Orosházi Hírlap, 1972. január-március (17. évfolyam, 1-38. szám)

1972-01-04 / 1. szám

A Múlt éviben a pá­rt me­gyei szervei, és szerveze­tei és az állami szervek alapvető feladatát a negye­dik ötéves terv megyénk­re háruló célkitűzéseinek meg­valósítása képezte. A megyei pártbizottság e feladatok vég­rehajtására több fontos határo­zatot hozott. E határozatok összességükben ráirányították a figyelmet megyénkben a X., kongresszus határozataiból ere­dő legfontosabb gazdaságpoli­tikai feladatokra és megfelelő pártpolitikai útmutatást nyúj­tottak az 1971-es gazdasági fel­adatok megvalósításához. A megye gazdasága az 1970-es ár- és belvíz katasztrófa kö­vetkeztében nehéz körülmények között kezdte meg az 1971-es gazdasági évet Ennek ellené­re a gazdasági év — egy-két kedvezőtlen jelenségtől elte­kintve — alapjában véve ered­ményesnek és sikeresnek mond­ható. Az ipar termelése — bár di­namikája csökkent — tavaly 6—7 százalékkal haladta meg az 1970. évit, s fejlődési üteme meghaladta az országost. A legintenzívebb fejlődés 13—15 százalékos emelkedéssel az épí­tőiparban volt.­ezőgazdaságun­k a viszony­lag kedvezőtlen indulás és időjárás ellenére — a cukorrépa, zöldség és főzelékféléktől, valamint a szarvasmarhatenyésztéstől el­tekintve — a vártnál ked­vezőbb erdményeket hozott Rekord termést értek el a megye gazdaságai kenyér­­gabonából,­­ a kukorica ter­mésátlagai megközelítették az 1969.év átlagát. Kiemelkedő a sertéstenyésztés és felvásárlás is. Néhány területen jelentkező problémák ellenére javult a la­kosság ellátása, emelkedett a megye dolgozóinak életszínvo­nala. A termelés várható 6—7 százalékos növekedésének két­harmada a termelékenység emelkedéséből ered, és csak egyharmada a létszámnöveke­désből. Kedvező, hogy csökkent a munkaerőmozgás — amely bár kezdeti — hatással lehet a munkafegyelem javulására. Né­hány területen javult az ex­porttevékenység is. Ahogy az előbbiekben is szóltam róla, az ipar termelése­­ — bár növekedett — a fejlődés­­ dinamikája egy-két százalékkal elmarad a IV. ötéves terv 1971- re tervezett előirányzatától. A viszonylagosan lassúbb nö­vekedésnek oka, hogy néhány ipari üzemben a termelés az 1970. évihez képest viszaesett, illetve alig növekedett. A ne­hézipar fontosabb termékek kö­zül (kőolaj, földgáz, konzerv­ipari idényüveg, öntött síküveg) a termelés 5—20 százalékkal is csökkent. Az üvegipar termelé­sének visszaesése összefügg az üveghuták felújítási munkála­taival. A termelést csökkentő üzemek zöme (kb. kétharmada) fogyasztási cikkeket gyárt A termelés intenzitásának ja­vulása azonban nem jelenti azt, hogy egyben a termelés haté­konysága is növekedett. Itt el­sősorban a készletek emelkedé­sét és a realizálás gondjait kell megemlíteni. A megyei székhe­lyű vállalatoknál és szövetkeze­teknél 1971. szeptember 30-án 179 millió forint összegű (mér­leg szerinti) termékkészlet volt, 11 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ennél még na­gyobb probléma, hogy egyidejű­leg egymilliárd 242 millió forint anyag- és fogyóeszköz-készlet volt raktáron, 31 százalékkal több, mint 1970. szeptember 30- án. Az ipari üzemek — a belke­reskedelem magatartására­­ hi­vatkozva — termékeik nagy ré­szét nem értékesítették. A me­gyei székhelyű vállalatok és szövetkezetek 1971. első há­romnegyed évi értékesítésüknek jóval kisebb hányadát adták a