Orosházi Hírlap, 1972. július-szeptember (17. évfolyam, 76-114. szám)
1972-07-02 / 76. szám
így látja a hetet hírmagyarázónk. Pálfy József: Nincs nyári szünet Hol vannak már azok az idők, amikor nyaranta a nemzetközi életben „uborkaszezon” uralkodott el? Ha ma történik is néha hivatkozás nyári szünetre, annak is inkább politikai tartalma, célja van. A két német állam közti tárgyalássorozat mostani szakaszában például a nyárra hivatkozással hagytak maguknak szünetet a tárgyalófelek, de nyilvánvalón nem azért, hogy Kohl, az NDK és Bahr, az NSZK miniszterelnökségi államtitkára a jól megérdemelt vakációt élvezhesse. Ők ütötték nyélbe a két német állam közti első, nemzetközi jogi jellegű egyezményt, a közlekedési megállapodást. Most az a feladatuk, hogy az ún. általános szerződés lehetőségét egyáltalán, majd pedig e szerződés elveit és részleteit vitassák meg. Egyelőre még hivatalos szóhasználat szerint csak az „eszmecsere” szakaszánál, nem pedig a tényleges tárgyalás stádiumában tartanak. Nyilván azért, mert az NSZK hivatalos körei — talán a közelgő választásokra való tekintettel is — felsrófolták a maguk követeléseit. A bonni külügyi államtitkár, Paul Prank a héten ment Prágába, hogy Jiri Götz külügyminiszter-helyettessel újrakezdje a megbeszéléseket a két ország kapcsolatainak normalizálásáról. Hosszú alkudozásra van itt is kilátás. A fő kérdés az 1938-as müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének, semmis voltának az elismertetése a bonni kormánnyal. Willy Brandt ma már elismeri: az a szerződés, amit annak idején Hitler fegyveres fenyegetéssel csikart ki Chamberlaintől és Daladiertól, s amelyben Anglia és Franciaország tulajdonképpen beleegyezett Csehszlovákia feldarabolásába’ — ma már nem érvényes, a maga idejében pedig mélységesen igazságtalan volt... A megítélésnek azonban nem ilyen érzelmi, hanem száraz, de hatásos jogi alapokon kell megtöténnie. Minthogy az 1938-as szerződés érvénytelensége nemcsak politikai, hanem jogi és pénzügyi következményekkel jár Csehszlovákia javára! A héten — nyár ide, nyár oda — sor került egy olyan csúcstalálkozóra, amely történelmi jelentőségű lehet a földrésznagyságú India és északnyugati szomszédja, Pakisztán között. Közismert, hogy negyedszázada tart az engesztelhetetlennek látszó ellentét a két ország között, a volt gyarmatosítók, az angolok, India függetlenségének kényszerű megadásakor gondoskodtak arról, hogy elhintsék a viszály magvait. Pakisztán létrehozásával egy mesterséges államot teremtettek, a lakosságcserével idekötöztették át az indiai mohamedán vallású népek egy részét. Kasmírnál éppúgy vitás területet hagytak, mint ahogyan a bengál népet is kettészakították, így az Indiához csatolt Nyugat-Bengáliában és a Kelet-Pakisztánnak mondott részen egyformán laknak bengálok. Az utóbbiból lett Bangla Desh, a Bengál Népi Köztársaság. Emlékezetes, a múlt év végén és az esztendő elején lezajlott indiai—pakisztáni háború, amely végül is a pakisztáni központi kormány vereségét hozta, akkor úgy látszott, hogy szinte feloldhatatlan az indiai— pakisztáni ellentét. Indira Gandhi határozott politikája és Ali Bhutto realitásérzéke most mégis lehetővé tette a csúcstalálkozót. Az indiai miniszterelnök és és a pakisztáni államfő megbeszélésein a két ország közötti megállapodás-tervezetről volt szó. Bizonyos kompromisszummal, kölcsönös engedményeken alapuló megállapodással ért véget — legalábbis átmeneti időre — az a huzakodás, amely hetek óta megfigyelhető 11 a libanoni kormány és a palesztin partizánok között. A Tel Aviv-i repülőtéren történt vérengzés következdeményeként Izrael sorozatos támadásokkal igyekezett provokálni a bejrúti kormányt, hogy az forduljon szembe a Dél-Libanon földjén tábort vert palesztin gerilákkal. A kompromisszum eredményeként nem számolják fel a Libanonban működő palesztin gerillamzogalmat, a gerillák viszont — legalább is egy időre — beszüntették akcióikat Izrael ellen. Nem fölösleges emlékeztetni arra, hogy Libanon tulajdonképpen nem tisztán arab állam, de nemcsak lakosságának többsége miatt tart az arab világgal, hanem azért is, mert — a Közel—Kelet bankárja ez a kis ország. Tőkés uralkodó osztálya inkább Amerika-barát. Nem volt tehát meglepő, hogy 1967- ben Libanon kormánya nem üzent hadat a déli szomszédjának, Izraelnek. Bejrút politikusai semlegességet hirdettek... Azóta azonban Libanon politikájánban