Orosházi Hírlap, 1972. október-december (17. évfolyam, 115-152. szám)
1972-10-01 / 115. szám
Kádár János elvtárs beszéde a Tervhivatal jubileumán Kádár Janos felszólalásában átadta a Központi Bizottság szívélyes üdvözletét és jókívánságait az Országos Tervhivatal és a tervezéssel foglalkozó más szervek vezetőinek és munkatársainak, köszöntötte a kitüntetett dolgozókat, majd a tervgazdálkodás bevezetésének történelmi jelentőségéről szólt. Ez olyan időpont volt népünk és az ország történetében, amikor hatalomra jutott a munkásosztály, kezdetét vette a szociális átalakulás, és az elmélet gyakorlattá vált. Ezzel a nagy történelmi kezdettel az ellentmondásos és anarchikus kapitalista fejlődést Magyarországon felváltotta a jövő szocialista, tudományos megtervezése. A társadalmi összefüggés oldaláról megvilágítva: a gazdálkodás alapja, indító és mozgató ereje, célja a tőkés profit helyett a társadalom általános érdeke, a felszabadult dolgozó nép érdeke lett — mondotta. — A szocialista tervgazdálkodás a szocializmus építésénél nemzetközi, közös törvényszerűsége. Munkásforradalmat, szocialista forradalmat győzelemre vinni, annak céljait megvalósítani, a szocialista társadalmat felépíteni tudományos, szocialista tervgazdálkodás nélkül nem lehet. Olyan történelmi korban élünk, amelyben mind több és több nép lép a szocializmus útjára. Az átmenet formái a szocializmusba a nemzeti sajátosságoktól függően változatosak. De mindazokra a népekre, amelyek már ezen az úton járnak, és azokra is, amelyek a jövőben erre az útra lépnek érvényes, hogy szocializmus tudományos tervezés és tervszerű gazdálkodás nélkül nem lehetséges! — A szocialista tervgazdálkodás valamikor elmélet volt, a gyakorlatban először a Szovjetunióban vezették be. Emlékszem a Szovjetunió első ötéves tervének nemzetközi fogadtatására. A szocialista tervgazdálkodás bevezetése és megvalósítása osztályban, és a Szovjetunió első ötéves tervét ennek megfelelően, a maguk módján kétkedéssel fogadták az imperialisták. Azóta viszont a világ megtanult egy új fogalmat, új szót, a szocialista tervgazdálkodás eszméje és ereje az egész nemzetközi közvélemény előtt győzött. A szocialista tervgazdálkodás döntő sikerét bizonyítja hazánk 25 éves tapasztalata is, mutatott rá Kádár János és kiemelte, hogy a tervgazdálkodás segített eltüntetni a háborús pusztítások nyomait, döntő szerepet játszott a szocialista társadalom gazdasági alapjainak lerakásában, megszilárdításában és szerves alkotó eleme a szocialista társadalom teljes felépítéséért folyó munkának. — Hazánk a munkáshatalom, a néphatalom a szocialista tervgazdálkodás eredményeként erősödött. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdeti szakaszában hangsúlyozta, hogy a népgazdasági terv a párt második programja. A terv mélyen érinti a párt politikáját, az ország politikai és társadalmi fejlődését. Az eszmét a széles milliók gondolkozásukban úgy mérik, ahogyan az a gyakorlatban megvalósul. Kádár János elimeréssel beszélt a tervezés tudományos megalapozottságának, módszereinek, technikájának fejlődéséről, és hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítás reformja hozzájárult a tervszerűség, a szocialista tervgazdálkodás erősödéséhez. Felhívta a figyelmet, arra, hogy nagyfontosságú a számítástechnika, de az nem pótolja a marxista módon gondolkodó, kommunista meggyőződésű, a szocialista rendszerrel és célokkal rokonszenvező alkotó emberek szellemi munkáját.