belkereskedelemnek, mint egy évvel korábban. Ez még azok­­­­ban az iparágakban is tapasz­talható, ahol jelentős a belföldi igény. A szocialista ipar példá­ul a fenti időszakban a belföldi ér­­­tékesítés arányát 34-ről 28 szá­­­­zalékra csökkentette. A külke­­­­reskedelem felé történő értéke­­­­sítést viszont 17-ről 23 száza­­­­lékra növelte. A gondok gyö­kere: előre nem látó termelés­­szervezés; a választék hiánya; a gyártmányfejlesztés elmaradott­sága; egyes ipari üzemeikben a termelés egyenetlensége; a ne­gyedév végi „hajrá”. Az ipar általában a negyedévek végén szeretné készárukészletét csök­kenteni, a kereskedelem viszont a készletgazdálkodásra vonat­kozó pénzügyi szabályozók miatt a negyedév utolsó két hetében nem vesz át árut. F­okozza a gondokat néhány ütemben a műszaki beren­dezések avultsága, a telep­helyi adottságokból eredő­en a központi kötelezettsé­gek teljesítése és egy-két terü­leten a személyi ellentétekből adódó nemtörődömség, felelőt­len vezetés. Az építőipar termelése előre­láthatóan 13—15 százalékkal magasabb, mint 1970-ben. Az eredményekhez a kedvező idő­járás mellett a jobb anyagi­műszaki feltételek, a koncent­ráltabb építkezések, a termelé­kenység növekedése, a javuló tendenciát mutató munkaszerve­zés is hozzájárult. A megyei pártbizottság az építőipar tevé­kenységét 1971. szeptember 29-i üléséin tárgyalta, és megfelelő határozatokat hozott. A határo­zat végrehajtásában az előzőek­ben vázolt kezdeti eredmények mellett változatlanul probléma­ként jelentkezik a folyamatos termelésszervezés fogyatékossá­ga, az áthúzódások, a minőségi munka hiányosságai, a hosszú idő a beruházások megvalósítá­sában és a munkafegyelemnél tapasztalható negatív jelenségek és ebből eredően a jövedelmező­ség alacsony szintje. A termelőszövetkezetek építő­ipari egységeinél, a mezőgazda­­sági építőipari jellegű beruhá­zások csökkenése következté­ben, várhatóan le nem kötött kapacitás jelentkezik. A jelen­legi szabályozók nem teszik ér­dekeltté a termelőszövetkezetet abban, hogy a mezőgazdaságon kívüli építkezéseket vállalja. Félő, hogy a viszonylag jó tevé­kenységet folytató építőipari szervezetek szétesnek és az itt szerveződött munkaerő esetleg nem építőipari tevékenységet folytató munkaterületre vándo­rol. Helyes lenn­e, ha a új­szövetségek figyelemmel kísér­nék és szükség szerint keres­nék a már meglévő építőipari szervezetekkel a kooperációs lehetőségeket. A mezőgazdasági termelés 1971. évben a tervezettnél ked­vezőbben alakult. A hatékony­ság növekedését mutatja, hogy a termelés emelkedését a nagy­üzemi gazdaságok a foglalkozta­tottak számának fokozatos csök­kenésével párhuzamosan érték el Igaz, hogy a termelés volu­mene az eddig rekord évnek számító 1969. évi erdményt is meghaladja, mégsem lehetünk elégedettek minden tekintetben. A búza 18,1 mázsa/kh átlagter­més tényleg nagyon szép ered­mény, ha hozzátesszük azon­ban, hogy hét megye átlagter­mésével megelőzi, egy pedig azonos Békés megyével, nem túl sok ok van az eredmény túlbecsülésére. A megyében elért viszonylag jó búzatermés a gazdaságok közötti 7—30 má­zsáig váltakozik. Semmi sem in­dokolja, hogy egy községben egymás mellett, azonos minősé­gű földeken gazdálkodó terme­lőszövetkezetnél a búza termés-­­ átlaga között 10 mázsa különb­ség legyen kataszteri holdan­­­ként. De nem kaphat felmen­ j­tést az olyan szövetkezet sietni — bármilyen gazdálkodási ered­ményt érjen is el — ahol évek óta 7—8 mázsás a termésátlag, még ha e gazdaság talajadott­ságai viszonylag gyengébbek is az átlagnál. Ugyanezt lehet el­mondani több gazdaság kuko­rica termésátlagairól is.