Orosházi Hírlap, 1972. április-június (17. évfolyam, 39-75. szám)
1972-05-14 / 55. szám
így látta a hetet hitmagyarázónk, Pálfy József: tíz év legizgalmasabb hete volt... Hihetetlen izgalmak jegyében telt el ez a hét. Előrejelzéseinkben legfeljebb csak a bonni parlament vitáinak, hosszas huzavonáinak esélyeit latolgathattuk meg, hozzátéve azt a bizonytalansági tényezőt, amit az olaszországi törvényhozási választások kimenetele jelenthetett. Voltak ugyan elszórtan vélemények arról, hogy az amerikai politika megkeményedik, hogy a VDK ellen visszavágást terveznek Washingtonban a vietnami hazafiaknak a déli hadszíntereken elért sikerek miatt. Azt azonban kevesen jósolhatták volna meg, hogy az amerikai elnök öt hónappal az elnökválasztás és két héttel a tervezett moszkvai látogatás előtt az indokínai eszkaláció újabb veszélyes lépcsőfokára menne, akarna hágni... S ez történt. Nixon elnök katonai tanácsadóira hallgatva elrendelte a Vietnámi Demokratikus Köztársaság kikötőinek aknazárral való elzárását. Ugyanakkor kilátásba helyezte a légi háborúnak minden eddiginél szélesebb területre való kiterjesztését, a VDK területén az országutak és vasútvonalak korlátlan bombázását. Különösen az „akna-politika” volt az, amely a világban is, Amerika határain belül is megdöbbenést keltett. Ez az elaknásítás súlyosan megsértette a hajózás szabadságáról szóló nemzetközi szerződéseket és joggyakorlatot. Katonai célja az lenne, hogy megakadályozza a Vietnami Demokratikus Köztársaságba irányuló szállításokat, s így közvetve kihasson a Dél-Vietnamban harcoló szabadságharcosok utánpótlására is. De mint szinte minden katonai szakértő leszögezi : a dél-vietnami nagy offenzíva megindításakor a szabadságharcosok vezetői nyilvánvalóan maximális fegyver-, lőszer- és élelmiszermennyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rövid időn belül nem jelentkezhetnek ... (Az amerikai hadvezetés számításaira csattanós választ adtak a vietnamiak An Loc elfoglalásával.) Az Egyesült Államokon belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora, különösen az egyetemi fiatalság volt igen aktív ezekben a napokban. Az ország mintegy 7 millió főiskolai diákja közül sok százezren verekedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik megpróbálták" elfojtani az ifjúság,, ellenzéki hangját. Hogyan vélekedik az amerikai közvélemény Nixon újabb agresszív lépéséről? Egyes közvéleménykutatási adatok szerint ama bizonyos „csöndes többség”, a reakciós sajtó, a demagóg politikusok által befolyásolt kispolgárság még mindig nem hajlandó felismerni, milyen kockázatos, kalandor útra tévedt az elnök. A „hangos kisebbség”, Nixon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyiséget is felsorakoztat: Edward Kennedytől tudósokig, McGovern szenátortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét befolyásolhatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Legalább 3 hónapja van az elnökjelöltelnöknek arra, hogy döntsön: a háború vagy a béke zászlaja alatt jelenik meg a választópolgárok előtt. A moszkvai tervezett utazástól azonban már szinte csak napok választják el Nixont. A hét végén el is vonult Camp David-be, az Eisenhower—Hruscsov találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy ott készüljön fel a moszkvai útra. A héten minden szovjet megnyilatkozásra rendkívüli figyelemmel tekintett a világ. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata igen határozottan, ugyanakkor mértéktartóan fejtette ki a szovjet álláspontot. A hangsúly nemcsak az amerikai lépések elítélésén volt, hanem azon, hogy a Szovjetunió megadja a hős vietnami nép harcához a szükséges támogatást. A szovjet kormánynyilatkozatban benne volt az a felszólítás is, hogy az USA küldöttei térjenek vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. Pénteken Párizsban egy amerikai szóvivő ezt kilátásba is helyezte. Természetszerűleg érdeklődés kísérte ilyen körülmények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet—amerikai tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról tovább folytak, s hogy hírek szerint küszöbön áll egy részletmegegyezés. Ugyancsak ráirányult a figyelem a szovjet—amerikai külkereskedelmi tárgyalásokra. Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert még Nixon elnök is fogadta. A héten „megkeményedett” a bonni ellenzék, amely pedig az emlékezetes bizalmatlansági indítvány fölötti szavazásban egyszer már vereséget szenvedett. A sorozatos pártközi tárgyalásokon kompromisszum született ugyan, ennek alapján ki is tűzték a Bundestag napirendjére a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—. nyugatnémet szerződések ratifikációs vitáját, de az utolsó pillanatban Rarzel, Strauss és a többiek értésre adták, hogy ha nem halasztják el a szavazást, elutasítják a ratifikációt. Olyan helyzet alakult ki, hogy kétségessé vált, többséget kap-e a ratifikációs javaslat? Ezt a kockázatot a Brandt-kormány aligha vállalt háttá. Hiszen éppen az volt addig a kancellár és Walter Scheele külügyminiszter szándéka, hogy • egy közös külpolitikai nyilatkozatot szerkesztenek meg az ellenzékkel együtt. Barzelék azonban — szinte óráról-órára változtatva js álláspontjukat — a végén visszatáncoltak. S ez emberben felmerül a kérdés: vajon Barzel, s vagy Strauss olyan nagy ember-e, hogy a saját szakállukra mernének-e egy ilyen világpolitikai ki- js hatású bonni botrányt kavarni? ■ A Német Kommunista Párt elnökségének nyilatkozata figyelmeztet a bonni időhúzó rekació, és a minden eddigit felülmúló eszkalációba kezdő amerikai vezetés közötti összejátszás lehetőségére. A bonni belpolitikai huzavonát jó irányba befolyásolhatja viszont a hét másik eseménye: egy lépéssel közelebb került újj megvalósuláshoz az NDK és az NSZK első, nemzetközi jogi jellegű szerződése. Bonnban már parafálták a közúti, vasúti és víziúti forgalmat szabályozó megállapodást (A légiforgalom szabályozásáról még nem döntöttek,5 ez később tárgyalási téma lehet)! Nem lehet elég nyomatékkal hangsúlyozni, milyen jelentősége van annak, hogy létrejön az első nemzetközi jogi szerződés a két német állam között Ebben már benne van az NDK nemzetközi jogalany voltának elismerése is. i .................. »■ 1978. MÁJUS 14, 2 mmsm Elutazott a kubai könnyűipari miniszter Nora Frometa Silva, a Kubai Köztársaság könnyűipari minisztere, aki a magyar kormány meghívására nyolc napot töltött hazánkban, tanulmányozta a magyar könnyűipart, szombaton folytatva európai körútját, Budapestről a Szovjetunióba utazott. A kubai miniszter és a kíséretében levő gazdasági szakemberek itt-tartózkodásuk során konzultációt folytattak a magyar könnyűipar vezetőivel és 15 üzemet látogattak meg. Nora Frometa Silvát fogadta dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese. A kubai miniszterasszony Budapesten találkozott a Magyar Nők Országos Tanácsának vezetőivel is. A kubai vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, a Külügyminisztérium és a Könnyűipari Minisztérium több vezető képviselője búcsúztatta. Ott volt Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság nagykövete. (MTD Waldheim konzultációi az aknazárral Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a súlyos vietnami helyzetről hivatalos jelentést terjesztett George Bush amerikai nagykövet, a Biztonsági Tanács május havi elnöke elé Jelentésében hivatkozott az ENSZ alapokmányának 99. cikkelyére, amelynek értelmében a világszervezet főtitkárának joga van felhívni a Biztonsági Tanács figyelmét minden problémára, amely véleménye szerint veszélyeztetheti a nemzetközi béke és biztonság fenntartását. Waldheim jelentésének elküldésével egyidejűleg folytatta kapcsolatban bizalmas megbeszéléseit a Biztonsági Tanács tagjaival arról, hogy a vietnami rendezés elősegítése érdekében „hozzák működésbe az ENSZ gépezetét”. Pénteken, 48 órán belül harmadik alkalommal találkozott Huang Hua nagykövettel, a Kínai Népköztársaság ENSZ-képviseletének vezetőjével. A világszervezet egyik szóvivője a megbeszélés után ezt mondta: — „Nyitott kérdés”, hogy Waldheim — tekintettel a kínai ellenvéleményre — javasolja a Biztonsági Tanács összehívását. (Reuter) Újabb pártközi tárgyalások Bonnban A bonni kormány és jobboldali ellenzéke szombaton ismét tárgyalóasztalhoz ült Az újabb, és feltehetőleg a ratifikálási vitáig tartó megbeszéléssorozatot a CDU/CSU kényszerítette ki azzal az indoklással, hogy a közösen kidolgozott 10 pontos pártközi nyilatkozat és a „keleti szerződések” néhány „összefüggése” még