok száma. Kétszeresé­re növekedett a csatornahálózat, több ezer kilométer út és járda épült. Településfejlesztési poltikánk­­ban a falvak fejlesztése mellett a harmadik ötéves tervben is ki­emelkedik a városhálózat és a városfejlesztés. A városhálózatra építve tudjuk hatékonyan fejlesz­teni iparunkat, a városok jó tér­beli elhelyezkedése biztosítja or­szágunk egész területén az egyen­letes ellátást kulturális, egészség­­ügyi, kommunális, kereskedelmi, igazgatási és más intézménnyel. A már említett jelentős lakás­építéssel egyidőben tovább foly­tatjuk a városok közművesítését. Célkitűzéseink megvalósítása eredményeként 1970-ben már a lakosság mintegy fele vízvezeték­kel ellátott, 27—29 százaléka pe­dig csatornázott területen fog lakni. A jó várospolitikai munkának természetesen nemcsak anyagi feltételei vannak. A város poli­tikai és állami vezetőinek úgy kell dolgozniuk, hogy a város la­kóiban kialakuljon a jó közössé­gi szellem, az egészséges lokál­patriotizmus, a városhoz tartozás érzése. Mindez úgy érhető el, ha a város vezetői a feladatok meg­szervezésében, a munka végre­hajtásában szorosan együttmű­ködnek a lakossággal, kikérik vé­leményüket, hallgatnak tanácsa­ikra, ha bevonják az embereket a város fejlődéséért, a város társa­dalmának jobb életéért végzendő munkába. Tanácsaink — egyre jobban összeforrva a lakossággal — egyre hozzáértőbben válnak az ilyen alkotó küzdelem kibonta­­koztatóivá, vezetőivé! Ismeretes Önök előtt, hogy gaz­dasági életünk irányításában je­lentős reformokat­­ kívánunk beve­zetni. Engedjék meg a tisztelt Elvtársak, hogy röviden ezekről is szóljak, mert a mechanizmusre­form megvalósításával jelentős változások következnek be a ta­nácsok munkájában is. A gazdasági irányítás re­formjának a célja az, hogy megjavítsuk a vezetést társa­dalmi és gazdasági életünk minden szintjén a kormány­tól egész a vállalatokig, a központi szervektől a helyi városi és községi szervekig. A reform leglényegesebb voná­sa, hogy a népgazdasági tervek alapján történő központi szabályo­zás fő módszere a jövőben nem a kötelező tervlebontás, hanem az árumechanizmusok, köztük a jö­vedelemkategóriák termelést ösz­tönző felhasználása lesz. Vannak, akik kételyeket vetnek fel ezzel a változással kapcsolatban. El­mondhatjuk, hogy a mezőgazda­­­­ságban már régebb idő óta na­gyobb szerepet adtunk a gazdasági ösztönzőknek s intézkedéseink kedvező eredményekre vezettek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezzel nem gyengült, hanem erősödött a szocialista termelés. Ezért nevetségesek a nyugati saj­tókommentárok is, amikor min­denféle „liberalizálásról’’ fecsü 8‘­ve a kapitalizmus felé közelítő lépésnek állítják be irányításunk hatásfokának fokozására tett lépé­seinket. Pártunk Központi Bizottsága és a kormány a mechanizmus­reform megvalósításában, kü­lönösen a szocialista demok­ratizmus kiszélesítésében fon­tos szerepet szán a tanácsok­nak. De a lakosság részéről is jelent­kezik az az igény, hogy a taná­csok legyenek élenjárók a társ­­dalmi és gazdasági élet különbö­ző problémáinak a megoldásában. Ez az igény jogos. Éppen ezért, hogy egész gazdasági irányító rendszerünkben jelentős refor­­mokat vezetünk be, a tanácsok gazdasági és egyéb munkájában is jelentős változásokat terve­zünk. . . A hosszú évek során felgyü­lemlett merev, bürokratikus megkötöttségek, korlátozások fel­oldása nélkül — megállapításunk szerint — a tanácsok munkája nem fejleszthető. E változtatáso­kat a kormány úgy kívánja meg­valósítani, hogy növeli a taná­csok gazdasági önállóságát, s a különböző szintű tanácsok közül jelentősen bővítjük a városi, köz­ségi tanácsok hatáskörét. Ezzel közelebb visszük az ügyek inté­zését, a gazdálkodást a lakosság­hoz! A közvetlen érdemi munka le­­hetőségét meghatározó eszközö­ket — az anyagi eszközöket is be­leértve — biztosítani kívánjuk a tanácsok számára. Az elmúlt évek tapasztalatain okulva azonban vi­gyázni fogunk, hogy a felsőbb szervektől leadott hatáskörök ne rekedjenek meg a megyei tanácsok­nál, hanem a már előbb említett módon megfelelő helyre kerülje­nek. Kedves Elvtársak! Az elnyert városi státusz új­­ lehetőségeket nyit meg a vá­rosi tanács, a lakosság szá­mára fejlődésük útján. A ge­nerációkon keresztül folyta­tott küzdelem eredménnyel zárult. A várossá szervezéssel Szarvas előtt megnyíltak a továbbfejlődés lehetőségei. S ez egyben azt is jelenti, hogy az igényeket és a problémá­kat az eddigieknél még jobb, még magasabb szintű mun­kával kell megoldani. Az új városi tanács szíves fi­gyelmébe ajánlom, hogy munká­ja során tegyen erőfeszítéseket az egész lakosságot érintő vízel­látás bővítésére, a csatornázás kiépítésére. Nem megfelelő az utak állapota, javításra szorul a szolgáltatás, jelentős erőket kell összpontosítani, hogy azok a vá­rosi élet igényeit kielégítsék. Nagy gonddal kell ösztönözni és segíteni a magánlakóházépítést, hogy mielőbb városhoz méltóan megoldhatók legyenek a lakás­gondok, épüljön és szépüljön leg­fiatalabb városunk! Ehhez a munkához kívánok mindannyiuknak — a város min­den lakosának és vezetőjének jó erőt, egészséget! Szívből kívá­nom, koronázza siker fáradozá­saikat, érjenek el minél több­­ eredményt városuk fejlesztésé­ben, felvirágoztatásában! —­ fe­jezte be beszédét Fehér Lajos elvtárs. Megyénk negyedik városának tanácsa tegnap tartotta meg alakuló ülését

Next