Orosházi Hírlap, 1971. április-június (16. évfolyam, 38-74. szám)
1971-04-01 / 38. szám
az SZKP XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalró) fejlődött. Fejlesztési célúkra 33 százalékikni több anyagi eszközt fordítottak, mint az előző ötéves tervidőszakban. Az ipari termelés volumene ma a háború előtti szünvonalnak majdnem tizenikilencezerese, öt év alatt jelentősen megváltozott a köztársaság szociális arculata. Körülbelül 30 millió négyzetméter modern lakóterület épült. „Mindezt — hangoztatta Kusnajev — elsősorban, azok révén értük el, hogy állandóan kölcsönös segítséget kaptunk az ország népeitől főképpen a nagy orosz néptől. Ezután az etedikiő Mihail Szmilov bejelentette, hogy francia szövetkezeti tagok rózsát és szegfűt köldtak a kongresszusnaik. A francia elvtársaik — 'Trondotba Szuszlov >— ezzel a gesztussal a párizsi kommün 100. évfordulójáról alkarnak megemlékezni és azt kívánják Lenin pártjának, hogy a béke és a szocializmus nevében sikeresen, folytassa kongresszusi munkéját. A virágokat a teremben jelenlevő nő küldöttékének nyújtották át, majd folytatódott a vita. A párt egész munkájának tartalmat a beszámolása időszaka alatt a leninizmus iránti hűség jellemezte — jelentette ki Grigorij Romumov, a leningrádi teerület pártbizottságának vezetője. Megalapította: a gazdasági és a kulturális építés irányításában megnövekedett a párt szerepe. Közölte a küldöttekkel, hogy Leningrád, amely az ország második ipari központja, határidő előtt teljesítette az ötéves tervet és kongresszusi vállalásait valamennyi főbb mutató terén. Pjotr Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottságának íx*+itag_ ja, a Belorusz KP KB első-titkára bevezetőben hangsúyozta, hogy a kongresszusi hallgatóság, de az egész szovjet nép a Központi Bizottság beszámolójának hatása alatt áll. A belorusz kommunistáik — húzta alá ■— teljes mértékben helyeslik a beszámolóban felvázolt eéődtűzéseket, s szilárd egységben készek arra, hogy azokat meg is valósítsák. A továbbiakban. Maserov bíró egyes minisztériumokat, amiért halogatják az új, a haladó termelési formák bevezetéséit. Mint rámutatott, ezeknek a minisztériumoknak és főhatóságoknak hozzá kell szokniuk az új módszerekhez. Külön, kiemelte, hogy a szovjet tudomány csodákra képes, de szövetségét a termeléssel meg kell szilárdítani. Ezzel összefüggésben síkraszállt a tudományos-termelési egyesülésen, létrehozása mellett. A gazdasági reformot is ebből az alapállásból szemügyre véve kijelentette: a reform egyelőre gyengén serkenti a termelés magasabb tudományos-műszaki alapon történő fejlesztését. Ideológiai vonatkozásban elítélte mind a „bal-”, mind a jobboldali revizionizmust, megmegbélyegezte a kínai vezetők szovjetellenes magatanását, akik kommunistának nevezik ugyan magukat, de megrágalmazzák a kommunista építés szovjet tapasztalatait. Nyikolaj Maszlennyikov, a gorkiji területi pártbizottság első titkára ugyancsak támogatta a KB beszámolóját. Mint elmondotta, a kongresszus megnyitása óta állandó kapcsolatot tartanak fenn a terület dolgozóival, akik ugyancsak szíves lélekkel foglalnak állást a beszámolóban kifejtett nagy célok megvalósítása mellett. A kongresszus első külföldi felszólalója Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára volt. A vietnami küldöttet óriásti ovációval, valóságos szolidaritás: tüntetéssel fogadta a kongresszusi hallgatóság. Le Duan, a küldöttek üdvözlése után kijelentette, hogy az amerikai agresszorok ellen és a haza megmentéséért, valamint a szocializmus építéséért vívott háborúban „Vietnam népe szüntelenül érzi a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány és az egész szovjet nép lelkes támogatását, óriási és értékes segítségét”. A Vietnami Dolgozói, Pártja Központi Bizottságának első titkára aláhúzta, hogy a vietnami nép feltétlenül győzelmet arat az amerikai imperialista agresszió elleni harcban. Vietnam népe Ho Si Mioh elnök szent hagyatékának megfelelően a végsőkig