Orosházi Hírlap, 1970. április-június (15. évfolyam, 39-75. szám)
1970-04-02 / 39. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! I hárommillió koldus országa a nép virágzó államává vált Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére az MSZMP járási bizottsága, a járási tanács, a Hazafias népfront járási elnöksége és a KISZ járási végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt együttes ünnepi ülést tartott. Az elnökségben ott volt Párkányi János, az MSZMP járási bizottságának első titkára, dr. Lipcsei István, a járási pártbizottság titkára, Káplár Károly, a járási tanács vb-elnöke, Éliás György, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára, Bányai Lajos, a járási tanács vb elnökhelyettese, Markovics Mihály, az MSZMP tótkomlósi községi bizottságának titkára, Kaczkó Mihály, a nagyszénási községi tanács vb-elnöke, Széli László, a járási KISZ-bizottság titkára, Zsilák Mátyás alezredes, Dumitrás Mihály, a járási tanács nyugalmazott vb-elnöke, Pólyák Jánosné, a járási Vöröskereszt titkára, Bella Mihályné nyugdíjas, a munkásmozgalom idős harcosa. A Himnusz elhangzása után Éliás György köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit, majd Párkány János elvtárs mondott ünnepi beszédet. Párkány János elvtárs beszéde Tisztelt ünnepi ülés! Kedves Elvtársak! Nagy jelentőségű évfordulót ünnepel ezekben a napokban pártunk, munkásosztályunk, a magyar dolgozó nép: legnagyobb nemzeti ünnepünket, hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóját köszöntjük. Most, április 4-én huszonöt éve, hogy a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, levette népünk kezéről az idegen elnyomók és a Horthy-fasizmus bilincsét. Hazánk történelmét sok kemény harc, haladó mozgalom jellemzi. Nemzeti történelmünk során ezrek hullatták vérüket a szabadságért, de küzdelmeik nem vezethettek a végleges győzelemhez. Az igazi szabadságot, népünk felszabadulását a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban összekovácsolódott szovjet hadsereg a magyar kommunistákkal együttműködve hozta el. 1945 tavaszán Magyarországon elhallgattak a fegyverek, a negyedszázados Horthy-fasizmus után kisütött a nap hazánk felett és szabaddá vált az út a demokratikus átalakuláshoz. Legnagyobb nemzeti ünnepünk április 4, mert alapja, kiinduló pontja egy olyan társadalmi változásnak, amely gyökeresen átalakította népünk életét. Lehetővé tette az évszázados elmaradottság felszámolását, utat nyitott a munkáshatalom megteremtéséhez, a szocialista társadalom felépítéséhez. Ezért köszöntjük e napon hazánk felszabadulásának évfordulóját, a marxizmus, leninizmus eszméje jegyében született szabad hazánkat Köszöntjük felszabadítónkat, a világ első szocialista államát, a Szovjetuniót. Minden jelentős évforduló számvetésre késztet. Felszabadulásunk jelentőségét is csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha visszatekintünnk a múltba. A hárommillió koldus országa hogyan vált az egész nép virágzó államává? Az I. világháborút követően, 1919. március 21-én a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával megcsillant népünk előtt a szabadság reménye. A nemzetközi és belső reakció azonban vérbe fojtotta a tanácsállamot. A sok megpróbáltatás nem őrölte fel legjobbjaink erejét, a kommunisták az illegalitás nehéz éveiben is tovább harcoltak a fasizmus ellen. Súlyos veszteségek érték ebben az időben a pártot, olyan forradalmárokat veszített, mint Korvin Ottó, Sallai Imre, Fürst Sándor és még a mártírok százai. A II. világháború végigsöpört országunkon is. A fasiszta német csapatok egy kifosztott országot hagytak maguk után. Egy szétzilált nemzetgazdaságot, amely elvesztette nemzeti vagyonának csaknem 40 százalékát. Nemcsak egyszerű helyreállításról volt szó, hanem egy új alapokon, forradalmi úton végbemenő változásról. A becsületes emberek már a felszabadulás pillanatában várták az eligazító szavakat. És volt olyan politikai erő, amely meg tudta ezt fogalmazni, ki merte mondani. Ez a politikai erő a kommunista párt volt, amely most már szabad hazában kezdte meg harcát a független, demokratikus Magyarország megteremtéséért. Jól emlékszünk még rá, hogy a felszabadult területeken központi utasítás nélkül is mindenütt a kommunisták álltak az élre. E harcokban a járásból is sokan kivették részüket. Tiszta szívből örülünk annak, hogy járásunk párttagsága között velünk együtt van még mintegy ötven felszabadulás előtti párttag, olyanok, akik nemegyszer követendő példát állítanak a fiatalok elé. Ezek az elvtársak dolgozó népünk és kormányunk elismerését, megbecsülését