Orosházi Hírlap, 1971. október-december (16. évfolyam, 114-150. szám)
1971-11-25 / 137. szám
felavatták a Bojtos Sándor-emléktáblát Nagykamaráson Szerdán, november 24-én reggel kilenc órakor Bojtos Sándornak, a munkásmozgalom nagykamarási mártírjának hajdani háza előtt emlékeztek meg a régi harcostársak, a község vezetői és az ifjúság képviselői elvtársak, példaképük halálának 30. évfordulójáról. Ez alkalommal a községi tanács a község lakosságának nevében emléktáblát helyezett el azon a házon, amely ■ nemcsak lakása volt Bojtos Sándornak, hanem egyben az itteni kommunista sejt központja is. Czinege János — a nagykamarás Ságvári Termelőszövetkezet elnöke , aki együtt harcolt Bojtos Sándorral a Horthy-rendszer ellen, a mártír életútját ismertetve, elmondta, hogy Bojtos Sándort 37 társával együtt 1941- ben tartóztatta le a Gestapo magyar különítménye. A budapesti Margit körúti katonai fegyházból vitték azután 1942. november 24- én munkaszolgálatosként a frontra, ahol örökre eltűnt. Az akkori vérzivataros időben elkezdett harc azonban nem volt hiábavaló. Az álom, amiért Nagykamarás szülötte életét áldozta, megvalósult. A beszédet követően Gazsó János, a község párttitkára az emléktábla alatt elhelyezte a falu háláját jelképező koszorút. port) termelő ágazatok fejlődési ütemének közeledését. Míg 1961—65 között az A csoporthoz tartozó termékek növekedése a B csoporthoz tartozókénak másfélszerese volt, a nyolcadik ötéves tervben ez már majdnem kiegyenlítődött (csak 4 százalék kótt a különbség) s az utolsó 3 évben a B csoport ágazatai már gyorsabb ütemben fejlődtek, mint az A csoport. A kilencedik ötéves tervben a közszükségleti cikkek gyártásának növekedése 44—48, a termelőeszközöké pedig 41— 44 százalék lesz. Tehát a tervek szerint a B csoport ágazatai körülbelül 6—7 százalékkal adnak többet, mint az A csoporthoz tartozók. Ezzel kapcsolatban időnként felmerül az a vélemény, hogy a Szovjetunió — úgymond — eltér a marxista tanítástól, amely a társadalmi termelés I. szektorának, vagyis a termelőeszközök gyártásának elsődlegességét hirdeti. Ez a nézet puszta értetlenségből fakad, mivel a társadalmi termelés felosztása I. és II. szektorra nem azonos az ipar A és B csoportra való elosztásával. Elegendő például emlékeztetni rá, hogy az I. szektorhoz tartozik a mezőgazdaság ipari célokat szolgáló termékmennyisége is. Az iparban csak az A és B csoport aránya változik. Különösen gyorsan növekszik azoknak a cikkeknek a termelése, amelyek iránt rendkívül nagy a kereslet. Mégpedig a legnagyobb növekedés 1,8-szeres — a tartós fogyasztási cikkekben jelentkezik. E téren ■ jelentős szerepet vállal a nehéz ipar, amely mosó-, és hűtőgépeket, televíziókat és gépkocsikat , és más, a lakosság által igényelt cikkeket gyárt. Még a hadiipar sem zárkózik el ettől, termelésének 42 százaléka polgári célokat szolgál. Az új ötéves terv természetesen nagy figyelmet szentel a mezőgazdaságra is. A párt XXIV. kongresszusa megerősítette azt a programot, amelyet az 1970 . júliusi plénum elfogadott a mezőgazdaság fejlesztésére. A mezőgazdaság évi átlagtermését 20 —22 százalékkal emelik. E feladatok megoldását nemcsak gazdasági ösztönzőkkel, hanem mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés ipari jellegének fejlesztésével segítik. Feltétlenül említést érdemel a termelési struktúra, a népgazdaság ágazati és területi