fog harcolni a déli országrész felszabadításáért, észak megvédéséért és a haza békés újmegyesítéséért” A vietnami pártküldöttség felszólalásával zárult a szovjet pártkongresszus szerda délelőtti ülése. Edward derek, a Lengyel Egyesült] Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az SZKP XXIV. kongresszusának szerda délután, ülésein üdvözölte a kongresszust, ezzel az üdvözlettel is „kifejezve azt az osztály- és eszmei közösséget, testvéri egységet és megbonthatatlan kapcsolatait, amely összeköti a két pártot és a lért népet”. A kommunista építésnek Leonyid Brezsnyev beszámolójában a kifejtett programja alkotóezellemű lenini program — mondotta Edward Gieresc. Az SZKP a forradalmi gondolat és gyakorlat örökké élő forrása. Éppen ez határozza meg az SZKP vezető szerepét a világ kommunistta és munkásmozgalmában — mondotta a LEMP Központi Bizottságának első titkára, majd kijelentette: Lengyelországban támadt legutóbbi nehézségeikért leküzdjük, hála a szocializmussal szorosan összeforrott munkásosztály támogatásának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt belső erejének, Lengyelország minden barátja segítségének. 1.Pártunk, népünk mély elismeréssel adózik az SZKP-nak és vezetőségének a problémáink irányában támasztott megértésért, a megoldásukhoz nyújtott baráti segítségért —< hangsúlyozta Gierek. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tátikára a kongresszus szerda délutáni ülésén kijelentette, hogy az NSZEP küldöttsége teljeséggel osztja a Leonyid Brezsnyev által ismertetett beszámoló megállapításait. Az SZKP KB főtitkára — hangsúlyozta Ulbricht — széles körű békeprogramot terjesztett elő. A szónok emlékeztetett rá: Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta azt a tényt, hogy számos állam nemzetközi jogilag elismerte az NDK-t, hangsúlyozta az európai határok sérthetetlenségét. Ez a kongresszus — jelentette ki. Ulbricht — elvi jelentőségű valamennyi kommunista és munkáspárt, az összes antiimperialista erők számára. Mi — folytatta a szónok — mindig Lenin útmutatásait követtük, a szocialista és a kommunista építés tapasztalataira támaszkodtunk. Az NDK következetesen fejleszteni fogja a politikai, gazdasági, tudományosműszaki együttműködést és a szocialista intergációt a kölcsönös gazdasági segítség tanácsának keretein belül. A jövőben is tovább erősítjük a Varsói Szerződéshez tartozó államok közötti fegyverbarátságot — mondotta. Walter Ulbricht a kongresszusi küldöttek viharos tapsa mellett átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek az NSZEP Központi Bizottságának üdvözlő levelét. — Az SZKP XXIV. kongresszusa csakúgy, mint pártjuk minden kongresszusa, fontos sgepiéna m mm 'RomrmmMa mozgalom szánomra, az egész világ közvéleménye számára — mondotta Georges Marchais, a francia Kommunista Párt helyettes főtitkára a Kremlben, az SZKP XXIV. kongresszusának szerda délutáni ülésén. — A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak a tevékenysége döntő szerepet tölt be a jelenlegi világ fejlődésében és ez megfelel, a szocializmus és a béke érdekeinek. „Éppen ezért a szovjetellenesség — bármilyen formában, is jelentkezzék, és bárhonnan induljon is Sri — bűntény a munkásosztály és a népek érdekei ellen. Mi harcolunk és mindenkor a legesélyeseibben harcolni fogunk , dliene" — mondotta Marchais. A Francia Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között mindamkor megvolt a testvériség, a szolidaritás és az együttműködés. Ezt soha nem tudta és tudja megingatni semmiféle megpróbáltatás. Mi teljes elítéölkéltséggel még jobban erősítjük ezt a kapcsoltato, pártjaink között, amelyeket joggal neveznek testvérportokinak — mondotta a Francia Kommunistta Párt helyettes főtitkára, majd Itt jelentette: — Mi sokra értékeljük minden kommunista párt függetlenségének és szuverenitásának elvét. Ugyanakkor a proletár internacionalizimist, mind a kamu rminista pártnak a marxizmusleninizmus elvein alapuló akcióegységét szent