érdemelték ki, amit bizonyít az is, hogy a felszabadulás negyedszázados évfordulóján Jubileumi Emlékérmet kapnak. Amit 1945-ben nagyon kevesen hittek vagy reméltek, az valósággá lett. Új világ épült országunkban, ahol ma a népé a hatalom. Előrehaladásunk a szocializmus építésének útján nem volt töretlen, de a szocialista forradalom erejét mutatja, hogy úrrá tudott lenni a hibákon. A Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme, hogy a szovjet hadsereg internacionalista segítségével leverte az ellenforradalmat, és biztosította a szocialista építés folyamatát. Olyan világos programot adott népünknek, amit minden becsületes ember támogatott, és támogat ma is. A helyes politika eredményeként erősödött a munkás—paraszt szövetség, és jelentős eredmények születtek a mezőgazdaságban is. A szocialista átszervezés új fejezetet nyitott mezőgazdaságunk történetében. Ma a járás területén huszonkét termelőszövetkezet 12 ezer tagja 76 ezer hold területen folytat nagyüzemi termelést. Eredményeik bizonyítják, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Különösen az 1969. évi eredmények dicséretre méltóak, néhány növény terméseredménye megközelíti a világszínvonalat. Tisztelt ünnepi ülés! Huszonöt éve, hogy felszabadult népünk. Ez a két és fél évtized történelmileg nem hosszú idő, mégis olyan időszak, amely alatt hazánkban és a világeseményekben is óriási változások történtek. Kialakult a szocialista világrendszer, amely az erőviszonyokat alapjában megváltoztatta. Hazánk is szocializmust építő ország, a közis célok és érdekek egysége alapján szilárd szövetség fűz bennünket össze a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Népünk tudja és nem felejtette el, mit jelent a háború, s ezért vallja magáénak a békés egymás mellett élés politikáját. Harcunk igazságos, az út, amelyen járunk, ha nehéz is, de előre visz a szocializmus teljes felépítése felé. Meggyőződésünk, hogy az orosházi járás párttagsága és szorgalmas népe a párt harcos történetéhez és forradalmi múltunkhoz hűen a jövőben is céljaink megvalósításán dolgozik. Az ünnepi beszéd után Káplár Károly, a járási tanács vb-elnöke felolvasta az Elnöki Tanácsnak a kitüntetések adományozásáról szóló levelét. Járásunkban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát öten, bronz fokozatát nyolcan kapták. A kitüntetések átadása után az Internacionáléval zárult a jubileumi ünnepi ülés. Ez év elején átéljük azokat a történelmi jelentőségű eseményeket, amelyek Negyedszázaddal ezelőtt zajlottak le hazánkban. Visszaemlékezünk a 25 év előtti nagy sorsfordulóra, amely véget vetett a mérhetetlen sok szenvedésnek, nélkülözésnek, amelyet a hitlerista érdekekért j reánk kényszerített háborúban vállalnunk kellett. Különösképpen a volt katonák emlékeznek a borzalommal vissza azokra az időkre, midőn nem a saját hazánk, hanem teljesen idegen érdekekért azoknak a németeknek szövetségeseként kellett harcolni és vállalni a borzalmakat és megaláztatásokat, akik hazánkat megszállták és kirabolták. A magyar katonák igen jelentős része — különösen a háború utolsó éveiben — jól látta és kereste az alkalmat, a lehetőséget ahhoz, hogy mielőbb átmehessen a szovjet csapatokhoz, mert értelmetlennek tartották a harcot a németek oldalán. A mi tüzéregységünk 1945 januárjában Budapesten várta az alkalmat arra, hogy találkozzon a szovjet katonákkal, akikkel az összeköttetésünk már megvolt. Járőrömmel a Majakovszkij és Erzsébet körút sarkán levő Patria kávéház pincéjében húzódtunk meg, rejtekhelyünket a szovjet katonák már ismerték, így történt, hogy január 17-én, amikor a körúton még erősen folyt a harc, két szovjet katona, egy Katz nevű őrvezető és Bjelusov nevű közkatona eljöttek értünk és névről szólítva, közölték velünk, hogy most már velük együtt mehetünk egészen Berlinig. Elláttak élelemmel és cigarettával, majd kihallgatás után másnap reggel a közben foglyul ejtett mintegy kétezer katonával és polgári személlyel együtt a gödöllői fogolytáborba szállították. Itt bennünket, tiszteket az NKDV tisztjei egyenként kihallgattak, (igen pontos értesüléseik voltak), majd néhány nap múlva az altisztek és közkatonák jelentős részét, valamint néhány kiválasztott tisztet átszállítottak Debrecenbe, a Pavilon-laktanyában levő gyűjtőtáborba. Tudtuk, hogy a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány képviselői Moszkvában fegyverszüneti egyezményt írtak alá és a németeknek küldött hadüzenet folytán új hadseregre van szükség. Türelmetlenül vártuk, hogy mikor kezdődhet meg nálunk is az új hadsereg szervezése, tudtuk azt is, hogy ennek a magját a Pavilon-laktanyai gyűjtőtáborban levő hadifoglyok fogják alkotni. A kormányelnök és a honvédelmi miniszter által kibocsátott toborzási felhívás nem jutott el ugyan hozzánk, de eljöttek a kormány katonai képviselői személyesen és felhívtak bennünket arra, lépjünk be önként az új demokratikus magyar honvédségbe, hogy részt vehessünk a fasizmus leverésében a szovjet katonákkal vállvetve. A hadifoglyok nagyobb része örömmel jelentkezett. