Orosházi Hírlap, 1967. április-június (12. évfolyam, 39-75. szám)

1967-04-02 / 39. szám

1967. április 2, Megalakult a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról.) lakásépítéseknél az állami támo­gatásból épülő lakásokból a több­­gyermekes, alacsonyabb jövede­lemmel rendelkezők előnyben ré­szesüljenek. Vagyis, igazságosabb lakáselosztást kell eszközölnünk. Ugyanakkor támogatnunk kell a KISZ-fiatalok lakásépítési akció­ját is. Tervszerűen fel kell készül­nünk a gazdasági mechanizmus reformjának végrehajtására és az ebből eredő állami feladatokra. Igaz az a tény is, hogy a gazda­sági mechanizmus reformja nem­csak gazdasági és műszaki refor­mot jelent, hanem a vezetés, az irányítás reformját is, ezért az ál­lami irányítás minden szintjén javítani kell a vezető, irányító munka tartalmát, annak munka­stílusát. Nagyon komoly politikai fel­adatnak kell tekintenünk minden szinton — a megyei tanácstól egészen a községi tanácsokig —, hogy a választópolgárok a jelö­lőgyűléseken tett javaslatait, köz- A mi programunk . Tanácsaink munkájában mind­jobban előtérbe kerül a község­és várospolitika, kommunális fejlesztése. A szocialista város és falu arculatának kialakítása. Já­rási, városi és községi tanácsaink az elmúlt ciklus alatt nagyszerű eredményeket értek el, volt mivel a választópolgárok elé állni. To­vább kell fokoznunk ezt a mun­kát, és a fejlesztési alapok mel­lett tervszerűbben, szervezettebb munkával kell biztosítani, hogy még fokozottabb társadalmi tevé­kenység bontakozzon ki a község lakossága részéről. Az oktatási reformról szólva hangsúlyozta: A párt megyei végrehajtó bi­zottságának és a megyei tanács végrehajtó bizottságának együttes határozata van e feladatok végre­­hajtását illetően. Gondoskodnunk kell e határozat végreha­jtásáról. Ezt követően megyénk egészség­ügyi helyzetéről, a megye keres­kedelmi ellátottságáról szólt. Be­szédének befejező részében taglal­ta az új tanácstörvény létrehozá­sának szükségességét, mint mon­dotta: Olyan új tanácstörvényt kell létrehozni, amely döntően megha­tározza a tanácsok helyét, felada­tát és szerepét a szocializmus tel­jes felépítésének időszakában, érdekű bejelentéseit, kezdemé­nyezéseit végrehajtsuk. A járást és várost érintő kérdéseket taná­csaink állítják feladataik közép­pontjába. Hasonlóan jelentkez­nek a tennivalók megyei szinten is. Bátrabb intézkedéseket kell tennünk a gazdasági mechaniz­mus reform­jának bevezetése alatt a megyei hatáskörök leadását il­letően járási, városi, illetve köz­ségi tanácsok számaira. A szocia­lista demokrácia elvét itt is meg­felelőbb tartalommal kell megtöl­teni. Biztosítani kell azt, hogy a községi tanácsoknak — mint tes­tületeknek — legyen miről dön­teniük. Jobb politikai és szervező mun­kával elő­­ kell segíteni, hogy az állampolgárok minél nagyobb ré­szét vonjuk be a közigazgatási munka irányításába, intézésébe, a község, város politikai, gazdasági, kulturális arculatának javításába. A tömegekkel együtt és nem nél­külük alakítjuk ki a közigazgatás fejlődését, tartalmát. — a nép programja Hangoztatta: általában minden szinten erősíteni kell a testületi munkát és könyörtelenül ki kell irtani a kollektív munka módsze­rei közül a formális elemeket, a bürokratikus vonásokat. Most az a feladat, hogy szer­vezzük meg a gyors átállást (a választási kampány befejeztével) — az államhatalmi, államigazga­tási munkák soron levő feladatai­nak végrehajtására. Mostantól kezdve­­ mindannyian köteles­séggel tartozunk választópolgá­rainknak, akiknek a bizalma e magas, felelősségteljes tisztségre állított. A feladatok végrehajtá­sa a kollektív testület bölcsessé­gét igényli. Kérjük a megyei ta­nács megválasztott tagjait, hogy segítsék elő, tekintsék sajátjuk­nak pártunk­ és kormányunk programjának végrehajtását. Ezért a programért érdemes dol­gozni! Érdemes új erőfeszítéseket tenni, ha lehet még egy kicsit jobban dolgozni! A mi progra­munk — a nép programja! — fe­jezte be nagy tetszéssel foga­dott székfoglaló beszédét Klaukó Mátyás elvtárs. * Az ülés Botka Sándor