kötelességnek és egész harcunk vihere nélkülözhetetlen feltételének tartjuk. A szerda délutáni ülésen felszólalt még Saraf Rasidov, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Grigorij Zolotuhin, az SZKP krasznodari határterületi bizottságának első tátikáira, Vaszilij Mzsavanadze, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Mihail Szuszion, a tegnapi ülés elnöke ezután berekesztette a kongresszus második napi tanácskozását. Közölte, hogy a beszámoló és a jelentés fölötti vita csütörtökön, moszkvai idő szerint délelőtt 10 órakor folytatódik. (MTI) tuftl. APRIL'S L rt ■PUJSAC i Az USA alibit keres Thieu, a saigoni rezsim tábornok-elnöke látványos sajtóértekezletet tartott a demilitarizált övezettől délre, Dong Ha bázison. A konferencia helyét valószínűleg nagy műgonddal választották ki és az egészre rányomja bélyegét a Pentagon rutinos propagandistáinak rendezése. Az elnök azt jelentette be, hogy — a fogalmazás is jellegzetesen amerikai ízű dramatizáld« — „öt perccel a sajtóértekezlet megnyitása előtt” ameririkai helikopterek által szállított dél-vietnami egységek szálltak le Laoszban és „a támadás még tart”. Nem ismerjük ennek a most bejelentett, újabb inváziófélének a méreteit és katonai céljait, ha egyáltalán vannak ilyenek. Mi mindenesetre élünk a gyanúperrel, hogy nem katonai, hanem kifejezetten lélektani, politikai célokról van szó. Elég egy pillantást vetnünk arra, milyen körülmények között, milyen előzmények után került sor erre a színházi alapossággal megrendezett dzsungel-sajtókonferenciára. A legfontosabb előzmény a dél-vietnamiak nagy harangzúgással bejelentett első laoszi offenzívájának a kudarca volt. A kudarc tényén ma már nem lehet vita , ezt a szót használja az egész világsajtó, beleértve — a Fehér Ház nagy bosszúságára — magát az amerikai sajtót is. Márpedig az Egyesült Államoknak mérhetetlenül fontos, hogy a nemzetközi közvélemény ne úgy tekintsen Thieu csapataira, mint megvert, megfutamított, Laoszból a hazafiak által kiebrudalt hadseregre. Ha ezt a most újra kialakult képet nem sikerül megváltoztatni, ez nem kevesebbet jelent, mint a „vietnamizálás” egyértelmű csődjét. Egy ilyen csőd viszont kockára teszi Nixon egész politikai jövőjét— ezzel bezárul a kör, amely legalábbis valószínűvé teszi, miért rendelték el Washingtonból ezt a második laoszi inváziót. A dél-vietnami hadseregnek valamiféle győzelemre van szüksége, akármilyen jelentéktelen sikerre, ezt akarja prezentálni most a Pentagon. Nixon egész koncepciója az, hogy a saigoni rezsimmel oldatja meg a délkelet-ázsiai „katonai feladatokat”. Ha ez nem sikerül — márpedig nem sikerül — fecsegve összeomlik a választási kampány és az azóta eltelt időszak ígéreteinek egész kártyavára. Ezt a kártyavárat kellene most aládúcolni a Thiev-csapatok valamilyen — bármilyen — „diadalának”. Közös közleményt adtak ki az NDK—NSZK államtitkári találkozóról Az MTI tudósítója jelenti: Berlinben és Bonnban szerdán közös közleményt adtak ki az NDK és az NSZK Kohl és Bate államtitkárcfő vezette kormányküldöttség rinese négy és fél órás, tizedik találkozójáról. A közös közlemény szerint a két kormány küldöttsége április 23- án Bonnban találkozik ismét. Bahr államtitkár a megbeszélés után Nyugat-Berlinben rövid sajtókonferencián közölte, hogy az NDK és az NSZK közötti, közúti, vízi és vasúti közlekedés problémáiról tárgyaltak, de nem érintették a nyugat-berlini közlekedés kérdéseit. Hozzátette, hogy a közlekedési kérdésekről még mindig csak tájékozódó jellegű megbeszéléseket tartanak, mert még mindig meg jutottak el a megállapodást előkészítő tárgyalási szakaszba és nem került sor szakértők bevonására sem, Bahr rövid mérleget készítve, ■ lagyon hasznosnak ítélte az első intenzív megbeszéléseket. Egy kérdésre válaszolva kijelentette: az idő rövidségére való tekintettel nem számít arra, hogy az NDK és a nyugat-berlini szenátus között megállapodás jöjjön létre a nyugat-berlíni lakosság húsvéti