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a 6. hadosztály tüzérségének megszervezésében. A sok elfásult, kifáradt, sok szenvedésen keresztülment katona boldogan jelentkezett és kérte a fegyvert, hogy harcolhasson az igazi ellenség ellen. A debreceni Pavilon-laktanyában március 4-én már megalakult a 6. hadoszály, letettük a honvédesküt és tüzéregységünket, a 11/11. tüzérosztályt kihelyezték Hajdúböszörménybe. Én ott március 15-én századossá léptem elő és mint a 4. ütegnek parancsnoka, készítettem elő egységemet a frontra induláshoz, ami április 13-án meg is történt. Ausztriában, Grác mellett állomásoztunk, a szovjet katonákkal és az ottani lakossággal a legjobb viszony alakult ki. A megalakult 4 hadosztály közül a mienk került ki a frontra, néhány hét múlva a jászberényi hadosztály is követett bennünket, míg a később megalakult miskolci és szegedi hadosztály az országhatárokon belül tevékenykedett. Kifejezett frontharcokban egységünk már nem vett részt, a németek olyan gyors iramban vonultak vissza, hogy azokat utolérni nem lehetett, de az osztrák hegyekben bujkáló SS-csoportok és más német, illetve nyilas csoportok elfogásában tevékenyen részt vettünk és igen sok kémet, diverzánst tettünk ártalmatlanná. A lakossággal együtt ünnepeltük május 1-ét, a munka ünnepét, valamint május 9-ét, amikor napiparancsban hirdettek ki, hogy a németek feltétel nélkül letették a fegyvert, véget ért a háború. Ezután még két hétig a visszavonuló magyar nyilasegységek leszerelését végeztük, fegyvereiket és hadifelszereléseiket elvettük, majd május végén vonultunk vissza. Tüzérosztályunk Bakonyszombathelyen állomásozott, ahol bekapcsolódtunk a békés munkába azzal a jóleső tudattal, hogy bár az utolsó felvonásban már, de egységünk is részt vett a hazánkat pusztító fasizmus végső leverésében, az új Magyarország megteremtéséért vívott harcban. Mindez 25 év előtt történt, és visszatekintve az elmúlt időre, jóleső érzéssel látjuk, hogy ez a hadsereg, melynek megalakulásánál szerény személyünkkel részt vettünk, ez idő alatt kiterebélyesedett és ma már olyan erőt képvisel, amely mindenkor képes lesz arra hogy megvédje eredményeinket, melyet népünk az elmúlt negyedszázad alatt, a háborút követő békés időszakban alkotott. Most az események 25 éves évfordulóján, mi, Békés megyeiek, akik az új honvédség megalakulásában részt vettünk és a szovjet hadsereg oldalán harcolva, részt vehettünk a fasizmus végső leverésében, úgy érezzük, hogy ezt így kellett tenni, és szerény szolgálatainkkal mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy a vérzivataros háború után az azt követő békés negyedszázad alatt hazánk újraépülhetett és az alkotott eredmények az egész világon megbecsülést hoztak hazánknak, a magyar népnek. A debreceni 6. hadosztály 11/11. könnyű tábori tüzérosztályában Békés megyéből hárman voltunk, mindhárman a hadifogságból önként jelentkeztünk. Én magam, mint a 4. üteg parancsnoka századosként, Csicsely Pál békéscsabai földművesszövetkezeti igazgató szakaszvezetőként és Böszörményi László tizedesként (asztalos a BOV orosházi gyáránál) vettünk részt az elsőként megalakult 6. hadosztály munkájában. Dr. Földényi Mihály Az új hadsereg első katonái voltunk Negyedmillió forint nyereséget tervez a háziipari szövetkezet Az idén már leadta rendeléseit az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezetnek a kereskedelem, így a htsz. legtöbb részlegének kapacitását az első fél évre, sőt egyes részlegei mélt egész évre lekötötték. A szövetkezet 1970-re tizenhárommillió forint értékű áru termelését irányozta elő. Ebből a legjelentősebb négymillió forint érték a varrott áru, hárommillió a fa- és játékáru, egymillió 200 ezer forint a kézi között, egymillió forint a kézi csomózású perzsa, ugyanennyi a gyapjú torontáli szőnyegek és szintén egymillió forint a seprűkészítő-részleg termelési terve. A tervezett eredmény 1970-re egymillió 230 ezer forint. A fa- és játékárukészítő részleg jelentős megrendelést kapott a Bogád Mindszenti Állami Gazdaságtól, a hisz a gazdaság számára 150 ezer tojótyúk elhelyezésére alkalmas tojóbattéria készítését vállalta.