­­A megye gazdaságának jelen­tős részét képezi­ az élelmi­szergazdaság Az élelmiszeripa­ri termelés mind mennyiség­ben, mind minőségben az utóbbi években jelentős eredményt ért el a megyében. Az élelmiszer­­ipar egy-két ágától eltekintve meggyorsult a műszaki fejlesz­tés és a technológia korszerűsí­tése, ami lehetővé teszi az élel­miszerek minőségének további javítását, a választék bővítését. Ugyanilyen intenzív folyamat zajlik le a tudomány, a techni­ka térhódítása következtében a mezőgazdaságban is.. E dinamikus fejlődés szük­ségszerűen megköveteli az élelmiszergazdaság össz­hangját. Jelenleg még az élelmiszeripari termelés és a mezőgazdasági háttér között ez az összhang hiányzik. Las­san halad a kölcsönös érdekelt­ségen alapuló együttműködés, s ez zavarja a mezőgazdaságban megtermelt termékek folyamatos realizálását, egyes cikkekből el­látási zavarokat okoz, a cukor- és konzerviparban alapanyag-hi­ány következtében a drága pénzen létrehozott feldolgozó kapacitás részben kihasználat­lan. Kétségtelen, hogy egyes mezőgazd­asági cikkeik — zöld­ség, tej, cukorrépa — termelé­sében a visszaesést a rendezet­len árak is befolyásolták, azon­ban egységnyi területein a na­gyobb hozamok elérése nem mindig az árak, hanem a kor­szerű termelési, üzem- és mun­kaszervezési eljárások lassú el­terjedésének is függvénye. E gondokon túljutni csakis a köl­csönös érdekeltségen nyugvó komplex szemlélettel és gyakor­lattal lehet. A nyereség a vállalati gazdál­kodás eredményességének leg­főbb mutatója, egyben a válla­lat fejlesztésének és a dolgozók jövedelmének lényeges forrása. Az iparban a nyereség alakulá­sával nem lehetünk elégedettek. Helyenként — mint például: a nehéziparban­­ a termelés stagnálása fékezi a kívánatos nyereségszint elérését, máshol a termelés számottevő felfutásá­val a költségek növekednek, s növekedési ü­temük gyakran meghaladják, vagy elérik a ter­melés növekedését, így termé­szetesen nyereségtöbblet nem realizálódik. A költségnövekedést csak részben indolkolha­tja az árak emelkedése, a bérek szükségsze­rű növekedése, mivel gyakran indokolatlan mértékben nő a vállalatok igazgatásával össze­függő általános költség is. Az árnövekedéseket is mint ténye­ket veszik tudomásul a gazdál­kodó szervek és nem igyekeznek az árszabályozó szerepét tudo­másul véve helyettesítő anya­gokat találni, új technológiát kidolgozni vagy egyéb úton be­folyásolni az árnövekedés hatá­sának mérséklését. Az amúgy is nehéz pénzgaz­dálkodást csak súlyosbította a gyakori készletfelhalmozás, a készáruk esetenkénti lassú rea­lizálása, az alacsony forgóesz­köz-állomány. Az elkövetkezen­dő időben átgondoltabb pénz­gazdálkodásra kell a vállalatok­nak törekedniük. A termelőszövetkezetek alap­jai 1970. évhez képest tovább szilárdultak. A részesedési és fejlesztési alapok együttesen mintegy 16 százalékkal növeked­­tek. 1970-hez viszonyítva kedve­zőbben alakul a részesedési és fejlesztési alapok aránya, s a fejlesztési alapok mintegy 75 százalékkal lesznek nagyobbak az 1970. évinél. Ez a termelőszö­vetkezetek egy részében a gaz­dálkodási