Orosházi Hírlap, 1972. július-szeptember (17. évfolyam, 76-114. szám)

1972-07-04 / 77. szám

*l!i§ proletárjai, egyesüljetek! 1972. JÚLIUS 4„ KEDD Ára: 1,— forint XVII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM Az étlap két oldala Drákói szigor jellemzi a belkereskedelmi miniszter legújabb rendeletét, amely 1972. július 1-én lépett élet­be, s amely intézkedik a vendéglátó üzletek osztály­ba sorolásáról. A rendelet részletes ismertetését ezúttal mellőzzük, részben, mert rendkívül bonyolult, részben, mert attól félünk, az olvasó úgy emlékszik, már eszten­dőkkel ezelőtt olvasta. A ren­delet lényege mindenesetre az, hogy csak olyan árakat szabad számítani, amiért a vendég megkapja az ellenér­téket. A vendéglátóipar ugyanis esztendők óta igyek­szik minél felsőbb osztályba lépni, s erre a legegyszerűbb megoldás, az étlapra ráírják, hogy I. osztály, az árakat is eszerint számolják ki, s ezen­kívül minden változatlan. Igaza volt a minisztérium­nak; egy tollvonással nem lehet megoldani a fejlesztést. Erre az igazságra azonban már elég régen rájöttek, de ideje lenne érvényesíteni. Talán most sikerül. Akár­csak az a szintén július 1-én életbe lépő intézkedés végre­hajtása, amely elrendeli: az elsőosztályú éttermek is kö­telesek úgynevezett turista menüt tartani, a másod- és harmadosztályú éttermekben­ pedig délben és este is kell menüt felszolgálni. A rendel­kezés rendkívül finoman fo­galmaz. Mert mi a menü? Sokfajta menü van, például egy esküvői vacsorán olyan étrendet állítanak össze, mely fejenként száz forintba is be­lekerül. Kormányfők tisztele­tére adott vacsorákon szintén van menü. Ha viszont a ma­gunkfajta, a köznapi ember köznapi alkalommal menüt eszik, azért teszi mert elvisel­hető áron akar jóllakni. A menjü tulajdonképpen olcsó ebédet, vacsorát jelent. S hogy a magyar vendéglők nemcsak azt a célt szolgálják, hogy a vendéglátóipari válla­latoknál minél nagyobb le­gyen a bevételük és a nyere­ségük, nem új felfedezés. A legutóbbi tíz esztendőben elég sok utasítás látott napvilágot, amely arra kötelezte a ven­déglőket, hogy ne csak a ven­dég böngéssze az étlapnak azt a bizonyos jobboldalát, ha­nem az üzletvezető is. Vagyis: legyenek olcsó ételek is. Le­gyen menü. Legyen főzelék feltéttel. Legyen laktató le­ves. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezeket a rendelkezéseket nem hajtották végre. Szabály az szabály, eltörölni nem le­het. De ki tehet arról, hogy ha a vendéglő üzletvezetője rosszul számolta ki a főzni­­valót, s már negyed egykor annyian rendeltek menüt, hogy attól kezdve már csak húsz forinton felüli étlap szerinti ételek maradtak? Meg aztán lehet nyáron len­csét adni főzelékként, s olyan zsíros oldalast feltétként, hogy j­óllehet a rendelet vég­rehajtása tökéletes, csak ép­pen nincs, aki „igényelné” az ilyen ebédet. Álmodozni szabad; azt re­méljük, hogy végre ez a ren­delet eléri a régi célt, s vala­hogyan megtalálja az össz­hangot az étlap „baloldala” és a ,,jobboldala” között, va­gyis menüárban is jó ebédet ehet a magyar ember a ven­déglőkben. Bizonyára sokan lesznek, akik igyekszenek majd ezt a rendelkezésit is megbuktatni. Úgy tűnik ugyanis, hogy egyelőre még — három és fél év múltán is — gyerek­cipőben jár a nyereséges gondolkozás némely körök­ben. S csak úgy tudják el­képzelni a nagyobb hasznot, ha nagyobb hasznuk van egy­­egy ételen. A „nagy forga­lom — nagy haszon” elve ke­vés helyen érvényesül. Már­pedig ez legalább olyan régi és jól bevált módszer, mint a másik. Sajnos, a vendéglátóipari árak esztendőről-esztendőre emelkednek. Ezt sokfélekép­pen lehet magyarázni, s azt sem szabad elfelejteni, hogy — bár­ki érti az elszámolási rendszert, közülünk, egyszerű vendégek közül — a vendég­látóipar dotációban részesül. Az is igaz, hogy rendkívül sok a külföldi vendég, aki a világon szokásos áraknál még mindig jóval — mintegy har­minc százalékkal — keveseb­bet fizet. Az is kétségtelen azonban, hogy a magyar ét­termek elsősorban a magyar vendég pénztárcájának meg­felelő árakkal dolgozhatnak csak. S ki kell elégíteniük a legmagasabb igényeket is, de azokat is ki kell szolgálniuk, akik egyszerűen étkezni akar­nak, jól akarnak lakni. A nyereség rendkívül fontos dolog, de legalább ennyire fontos az éttermek szerepe az ellátásban. Indokolt hát a drákói szigorral fogalmazott rendelkezés, s még indokol­tabb, hogy annyi elődjéhez hasonlóan ez ne jusson a fe­ledés sorsára. Pintér István Véradónapot tartottak az üveggyárban, 46 liter vér gyűlt össze lgy­ jól sikerült június 30- án, pénteken az üveggyári véradónap, melyet a gyár Vö­röskereszt alapszervezete a szakszervezettel együtt rende­zett. Városunk legnagyobb ipari üzemében minden évben két alkalommal kerül sor vér­adásra, s évről évre többen kapcsolódnak be ebbe a ne­mes, önkéntes mozgalomba. Ezúttal, a pénteki véradáson 162-en jelentek meg a gyár dolgozói közül s együttesen negyvenhat liter vért adtak. A példásan sikerült véradóna­pért elismerés illeti a szerve­zőket és minden egyes vér­adót. A közelmúltban egyébként ünnepség keretében megjutal­mazták a gyár többszörös vér­adóit és kiváló aktíváit. Az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár Bajcsy-Zsilinszky úti üzemében bővítik az öntödét, ■•aiaaaaiaaaaaaaaaaaaaa>a»Haaaaaata»iaaaaaaa»iaaaaaaaaaaaaaaaiiuaaIaaIaaaaaiaai —— *V\ /V\ javult­­ . az ifjúságvédelmi tevékenység Az utóbbi egy esztendőben­ jelentősen javult az ifjúság­­i védelmi tevékenység. Tavaly a rendőrség 16 fiatalkorút vont felelősségre, az idei esz­­­­tendő első felében pedig mind* j­össze négyet. A gyermekbűnö­zés területén még kedvezőbb­­ a helyzet, csupán egy bejelen­­­­tés érkezett. Csökkent az isko­­­­lákban is a bűntettek száma, s egy eset volt, amikor bírságot kellett kiszabni. A társadalmi összefogásnak tulajdonítható, hogy kevesebb a veszélyezte­tett gyermekek száma is, s együttes erővel a továbbiak­ban is csökkenteni lehet az arányt. Mire fordítják a múlt évi pénzmaradványt Ágazatonként osztották fel az összeget A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén jó­váhagyta a múlt évi pénzmarad­vány felosztását. A múlt évről maradt összeg nyolcmillió 80­0 ezer forint, amely elszámolást a felsőbb szervek is jóváhagyták. Az összeget a gazdálkodó egysé­gek rendelkezésére bocsátották. A gazdasági ágazaton belül az idei működési kiadások kiegé­szítésére 2,4 millió jutalmazás­ra 29 ezer forintot, valamint a felújítási maradványból 450 ezer forintot biztosítottak. Ebből fe­dezik az utak, hidak költséghely 664 ezer forintos felújítási elő­irányzatát, 200 ezer forinból pe­dig a tanácstagi bejelentések alapján elvégzendő munkákat finanszírozzák. A parkfenntar­tási költséghelyen a folyamatban levő Csillag Áruház előtti, vala­mint az Árpád kerti park­építés­­ befejezésére csaknem másfél millió forintot szánnak. A fel­újítási maradványból rendelke­zésre álló 250 ezer forintból akarják felújítani a város terü­letén levő olyan közkutakat, amelyek rosszak, s azon a terü­leten a közeljövőben nem vár­ható új vízvezetéképítés. A szociális és egészségügyi ágazat idei működési kiadásá­nak kiegészítésére 116 ezer, ju­talmazásra 237 ezer, felújításra egymillió forintot terveztek. Eb­ből az összegből finanszírozzák a kórház részére beszerzendő két altatógépet. A kulturális ágazat működési kiadásainak kiegészítésére 183 ezer forintot, felújításra 750 ezer forintot fordítanak. Felújították a Móricz Zsigmond utcai óvoda padozatát, Rákóczi­­telepen az Alkotmány utcai is­kola udvarán levő kutat, vala­mint a Mikszáth utcai iskola pa­dozatát. uiMiiiiiimmuiiiiiKiiMiMiuiiiimiiiimimiiiiiiiiiHuiiiuiiiiiHiiiiimHumiiiiiiiiiiiimiii aaaaaaaaaaai Hét vége Gyopároson Tegnap ugyan hűvösre fordult az idő, a hét végén azonban a nyári meleg ezreket csalt ki Gyopárosra. (Fotó: Somogyi)

Next