Orosházi Hírlap, 1971. január-március (16. évfolyam, 1-37. szám)
1971-01-17 / 6. szám
Jeges az út, a sűrű ködben alig lehet 50 méterre látni. A fák ágait, a villany- és távbeszélővezetékeket zúzmara lepd be. A dermesztő hidegben egy lelket sem látunk a körösmagyharsányi utcákon. Vajon hol vannak az emberek ilyenkor télidőben ? — Nagyon sokan foglalkoznak háztáji állatneveléssel. Jóformán ki sem mozdulnak hazulról. Aztán meg itt a „világ vége”. Mindentől messze vagyunk. Szeghalom, a járási székhely is ide 55 kilométer. Átmenő forrgalom nincs — mondja pesszimizmussal a hangjában Máté József tanácselnök. Kiderül az is, hogy a község csak igen nehezen közelíthető meg. A vasútforgalmat csökkentették, helyette nem állítottak be autóbuszjáratokat. A biharugra—körösszakáli elágazástól a községbe vezető 2 kilométeres út szinte járhatatlan. Naponta mindössze két autóbusz érkezik Körösnagyharsányba. Az egyik a debreceni, a másik a gyulai járat, ami 10 éve is megvolt. De a buszvezetők már nagyon mondogatják, hogy ilyen rossz úton többé nem hajlandók közlekedni. Egy kis történelem Az 1238 lakosú határmenti Békés megyei kisközségről kevesen tudják, hogy a történelemben egykor milyen jelentős szerepet töltött be. A harsányiakban azonban él a múlt, ami még fájóbbá teszi számukra, hogy a társadalom gondoskodásában is a perifériára szorultak. Mit érdemes tudni Körösnagyharsány történetéről? Talán azt, hogy a települést a Váradi Regestrum 1093-ban Harsan néven említi meg. Lakói az Árpád-házi királyok idejében szabad földművelők és pásztorok voltak, akik a keleti gyepüket védték. Egyszer a tatárok, majd később kétszer a törökök pusztították el a települést, de mindig újjáépült. Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben szabad hajdú várossá nyilvánította. A község címerében egy várszerű csonkatorony előtt kardot tartó oroszlán áll. Ez jelképezi, hogy a lakosság évszázadokon keresztül védte a ma is meglevő csonkatoronyban önmagát és Nagyváradot a német és a török betörések ellen. A XIII. században a debreceni főiskolának algimnáziuma működött Harsányban. Az 1848-as szabadságharcban sok harsányi férfi vett részt A kiegyezést követő időkben kertgazdálkodásra tért át a lakosság. Különösen káposztatermesztésben vált híressé. Az első világháborút követő időkben megkezdődött a parasztság rétegeződése. A felszabaduláskor azonban nem volt birtok, amit fel lehetett volna osztani. Biharugra, Magyarhomorog és Körösszakál adott kölcsön földet, ami ma is a körösnagyharsányi Egyetértés Tsz-hez tartozik. A kútnál Az egyik kútnál nők, férfiak állnak sort. Amíg várakoznak, van idejük egy kis tereferére. Amint a tanácselnökkel odamegyünk, elhallgatnak. Nem kell azonban sok biztatás, hogy szóra bírjuk őket. Mondják sorban. Danek Károlyné: — Látja ezt az utat? Olyan gödrök vannak rajta, hogy már elsüllyedünk. Hajdú Gyula: — Ez a Petőfi utcai kút 1946- ban percenként 24 liter vizet adott, ma pedig 3 liter csöpög belőle. A falu egyharmada jár ide, azért állunk sorban. Hajdú István: — Állatgondozó vagyok a tsz- ben, 11 éve járok a telepre. Ha esik az eső, térdig ér a sár a kövesúton. Legalább egy gyalogjáró lenne. Fél az ember, hogy a lábát kitöri. Bús Piroska: — Tavaly fejeztem be az általános iskola 8. osztályát. Munkalehetőség nincs Harsányban. Legalább kertészete lenne a tsznek. Hajdú Gyula: — Miért nem telepítenek egy üzemet Zsadányba. Biharugrára. Körösszakálra vagy ide? Vig Lajos: — Növénytermesztő vagyok a •z-ben. Sokszor nincs munka. Főleg a háztájiból élünk. Szívesebben dolgoznék valamilyen üzemben. Fiatal vagyok, gondolkozom, talán el is megyek az iparba. A községnek 1602-ben 612, 1945-ben 1500 lakosa volt, ma pedig 1238-an élnek Körösnagyharsányban. A tsz kondása Rácz Ádám földkunyhóban született a falu végén. A környezetéhez tartozók még koldulásból, tapasztásból és néhanéha bizony lopásból éltek. Ő azonban — mint többen a hozzá hasonló korúak — már más utat választott Dolgozni kezdett. Először zsákolt a tsz-ben. Jól keresett. Egyszer aztán megbetegedett. Könnyebb munkára osztották be, kondás lett. És 12 éve becsülettel ellátja ezt a feladatát. A fizetése 1500 forint, és van egy hold háztájija. Jár neki még kaparópénz és csizmapénz is. Ez a mellékes cigarettára és egy kis italra. Mert csak megissza az ember a maga részét, ha kondás is. Elv^hként takarékosan él a családjával