Orosházi Hírlap, 1969. október-december (14. évfolyam, 113-149. szám)
1969-10-02 / 113. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK* A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG OROSHÁZI KIADÁSA 1969. OKTÓBER 2., CSÜTÖRTÖK Ara $0 fillér XIV. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM .......... Az ünnep programja: Koszorúzás, kiállítás, létesítményavatás, első Antal, az igazgatóság elnökének Ünnepi programmal köszönti városunk október 6-át, szűkebb hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. Október 4-én, szombaton délután 3 órakor a párt- és államhatalmi szervek, fegyveres testületek, üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények képviselői koszorúznak a szovjet hősi temetőben. Ugyanaznap este a Makói, az Aradi, a Tolbuchin és a Dózsa György útról KISZ-fiatalok és úttörők vonulnak a Kossuth-szoborhoz, itt rakétajelzésre meggyújtják a Lampionokat, majd a Rákóczi úton kivonulnak a szovjet hősi temetőbe, ahol az Ifjú Gárda tagjai állnak díszőrséget. A KISZ városi bizottsága, az üveggyár, a határőrség, és a műszaki alakulat KISZ-bizottsága megkoszorúzza az emlékművet, s virágcsokrokat helyeznek el az alapszervezetek képviselői vezetésével. Délelőtt tizenegy órakor dr. Juhász Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes adja át rendeltetésének az áruházát. Az ünnepségen részt vesz Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Tizenegytől tizenkét óráig tart majd nyitva és áll vasárnap a vásárlók rendelkezésére az új kereskedelmi egység. Felszabadulásunk 25. évfordulóját a járás községei is méltóképpen ünneplik. Nagszénáson október 5-én, vasárnap délután a Felszabadulás téren Bereczki István, a községi tanács vb-titkára tart ünnepi megemlékezést, ezt követően pedig az új művelődési ház építésének kezdetét Két jelentős esemény is szerepel az ünnepi programban. Az egyik az Országos Múzeumi Hónap és egyben a „Nyolc nemzedék élete Orosházán” című új állandó kiállítás megnyitása az orosházi Szántó Kovács Múzeumban október 4-én, szombaton. Délelőtt tizenegy órakor a városi tanács dísztermében Mihály András, a városi tanács vbelnöke üdvözli a vendégeket, majd a múzeumban Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, városunk országgyűlési képviselője mond megnyitót. Az állandó kiállítás megnyitásával egyidőben kerül sor a múzeumi emléktábla leleplezésére. A következő napon nyílik az orosházi ÁFÉSZ Csillag Áruháza. Délelőtt a városi tanács dísz termében ünnepi küldöttközgyűlést tart a szövetkezet, Varga a kapavágás jelző első kapavágásra kerül sor. A fiatalok fáklyás menete után a Czabán Samu Művelődési Otthonban ünnepi nagygyűlést tartanak, ahol Kaczkó Mihály, a községi tanács vb-elnöke tart beszédet. Tótkomlóson október 6- án, hétfőn a moziteremben tartanak ünnepi nagygyűlést. Itt Klaukó Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei tanács vb-elnöke, járásunk országgyűlési képviselője mond ünnepi beszédet. Ezután megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet, majd a tűzijáték után az I-es számú kultúrotthonban a békéscsabai Balassi-együttes ad ünnepi műsort. A többi községben szintén ünnepélyes keretek között emlékeznek meg a negyedszázados évfordulóról. Kezdődik a szezon A BOV Orosházi Gyárában az év utolsó negyede a szezon időszaka. A konzervüzemben is nagy kapacitással folyik a baromfi továbbfeldolgozása. Képünkön: a húsfőzőüstben készülnek a finom falatok. A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet búzatermesztési versenyfelhívása hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére Az MSZMP járási bizottsága, a járási tanács, valamint a Dél- Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége által rendezett búzatermesztési talnácskozáson elhangzott javaslat alapján termelőszövetkezetünk elhatározta, hogy felszabadulásunk 25. évfordulójának méltó köszöntésére vállalást tesz a búzatermesztésben elért