arányának tervezett tökéletesítése, a népgazdaság technikai fejlődését meghatározó ágazatok kiemelt fejlesztése és hatékonyságának növelése, minden ágazat korszerűbb termelésének gyorsított ütemű fejlesztése. Számtalan problémával kell számolnunk, de óriási lehetőségek is vannak a fejlesztésre, tökéletesítésre. A párt ezért hangsúlyozza, hogy a két rendszer gazdasági versenyének súlypontja áttevődött a tudományostechnikai fejlődésre, hogy a népgazdaságban jelenleg a legfőbb: a tudományos-technikai forradalom megvalósítása. (Folytatása következik) i Céljaink propagálása a politika ábécéje A napokban találkoztam Vincze János elvtárssal, az MSZMP Mezőkovácsházi Járási Pártbizottság titkárával. Ez alkalommal beszélgettünk a járás politikai, gazdasági, kulturális életéről, miközben érdeklődtem a járási pártbizottság propagandájáról, agitációjáról. Ezzel kapcsolatban az alábbi kérdéseikre válaszolva mondta el tapasztalatait Vincze János elvtárs. Céljaink propagálását a politika ábécéjének tartom. Hogyan érzékelhető ez a járásban? — Propagandánk, agitáriunk során az elmúlt éveikben olyan tapasztalatokat szereztünk, melyek arra sarkallnak bennünket, hogy a jövőben is nagy gondot fordítsunk az elvi kérdések tisztázására. A marxizmus— leninizmus tanítása közben, ha egy témakört nem dolgozunk fel körültekintően, akkor az évekig kísérti közéletünket. Nem arról van szó, hogy valamiféle kristálytisztaságra törekedünk, hiszen a szocializmus építése ellentmondásokkal megy végbe s társadalmunkban átmeneti viszonyok vannak. Az emberek egységesen vallják és alkotó munkájukkal támogatják a szocializmus építését, ugyanakkor világnézetileg távolról sem ilyen egységes társadalmunk. Ezért propagandistáinknak az a feladatuk, hogy a marxizmus—leninizmus egy-egy témájánál annak lényegét, szerepét ismertessék meg. Ha szabad úgy kifejeznem magam: tárják fel „lelkületét”, tárják fel értelmi, érzelmi vonulatait a hallgatók előtt. A propaganda eszközeivel önálló gondolkodásra szeretnénk késztetni az embereket, hogy egyegy kérdésben mind többen önállóan foglaljanak el álláspontot. Ez sarkalatos vonása a propagandánknak. Ugyanakkor azt tartjuk, propagandánk úgy eredményes, ha sikerül megértetnünk a párt előtt álló feladatokat, ha sikerül az idősszerű politikai, gazdasági és kulturális célok miértjeit, hogyanjait megismertetnünk. Mit jelent ez konkrétabban? — Gazdasági téren ezt úgy lehet körülhatárolni, hogy pártunk X. kongresszusa által kitűzött célok végrehajtására kell propagandánknak mozgósítani. Közelebbről megjelölve, a IV. ötéves terv részleteiben való teljesítésére, többek közt a munkatermelékenység növelésére. Meggyőződésem, hogy ez a célkitűzésünk is csak úgy valósul meg a társadalmi igényeknek megfelelően, ha erősödik a személyi felelősség. Ez egyik fontos feltétele, hogy a beruházási programok a lehetőségek határain belül, a szükségleteknek megfelelően valósuljanak meg. A személyi felelősség fontos feltétele annak is, hogy szilárduljon a munkafegyelem, csökkenjen a munkásvándorlás, az természetes partjai közé térjen vissza, és a törzsgárda kapja meg a neki járó mindenfajta megbecsülést. A politikai, ideológiai életben mire gondol? — Az előbbiekből is kiderül, hogy az élet nem gond nélküli. Kétségtelen a stabilitás, de ez nem az állóvíz stabilitása, hanem forradalmi stabilitás. Ez azt is jelenti, hogy figyelmünket