Orosházi Hírlap, 1971. április-június (16. évfolyam, 38-74. szám)

1971-04-01 / 38. szám

az SZKP XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalró) fejlődött. Fejlesztési célúkra 33 százalék­ikni­ több anyagi eszközt fordítottak, mint az előző öt­éves tervidőszakban. Az ipari termelés volumene ma a hábo­rú­ előtti szünvonalnak­ majdnem t­i­zenikilencezerese, öt év alatt jelentősen­ megvál­­tozott a köztársaság szociális ar­culata. Körülbelül 30 millió négyzetméter modern lakóterü­let épült. „Mindezt — hangoztat­ta Kusnajev — elsősorban, azok révén értük el, hogy állandóan k­ölcsönös segítséget kaptunk az ország népeitől főképpen a nagy orosz néptől.­ Ezután az etedikiő Mihail S­zmilov bejelentette, hogy fran­cia szövetkezeti tagok rózsát és szegfűt köldtak a kongresszus­naik. A francia elvtársaik­ — 'Trondotba Szuszlov >— ezzel a gesztussal a párizsi­ kommün 1­00. évfordulójáról alkarnak meg­emlékezni és azt kívánják Le­nin pártjának, hogy a béke és a szocializmus nevében sikeresen, folytassa kongresszusi munké­­­ját. A virágokat a teremben jelen­levő nő küldöttékének nyújtották át, majd folytatódott­ a vita. A párt egész mun­kájának tar­talmat a beszámolása időszak­­a alatt a leninizmus iránti hűség jellemezte — jelentette ki Gri­­gorij Romumov, a leningrádi te­­­erület pártbizottságának veze­tője. Megalapította: a gazdasági és a kulturális építés irányításában m­egnövekedett­ a párt szerepe. Közölte a küldöttekkel, hogy Le­ningrád, amely az ország máso­dik ipari központja, határidő előtt teljesítette az ötéves ter­vet és kongresszusi vállalásait valamennyi főbb mutató terén. Pjotr Maserov, az SZKP KB Politik­ai Bizottságának íx*+itag_ ja, a Belorusz KP KB­ első-tit­kára bevezetőben­­ han­gsú­yoz­­ta, hogy a kongresszusi hallga­tóság, de az egész szovjet nép a Központi Bizottság beszámo­lójának hatása alatt áll. A be­lorusz kommunistáik — húzta alá ■— teljes mértékben helyes­lik a beszámolóban felvázolt eéődtűzéseket, s szilárd egy­ségben készek arra, hogy azo­kat meg is valósítsák. A továbbiakban. Maserov bí­­ró egyes minisztériumokat, amiért halogatják az új, a ha­ladó termelési formák beveze­téséit. Mint rámutatott, ezeknek a minisztériumoknak és főható­­ságoknak hozzá kell szokniuk az új módszerekhez. Külön, kiemelte, hogy a szov­jet tudomány csodákra képes, de szövetségét a termeléssel meg kell szilárdítani. Ezzel összefüggés­ben síkraszállt a tu­dományos-termelési egyesülésen,­ létrehozása mellett. A gazdasági reformot is ebből az alapállás­ból szemügyre véve kijelen­tette: a reform egyelőre gyen­gén ser­kenti a termelés maga­sabb tudom­ányos-műszaki ala­­pon történő fejlesztését. Ideológiai vonatkozásban el­ítélte mind a „bal-”, mind a jobboldali revizionizmust, meg­megbélyegezte a kínai vezetők szovjetel­lenes m­agatan­ását, akik kommunistának nevezik ugyan magukat, de megrágal­mazzák a kommunista építés szovjet tapasztalatait. Nyikolaj Maszlennyikov, a gor­­kiji területi pártbizottság első titkára ugyancsak támogatta a KB beszámolóját. Mint elmon­dotta, a kongresszus megnyitá­sa óta állandó kapcsolatot tar­tanak fenn a terület dolgozói­val, akik ugyancsak szíves­ lé­­lekkel foglalnak állást a beszá­molóban kifejtett nagy célok­ megvalósítása