járási átlag megtartására, illetve fokozására. Felhívással fordulunk az orosházi járás termelőszövetkezeteihez, kérjük, csatlakozzanak hozzá. A tanácskozás célkitűzésének megvalósítására szövetkezetünk a következő vállalásokat teszi: a kalászosokat jól előkészített talajba optimális időben elvetjük. Gondot fordítunk a vetőmag minőségére, fajtájára. Talajvizsgálati eredmények ismeretében előre meghatározzuk a célul tűzött átlagtermésekhez szükséges tápanyag-mennyiséget. A növényápolási munkáknál figyelemmel kísérjük a táblák talajadottságait és optimális időben végezzük azt el. Az alaptrágyázás után a tavaszi fejtrágyázást a vegetáció megindulásakor a búsára kiszórjuk. Ez évi tapasztalataink alapján a karbamidos levéltrágyázást tovább fokozzuk. A búzákat károsító gyomnövények és kártevők ellen időben védekezünk. Célkitűzésünk érdekében a jövő évi betakarítási munkáinkat úgy szervezzük, hogy a kenyérgabona betakarítását minél kevesebb szemveszteséggel tizennégy napon belül befejezzük. Célul tűzzük, hogy az aratást követő tíz napon belül a tarlóhántást elvégezzük. A búzatermesztés agrotechnikájának fokozásával az egyes táblák közötti nagy termésátlag-eltérést a minimálisra csökkentjük. A verseny értékelését e szempontok alapján augusztus 20-ig elvégezzük és az alkotmányunk ünnepén közzétesszük. E felhíváshoz való csatlakozásra szólítjuk fel járásunk termelőszövetkezeteit. Csatlakozásukat október 10-ig a járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán adják le. Tótkomlósi Viharsarok Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Keresztes Mihály• ÍGY TÖRTÉNT Október 8-án korán reggel már a munkásotthonban voltam. A legsürgősebb feladatokat igyekeztem számba venni, hogy a megbeszélésünk minél eredményesebb legyen. Közben gyülekeztek az emberek. Szemenyei Pál elvtárs izgalomtól kipirult arccal toppant be a hírrel, hogy a városházára hívat egy NKVD-s ezredes. A megbeszélést visszatértemig elhalasztottuk. Kerékpárra ültem és siettem az ezredeshez. A városháza udvarán találkoztunk. Bemutatkoztam, azután hármasban — a tolmáccsal — bementünk a főjegyzői irodába. Rövid ismerkedés után az ezredes kezet szorított velem és ünnepélyes hangon közölte: a szovjet hadsereg nevében kinevez a város polgármesterének, s máris belefogott a feladatok felsorolásába, én pedig pontokba foglalva jegyeztem. Amikor megvoltunk az 54 pontból álló feladat feljegyzésével, az ezredes elvtárs megjegyezte, egyelőre ez elég. Pár nap múlva úgyis eljön és ha szükségesnek látszik, még kiegészítjük az eddigieket. Mélységesen lehangolt ez a töméntelen feladathalmaz. Visszatérve a munkásotthonba, beszámoltam a történtekről az elvtársaknak, örültek a kinevezésemnek és még a napirend előtt megerősítették azt. Tekintve a feladatok sokaságát és sokrétűségét, a megbeszélés során arra a megállapodásra jutottunk, hogy a tennivalókat fel kell parcellázni és egyegy munkaterület élére felelősöket kell beállítani, olyan hatáskörrel, hogy a maguk területén a megbízatásukhoz szükséges személyi és anyagi feltételekről — tehát munkaerőről, fogatról, hivatali helyiségekről, szerszám, gépekről, fontos közszükségleti cikkekről stb. — maguknak kell gondoskodniuk. A polgármester csak vitás esetekben dönt. A városi rendőrség létszámát 48 főben állapítottuk meg. Parancsnok Szverle Mihály, helyettese Székely Gyula elvtárs lett. A határozat szerint rendőr csak katonaviselt munkás vagy agrárproletár lehetett. Megállapodtunk a rendőrség azonnali felállításában. Október 8-án, a felszabadulás utáni első megbeszélésünkön kijelöltük a pártszervező felelősöket. