Orosházi Hírlap, 1970. október-december (15. évfolyam, 115-152. szám)
1970-10-01 / 115. szám
Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka folytatás a 8. oldalról a IV. ötéves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv célkitűzéseit, a megvalósítandó feladatokat tartalmazza, hanem a terv végrehajtását megalapozó szabályozó rendszer lényeges alapelveit is. A terv elfogadásával tehát tervtörvény, a legmagasabb szintű jogszabály fogja az irányítás közvetlen és közvetett közgazdasági szabályozó eszközeinek lényegét, az ár-, pénzügyi-, hitel-, bérpolitika, valamint a külkereskedelmi szabályozás alapelveit, a területi fejlesztés fő szabályozó eszközeit rögzíteni. Tervgazdaságunk fő jellemzője változatlanul az, hogy gazdasági életünket a népgazdasági terv alapján, az abban rögzített gazdaságpolitikának megfelelően irányítjuk. Fontosnak tartjuk, hogy a vállalataink és tanácsaink, élve a számukra biztosított önállósággal, tervszerűen gazdálkodjanak, s vállalati és tanácsi szinten is magasabb színvonalú tervezés bontakozzék ki. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a tanácsok és a vállalatok a tervtörvény elfogadását követően a terv célkitűzéseinek és a gazdasági szabályozóknak a figyelembevételével készítsék el középtávú terveiket Tisztelt Országgyűlési Szocialista társadalmunk erősítésének, a jólét további növekedésének a gazdasági fejlődés az alapja. Az ötéves terv gazdaságpolitikai céljait akkor teljesítjük sikeresen, ha a megkezdett úton járva, töretlenül fejlesztjük gazdaságunkat. További sikereink legfőbb záloga pártunk politikája, dolgozó népünk bizalma e politika iránt, amelyet őszintén magáénak érez. Kormányunk azzal a meggyőződéssel terjeszti szocialista társadalmunk építésének IV. ötéves programját az országgyűlés, dolgozó népünk elé, hogy az találkozik társadalmunk egyetértésével és elnyeri támogatását. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk annak tudatában kezdhet hozzá az alkotás újabb, nagy feladataihoz, hogy azok valóra váltásával népünk jobb és boldogabb jövőjét, a szocialista társadalom ügyét szolgálja. " Páldi Imre nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett. A szünet után Vass Istvánné elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés, ötéves terv során kialakuló gazdasági egyensúlyviszonyokat. Megállapította: a beruházási javak piacán fennálló helyzet okozza a legtöbb gondot jelenleg s ez követeli a legtöbb törődést a jövőben. Ez nem azt jelenti, mintha a külkereskedelmet, illetve fizetési mérlegünket illetően teljesen nyugodtak lehetnénk. A külkereskedelmi és fizetési mérleg problémája a magyar gazdaságban a fejlődés neuralgikus pontja volt és marad a jövőben is. Véleményünk szerint azonban a helyzet kulcsa itt sem az import-helyettesítésben, hanem az export növelésében rejlik. A népgazdasági terv az export növelésére törekszik, anélkül azonban, hogy lemondana a bizonyos területeken elérhető import-megtakarításról. Racionálisabbnak tűnik, ha magas színvonalat teremtünk exportra termelő ágainkban, s az így elért többletbevételekből, nyereségekből fedezzük a szükséges importot. A külkereskedelmi egyensúly abban az esetben helyezhető szilárd alapokra, ha minőségi, módszerbeli javulást tudunk elérni. E változásokat nemcsak azért kell megvalósítanunk, mert a nyugati piacok azt kívánják, hanem azért is, mert e követelmények a korszerű gazdaság szilárd kritériumai és ezeket a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben és a belső piacon is fokozatosan meg kell teremtenünk. De kétségtelen, hogy a