együtt, így aztán vett egy házat a községen aminek az árát már ki is fizette. Az asszony gondos, rendet tart és szépen öltözteti a 10 éves Imit meg a 6 éves Attikát, mindkettőjnk szemefényét. Azt szeretnék, ha a két fiú tanult erre“rt é vá'na. A tsz egyik legelőjén nvra kunyhó állt évekkel ezmőtt. Most kettő van. Ez a kettő is harmosan eltünk. Ráesők már új házat szeretnének építeni. CzeKhet, tág"«ahhat a mostaninál. Olyat, amiben fürdőszoba is van. Le a ka'anzsal Horváth László az Egyetértés Tsz kovácsa. Valamikor régen Erdélyből került a községbe. Jól emlékszik gyermekkorára, amikor még télen, is mezítláb járt. Két fia van, elsősorban értük dolgozik. — Az ő életük ne legyen olyan küzdelmes, mint az enyém volt — mondja s egy kis apai büszkeség van a hangjában, amikor arról beszél, hogy Laci, a nagyobbik fiú a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi karán végzős hallgató. Matematika és földrajz szakos tanár lesz. Tibor, a kisebbik Szeghalmon járt a gimnázium második osztályába és ő is jó tanuló. És csak úgy megjegyzi: — Le a kalappal Laci eött, hogy megállta a helyét. Nem segítette senki Én hogyan is tudtam volna 4 elemivel? Horváth László egyúttal a községpolitikai állandó bizottság elnöke. A legtöbb gondot neki is a rossz utak jelentik, de azért reménykedik, hogy végre majd segítenek a községen. Néhány év múlva talán a vízmű építése is sorra kerülhet. Búcsúzunk egymástól, de ő még kér valamire: — írja meg. Köszönöm a Békés megyei Tanácsnak, hogy Laci fiam ösztöndíjas lehetett. Nincs orvos Karácsony előtt egy éjszaka, úgy éjfél tájban felriasztották a lakásán a tanácselnököt. — Józsi bácsi, édesanyám megzavarodott. Mit csináljunk? — kérdezte ijedten egy fiatal legény. — Mindjárt hívjuk az orvost vagy a mentőt. A tanácselnök maga telefonált a mentőknek, akik azonban azt válaszolták: csak akkor megyünk, ha az orvos beutalót ad. A községben orvos nincs, a biharugrai jár át. De neki telefonálni éjszaka nem lehet. Mi mást tehettek volna, a fiút küldték át Biharugrára, aki kerékpáron rohant. Az orvos azonban azt mondta: hozzák át a beteget! Lóhalálában igyekezett vissza Harsányba. A tanácselnök megkért egy gépkocsi tulajdonost, hogy menjen el az orvosért, mert a beteget szállítani nem lehet. Megérkezett az orvos, adott beutalót. Újabb telefon a mentőkért, akik hosszú idő után megérkeztek Gyuláról. Reggel 7 óra volt, amikor a beteggel elindultak a kórházba. Múzsái Imréné szülésznő is gondban van néha, mert nemegyszer a mentő kiérkezése előtt megszületik a baba. Kissé távol esik a világtól Körösnagyharsány. Kétmillió forint A közepesen gazdálkodók közé tartozik az Egyetértés Tsz. Nagykiterjedésű legelőin 420 szarvasmarhát, ezer sertést és ezer juhot tart. A háztáji gazdaságokban még több a szarvasmarha és a sertés. A szövetkezetben zárszámadás előtt állnak. Szivák Gábor főagronómus és Szeidl László főkönyvelő már készítik a terveket. Hogy a jövőben ne érje a tsz-t az 1970. évihez hasonló belvízkár, megkezdik a vízrendezést, amire több mint 2 és fél millió forintot fordítanak. Egymillió forint költséggel korszerűsítik a sertéstelepet. A lakosság jövedelmének fő forrása a háztáji állatnevelés. A szorgalmas munka eredménye, hogy a harsányiaknak ma 2 millió forintjuk van takarékbetétben. A Zsadány és Vidéke ÁFÉSZ egy évvel ezelőtt korszerű vegyesboltot nyitott. Máté Áron üzletvezető örömmel újságolja: " A forgalmunk 1970-ben elérte a 4 és fél milliót. Többek között 30 olajkályha, 50 televízió, 50 gáztűzhely, 40 mosógép, 15 centrifuga és 10 porszívó talált gazdára. Tenni valamit A fiatalokat azonban nem vonzza ez az élet. Közülük sokan mondanak búcsút a falujuknak és máshol próbálnak szerencsét. Szilágyi Károly, az iskola igazgatója lehangoltan mondja: — Az idén mindössze 163 tanulónk van a nyolc osztályban, míg négy évvel ezelőtt 224 volt. A legnagyobb gondunk, hogy a nyolcadik osztályt végzők közül alig néhányan maradnak a községben. Egyre öregszik a falu. Talán mégis lehetne tenni valamit, hogy ez az egykori hajdúváros ne néptelenedjem el. A Petőfi utcai kútnál hallottunk, néhány jó tanácsot. Ne maradjon a „világ végén” Körösnagy, harsány. Pásztor Béla—Béla Ottó KÖRÖS IMACVHARSÁNY Az egykori hajdúváros Az ősi címer. A történelmi múltat idéző kiállítás. Egy év alatt négy és fél millió forint forgalom. Fiatalok már csak az iskolában vannak. ammissin 1971. JANUÁR 17.