tisztázatlan. A Brandt-kormány elfogadni kényszerült az újabb kihívást, noha megfigyelők előtt nincs kétség a CDU/CSU manővereinek időhúzó jellege felől. Ami a nyilatkozat „nemzetközi jogi érvényét” illeti az SPD FDP-kormány reálisan felmérve a helyzetet, olyan megoldás mellett tart ki, hogy a nyilatkozatot átnyújtja a Szovjetuniónak, s így mint kormány, nem pedig mint pártkoalíció azonosítja magát vele. (DPA) Nixon és Brandt ausztriai látogatásának programja Az osztrák fővárosban közzétették Nixon amerikai elnök és Willy Brandt nyugatnémet kancellár tervezett ausztriai látogatásának programját. Nixon — aki úton Moszkva felé nem hivatalos látogatásra érkezik Salzburgba — csak rövid időt tölt Ausztriában. Május 20-án este érkezik, 21-én délben Kreisky osztrák kancellárral folytat megbeszélést. Osztrák lapjelentések szerint a nemzetközi helyzetről és elsősorban a semleges Ausztria politikai szerepéről lesz szó. Kreisky ebédet ad Nixon tiszteletére. A program szerint délután Nixon tanácsadóival érkezik. Eközben felesége megtekinti Salzburgot, az amerikai elnök május 22-én, hétfőn Salzburg repülőteréről indul Moszkvába. Willy Brandt kancellár május 23-án érkezik Ausztriába Kreisky osztrák kormányfő meghívására. Látogatást tesz Franz Jonas köztársasági elnöknél, majd hivatalában keresi fel Kreiskyt Brandt másnap folytatja megbeszéléseit az osztrák kormány vezetőjével és a kormány több tagjával, majd sajtóértekezletet tart. A nyugatnémet kancellár a terv szerint május 25-én Burgenlandot keresi fel és utazik vissza Bonnba. (MTI) Házon belül... Két lakásban voltunk vendégségben, Larisza költőnőnél és Nyikoláj Katkovnál, az írószövetség titkáránál. Állami bérlakásban laknak, az egyik a földszinten, a másik az első emeleten. Három szoba, ostorcsapásig minden. Gázfűtés, telefon és nagyon kényelmes, modern bútorok. Tudnak mit aprítani a tejbe. Az összehasonlításaink azt mutatták, Csoór István: % Penzai emlékek , hogy életszínvonaluk percnyi pontossággal vág a miénkkel. Éjfélig tartó eszmecsere után előkerült az emlékkönyv és újabb sorokkal gazdagodott: Larisza Jasina, a penzai műszaki egyetem tanára: „Gyertek hozzánk sűrűbben. Ajtónk előttetek mindig nyitva áll és az asztalon pöfög az orosz szamovár...” S a fiatal Larisza Jasina, a költőnő, verssel ajándékozott meg bennünket: Ereszd el a halamat... A vendéglők, családias hangulatú vacsorázóhelyek, zenével, tánccal. Nincs tolongás, nincs tülekedés annál az egyszerű oknál fogva, hogyha a teremben minden asztal foglalt, az ajtót lezárják. Nem verik ki a pincér kezéből a tálcát, a vendég kezéből a villát. Mindenki kényelmesen fogyaszthat és szórakozhat. Portás áll a csukott ajtóban, ha két vendég távozott, újabb két vendéget ereszt be és foglalhatja el az üres széket. Okos dolog. A szeszfogyasztás is nagyjából olyan mértékű, mint nálunk. Elvük: igyon mindenki annyit, amennyi jól esik, de ne legyen részeg. Az utasokkal drákói sziborral bánnak. Nem fontos, hogy fát tördeljen, óbégasson, kötözködjön, elég, ha látszik rajta az egyensúly hiánya. Máris belékarol a „policát” és nyugtató szóval viszi tovább. Sípol és az érkező rendőrkocsi a kijózanítóba szállítja. Egy éjszakai kúra 10 rubel. Ezért az összegért két kiló vodkát kap. Úgy gondoljuk, hogy a fékezésnek ez a módja minden italos embert gondolkozásra késztet... Sport A penzai stadion országos atlétikai versenyek rendezésére is alkalmas. Kb. 40 000-es létszámot befogadó modern ovális betonépítmény, lekopírozható újításokkal. A főbejárat mellett nagyméretű táblákon kísérhetjük figyelemmel a stadion kezdő atlétikai csúcsától a ma beállított csúcsokig. De ugyanígy rögzítik a lejátszott labdarúgó-mérkőzések eredményeit is és láthatjuk a labdarúgó-idény váltakozó tabelláját is. Verseny•szobájuk teljesen új, méretei „Kicsiny gyermekkoromban negyvenötben tavasz patakja zöld színekben szétfolyt: kicsiny gyerekleányka, rá se jöttem a háború miért, miért, miért volt? De vége lett Mosoly a város arcán, fellélegeztünk teli tüdővel, bátran... A hős apák is visszatértek. Aztán apám... szegény... többé színét se láttam. Anyám, ki harmincéves ifjan ősz lett, — alányesett gyökér — remeg a lába... Tavasszal őszben élni , hogy győzted? ...Hiába is vigasztallak, hiába...”