gazdaságirányítás reformja nagymértékben hozzájárult eredményeink eléréséhez. Elmondhatjuk, hogy gazdasági történelmünk legsikeresebb öt esztendeje áll mögöttünk, mert növekedési ütemünk egyenletes volt, csökkenteni tudtuk a készleteket, létrejött a külkereskedelmi egyensúly s az idei esztendőben a termelékenység is jól alakult. Vitathatatlan az is, hogy a technikai fejlődés meggyorsult, noha ütemével még nem lehetünk elégedettek. Dr. Bognár József végezetül javasolta: az országgyűlés a beterjesztett módosítások figyelembevételével fogadja el és emelje törvényerőre a népgazdaság IV. ötéves tervéről szóló tervezetet. A tegnapi vitában felszólaltak ezenkívül: Győri Imre (Csongrádi, Gácsi Miklós (Miskolc), Rab Zoltán (Tolna), Csikesz Józsefné (Budapest), Gergely Lajos (Pécs), Kerkai Andorné (Fejér), Gallé Ernő (Budapest), dr. Horgos Gyula miniszter, Mocsári Sándor (Hajdú), Benke Lajosné (Pest megye), Varga Károly (Somogy), Tamás János (Komárom) képviselők. Az országgyűlés ma folytatja munkáját. (MTI) Dr. Bognár József beszéde Dr. Bognár József, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat előadója elöljáróban elmondotta, hogy a bizottság már hónapokkal ezelőtt megkezdte a tervjavaslatországgyűlési vitájának előkészítését, megvitatta az ötéves terv főbb vonásait, számba vette a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, s különös gondot fordított a gazdasági ágazatok közötti kölcsönhatásokra, a várható egyensúlyviszonyok elemzésére. — Napjainkban a terv nem valamilyen elvont módon megállapított központi érdek kizárólagos megtestesítője — folytatta. Az új irányítási rendszerben a központi terv célok érdekében a gazdasági környezet alakítása és az anyagi érdekeltség elve játszik döntő szerepet. A terv nemcsak a rendelkezésre álló anyagi eszközöket osztja el a céloknak megfelelő formában és módon, hanem a fejlődés terheit is elosztja a különböző gazdasági területek, csoportok és egyének között. A törvényhozás bizonyára alkotó módon tud majd hozzászólni ahhoz, hogy miképpen valósul meg a tervjavaslatban a központi, vállalati, helyi és egyéni érdekek összhangja. Megbízható véleményt tud formálni olyan kérdésekben, hogy az anyagi érdekeltség fennálló rendszere és formái ösztönzik-e a különböző társadalmi csoportokat; hogy a fejlesztés terhei egyenletesen oszlanak-e meg a társadalom különböző rétegei, a gazdasági életben tevékenykedő nemzedékek és az ország egyes területei között; hogy összhangban vannak-e egymással különböző céljaink, s hogy a tervben szereplő elgondolások milyen feszültségeket teremtenek a társadalomban. _— A népgazdasági terv összeállítása, megvalósítása nemcsak gazdasági probléma. A gazdasági fejlődés kérdései az egész társadalmat átfogják és mozgósítják, s ennek következtében a gazdasági és az úgynevezett nem gazdasági területek közötti kölcsönhatások intenzitása egyre erősebb Nekünk, a törvényhozás tagjainak nem arra kell törekednünk, hogy bonyolult matematikai összefüggések kiszámításában felülmúljuk a szakembereket, vagy lepipáljuk a komputereket, hanem arra, hogy felismerjük a társadalmi, politikai és gazdasági tényezők kölcsönhatásait, a terv befolyását az egyes régiók és gazdasági ágazatok jövendő helyzetére, az anyagi ösztönzés rendszerének működését és hatását az érintettekre. Dr. Bognár József ezután sorra vette a tervelőkészítő bizottsági vitákban felmerülő főbb kérdéseket. Részletesen elemezte, hogy a tervjavaslatban hogyan oszlanak meg a termeléssel összefüggő és a termelés szféráján kívül eső beruházások. — A termelésit olyan módon kell emelni, hogy az összhangban legyen a belső kereslettel és a gazdaságos exporttal — mondotta többek között. Ezt a két követelményt ma még egy harmadikkal is ki kell egészíteni: azzal, hogy a termelésemelkedés megvalósulása során nem szabad nagyobb keresletet támasztanunk, mint amekkora kielégítésére képesek vagyunk. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tervidőszak kezdetén nem eleve meglevő anyagi eszközöket osztunk szét, hanem olyanokat, amelyeknek előteremtését a terv biztosítja. A beruházások ily módon történő finanszírozása rendkívül felgyorsítja a gazdasági fejlődés ütemét, de azzal a veszéllyel párosul, hogy ha várakozásaink nem teljesülnek, olyan pénzt is elosztunk, amit meg sem termelünk. — Bizottságunk különleges gonddal vizsgálta meg a tervjavaslat struktúrapolitikával összefüggő előirányzatait. Ilyenek a szénhidrogének, különösen a földgáztermelés fejlesztése, a gazdaságosabb energiarendszer kialakítása, a magyar bauxit és alumínium gazdaságos kihasználása, a korszerű jármű- és szállítóeszköz-gyártás fejlesztése, a vegyiparban rejlő lehetőségek kiaknázása, a korszerű építési szerkezetek meghonosítása, a számítástechnika adaptálása, s a mezőgazdaságban az állattenyésztés fejlesztése. A terv- és költségvetési bizottság részletesen elemezte az Teljes gyász az arab városokban Ma temetik Nasszert Kairóban megkezdődtek a csütörtöki nagyszabású temetés előkészületei. Nasszer elnököt katonai díszpompával helyezik örök nyugalomra. A temetésre az ország vezetőin és számos külföldi vezető politikuson kívül mintegy 5 millió embert várnak. Teljes a gyász a legtöbb arab fővárosban. Bejrútban folytatódott a puskaropogástól hangos gyászolás. A libanoni fővárost elárasztották Nasszer feketekeretes portréi, nem jelentek meg az újságok, bezártak a kormányhivatalok és nem dolgoznak a telefonkezelők sem. A boltok többnyire szintén zárva tartanak. Damaszkuszban mintegy ötvenezren vonultak fel néma gyászmenetben, hatalmas fekete zászlók és Nasszer-képek alatt. (MTI) Losonczi Pál megérkezett Kairóba Megérkezett az EAK fővárosába a Losonczi Pál vezette magyar küldöttség. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és kísérete részt vesz Nasszer elnök csütörtöki temetésén. A népi Kína ünnepe Huszonegy évvel ezelőtt, 1949. október 1-én történelmi fordulat következett be a kínai nép életében: véglegesen győzött a forradalom, a csangkajsekisták és az amerikaiak menekülni voltak kénytelenek a szárazföldi területekről. Létrejött a Kínai Népköztársaság. Kontinensnyi terület szakadt ki ezzel az imperializmus gyarmati rendszeréből, sokszáz milliós nép előtt nyílt meg a lehetőség az új társadalmi rendszer, a szocializmus felépítésére. Ezért méltán állapítható meg, hogy a kínai népi forradalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az egyik legnagyobb jelentőségű világtörténelmi esemény volt. A kínai népi forradalom győzelme megingatta az imperialista világrendszert és nem kis mértékben járult hozzá annak idején Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek forradalmi harcához, az egész gyarmati rendszer alapjainak megrendítéséhez. A Kínai Népköztársaság a szocialista közösség tagjaként a testvéri országok sokoldalú segítségével hozzákezdett az ország gyors ütemű modernizálásához: ipari objektumok százai létesültek, csatornázás és útépítés, a mezőgazdasági hozamok növelése kiemelte az országot az éhhalál, a teljes elmaradottság állapotából. Különösen sokat számított a népi Kína gazdasági és szociális viszonyainak gyors javulásában az a testvéri segítség, amelyet a szovjet nép önzetlenül nyújtott