— A tudomány és a szocializmus—, hogy hasonlattal éljek — egy test, egy lélek, nem lehet egymrástól elválasztani. Ha valahol, akkor itt érvényes az, hogy az eméletet és gyakorlatot állandóan fejleszteni kell. Ez elengedhetetlen nemcsak az ötéves tervek készítése idején, hanem a tervezés minden fázisában. A tervhivatal előtt álló feladatokra és a magasabb színvonalú tervezésre utalva kiemelte, hogy az Országos Tervhivatal legyen a Központi Bizottság, a kormány és egész népünk számára is olyan mérőműszer, amely népgazdasági összefüggésekben ellenőrzi, hogyan valósulnak meg a tervek. A közeljövőben a parlament elé kerülő terv-törvényjavaslatról szólva Kádár János elmondta, hogy a tapasztalatok szerint az Országos Tervhivatal hatáskörét növelni kell. Állami munkánk korszerűsítésével összhangban ez lehetséges és szükségszerű. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság foglalkozik a kongresszusi határozatok végrehajtásának tapasztalataival. — Ha most pillanatfelvételt készítünk a főtevékenységünkről, annak irányáról, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az országban a hatalom szilárd, érvényesül a párt vezetése, a szocialista népgazdaság alapjai erősek, a szocialista termelési viszonyok megbízhatóan működnek, az emberekben megvan a munkakészség, a bizakodás, ha az anyagi eszközök nem is elegendőek, a legszükségesebbekkel rendelkezünk. Most már reális alapja van annak, hogy arról beszélhessünk: hogyan tud Magyarország még előbbre lépni a közepesen fejlett országok sóréból. Kádár János elismerően beszélt a gazdasági eredményekről, a beruházási intézkedések kedvező hatásáról. Rámutatott, hogy a szocialista mezőgazdaság ma már érezteti erejét. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezeti parasztok, a kedvezőtlen időjárási nehézségeket is leküzdötték, biztató eredmények ígérkeznek. Szólt arról, hogy világméretekben mindinkább a szocializmus javára alakulnak az erőviszonyok. Ez is kedvező körülményeket teremt a tervgazdálkodás történelmi tapasztalatainak további hasznosításához, céljaink eléréséhez, népünk boldogulásához. — A belső és külső feltételek tehát jók. Nyugodtan dolgozhatunk és kell is dolgoznunk Népünk szocialista jövője biztosítva van — jelentetteki Kádár János, akinek beszédét nagy tapssal fogadták az ünnepség résztvevői. (MTI) után, egyedül a többieknek is. Ez a döntés nem folyt természetesen vita nélkül: ma már világos, hogy könnyebb — bármelyik ágazatban — gyártás-szakosítást bevezetni a fejlesztés szakaszában, mint amikor már gyártanak valamit. A felszerszámozott, jól begyakorolt sorozatgyártásról nehéz lemondani és nehéz is eldönteni, melyik ország, melyik gyára kapja meg végül is a szakosodás jogát. Éppen ezért ebben az ágazatban is lépésről lépésre halad majd a szakosodási program teljesítése, hiszen ráadásul rengeteg a különböző rendeltetésű, kisebb-nagyobb gép is. Különben Zakopánéban az ÉLGÉP, a többi között szakosodott a 60 & 100 tonnás toronydarura, a 160 kg-os felvonóra, a 3 és 5 köbméteres hidraulikus betonfogadóra, 1000 literig a betonkonténerre, a betonkeverő kocsira és a 60, illetve 120 köbméter/óra teljesítményű betongyárra. .Nem kis részben ebből is következik, hogy az ÉLGÉP idei szocialista exportja kb. 15—20 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A flexi-sztori A szakosodási program, amelyet Zakopánéban elfogadtak az érintett országok, s nem kevésbé az OZMOSZ-ban kialakult szoros kapcsolat biztonságossá teszi a jövőt az ÉLGÉP számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell nap mint nap új megoldásokon godolkodni, új lehetőségeket keresni, vagy a jelentkező új gondokat megoldani. Az ÉLGÉP például az utóbbi években kifejlesztett egy korszerű vibrátort, (talajtömörítőnél és betonozásnál használják), amelynek ma már a miniatürizált változatát is elkészíthették, hála is a EVIG-ben elkészült kisebb motornak, illetve a kohászat által produkált kisebb öntvényháznak. A vibrátort különösen az egyik alkatrésze miatt, az ún. flexibilis tengelye miatt, használná nagyon szívesen a szovjet és az NDK építőipar. Sőt, ma már nemcsak többezer vibrátort várnak a gyártól (szakosodhatna is erre a termékre a gyár) hanem több tízezer flexi-tengelyt is — szólóban. A hazai gumiipar és a dróthúzóművek azonban