Orosházi Hírlap, 1971. január-március (16. évfolyam, 1-37. szám)
1971-01-05 / 1. szám
Jarring leveleket tesz az asztalra Szerdán vagy csütörtökön kezdődik a tárgyalás New York-ban, az ENSZ székhelyén azt várják, hogy Gunnar Jarring, a főtitkár közel-keleti különbftegbizottja szerdán vagy csütörtökön megkezdi közvetítő tárgyalásait az arab és izraeli felekkel. Jarring vasárnap U Thant-tal találkozott. A főtitkárra hárul az a feladat ,hogy a kedden esedékes jelentésében közölje a Jarring-misszió beindulásának tényét. A jelentés, amely az ENSZ-közgyűlés novemberi határozata alapján kerül a biztonsági tanács elé, kétségkívül pozitív fejleményen kívül beszámol majd Gunnar Jarring közel három éve tartó sikertelen erőfeszítéseiről. Tartalmazza azoknak a leveleknek a kópiáit, amelyeket a svéd diplomata az egyiptomi, jordániai, izraeli vezetőkkel váltott és ismerteti az egymással szembenálló felek álláspontját a lényegi kérdésekben. Ami Jarring tárgyaló partnereit illeti: vasárnap ismeretessé vált, hogy mind Teboah, izraeli, mind pedig El-Zajiat egyiptomi fődelegátus hétfőn tér vissza New York-ba. Az UPI hírügynökség jeruzsálemi arab forrásai szerint a probléma nem is velük, hanem El-Farrával, Jordánia ENSZ-nagykövetével van. El-Farra ugyanis már az elmúlt év augusztusában sem lelkesedett azért, hogy ő képviselje Jordániát a közvetett tárgyalásokon, s mint hírlik, ezúttal is megkérte Husszein királyt, hogy nevezzen ki más valakit a helyébe. Bizonyos, hogy Abdul Hamid Saraf, Jordánia washingtoni nagykövete Ammanból kapott utasításra New York-ba utazott. Elképzelhető, hogy ő vagy éppen — mint az idézett források állítják — Abdallah Szalah külügyminiszter képviseli majd országát a Jarring-vezette tárgyalásokon. Ez a körülmény persze más képviseleti kérdéseket is felvethet. nvrro Legfontosabb a nemzeti egység Az El Fatah parancsnoksága elhatározta, hogy a szervezet összes libanoni irodáját bezárja. A döntést Abu íjad, Fatah ,,második számú embere” ismertette vasárnap a Beirút közelében levő menekülttáborban. A palesztinai vezető felhívta a gerillákat, hagyjanak fel a „burzsoá magamutogatással” és térjenek vissza a ,,titkossághoz”. Hangoztatta, hogy a palesztinai harcosoknak nem szabad elriasztaniuk a népet, ellenkezőleg: Jordánia, Libanon, Szíria népének kell megvédelmeznie a palesztinai forradalmat. A palesztinai ellenállás központi bizottsága a ,,Fatah” című, Ammanban megjelenő lap hasábjain méltató hangnemben és egyetértőleg foglalt állást Tell jordániai miniszterelnöknek a parlamentben elhangzott programnyilatkozatával kapcsolatban. Kiemelte a nemzeti egység fontosságát és aláhúzta: maga is azt kívánja, amit Tell: „mindenkit a harc érdekében mozgósítani”. Szaeb Szálam libanoni minisztterelnök vasárnap 45 perces kihallgatáson fogadta Jasszer Arafatot a palesztinai gerillamozgalom vezetőjét. Áttekintették a libanoni—izraeli határövezet legújabb eseményeit —, különös tekintettel a gerillák megélénkült tevékenységére. (MT) Bírók a kormány ellen A brit nemzetközösség országainak legfelső bírái összeültek Új Delhiben, hogy megvitassák a bíróság és a közönség, a törvényszék és a sajtó kapcsolatát. A tizenhat ország főbíróinak értekezletét India elnöke, V. V. Giri nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy az alkotmány nem holmi változhatatlan dokumentum, s azt a társadalom változó