mellett. A kongresszus első külföldi felszólalója Le Duan, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára­­ volt. A vietnami küldöttet óriásti ová­cióval, valóságos szolidaritás: tüntetéssel fogadta a kongres­­­szusi hallgatóság. Le Duan, a küldöttek üdvöz­lése után kijelentette, hogy az amerikai agresszorok ellen és a haza megmentéséért, valamint a szocializmus építéséért vívott háborúban „Vietnam népe szün­telenül érzi a Szovjetunió Komm­­­unista Pártja, a szovjet­ kor­mány és az egész szovjet nép lelkes támogatását­, óriási és ér­tékes segítségét”. A Vietnami Dolgozói,­ Pártja Központi Bizottságának­ első tit­kára aláhúzta, hogy a vietnami nép feltétlenül győzelmet arat az amerikai imperialista ag­resszió elleni harcban. Vietnam népe Ho Si Mioh elnök szent hagyatékának megfelelően a végsőkig fog harcolni a déli or­szágrész felszabadításáért, észak megvédéséért és a haza békés ú­jmegyesítéséért” A vietnami pártkü­ldöttség fel­­szólalásával zárult a szovjet­ pártkongresszus szerda délelőtti ülése. Edward derek, a­ Lengyel Egyesült] Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az SZKP­ XXIV. kongresszusának szerda délután, ülésein üdvözölte a kongresszust, ezzel az üdvöz­lettel is „kifejezve azt az osz­tály- és eszmei közösséget, test­véri egységet és megbonthatat­lan k­apcsolatait, amely összeköti a két pártot és a l­ért népet”­. A kommunista építésnek Leo­­n­yid Brezsnyev bes­zámolój­ában a­­ kifejtett programja al­ko­tóezel­­lemű lenini program — mon­dotta Edward Gieresc. Az SZKP a forradalmi gondo­lat és gyakorlat örökké élő for­rása. Éppen ez határozza meg az SZKP vezető szerepét a vi­lág komm­unistta és munkásmoz­galmában — mondotta a LEMP Központi Bizottságának első tit­kára, majd kijelentette: Lengyelországban támadt leg­utóbbi nehézségeikért leküzdjük, h­ála a szocializmussal szorosan összeforrott munkásosztály tá­mogatásának, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt belső erejének, Lengyelország minden barátja segítségének. 1.Pártunk, népünk mély­ elis­meréssel adózik az SZKP-nak és vezetőségének a problémáink irányában támasz­tott megérté­sért, a megoldásukhoz nyújtott­ baráti segítségért —< hangsú­lyozta Gierek. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tátikára a kongresszus szerda délutáni ülé­sén kijelentette, hogy az NSZEP küldöttsége teljeséggel osztja a Leonyid Brezsnyev ál­tal ismertetett beszámoló megál­lapításait. Az SZKP KB főtit­kára — hangsúlyozta Ulbricht — széles körű békeprogra­mot­­ terjesztett elő. A szónok emlékeztetett rá: Leonyid Brezsnyev hangsúlyoz­ta azt a tényt, hogy számos ál­lam nemzetközi jogilag elismer­te az NDK-t, hangsúlyozta az európai határok sérthetetlensé­gét. Ez a kongresszus — jelentette ki. Ulbricht — elvi jelentőségű valamennyi kommunista és munkáspárt, az összes antiim­­perialista erők számára. Mi — folytatta a szónok — mindig Lenin útmutatásait kö­vettük, a szocialista és a kom­munista építés tapasztalataira támaszkodtunk. Az NDK köv­et­­kezetesen fejleszteni fogja a politikai, gazdasági, tudományos­­műszaki együttműködést é­s a szocialista intergációt a kölcsö­nös gazdasági segítség tanácsá­nak keretein belül. A jövőben is tovább erősítjük a Varsói Szerződéshez