lassú változás ment végbe, amely többek közt Izrael agresszivitásának a következménye is. A mostani izraeli akciókat az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismét megbélyegezte, persze plátói döntés is, csak az erkölcsi hatása ér valamit. A hét legfontosabb eseménye — mert a világ elsőszámú háborús problémakörével, a vietnami válsággal kapcsolatos — Nixon elnöknek az a bejelentése, hogy az Egyesült Államok küldöttsége ismét visza kíván térni a párizsi tárgyalóasztalhoz. Önmagában véve örvendetesnek lehetne mondani ezt az amerikai elhatározást. De azzal, hogy bejelentését bombák hullása, az aknazár fenntartása és a háborús erőfeszítések fokozása kíséri, kételyeket és aggodalmakat támaszt. „Az erő helyzetéből” tárgyalni eddig sem volt célravezető. Felmerül a kérdés, hogy Nixon puszta tárgyalási ígérete minden kedvezőtlen tényező fenntartása közepette elvezethet-e a 150. üléshez a párizsi Vietnam-konferencián? A nemzetközi közvélemény figyelmeztetésként értékelte Leonyid Brezsnyevnek két nappal a nixoni sajtókonferencia előtt Moszkvában, a Fidel Castro kubai kormányfő tiszteletére adott banketten egy pohárköszöntőben mondott szavait. A Szovjetunió határozottan elítéli az USA délkelet-ázsiai agresszióját, a VDK kikötőinek blokád alá helyezését, népgazdasági objektumait, közlekedési vonalainak, és lakott településeinek fokozott bombázását — mondotta az SZKP főtitkár. A Szovjetunió követeli az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak teljes kivonását Dél-Vietnamból, az igazságos politikai rendezést mindennemű külső beavatkozás nélkül. Brezsnyev hangoztatta: „a Szovjetunió álláspontja ebben a kérdésben világos és változatlan. A vietnami nép számára nyújtott támogatásunk és sokoldalú segítségünk folytatódni fog a vietnami nép igazságos ügyének győzelméig” Magyar-olasz fórum Hétfőtől Rómában megkezdőik a társadalmi alapon szervezett állandó magyar—olasz fórum tanácskozása, az európai biztonságért folyó társadalmi küzdelem további feladatairól. A fórumot magyar és olasz közéleti személyiségek tavaly novemberben, Budapesten rendezett kerekasztal-konferenciájának elhatározásából hozták létre. A cél, hogy a két ország társadalmi erői, közéleti személyiségei rendszeres, szabad eszmecserét folytassanak az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről. Sillerrel zárult az I. K. P. aláírásgyűjtése New York Jelentős sikerrel zárult az amerikai Maine államban az az aláírásgyűjtő kampány, amelyet az Egyesült Államok Kommunista Pártjának aktivisáti indítottak, hogy Gus Hall, a párt főtitkára az elnökjelöltek, Jarvis Tyner, az ifjúmunkások szövetsége a felszabadulásért elnevezésű szervezet országos elnöke pedig az alelnökjelöltek közé kerülhessen. Az aktivisták az állam 250 városában és községében rövid idő alatt jóval több aláírást gyűjtöttek össze, mint amennyi az állam törvényei szerint a jelöltek regisztrációjához szükséges. Szimla Ismét találkoznak... Indira Gandhi és Ali Bhutto megállapodott abban, hogy a szimlai csúcstalálkozó után ismét találkozik — közölték illetékes forrásból. Egy szombati nyilatkozatában Gandhi asszony azt mondta, hogy eddig „semmiféle végleges megállapodásra” nem jutott Ali Bhuttóval. Hozzáfűzte azonban: nrem borúlátó a végső eredményeket illetően, ha ezek elérését hosszabb távon fogja föl. VDK-tiltakozás Hanoi A VDK külügyminisztériuma nyilatkozatban ítélte el az amerikaiak legutóbbi katonai akcióit és határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse be az észak- vietnami kikötők blokádját. A külügyminisztériumi nyilatkozat szerint június 29-én és 30- án az amerikai gépek bombázták és lőtték Észak-Vietnam több tartományának sűrűn lakott területeit. (TASZSZ) Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására június 28-tól július 1-ig Moszkvában tartózkodott a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. A delegációt Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára vezette. A küldöttség tagjai voltak: Nagy Miklós, a Központi Bizottság Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának vezetője, Lakos Sándor, a Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézetének igazgatója és dr. Csendes Lajos, a Központi Bizottság agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője. A küldöttség meleg, baráti légkörű megbeszéléseket folytatott P. N. Gyemicsevvel, az SZKP Politikai