igényei szerint kell módosítani. Indiában ugyanis decemberben nézeteltérések merültek fel az alkotmány értelmezése tekintetében, a legfelső bíróság szembehelyezkedett a kormánynak azzal a rendeletével, amely megszüntette a maharadzsák kiváltságait. (MTI) Európa helyzetéről — hat külügyminiszter Hat európai ország — Ausztria, Belgium, Bulgária, Holland n, Jugoszlávia és Románia —ülügyminisztere nyilatkozatot adott a belgrádi rádiónak az európai helyzetről. „1670. első fele sok érintkezésével világosan láthatóvá tette az enyhülést Európában. Az NSZK és a Szovjetunió, valamint az NSZK, illetve Lengyelország között megkötött egyezményt rendkívül erős eleme az enyhülésnek, a két egyezményt azonban még nem ratifikálták” — hangoztatta Rudolf Kirschläger osztrák külügyminiszter. Pierre Harmei belga külügyminiszter szerint 1970. sokkal pozitívabb eredményeket hozott Európában, mint az előző évek. Ivan Basev bolgár külügyminiszter kijelentette: „A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti egyezményt, a bonyolult problémák rendezése realisztikus megközelítésének győzelme. Európában ilymódon jelentős mértékben előrehaladtunk 1970-ben, hogy áthidaljuk földrészünk nehézségeit. Ez a pozitív irányzat jellemző a Balkánra is, ahol a helyzet továbbra is szilárd és nyugodt. Joseph Luns holland külügyminiszter ugyancsak a szovjet— nyugatnémet és a szovjet—lengyel egyezményt tekinti 1970. legfontosabb eseményének Európában. Mirko Topavac jugoszláv külügyminiszter nyilatkozatában kifejtette, hogy Jugoszlávia véleménye szerint gondosan, de gyors ütemben elő kell készíteni az európai együttműködési és biztonsági értekezletet, mivel egy ilyen konferencia más alapvető problémákat is kimozdíthat a holtpontról. A múlt év „legfontosabb pozitív európai eseményének” Topovac ugyancsak Moszkva és Bonn, illetve a Varsó és Bonn közötti egyezményt minősítette. Hasonló véleményt hangoztatott Corneliu Manescu román külügyminiszter is, aki szerint „a jelenlegi európai politikai helyzet megkívánja a kétoldalú érintkezések fokozását s azok átalakítását sokoldalú eszmecserékké az általános európai biztonsági értekezlet előkészítése érdekében — amelyen annak minden szakaszában — az egyenjogúság alapján részt vesz minden érdekelt ország.” (MTI) Sztrájkok 1970-ben Az ADN összefoglalóban megállapítja, hogy 1970. a nemzetközi munkásmozgalom történetében az eddigi legnagyobb sztrájkév volt. Hatalmas osztályösszecsapások tanúskodtak arról, hogy az imperialista rendszeren belül az uralkodó körök politikája és a széles népi tömegek közötti szakadék tovább mélyült. Míg 1969-ben a kapitalista országokban mintegy 60 millió dolgozó sztrájkolt, 1970-ben ez a szám jelentősen növekedett. Már 1970. első hat hónapjában 35 millió ember sztrájkolt, október végéig ez a szám 63 millióra emelkedett. Jóllehet végleges adatok nem állnak rendelkezésre, bizonyos, hogy az év végére ez a szám meghaladta a 70 milliót, elsősorban ■ a hollandiai általános sztrájk • és a 11 olasz tartományban lezajlott sztrájkharcok, valamint az Egyesült Államokon de ■cemberben végigvonult új sztrájkhullám következtében. i Ezek a tények igazolják a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai nyilatkozatának értékelését: „a munkásosztály nagy harcai egy sor kapitalista országban megingatják a monopóliumok hatalmát, fokozzák a kapitalista társadalom ingatagságát, és ellentmondásait”. Ez különösen világossá vált az amerikai General Motors Autokonszern munkásai és az angol kikötői munkások sztrájkja következtében is.