az el nem végzett munkára, a feladatokra fordítjuk. Ide tartozik, hogy a párt politikájával még nem jutottunk el mindenkihez, akikhez eljutottunk, oda is vissza kell térni. Többek közt tovább kell erősíteni a fejekben a munkásosztály vezető szerepének jelentőségét, hogy a munkásosztály álláspontján lehet képviselni mindenkinek az érdekeit. A politikai kérdések mindig konkréten vetődnek fel , és a cél az, hogy a részkérdéseküevi is egységes álláspont legyen. Közéletünkkel kapcsolatban kiemelném a szocialista demokráciát, melynek fejlesztése, erősítése gyorsabb előrehaladásunk feltétele. Propagandánk akkor válik teljesebb értékűvé, ha „elhinti”, megérteti, hogy csak a jó munka, a kötelezettségek teljesítése hatalmaz fel bárkit is arra, hogy teljességgel élvezhesse állampolgári jogait. Semmiképpen, nem élvezhet teljes értékű jogokat az, aki hanyagul végzi munkáját vagy demagógiával cseréli fel a becsületes munkát, aki a szabadságot felcseréli azzal, hogy neki mindent szabad, nevezetesen követelni és rosszul dolgozni vagy éppen alig valamit csinálni. El kell érnünk, hogy csak a tisztességesen jól dolgozók kapjanak megbecsülést. Ennek a mércének egyformának kell lennie a beosztottaknál, a vezetőknél. — Nagy feladata a propagandának, hogy az emberek gondolkodását a marxizmus—leninizmus szellemében formáljuk. Már utaltam arra, hogy az emberek egységesen vallják és alkotómunkájukkal támogatják a szocializmus építését, ugyanakkor világnézetileg távolról sincs ilyen egység. S hogy ez társadalmunk átmeneti viszonyaiból ered. Ezért ma a dolgok elég bonyolultak, nehezebben tekinthetők át. Az érthetőség kedvéért jegyezném meg: 1945-ben egyértelmű volt az embereknél a földosztás, ma pedig vitázunk is azon, hogyan építsük a szocializmust. És ez jó. Adósak vagyunk a munkás—paraszt szövetség teljes mélységű megértetésével is, amely most sokkal gazdagabb tartalmú, ami természetes társadalmunk fejlődésének mai szakaszán és sokkal összetettebb, mint egy-két évtizeddel ezelőtt volt. De hogy lehetőleg a leghelyesebb álláspontról közelítse meg valaha a hogyant, ahhoz az ismeretek gyarapítására van szükség. Ez azt jelenti, hogy nő a tudató tényezők szerepe, a tudatos munka jelentősége, hogy tudja az ember, mit miért csinál. Ezért propagandánknak nagy szerepe van abban; segítse a dolgozókat, hogy szellemi és érzésvilágukat a marxista-leninista közgondolkodás hassa át mindinkább, hogy életük mindjobban a szocialista életforma szerint fejlődjön. Ez szükséges ahhoz is, hogy 7ie kapjon zöld utat a kispolgári önzés, harácsolás, a közösségi élettel szembeni közömbösség. — Propagandánk még félve nyúl a hazafiság, a proletár internacionalizmus kérdéseihez. Én most utalni szeretnék arra a sokezernyi önkéntes harcosra, akik a munkában, a közéletben, a magánéletben azt védelmezik, ami magasabbra emeli a társadalmat és azt ítélik el, ami gátolja ezt a folyamatot. Elsők között említeném itt a kommunistákat. És ott vannak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, a szakszervezeteikbe tömörült emberek, a tanácsok tagjai, a népfront-bizottsági tagok, a munkásőrök. Az idősebb nemzedékhez tartozók egyebek közt részt vettek az 1956-os ellenforradalom szétzúzásában, a munkásállam újjászervezésében, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, majd az ifjabbakkal együtt a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításában és szilárdításában. Ma pedig részt vesznek ,ki-ki a maga közösségében a szocializmus magasabb szintű építésében. Mindez különkülön és együtt hazafias tett, mert erősíti, gazdagítja szeretett hazánkat, ugyanakkor internacionalista tettek ezek, mert erősítik a szocialista országok közösségét, mint ahogyan a többi szocialista ország erősödése a mi biztonságunkat is növeli. S minthogy az önkéntesek sokezernyi serege képes magával ragadni másokat is, erre bizonyságul szolgálnak eddigi eredményeink, azt bizonyítja ez, hogy minden hazáját szerető ember együtt megy az önkéntesekkel, mert szülőföldje gazdagodásáért teszi, amit tesz, hiszen személyes boldogulása is ettől függ. Meggyőződésem, hogy népfront-szerveinket olyan fórumokká tehetjük, ahol a tisztességes, jószándékú emberek rendszeresen kicserélhetik véleményüket a szocializmus építéséről akkor is, ha világnézetük különböző. Ezzel a népi, nemzeti összefogást ápoljuk és további cselekvésre ösztönözzük az embereket. A hazafiság, az internacionalizmus szellemét ápoljuk azzal is, ha nemzeti ünnepeinkről, különösen a munkásmozgalom kiemelkedő eseményeiről, ünnepségeiről ezek jegyéből emlékezünk meg. Milyen aktuális kérdések vannak a járásban? — Az elvi kérdések is aktuálisakká válhatnak, amikor a gyakorlat porondjára kerülnek. Említettem a szocialista demokrácia fejlesztését, a személyes felelősség jelentőségét. Nevezetesen nem elég, sőt nagyon káros, ha valaki kinyilatkoztatásaiban a demokrácia mellett van s közben rá sem hederít a „kisemberek” véleményére. Ezt azért emelem ki, mert különösen a gazdasági döntéseknél fennáll annak a veszélye, hogy az önállóságot, a személyi felelősséget összetévesztik egyesek az önkényeskedéssel. Nem támaszkodnak elég tényanyagra, a vitás dolgok megítélésénél nem támaszkodnak a közösségre. Ezért propagandánkban arra törekszünk, hogy a személyi döntések fontosságával együtt hangsúlyozzuk a közösségek véleményének a meghallgatását és fegyelembevételét. Mert hiszen senki nem csalhatatlan s csak a közösség ereje képes arra, hogy nagyobb hibáktól megóvja a vezetőket. — A propagandaeszközök felhasználásával jobban szeretnénk megismertetni a mezőkovácsházi járás politikai, gazdasági, kulturális életét, valamint gondjainkat, feladatainkat. Ezt paralelest akarjuk bemutatni Békés megye életével, mert a járás szervesen hozzátartozik a megyéhez. S azt is ajánlom a propagandistáknak, hogy ismereteiket gyarapítsák a különböző folyóiratokból, napilapokból. A megye politikai, gazdasági, kulturális ismereteiből sokat nyújt pártunk megyei lapja, a Békés megyei Népújság. Mindenképpen hasznos lenne, ha a párt, az állami, a gazdasági vezetők felhasználnák a propaganda, az agitáció e jó eszközét és saját munkaterületükről esetenként leírnák tapasztalataikat a Népújságban. Ez még tovább bővítené tömegpropagandánkat, agitációnkat. Gondoljanak arra, hogy az emberek közt legtöbbször úgy kezdődik a beszélgetés: „ezt olvastam az újságban; ezt láttam a tv-ben; ezt hallottam a rádióban”. Ez eleve mutatja, hogy a sajtó ereje sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Meggyőződésem, ha e gondolatoknak megfelelően előbbre lépünk, akkor már tettünk valamit azért, hogy pártunk X. kongresszusa által kitűzött célokat a gyakorlatban elérjük, hogy megvalósuljon járásunk ötéves programja. Cserei Pál 1971» NOVEMBER 36, tímwsm 3