zársza­vával, valamint a meghívott ven­dégek gratulációjával ért véget. A Jászai Mari-díj 3. fokozatát adományozták Miszlay István rendezőnek Szombaton, a Fészek Művész­klubban kiosztották a hazánk fel­­szabadulásának 22. évfordulója alkalmából adományozott 1967. évi irodalmi és művészeti díjaikat. Az ünnepségen megjelent Ilku Pál, az MSZMP Politikai­­ Bizottságá­nak póttagja, művelődésügyi mi­niszter, Orbán László és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetői. Ott voltak többen kulturális és társa­dalmi életünk vezetői, ismert sze­mélyiségei közül. A kitüntetetteket Ilku Pál üd­vözölte, s sok sikert kívánt to­vábbi munkásságukhoz, majd át­nyújtotta az irodalmi és művésze­ti díjakat. Az ünnepségen a Jászai Mari­­díj 3. fokozatával tüntették ki Miszlay Istvánt, a Békés megyei Jókai Színház rendezőjét rende­zői munkásságáért, különösen az új magyar darabok szímb­eviteléért és a Gyulai Várszínház működé­séért. Ünnepség a szerkesztőségben Hazánk felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából a Békés megyei Népújság Szerkesztősége és a Lapkiadó Vállalat április 1- én ünnepséget tartott. Podina Pé­ter, a pártalapszervezet titká­ra mondott beszédet, majd azok, akik 20,10, illetve 5 éve dolgoznak a vállalatnál, átvették az őket megillető törzsgárdaj­el­vényt. Aranyjelvényt kapott Cserei Pál, ezüstöt Deák Gyula, Lehoczky Mihály, Klaváts János, Erdész Lászlóné, Kukk Imre, Megyeri Jánosné, Klement Jánosné,­ Podi­na Péter, Bocskár János, Sass Ervin, Varga Tibor és Pásztor Béla, bronzot pedig Varga Dezső, Kasnyik Judit, (Karakas Mihály­­né), Deák Gáborné, Ancsin Ár­­pádné, Fodor Sándor, Kapus Gé­­záné, Navota Istvánná, Uhrin Pál­­né és Vas Tibor. Ez alkalommal kapta meg a Kiváló Dolgozó ok­levelet Klaváts Jánosné, 2 Koszorúzás az István téri szovjet hősi emlékműnél Magyarország felszabadulásá­nak 22. évfordulója alkalmából szombaton koszorúzási ünnepsé­get tartottak Újpesten, az István téri szovjet hősi emlékműnél. (MTI) Gremlko elutazott Kairóból Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter szombaton reggel befejezte háromnapos kairói hi­vatalos látogatását, amelynek során találkozott és tárgyalt Nasszer elnökkel, valamint más egyiptomi hivatalos személyisé­gekkel. Gromiko a repülőtéren újság­íróknak" nyilatkozva egyebek kö­zött kijelentette: az EAK veze­tőivel folytatott megbeszélésein­ken a nemzetközi helyzet , sok fontos kérdését és a két ország kapcsolatait érintettük. Az esz­mecsere igen hasznos volt. A Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság viszonyáról elmond­hatom: kormányunk és­ népünk elégedett a kapcsolatok kedvező alakulásával. Gromiko látogatásáról közös közleményt ad­tak­ ki. (MTI) Vietnami helyzetkép Saigon B—52-es nehézb­ombázók pé­ntek este és szombat reggel négy ízb­en intézte­k támadást a­ sza­badsághar­­­­cosok állásai ellen Dé­l-Vietnam­­ különböző térségeiben. A dél-Vietnami partvidéken ak­­­­cióba lépett a Hobart ausztráliai­ rombolóhajó, amely a 7. amerikai flottáinak a Tonkins-öbölben mű­ködő hajóival együtt­­ ágyútűzzel támogatja a szárazföldön harcoló am­er­­ikai és­ dél-­koreai csapatokat Da Nang közelében. Amerikai bombázók pénteken is több berepülésiben támadtak kü­lönböző célpontokat a VDK terü­letén. A jelentésiek szerint ezúttal Hanoi és Haiphong közelében nem került sor bombázásokra. (MTI) Vasárnap Moszkva gyászolja Malinovszkij marsallt Moszkva mély megrendüléssel fogadta Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter el­hunyténak hírét A szovjet fővá­ros középületeire felvonták a gyászlobogót s a szovjet nép vég­ső búcsút venni készül a kiváló hadvezértől. Rogyion Malinovszkij, a szovjet­hatalom öt évtizede alatt jutott el az egyszerű közkatonától a leg­magasabb katonai tisztségig. Mi­niszterségének évtizede a szovjet fegyveres erőknél a haditechnikai forradalom megvalósításának idő­szaka volt, amikor a stratégiai légierő és az atomhajtású rakéta­­tengeralattjáró flotta lett a szov­jet fegyveres erők fő ütőereje. Malinovszkij marsall sok fon­tos