a kínai népnek. A forradalom győzelme utáni években a kínai vezetés helyesen mérte fel, hogy a szocialista közösség politikai és gazdasági segítség nélkül újra és újra veszélybe került volna a nép győzelme, e segítség hiányában állandóan az ország felett lebegett volna a neokolonialista, burzsoá restauráció veszélye. A Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország együttműködése az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének javára és hasznára volt. Annál sajnálatosabb, hogy később törés állt be ebben az együttműködésben. A magunk részéről — együtt a szocialista közösség többi országával — soha nem adtuk fel a reményt, hogy a kínai nép megőrzi forradalmi hagyományait, hűséges marad a marxizmus—leninizmus eszméihez, és semmi sem tántoríthatja el a szocialista társadalom felépítésére való törekvésétől. Ezért minden lehető módon törekedtünk a nézeteltérések tisztázására, a megromlott viszony javítására, államközi kapcsolataink fenntartására és fejlesztésére. Elégedettségünkkel találkozik, hogy az államközi kapcsolatok fejlesztésének útjában kínai részről is ma már kevesebb az akadály. Az évfordulón szívből kívánjuk, hogy a testvéri kínai nép sikeresen folytassa szocialista építő munkáját, és jöjjön el ismét az idő, amikor a szocialista közösség többi népével egy családban, ingadozás és kitérők nélkül halad nagy társadalmi céljainak beteljesülése felé. C. T. B Tíz éve független Nigéria Afrika legnagyobb állama — Nigéria — ma ünnepli függetlensége kikiáltásának évfordulóját. Tíz év telt el azóta, hogy a lagosi stadionban felszökött a magasba a nigériai nemzeti zászló: az ország történelmében új fejezet kezdődött. Hosszú és kemény harc előzte meg a nép győzelmét. A brit imperializmus nehezen hagyta ott az ország ásványi kincseit — kolumbitot, az ónt és főként az olajat —, a mezőgazdaság terményeiből a kakaót és a földimogyorót. Az olajat az angolok már 1937-ben felfedezték, de a közel-keleti olcsóbb volt, ezért csak a tipikusain gyarmatáruk — kakaóbab, földimogyoró, kopra és pálmaolaj — termelését szorgalmazták. Az országot mesterségesen elzárták a fejlődés elé. Az angol gyarmatosítás messzelátó szakemberei azonban tudták, hogy eljön a nap, amikor egyenlő partnerei lesznek a nigériaiak. Készültek hát. A járási főnökök, az angol gyarmati adminisztráció oszlopai, alaposan felmérték a lakosság hangulatát. Minden nagy ügyet és apróságot — két falu harca egy darabka földért, két törzs évszázados ellenségeskedése, a dinasztiák közötti vetélkedés az uralomért — feljegyezték, hogy adandó alkalommal felhasználják. Nigéria 1960-ban függetlenné vált. Külsőleg minden szép volt. Parlament, fehérparókás bírák, tetszetős alkotmány... És angol tanácsadók minden minisztériumban, minden valamirevaló intézményben. — Stabilitás, demokrácia, felvirágzás! — visszhangozta a londoni sajtó, reklámozva a jó befektetési lehetőségeket. Ám egyszer csak bekövetkezett a fordulat. A nigériai hadsereg fegyvert fogott az angolokat kiszolgáló vezetők ellen, és elűzte őket. Amint Anglia megérezte, hogy kicsúszik a kezéből a gyeplő — rezidensein keresztül — a törzsi ellentétek felszításához folyamodott, amelynek eredményeképpen létrejött a szakadár „Biafrai Köztársaság”. A gazdasági és szociális fejlődés megtorpant, megbomlott a nemzeti egység. Véres és hosszan tartó polgárháború kezdődött. Az imperialista hatalmak mindent megtettek, hogy neokolonialista céljaik érdekében elhúzzák a konfliktust. Az egység ügye azonban végül is győzött, s ma sikerekkel ünnepli a 10. függetlenségi évfordulót a nigériai nép.