* A múlt évben az olasz munkásosztály nagy sikert könyvelhetett el azzal, hogy a túlnyomóan gazdasági követeléseket támasztó sztrájkmozgalmat a kapitalista kormány politikája ellen irányuló tömeg mozgalommá tudta átalakítani. Japánban több mint 1,5 millió dolgozó vett részt tiltakozó sztrájkokban és tüntetésekben i október 21-én, a szakszervezeteknek az indokínai imperialista háború elleni hagyományos harci napján. Az 1970-es sztrájkmozgalom új jellege megmutatkozott azoknak a „nem-hivatalos” sztrájkoknak az erős növekedésében is, amelyek a szakszervezeti központok megkérdezése nélkül robbantak ki olyan országokban, mint Svédország, az NSZK. (MTI) ' 2 békés j km. JANUAR 5. ■ Chile kitart Barraza chilei közmunka- és közlekedésügyi miniszter a Pravida santiagói tudósítójának adott újévi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a népi egység kormánya következetesen kitart meghirdetett programja mellett. A kéthónapos tevékenységet és annak eredményeit összegezve, rámutatott, hogy Chile történelmében eddig még egyetlen kormány sem tett ennyit ilyen rövid idő alatt. A párt a választási hadjárat során mintegy 40 reformot hirdetett meg. Jelentős volt a magánbankok államosításaa, amely már megtörtént, és igen fontos kormányintézkedést, a rézipar államosítása, amely most van folyamatban. A munkanélküliségről szólva a miniszter elmondotta, hogy fej jelenleg mintegy 300 000 munkanélküli foglalkozását fokozatosan biztosítják. (MTI) Pomp'doi a csúfos kudarctól félti az usa-t Georges Pompidou francia köztársasági elnök hétfőn fogadta a sajtó képviselőinek újévi jókívánságait s ebből az alkalomból kötetlenül beszélgetett az újságírókkal. „Véleményem szerint Vietnamban a megoldásnak alapvetően politikai megoldásnak kell lennie — mondotta. — Katonai megjoldás nem jöhet szóba... A politikai megoldás a legjobb a szembenálló felek, de még Franciaország számára is, mert természetesen nem akarjuk sem a vietnamiak eltiprását, sem pedig azt, hogy amerikai szövetségeseink csúfos kudarcot valljanak. A francia államfő azonban hozzáfűzte, hogy érzése szerint a politikai megoldás feltételei még nincsenek meg. Az elnök a közel-keleti problémát fejtegetve utalt a Jarringmisszió felújítására, s ennek kapcsán kijelentete: „Az az érzésem, hogy a két fél olyan megoldásra törekszik, amely csak átmenetileg lenne tartós. Természetesen ez is jobb a háborúnál, de csak későbbi időpontra halasztaná a háborút”. A francia államfő sajtóértekezletén foglalkozott az európai biztonsági konferencia perspektíváival is. Hangsúlyozta: reméli, hogy 1971-ben megkezdődik az európai biztonsági konferencia „aktív előkészítése” utalva azokra a nézetekre, amelyek szerint ennek fő akadálya továbbra is a nyugat-berlini probléma, hangot adott annak a véleményének, hogy „Berliniek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak... (MTI) Ellenzéki támadás Három indiai ellenzéki párt elhatározta, hogy a tavasszal ártandó parlamenti választásokon szövetségben lép fel Indira Gandhi miniszterelnök ellen. Az uralkodó kongresszuspártból leszakadt ellenzéki kongresszuscsoport, a hindu nacionalista Dzsana Szangh párt, valamint a „szocialista” Szamjúkta