jelenleg nem tud több nyersanyagot adni az ÉLGÉP -nek a flexi-tengelygyártás bővítéséhez. Most keresik a megoldást, de nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban és az NDK-ban is. Érkezett is nemrégiben egy javaslat a Szovjetunióból: a tengelyhez szükséges gumirészeket ők tudnák szállítani, tehát a magyar gumiipar többlettermelésére nem lenne szükség. Ha ebben megegyeznek és dróthuzalt is sikerül szerezni, akkor itt a szakosodás legkorszerűbb változata — a részegység-szakosodás szerveződhet meg a szovjet, az NDK és a magyar építőgépgyártók között. Ez az integráció elmélyítésének mindennapos gondja (más ágazatban is), a nyersanyag, a szakértelem, a megoldás, a termelő kapacitás legjobb eredményt adó kombinációját — és a mindenki számára legelőnyösebb kombinációját megkeresni és megszervezni. Gerencsér Ferenc Magyar—NDK közös nemesítésű kukorica NDK kitüntetést kapott Németh János szegedi kutató A Szegedi Gabonatermesztő Kutató Intézet és az NDK-beli Edmburgi Növénytermesztési és Nemesítési Kutató Intézet, a szocialista országok közti tudományos együttműködés keretében, közösen, ötven—ötven százalékos részvételi arányban, új, nagy termőképességű silókukoricát állított elő. Az NDK-ban tavaly államilag elismert „Beke 270” hibridkukorica nemesítése és elszaporítása hazánkban Németh Jánosnak, a szegedi intézet főosztályvezetőjének nevéhez fűződik. Munkájáért a Német Demokratikus Köztársaság Erdészeti és Mezőgazdasági Minisztériuma a „Szocialista Munka Kollektívája’’ kitüntetéssel jutalmazta. A kitüntetést az NDK nemzeti ünnepén, október 7-én nyújtják át. A Beke 270 silókukorica vetőmagjából hazánkban tavaly 100 tonnát állítottak elő, az idén pedig már 2500 holdon folytattak vetőmagszaporítást a pápai, a mezőfalvi, a dalmandi, a Felsőnyomási Állami Gazdaságban, valamint a földeáki Kossuth, a makói Úttörő, az orosházi Béke Tsz-ben. Ennek eredményeként körülbelül 4000 tonna vetőmag áll rendelkezésre, amit a baráti országba szállítunk. (MTI) Békési kesergő .Biztosítani a békésiek helyben foglalkoztatottságát, az iparosítással előmozdítani az urbanizációt, kielégíteni a helyi iparral a lakosság szükségleteit és ezzel emelni népességünk anyagi és kulturális ellátottságának színvonalát.” Az egész célkitűzés nem új, mégis megérdemel néhány szót, mivel ezt a Békés Nagyközség Tanácsa szeptember 30-i ülésén újólag fontos feladatként jelölte meg munkájában. Ezért friss. A helyi, valamint a megyei tanácsnál dolgozó olvasó számára bizonnyal nem is jelent szenzációt, de talán máshol új csengéssel hat Az iparosításra való törekvés a tanács közös jószándékából ered, s ez ugyanúgy érvényesül ma már, megyénk más nagyközségében is. Egyszerűen arról van szó, hogyha egy városiasodó nagyközség területén a munkásosztályhoz tartozás a lakosság foglalkoztatott részére jellemzővé válik , akkor e terület valamennyi dolga ilyen, vagy olyan áttétellel a tanács gondja is lesz. Szándékkal ragadtam meg a békésiek törekvését és nem olyan várost példázok, mint Békéscsaba, ahol „aki mozog, már üzembe, intézménybe megy’’, hanem olyan nagyközséget, melynek említése az olvasóval a termőföld illatát is érezteti. Ez a tipikus tanyás, búzavetéses terület ma sem iparvidék, de a lakosság túlnyomórészt az iparhoz kapcsolódik. A budapesti gyárakhoz, a békéscsabai üzemekhez, ktsz-ekhez, a maradék: tsz-tag és egyéb kategória. Békésen sincs már „tiszta paraszt család”, mindenünnen valamelyik tagja jár iparba is, ha mindjárt szezonmunkára is. Kerékpáron, vasúton, gyalog járnak a munkába — a fiatal munkásosztálynak egy osztaga él itt. Hány ilyen osztag van a 29 és fél ezres tanyás megyében? Azért időztem ennél a témánál hosszabban, mert jelzi, nem lehet csak a nagyvárosokra korlátozni a munkások életkörülményeivel, helyzetével foglalkozó felméréseket, közvéleménykutatásokat — s a tényleges tetteket sem. Békésen