tartozó államok közötti fegyverbarátságot — mondotta. Walter­­ Ulbricht a kongresszu­si küldöttek viharos tapsa mel­lett átnyújtotta Leonyid Brezs­­nyevn­ek az NSZEP Központi Bizottságának üdvözlő levelét. — Az SZKP XXIV. kongres­­­szusa csakúgy, min­t pártjuk minden kongresszusa, fontos sgepiéna m mm 'RomrmmMa mozgal­om­ szánom­­ra, az egész világ közvéleménye számára — mondotta Georges Marchais, a francia Kommu­nista Párt helyettes főtitkára a Kremlben, az SZKP XXIV. kongresszusána­k szerda délutá­ni ülésén. — A Szovjetunió Kommunista Párt­jának és a szovjet államnak a tevékeny­sége döntő szerepet tölt be a jelenlegi világ fejlődésében és ez megfelel, a szocializmus és a béke érdekeinek. „Éppen ezért a szovjetellen­es­­ség — bármilyen­ formában, is jelentkezzék, és bárhonnan in­duljon is Sri — bűntény a mun­kásosztály és a népek érdekei el­len. Mi harcolunk és mindenkor a legesél­yeseibben harcolni fo­gunk , dliene" — mondotta Marchais. A Francia Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között mindam­kor meg­volt a testvériség, a szolidaritás és az együttműködés. Ezt soha nem tudta és tudja megingatni semmiféle megpróbáltatás. Mi teljes elítéölkéltséggel még jobban erősítjük ezt a kapcsoltato, párt­jaink között, amelyeket joggal neveznek testvérportokinak — mondotta a Francia Kommunist­­ta Párt helyettes főtitkára, majd Itt jelentette: — Mi so­kra értékeljük min­den kommunista párt független­ségének és szuverenitásának el­vét. Ugyanakkor a proletár in­­ternacionalizimist, mind a­ kamu rminista pártna­k a marxizmus­­leninizmus elvein alapuló akció­­egységét szent kötelességnek és egész harcunk vihere nélkülözhe­tetlen feltételéne­k tartjuk. A szerda délutáni ülésen fel­szólalt még Saraf Rasidov, az Üzbég Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Grigorij Zolotuhin, az SZKP krasznodari határterületi bizottsá­gának első tátikáira, Va­­­szilij Mzsavanadze, a Grúz­ Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Mihail Szuszion­, a tegnapi ülés elnöke ezután berekesztet­­te a kongresszus második napi tanácskozását. Közölte, hogy a beszámoló és a jelentés fölötti vita csütörtökön, moszkvai idő szerint délelőtt 10 órakor foly­tatódik. (MTI) tuftl. APRIL'S L rt ■PUJSAC i Az USA alibit keres Thieu, a saigoni rezsim tábor­­n­ok-elnöke látványos sajtóérte­kezletet tartott a demilitarizált övezettől délre, Dong Ha bázi­son. A konferencia helyét való­színűleg nagy műgonddal vá­lasztották k­i és az egészre rá­nyomja bélyegét a Pentagon rutinos propagandistáinak ren­dezése. Az elnök azt jelentette be, hogy — a fogalmazás is jelleg­zetesen amerikai ízű dramatizá­ld« — „öt perccel a sajtóérte­kezlet megnyitása előtt” ameri­­rikai helikopterek által szállí­tott dél-vietnami egységek száll­tak le Laoszban és „a támadás még tart”. Nem ismerjük ennek a most bejelentett, újabb inváziófélének a méreteit és katonai céljait, ha egyáltalán vannak ilyenek. Mi mindenesetre élünk a gyanúper­rel, hogy nem katonai, hanem kifejezetten lélektani, politikai célokról van szó. Elég egy pillantást vetnünk arra, milyen körülmények kö­zött, milyen előzmények után került sor erre a színházi ala­possággal megrendezett dzsun­gel-sajtókonferenciára. A leg­fontosabb előzmény a