párt megállapodott, hogy Gandhi asszonnyal szemben ellenzéki jelöltet állítana!?. Itáliai mozaik • Áldás és tüntetés Vasárnap délben a Vatikánban áldást oszt a pápa. Tizenkettő előtt tíz perccel megreked a forgalom a Ponte Sant- Angelon. A Szent Péter bazilika felé vezető hídon, úton, gyalogosan és buszokon, személykocsikon özönlik, árad a tömeg. Apácák futólépésben, gyereket cipelő házaspár, turisták, öregek egy csomó fiatal. A hídfőnél fehér ruhás, kesztyűs rendőr irányít, sípol. Expresszbuszunk is kényszerpihenőt tart. Mire megszólal a delet jelző harangszó, zsúfolásig tele a templom hatalmas tere. A lépcsőn, az oszlopsorok, a híres kollonádok közt, az egyiptomi obeliszk tövében, a szökőkút lépcsőin színes ruhák villannak, egymás mögött, előtt tolongó, feszülten várakozó emberek. Egyre sűrűbb, egyre izgatottabb a tömeg. Kijönnek a templomból az áldásra várók és a turisták, a látványosságra odagyűlt emberek. Aztán az egyik emeleti ablak kitárul és a mikrofonban felhangzik VI. Pál pápa szózata. Olaszul, majd a jelenlevő turisták kedvéért — angolul, franciául, németül is. T üllszalagokkal feldíszített fekete kocsi hajt középre, fehér ruhás, mirtuszos menyasszony, szmokingos vőlegény és egy csomó rokon hallgatja a pápát. Nászukra várnak pápai áldást. Hosszúhajú nő magasra tartja itölgás gyerekét. A vállára ültette kisfiát a fiatal apa. Még mindig jönnek, áramlanak a templom felé a hivők, a kíváncsiak. És egyszer csak ott terem egy sereg fiatalember, lány, táblákkal, transzparensekkel, röplapokkal. S mindjárt ott vannak a rendőrök is — hátra szorítják, szorítanák a tüntetőket. Elveszik a feliratos táblákat, de egy helyébe mindjárt hármat húznak elő — zsebből, kabátbelsőből, táskából. A tüntetők csendesek, csak a feliratok, a jelszavak hangosak: „Avignon 1103 kilométer”. (Avignon, az ellenpápák egykori székhelye.) „Kereszténydemokraták — meddig éltek vissza a türelmünkkel!” — hevenyen írott betűkkel,csomagolópapíron. A rendőrök taszigálják a táblavivőket. A tömeg hátul álló része már nem a pápát figyeli. Közömbösen, vagy kíváncsian, csak úgy fél szemmel, vagy rokonszenvezve nézik, olvassák a tüntetők követeléseit, jelszavait. Röplapokat szórnak a földre, szétdobálva, a közelben állók kezébe nyomják, zsebébe gyűrik. A közelben állók olvassák, eldobják, vagy csatlakoznak a tüntetőkhöz. S vérmérsékletük szerint — szenvedélyesen gesztikulálva, vagy halkan, észrevétlenül beállnak a sorba. Nyomulnak előre a transzparensek, a táblavivők. A tér közepére érnek. Magasra emelik a táblákat, amikor áldásra emeli jobbját VI. Pál. Aztán — ahogy jöttek, váratlanul, hirtelen eltűnnek. Elhangzik az áldás, ablakából visszavonul a pápa is. És megindul visszafelé a tömeg. Ezrek, tízezrek, egyszerre csinálnak hátra arcot — lökdösik, taszigálják egymást. A rendőr leállítja a járműforgalmat. A gyalogosoké az elsőbbség. A hídon megrekedt kocsik tülkölnek, duálnak, vadul jeleznek, milliméterre megközelítik egymást. Aztán látva a reménytelen helyzetet , kiszállnak, a kocsik tetejére, ülnek, beszélgetnek és úgy szemlélik a látványos gyalog-felvonulást. Egészen addig, míg az egyik várakozó autó meg nem unja a kényszerpihenőt , és jobbrabalra manőverezve hátra nem tolat. És akkor újból felhangzanak a dudálások, az autószirénák és a Mir ! hátrafelé nyomul, hömpölyög az autóáradat. Egy-két koccanás — oda se ne-