az elmúlt évtizedben lassú, de határozottan kedvező fejlődés indult el, új ipari üzemrészek települtek. Az elmúlt ötéves tervben a békési ipari termelése megduplázódott, a dolgozó lakosságon belül az iparban foglalkoztatottak aránya túlsúlyba került. Az elvándorlás megszűnt és a távoli ingázók száma csökkent, mivel egyre jelentősebb lett a békéscsabai iparral való munkakapcsolatok kiépítése, valamint a Bélkés vonzáskörében levő kisközségekben felszabaduló munkaerőnek a békési ipari üzemekben való foglalkoztatása. És most mintha elvágták volna. Jóllehet, nem tartjuk brilliáns megoldásnak az úgynevezett „módern gyarmatosítást” ,a helyi több száz és ezer dolgozót foglalkoztató üzemek fővárosi telephellyé való kinevezését, ám a szükségszerűség rávisz az egyetértésre. Hogy mégis a naposabb oldallal kezdjem, hadd példázzam a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár békés gyárát. Harminc harminckét millió forintos beruházást kapott új szerelőcsarnok építésére és különféle szerszámgépek beállítására. E beruházásokhoz a megyei tanács 10 millió forinttal járult hozzá Az építkezési munkák megkezdődtek, 1975. év végére a dolgozók létszámát a jelenlegi 500- ról 750-re emelik. A békési szakmunkásképzéshez a megyei tanács csaknem 3 millió forint költséggel járult hozzá. Ez a meglevő munkaerő számára biztonságos foglalkoztatást nyújt Mi hát akkor a gond — szinte hallom a kérdést. Probléma, hogy a békéscsabai üzemek a Békésről bejáró dolgozói után, illetve a békési telepednken lévő létszám után nem járulnak hozzá arányosan a gyermekelhelyezési intézmények fejlesztéséhez. Ebben a megyei szervek közreműködése határozottabbb lehetne. És hadd címezzem tovább a békésiek gondját azoknak, akiket illet. A tanácsülés állásfoglalásában ez áll: az ideiglenes bizottság véleménye továbbra is az, hogy az üzemek város- és községfejlesztési hozzájárulását utalják át annak a községnek, ahonnan a munkaerő származik. Sajnos a jelenlegi pénzügyi szabályozás ezzel ellentétes és emiatt a munkaerőt adó település gondjai megoldhatatlanok. Jelenleg több mint 1200 békési dolgozó jár be mindennap békéscsabai munkahelyükre. Ezek hazahozatala nem lehet közvetlen cél, inkább a közlekedésben, a gyermekek elhelyezésében kell egészségesebb megoldást találni. Nem ábrándokra gondolnak a tanácsvezetők sem. Ők se tudják ,hogy Békésből nem lehet egy másik Csepelt csinálni. Csak szeretnének kiszakadni hátrányos helyzetükből. A félttel lobbanó fényt olykor eloltja egy-egy rendelet, egy vidéknek szánt sorompó. A kormányhatározat szerint a jelenleg Békésbe települő ipari üzemek kedvezményes hitelt kaphatnak ugyan, de vissza nem tértendő dotációt már nem. Ez a megoldás nem segíti elő a budapesti üzemekkel való tárgyalásokat a letelepedéssel kapcsolaban, így „csavarodott” ki a budapesti Csavarárugyár idetelepítése is. Jól jött volna az öszszes gondjaival együtt, hiszen a távoli munkahelyekre eljáró dolgozók száma ma is meghaladja a kétezret. Ezek jórészére nem lehet úgy számítani, hogy elhagyja új munkahelyét és Békésen vállal munkát. De akik kitartottak a békési lakóhely mellett, azoknak biztosítani kell és tudnánk is biztosítani annak lehetőségét, hogyha akarnak, helyben vállalhatnak munkát. Ugyanakkor a vonzáskörből is számítanak munkaerő feleslegre. Szóval bonyolult szakaszát éljük a vidék iparosításánál. Persze ez a bonyolultság nem azért jelentkezik, hogy ráncolt homlokkal beszéljünk róla. Azért szóltunk, mert közös ügyről van szó. Az üzemeknek sem mindegy az, hogyan él, művelődik az a munkás, akivé mind drágább gépeket és igényes termékek készítését bízzák; hullat áradtan, három órás utazás után kezdi-e a munkát. Vagy éppen frissen, kipihenve, vidáman áll munkába. Hogy ennek a szervezeti megoldása még a jövő méhében rejlik? Bizony annak látszik , de kihagyni a számításokból nem lehet többé. Bocskár János