látogatásáról. ;tUNiiiiitHiiiitiniiiimiiiiii(iiH(*»iiiiHiin #»**r imiiuiHii Moszkvai találkozások (6.) Tízig számolunk Azon a szombaton úgy sütött a nap, hogy az emberek a tavaszt emlegették. A Kreml műemlékei, múzeumai, terei, utcái tele voltak külföldi turistákkal és sétáló moszkvaiakkal. Sokan fényképeztük a szomszédos falak között a legifjabb épületet, a Kongresszusi Palotát, a haragos zöld fenyők között kristályként csillogó fehér terméskőből és hatalmas üveglapokból álló homlokzatát. — Tetszik? — kérdezte valaki mellettem oroszul. — Igen. Nagyon szép. — Örülök ennek. Ugyanis én is itt dolgoztam annak idején kőművesként, amikor alig másfél év alatt megalkottuk. Ismerkedjünk meg- Alekszandr Szerebjakov vagyok, ez pedig a fiam. Szerjózsa — mutatott a 16 év körüli seplős, értelmes arcú gyerekre. Bőrtárcájából régi újságkirágást vett elő. A kép a készülőfélben levő Kongresszusi Palotát ábrázolta, előtérben munkások, és közöttük egészen jól felismerhetően friss ismerősöm. — Kongresszusi felajánlásunk volt akkor ,hogy rekordidő alatt, kiváló minőségben készítjük el a kristálvintát, ahogy mi, moszkvaiak nevezzük. Volt már benne? Bólintottam. — Hát ugye, csodálatos. Az épület egy részét a föld alatt építettük meg, hogy ne emeljStsag Sk ® Stass« &&&, alkotása, fölé. Ebben a nagy munkában szinte az egész szovjet nép részt vett. A különböző építőanyagokat, berendezéseket a Szovjetunió mind a 15 köztársaságából kaptuk. Most jut eszembe — tolta feje búbjára a szőrmesapkát — úgy tudom, hogy az akusztikai berendezések egy része az ön hazájából való. Közben nekem is eszembe jutott valami. 1967 tavaszán a kékes színben játszó, hatezer személyes kongresszusi terem 300 élénkpiros műbőr ülését Csongrád megyei termelőszövetkezeti gazdák, volt kubikosok, zsellérek, cselédek, juhászok, halászok foglalták el, hogy találkozzanak a szovjet balett-művészekkel. — Kok nevezetes esemény színhelye volt már ez a palota tati A. Szerebjakov. — És nemsokára, március 30-án, ismét nevéhez méltó eseménynek ad helyet, itt kezdi meg munkáját pártunk XXIV. kongresszusa. Elsétáltunk a turisták tömegéből, kimentünk a Kremlből. A ‘a ile’i-brit hóban taposott ösvényein lépkedtünk, néztük a szánkózó gyerekeket. — Nálunk minden szombat munkaszüneti nap — mondotta. Ilyenkor délután, ha jó idő van, eljövünk ide sétálni a gyerekkel. Nyáron horgászni, fürdeni járunk. De kell is a pihenés. Jelenleg brigadír — brigádvezető — vagyok, lakásokat építüni. Egész Moszkva egy nagy építkezés. Újat építünk az elavult, régi helyére, de főleg a teljesen szűz területen folyik ám az igazi munka. — Magam is láttam — mondtam, közben eszembe jutott, amit a Kijevi pályaudvar közelében tapasztaltam. A forgalmas közlekedési csomópont és környéke mindennapi életét élte. A deszka kerítésen túl bontották, döntötték, drótkötéllel traktor után kötöttek egy régi, kis ablakos épületet. Az utcáról jól látszottak a szobák tapétázott falai, az ajtók, az ablakok, a küszöbök. Amikor az épület megmozdult, a kihűlt kémények tetejéről riadtan röppennek fel a galambok. Az épület térdre-földre rogyott, egy ideig porfelhőbe burkolta a környéket. Aztán elült a zaj, leszállt a por, és leszálltak a galambok is egy tízemeletes új épület erkélyeire. A deszkafalon innen, a telefonfülkében semmit sem vettek észre, s az utca forgalma is csak egy pillanatra állt meg. Az emberek megtorpantak egy pillanatig, tisztelegtek a csatársorból kidőlt öreg szolgáló emlékének, de aztán továbbmentek. Semmi különös nem történt. A hat szovjet Hős Város gránit-urnája előtt vitt az utunk. Itt volt annak az embersornak a vége, amely a Lenin Mauzóleumba vezetett. Az Ismeretlen Katona síremlékének közepén lobogott az öröktűz a szélben, a vörös gránitlapokból kirakott négyzet tele volt virággal. Szerebjakov sóhajtott egyet, a bátyját emlegette, aki — az ő szavaival élve — olyan nyomtalanul tűnt el a háborúban, mint most a hópelyhek az emlékmű öröktüzének lángjaiban. Már a Vörös tér kockakövese