katonapolitikai és hadtudo­mányi mű szerkesztésében vett részt A szovjet honvédelmi miniszter egészen addig, amíg egészségi ál­lapota megengedte, élénk nem­zetközi tevékenységet fejtett ki. Különösen szívén viselte a Var­sói Szerződéshez tartozó országok fegyverbarátságát, részt vett fon­tosabb politikai tárgyalásaikon, a Varsói Szerződés fegyveres erői­nek hadgyakorlatain. Rogyion Malinovszkij marsall ravatalánál szombaton Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszolgin, Nyikolaj Podgornij, valamint­­ a kommunista párt és a szovjet kormány más vezetői álltak dísz­őrséget. A Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének földi maradványait a Szovjet Hadsereg Házában rava­talozták fel. Szombaton délután a ravatal előtt lerótták végső ke­gyeletüket a főváros lakosai, az elhunyt bajtársai. Március 31-én súlyos betegség után 69 éves korában meghalt Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsall, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere. MTI Külföldi Képszolgálat Pintér István: Egérfogóss módra _ Dokumentumregény — 19. — Kétségtelenül hallották már nevemet tisztjeiktől és valószí­nűleg sokan emlékeznek önök közül az olasz ügyre. De ne gon­dolják, hogy csupán egy másik kalandra viszem most magukat. Komoly és talán véres ügy lesz, nagyon sok forog kockán, önök és én együtt fogjuk teljesíteni kötelességünket Nincs, választá­sunk, minthogy Németország végső győzelméig harcoljunk minden rendelkezésre álló esz­közzel, megtesszük majd azt, amit a Führer parancsol! Skorzeny másnap Bécsibe uta­zott, hogy szemügyre vegye azt az SS ejtőernyős zászlóaljat, amelyet Himmler bocsátott a rendelkezésére. Mind a tisztek, mind a legénység megnyerte Skorzeny tetszését. De úgy tűnt, ennél az egységnél igazán nem túlságosan szilárd a fegyelem. Kemény kézben kell tartani eze­ket az SS-eket, mert hajlamo­sak a saját fejük után cseleked­ni. Skorzeny pedig semmikép­pen sem­ akarta veszélyeztetni az akció sikerét. Hogy milyen lesz majd az akció? Arról fogalma sem volt. Egyelőre csak azt dön­tötte el, hogy Foelkersamot át­küldi Kleemann tábornokhoz, a hadtestparancsnokhoz. Foelkers­­sam feladata, hogy kidolgozza, hogyan és milyen katonai egy­ségek vegyék körül biztosíték­ként a fővárost. Már a második fogás — pap­rikás csirke volt galuskával — végén tartottak, amikor Skor­zeny befejezte, az előkészületeik elbeszélését. Egyáltalán nem fe­szélyezte, hogy szolgálati titok­ról van szó, s egy asszony van a társaságban, hiszen Winkelman­­né asszony férje állásánál és rendfokozatánál fogva amúgy is sok mindenről tudhat. Hiszen itt él férjével ebben a Bérc utcai villáiban, amely egyben lakásuk és férje hivatala is. Nem vitás, hogy Hildegard asszonytól egy szó sem szivárog majd ki. Egyébként kivel beszélhetne? Legfeljebb néhány tiszti as­­­szonnyal jön össze néha napján — más társasága nincs. A meg­szállók szolgálaton kívül nem érintkeznek magyarokkal. Hildegard asszony szótlanul hallgatta Skorzeny elbeszélését, s a férfiak sem szóltak közbe. A háziasszony azonban továbbra is figyelmes maradt: amikor a Sturmbannführer tányérja ki­ürült, intett a tisztiszolgáiknak, hogy ismét kínálják. Skorzeny teleszedte a tányér­ját: — Remek étel, remek ország! — mondta. — A háború­ hato­dik évében is valóságos tejjel­­m­ézzel folyó Kánaán! Winikelmann bólintott — ő komolyan hitte, hogy Magyaror­szág végig kivonta magát az új Európáért folyó háború szüksé­geltette erőfeszítésekből, s hogy a magyarok most is dőzsölnek, nem húzzák olyan szorosra a nadrágszíjat, mint a németek. Hisz az ő asztaluk mindig tele volt a legfinomabb csemegékkel. Fogalma sem volt arról, hogy a lakosság hogyan él. Höffl pedig nem szólt közbe. Ő jól tudta: az emberek éheznek. Két tucatnyi jelentés is feküdt az asztalán ar­ról, hogy nincs kenyér, nincs semmi a világon, s ez milyen elégedetlenséget szül. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat itt — mondta Winkel­­manné. — Remélem, ön is kel­lemes napokat tölt majd Ma­gyarországon. — Sikeres napokat, Hildegard

Next