dél-viet­namiak nagy harangzúgással bejelentett első laoszi offenzívá­­jának a kudarca volt. A kudarc tényén ma már nem lehet vita , ezt a szót használ­ja az egész világsajtó, beleértve — a Fehér Ház nagy bosszúsá­gára — magát az amerikai saj­tót is. Márpedig az Egyesült Államoknak mérhetetlenül fon­tos, hogy a nemzetközi közvéle­mény ne úgy tekintsen Thieu csapataira, mint megvert, meg­futamított, Laoszból a hazafiak által kiebrudalt hadseregre. Ha ezt a most újra kialakult képet nem sikerül megváltoztatni, ez nem kevesebbet jelent, mint a „vietnamizálás” egyértelmű csődjét. Egy ilyen csőd viszont kockára teszi Nixon egész poli­­ti­kai jövőjét­­— ezzel bezárul a kör,­ amely legalábbis valószí­nűvé teszi, miért rendelték el Washingtonból ezt a második laoszi inváziót. A dél-vietnami hadseregnek valamiféle győze­lemre van szüksége, akármilyen jelentéktelen sikerre, ezt akarja prezentálni most a Pentagon. Nixon egész koncepciója az, hogy a saigoni rezsimmel oldat­ja meg a délkelet-ázsiai „kato­nai feladatokat”. Ha ez nem si­kerül — márpedig nem sikerül — fecsegve összeomlik a válasz­­­tási kampány és az azóta eltelt időszak ígéreteinek egész kár­tyavára. Ezt a kártyavárat kellene most aládúcolni a Thiev-csapa­­tok valamilyen — bármilyen — „diadalának”. Közös közleményt adtak ki az NDK—NSZK államtitkári találkozóról Az MTI tudósítója jelenti: Berlinben és Bonnban szerdán közös közleményt adtak ki az NDK és az NSZK Kohl és Bate állam­titkárcfő vezette kor­­m­ányküldöttség rinese négy és fél órás, tizedik találkozójáról. A közös közlemény szerint a két kormány küldöttsége április 23- án Bonnban találkozik ismét. Bahr államtitkár a megbeszé­lés után Nyugat-Berlinben rövid sajtókonferencián közölte, hogy az NDK és az NSZK közötti, közúti, vízi és vasúti közlekedés problémáiról tárgyaltak, de nem érintették a nyugat-berlini köz­lekedés kérdéseit. Hozzátette, hogy a közlekedési k­érdésekről még mindig csak tájékozódó jellegű megbeszéléseket tarta­nak, mert még mindig meg­ ju­tottak el a megállapodást előké­szítő tárgyalási szakaszba és­­ nem került sor szakértők bevo­nására sem,­ Bahr rövid mérleget készítve, ■­ lagyon hasznosnak ítélte az el­ső intenzív megbeszéléseket. Egy kérdésre válaszolva kije­lentette: az idő rövidségére való tekintettel nem számít arra, hogy az NDK és a nyugat-berli­ni szenátus között megállapodás jöjjön létre a nyugat-berlíni la­kosság húsvéti látogatásáról. ;tUNiiiiitHiiiitiniiiimiiiiii(iiH(*»iiiiHiin #»**r imiiuiHii Moszkvai találkozások (6.) Tízig számolunk Azon a szombaton úgy sütött a nap, hogy az emberek a ta­vaszt emlegették. A Kreml mű­emlékei, múzeumai, terei, utcái tele voltak külföldi turistákkal és sétáló moszkvaiakkal. Sokan fényképeztük a szomszédos fa­lak között a legifjabb épületet, a Kongresszusi Palotát, a hara­gos zöld fenyők között kristály­ként csillogó fehér terméskőből és hatalmas üveglapokból álló homlokzatát. — Tetszik? — kérdezte va­laki mellettem oroszul. — Igen. Nagyon szép. — Örülök ennek. Ugyanis én is itt dolgoztam annak idején kőművesként, amikor alig más­fél év alatt megalkottuk. Ismer­kedjünk meg- Alekszandr Sze­­rebjakov vagyok, ez pedig a fiam. Szerjózsa — mutatott a 16 év körüli s­­eplős, értelmes arcú