egyensúly megterem­tésére való törekvést mutatja. A részesedési alapok várhatóan csaknem a tervezett szinten alakulnak, ami 4,3 százalékos növekedést jelent az 1970. év vé­gi állapothoz viszonyítva és mintegy 14* százalékkal alacso­nyabb, mint az 1969-ben elért eddigi legmagasabb szint. Mind­emellett meg kell jegyezni, hogy az 1969-hez mért összeré­­s­zesedéscsökkenés nem jelent egy tagra ilyen arányban ke­vesebb részesedést, mert 1971- ben tovább csökkent a mező­gazdaságban dolgozók száma, magasabb volt az egyes munka­folyamat­­ok gépesítettsége. E kedvező tendenciák ellené­re a termelőszövetkezetek egy része az 1970. évi veszteségek­ből jelentkező pénzzavarokat a szanálás és­ az elmúlt évinél lé­nyegesen jobb termelés ellené­re — részben objektív, részben szubjektív okok következtében — sem tudta tartósan megszün­tetni. A szeptember végi felmé­rés alapján 20—25 termelőszö­vetkezetnél 40—00 millió forin­tos mérleg- és alaphiány vár­ható. K­étségtelen, hogy ez elmúlt esztendőben az 1970-es év utóhatásaként a vesztesé­gek várhatók voltak eb­ben az évben is. Ez azon­ban nem adhat felmentést a sokszor jó talajadottságok mel­lett rosszul gazdálkodó szövet­kezetek párt­­gazdasági veze­tői és az ott dolgozó tagok számára. Egyes termelőszövet­kezetekben, évek óta a gazdál­kodásból a vezetés hibáiból ere­dő kiesések legalább annyi problémát, gondot jelentenek, mint a természeti csapás. Az 1971-es év eredményei, a jelentkező gondok körültekintő zárszámadást előkészítő politi­kai munkát igényelnek. Egyes termelőszövetkezetekben túl­­osztási törekvések tapasztalha­tók, noha közülük nem egy mérleg- és alaphiánnyal zár. E termelőszövetkezetek vezetői a tagságra hivatkozva saját anya­gi érdekeiket igyekeznek érvé­nyesíteni. Sok esetben nem mer­nek szembenézni az év közben a vezetésből eredő gazdálkodási hibákkal és a töbleosztás remé­nyében igyekeznek a problémá­kat, bajokat elkenni. Határo­zottan szembe kell szállni az ilyen jelenségekkel és arra kell törekedni, hogy a közgyűlések reális, hű képet adjanak a ter­­melőszövetkezetek gazdálkodá­sáról, politikai, szervezeti élet­ről. A megyei pártbizottság 1971. szeptember 29-én tárgyalta a beruházási fejlesztések során jelentkező feszültségeket, gon­dokat, s határozatot hozott a további feladatokra. Hatása már kezd érvényesülni, a beruházási tevékenységben, de jelentős részben még ezután kell bizto­sítani a határozat következetes végrehajtását és ellenőrzését. A vállalati fejlesztések te­l­­j­em­tése, — az eddigi felméré­sek szerint — mintegy 7—8 szá­zalékkal haladja meg 1970. év hasonló időszakát, a tanácsi be­ruházások alakulása is mutatja a tanácsi szintű elbírálásnak a lehetőségekhez igazodó dönté­seit. A beruházások pénzügyi teljesítése mintegy 38 százalék­kal több, mint 1970 hasonló időszakában. A célcsoportos be­ruházások közül a lakásépíté­seknél a tervezett 266 lakás be­fejezésével szemben 300 lakás befejezése és a tervezettnél 37- tel több induló lakás várható. A kivitelezés alatt levő fej­lesztések, a vállalati és köz­ponti beruházások jelentős része a korábbi évekről­­ áthúzódó fejlesztésekből tevődik össze. Ezeknél változatlanul a legfőbb problémaként jelentkezik a be­ruházások hosszú átfutása, a határidő-elcsúszás és a felmerü­lő többletköltségek. Az új, induló beruházásoknál még mindig tapasztalható meg nem