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy létrehozzuk a Kommunisták Magyarországi Pártjának orosházi szervezetét. Ekkor meg is alakíthattuk volna a pártszervezetet, de úgy gondoltuk, hogy előbb néhány elvi kérdést kell tisztázni. Szélesebb körű vita bontakozott ki akörül, hogy kik lehetnek a párt tagjai. Nem tudtuk megítélni, hogy zárt párt lesz- vagy tömegpárt? Ennek megfelelően természetesen szűkebbek vagy tágabbak a tagfelvételi feltételek. De ha akár az egyik, akár a másik forma érvényesül, mi legyen a mérce? Nem volt semmilyen központi direktívánk. Azt sem tudtuk, hogy egypártrendszer lesz-e vagy többpártrendszer? Néhányunknak volt valamelyes ismerete az SZKP és a Csehszlovák Kommunista Párt alapelveiről. Mivel a többpártrendszer lehetőségét sem tartottuk kizártnak, inkább a csehszlovák példát tartottuk szem előtt. Ezt és egyébb szempontokat mérlegelve, az alábbiakban egyeztünk meg: A párt tagjai elsősorban azok lehetnek, akik igazolni tudják illegális kommunista párttagságukat vagy ezzel egyenértékűnek minősíthető tevékenységüket. S azok is felvehetők a pártba, akik a felszabadulás napjáig a szociáldemokrata pártszervezetnek vagy valamelyik szocialista szakszervezetnek aktív tagjai voltak. Tagjelöltnek elfogadható minden becsületes, harcos szellemű fizikai és szellemi dolgozó, ha két párttag ajánlója van. A tagjelöltségi idő két év, de a tagjelölt magatartásától függően már fél év után is teljes jogú párttag lehet. Ezeken a pártépítési alapelveken lényegében később sem kellett változtatnunk. Ugyannyira nem, hogy e pártépítési alapelveket az 1944. november 9-i Szegeden tartott első kommunista tanácskozás megerősítette. Ez utólag is jól eshet minden orosházi kommunistának. A pártszervezéssel Szemenyei Pált, Sólyán Györgyöt, Janovics Imrét és engem bíztak meg. Lényegében így zárult le az október 8-i tanácskozás Temérdek munkánk, gondunk miatt a pártépítés döcögve, vontatottan haladt. Alig-alig futott az időnkből. Nemcsak a helyi feladatok nyomtak bennünket, hanem a környező községekből is jelentkeztek az elvtársak a legkülönbözőbb problémákkal. Nekik is segíteni kellett. Csak mindezek közben foglalkoztunk a pártépítéssel. 1944. október 14-én délelőtt megtartottuk a pártszervezet alakuló gyűlését a mai pártház emeleti kistermében. A pártszervezetnek 32 tagja volt. Megválasztottuk a pártvezetőség 11 rendes és 5 póttagját, majd külön a párttitkárt. Azt hiszem, az olvasót érdekli, hogy akkor kik voltak a vezetőség tagjai. A pártvezetőség a következő tagokból állt: Szemenyei Pál, Szverle Mihály, Vági József, Fiam Dezső, Erdei András, Nagy Lajos, Janovics Imre, Szabó Kiss János, Súlyán György, Szabó Péter, Poor István Póttagok: Kabódi István, Süle József, Németh István, Veres Károlyné és Cipele Istvánná. Titkár: Keresztes Mihály. A pártszervezet alacsony létszámmal indult és ezt az sem korrigálta, hogy a tagjelöltek száma már ekkor is kétszerese volt a rendes tagokénak. A későbbiekben sem volt rohamos a párttagság növekedése. A felszabadulást követő időkben a lakosság hangulata elég rossz volt. Mindenfelé rémhír keringett, közelről hallatszott az ágyúdörgés, gyakoriak voltak a légitámadások is. Mivel hadműveleti területen voltunk, a hiányok és a feladatok is megsokszorozódva jelentkeztek. Rendbe kellett hozni a város utcáit. Különböző egészségügyi intézkedéseket kellett hozni a lakosság egészségének megóvása érdekében. Gondozásba kellett venni az elhagyott javakat. A termelést meg kellett indítani. Gondoskodni kellett a lakosság ellátásáról. Nem utolsósorban töméntelen munkát kellett végezni a felszabadító, dicső szovjet hadseregnek. A kommunisták és a dolgozó emberek többsége odaadással, sokszor ellen, szomjan dolgozott. A szegény emberek ezrei tudták, hogy miért dolgoznak, a számszerűségében viszonylag kicsi, de politikai kisugárzásában erős pártszervezet jóban, rosszban mindig közöttük volt. A munkásemberekben mindjobban erősödött a tudat, hogy kötelességük segíteni a szovjet hadsereget, és annyit törleszteni, amennyit csak lehet mindazért, amit tőlük kaptak. Bíztak az emberek bennünk, bíztak a Magyar Kommunista Pártban, bíztak abban, hogy visszavonhatatlanul megvalósulnak az első Magyar Tanácsköztársaság célkitűzései. Nem csalódtak!