Bizottságának póttagjával, a Központi Bizottság titkárával. A találkozókon részt vett Sz. P. Trapeznyikov, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság Tudományos és Oktatási Osztályának vezetője, V. F. Sauro, a Központi Bizottság póttagja, a Központi Bizottság Kulturális Osztályának vezetője, G. A. Kiszeljov, a Központi Bizottság osztályvezetőhelyettese és G. L. Szmirnov, a Központi Bizottság osztályvezetőhelyettese, valamint Rapai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Az MSZMP küldöttsége időszerű ideológiai, tudományos és kultúrpolitikai kérdéseket tanulmányozott, s megismerkedett, az SZKP XXIV. kongresszusán hozott határozatok megvalósításának tapasztalataival az ideológia területén. A küldöttség tagjai látogatást tettek az SZKP Központi Bizottságának osztályain, az SZKP Központi Bizottsága mellett működő marxizmus—leninizmus intézetben, a Központi Bizottság mellett működő Társadalomtudományi Akadémián, Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami tv- és rádióbizottságában és a MOSZ-film stúdióban. A delegáció szombaton hazaérkezett Budapestre A Ferihegyi repülőtéren a küldöttséget Pallai Árpád, a Központi Bizottság titkára fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) Brandt beszéde az ellenzékről Bonn Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemokrata párt elnöke, az NSZK kancellárja szombaton beszédet mondott pártjának egy gyűlésen Bad Dukheimben. Belpolitikai kérdésekről szólva, rámutatott, hogy az ellenzék kudarcba fulladt áprilisi kormánybuktatási kísérlete óta az eddiginél is hibásabb úton jár. Ezt mutatja tartózkodása a szavazástól. Brandt felhívta a figyelmet, hogy a CDU majdnem minden döntésében ki van téve a CSU nyomásának vagy vétójának, s a nagyobb uniópárt határozatai a CSU vezérének „ellenjegyzése” nélkül mi sem érnek. A kereszténydemokraták saját soraik zilált állapota miatt a politikai harcokban egyre növekvő mértékben helyettesítik a tárgyszerű érvelést az üres agitációval. Brandt a továbbiakban kifejtette, hogy amikor a bizalmi kérdés felvetésével szabaddá kívánja tenni az utat az új választások előtt, akkor lényegében arra törekszik, hogy a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció a választóktól megerősítést kapjon politikájának folytatásához. Brandt kormánya politikájának lényeges eredményeként említette még, hogy a Nyugattal való barátság fenntartása mellett jobb megértést tudott kialakítani a Kelettel. Az is hozzájárult ahhoz, hogy most már sokat ígérő előkészületek folyhatnak az európai biztonsági és együttműködési konferenciára — állapította meg Willy Brandt. Pillantás Mongóliára Aratokból földművelőko Nehéz teljes képet nyújtani a mai mongol mezőgazdaságról. A világ sajtója még ma is, főleg a pásztorok életét mutatja be, mert az ide érkezők a romantikát, a hagyományokat keresik. A száguldó pásztorokat fotózzák, mert az az érdekes. Arról már keveset írnak, hogy a lakosság egyharmada nagy területeken, modern mezőgazdasági termelést folytat. S mindössze egyharmada az arát, a pásztor. A földművelést a szocialista rendszer vezette be. Korábban azért nem alakult ki, mert kedvezőtlenek itt az éghajlati és talajviszonyok, és a vallásos hit is tiltotta a gazdálkodást. A régi vallási hiedelem szerint a föld szent, amelyhez emberi kéz nem nyúlhat, felszántása, megmunkálása beszennyezné az isten teremtette, szűz tájat. A párt minden nehézség ellenére elhatározta, hogy megtanítja a népet a földművelésre, mert enélkül nincs ipar, nincs felemelkedés. S sikerült. Az országban jelenleg 450 ezer hektáron termesztenek növényeket, elősorban búzát, árpát, zabot, kölest, lent, kendert, de próbálkoznak paradicsom, káposzta és napraforgó termesztésével is. A földi művelő gazdaságokban 4500 traktor és kétezer kombájn dolgozik. A nagy kiterjedésű legelőkön, réteken hozzákezdtek a széna begyűjtéséhez is. 1970-ben már 600 ezer tonna szénát takarítottak be. Ez nagy jelentőségű, mert az alig több mint egymilliós ország állatállománya 23 millió, vagyis az egy főre jutó állatlétszám tekintetében Mongólia ma is első a világon. A szabadon termő szénát begyűjtő, de túl ezen tíz takarmánytermelő gazdaságot létesítettek, s megindult az istállóépítés is. Ez nagyon jelentős, mert Mongóliában sokáig tart a tél és nagy a Ez a mongol kislány az Anhar-vidék egyik közös gazdaságában termelt káposztát mutatja a látogatóknak.