alapozott, a valóságos pénz­ügyi fedezetet nélkülöző fej­lesztésekre való törekvés. Kevés az olyan jellegű fejlesztés — különösen a kommunális beru­házásoknál —, ahol a koordiná­cióban rejlő lehetőségeket fel­használnák. A célcsoportos be­ruházások indítását gyakran háttérbe szorítják. Több helyen találkozni azzal a szemlélettel, amely a szükséges tartalékkép­zés nélküli fejlesztést szorgal­mazza és nem veszi figyelembe a jelentkező forgóeszköz-szük­ségletet sem. Ezek együttesen akadályozzák a megyei pártbi­zottság határozatának végrehaj­tását és a feszültségeket tovább növelik. A Központi Bizottság 1971. december 1-i határozata alap­ján a népgazdaság fejlesztésé­nek IV. ötéves tervében foglalt célok teljesítése a társadalmi­gazdasági előrehaladás és az életszínvonal folyamatos növe­lésének tartós megalapozása ér­dekében 1972-ben a gazdaság­politika célja a népgazdaság ál­talános egyensúly-helyzetének javulása az egyensúly fokozatos elérése. Ezért a politikai munka súlypontját a vezetőirányító szintekről a vállalati, szövetke­zeti munkahelyekre kell átten­ni. El kell érni, hogy a határo­zatban megfogalmazott elvek a mindennapi törekvés vezérfona­lává váljanak. A pártszervezeteik követel­jék meg minden helyen és minden szinten a gaz­dasági vezetőktől a gaz­daságosabb termelésre va­ló törekvést, a gazdaságosság fokozására irányuló megfelelő intézkedést. Szorgalmazzák­ a technológiai és gyártmányfej­lesztést, a belső munka- és üzemszervezés üzemi feltételei­nek javítását és az eddigieknél határozottabban lépjenek fel a jelentkező visszahúzó erőkkel szemben. A tsz-szövetségben dolgozó vezetők sokoldalúan elemezzék a veszteséggel záró szövetkeze­tek 1971. évi gazdálkodásait és javasoljanak megfelelő intézke­déseket a veszteségek felszámo­lására, az eredményes gazdál­kodás megvalósítására. A megyében jelentős számú üzemben van export termelés. Az e területen dolgozók a nép­gazdasági és a vállalati érdeke­ket szem előtt tartva fordítsa­nak gondot a gazdaságos ex­port növelésére az ex­port termelés és minőség javítá­sára. Kezdeményezzék az im­port anyagokkal és termékek­kel való ésszerű gazdálkodást. Pártszervezeteink fordítsanak nagyobb gondot minden terüle­ten az intenzív fejlesztés erő­sítésére. Segítsék és szorgalmaz­zák a termelékenység növelésé­re, a fluktuáció csökkentésére, a munkafegyelem lazaságainak felszámolására teendő intézke­déseket. Alakítsanak ki olyan közszel­lemet, amely elítéli a pazarlást, a nagylábon élést, a közpénzek pazarlását, követeljék meg a ta­karékos magatartást — beosz­tásra való tekintet nélkül. Az 1972. évi feladatok sikeres megvalósítása érdekében az ed­digieknél bátrabban kell tá­maszkodni a dolgozók széles ré­tegeire, a kollektívák helyes kezdeményezéseire. A terme­lésben, a mozgalmakban dolgo­zó kommunisták kezdeményez­zék és segítsék az üzem felada­taihoz igazodó szocialista brigád versenyeket, vállalásokat. A Központi Bizottság hatá­rozata alapján az agitá­­ciós és propagandamunká­ban az anyagi ösztönzés mellett a dolgozókt neve­lésében jobban kell építeni az öntudatra, a szocialista erkölcs­re. Megértetni széles körben, hogy a jövőt illetően a haté­konyság az egyetlen lehetőség a vállalati és személyi jövedel­mek növelésére. Megfontoltabb, célratörőbb gazdálkodást az új évben írta: Supala Pál, a megyei pártbizottság titkára

Next