gyerekre. Bőrtárcájából régi újságkirá­­gást vett elő. A kép a készülő­félben levő Kongresszusi Palotát ábrázolta, előtérben munkások, és közöttük egészen jól felis­merhetően friss ismerősöm. — Kongresszusi felajánlásunk volt akkor ,hogy rekordidő alatt, kiváló minőségben készítjük el a kristálvin­­tát, ahogy mi, moszkvaiak nevezzük. Volt már benne? Bólintottam. — Hát ugye, csodálatos. Az épület egy részét a föld alatt építettük meg, hogy ne emel­­jStsag Sk ® Stass« &&&, alkotása, fölé. Ebben a nagy munkában szinte az egész szovjet nép részt vett. A különböző építőanyago­kat, berendezéseket a Szovjet­unió mind a 15 köztársaságából kaptuk. Most jut eszembe — tolta feje búbjára a szőrmesap­kát — úgy tudom, hogy az akusztikai berendezések egy ré­sze az ön hazájából való. Közben nekem is eszembe ju­tott valami. 1967 tavaszán a ké­kes­ színben játszó, hatezer sze­mélyes kongresszusi terem 300 élénkpiros műbőr ülését Csong­­rád megyei termelőszövetkezeti gazdák, volt kubikosok, zsellé­rek, cselédek, juhászok, halászok foglalták el, hogy találkozzanak­­ a szovjet balett-művészekkel. — Kok nevezetes esemény színhelye volt már ez a palota tat­­i A. Szerebjakov. — És nemsokára, március 30-án, ismét nevéhez méltó esemény­nek ad helyet, itt kezdi meg munkáját pártunk XXIV. kong­resszusa. Elsétáltunk a turisták tömegé­ből, kimentünk a Kremlből. A ‘­a­ ile’i-br­it hóban taposott ös­vényein lépkedtünk, néztük a szánkózó gyerekeket. — Nálunk minden szombat munkaszüneti nap — mondotta. Ilyenkor délután, ha jó idő van, eljövünk ide sétálni a gyerek­kel. Nyáron horgászni, fürdeni járunk. De kell is a pihenés. Jelenleg brigadír — brigádve­­zető — vagyok, lakásokat épí­­tüni­. Egész Moszkva egy nagy építkezés. Újat építünk az el­avult, régi helyére, de főleg a teljesen szűz területen folyik ám az igazi munka. — Magam is­ láttam — mond­tam, közben eszembe jutott, amit a Kijevi pályaudvar köze­lében tapasztaltam. A forgal­mas közlekedési csomópont és környéke mindennapi életét élte. A deszka kerítésen túl bontot­ták, döntötték, drótkötéllel traktor után kötöttek egy régi, kis ablakos épületet. Az utcáról jól látszottak a­ szobák tapétá­zott falai, az ajtók, az ablakok, a küszöbök. Amikor az épület megmozdult, a kihűlt kémények tetejéről riadtan röppenn­ek fel a galambok. Az épület térdre-föld­­re rogyott, egy ideig porfelhőbe burkolta a környéket. Aztán el­ült a zaj, leszállt a por, és le­szálltak a galambok is egy tíz­emeletes új épület erkélyeire. A deszkafalon innen, a telefon­­fülkében semmit sem vettek észre, s az utca forgalma is csak egy pillanatra állt meg. Az em­berek megtorpantak egy pilla­natig, tisztelegtek a csatársorból kidőlt öreg szolgáló emlékének, de aztán továbbmentek. Semmi különös nem történt. A hat szovjet Hős Város grá­nit-urnája előtt vitt az utunk. Itt volt annak az embersornak a vége, amely a Lenin Mauzóle­umba vezetett. Az Ismeretlen Katona síremlékének közepén lobogott az öröktűz a szélben, a vörös gránitlapokból kirakott négyzet tele volt virággal. Sze­­­­rebjakov sóhajtott egyet, a báty­ját emlegette, aki — az ő sza­vaival élve — olyan nyomtala­nul tűnt el a háborúban, mint most a hópelyhek az emlékmű öröktüzének lángjaiban. Már a Vörös tér kockakövese

Next