Orosházi Hírlap, 1972. október-december (17. évfolyam, 115-152. szám)

1972-11-14 / 133. szám

I­ECHNIKfs SzázadunkT­udomány Mini­számológép A kézi működtetésű — „te­­kerős”­ — számológépek korsza­ka lassan lejár, de talán rövi­desen az elektromechanikus gé­peknek is búcsút mondhatunk. A mikrominiatűr elemekre épí­tő elektronika ugyanis egyre újabb területeket hódít meg a technikában, az ipari termelő­berendezések vonatkozásában csakúgy, mint a szellemi mun­ka gépesítése vonalán. A neves japán Sanyo cég elek­tronikus számológépe nem na­gyobb egy kisebbfajta könyv­nél. Méretét tulajdonképpen a billentyűzet helyszükséglete szabja meg. A kadmium elemek­ből álló teleppel működtetett kis számológép a négy alapműve­let egyenkénti vagy kombinált elvégzésére alkalmas. Maximá­lisan tizenhat számjegyű ered­mények­ produkálhatók vele, amelyeket két részletben jelez ki: nyolc-nyolc számjegyet a felső eredménykijelző ablak fel­ső, illetve alsó sorába. A kadmium elemek 3—4 órás folyamatos működtetéshez szol­gáltatnak energiát. Feltöltésük viszonylag gyorsan, 3—5 óra alatt elvégezhető az elektromos hálózatról. Jéghegyek elvontatása Egy dán hajómentő vállalat­nak támadt az az ötlete, hogy az Északi-sark vidékéről elvon­tassák azokat a repülőgépről felderített jéghegyeket, amelyek az olajfúrások és olajkutatások útjában állnak. Kaliforniai vál­lalatok is foglalkoznak jéghe­gyek elvontatásával, de más célból:­ ők a kaliforniai partok mentén szeretnének édesvizet nyerni a jéghegyekből. Fog — rendőrbotból Kezdetben fogakat vertek ki vele, most majd fogak készül­nek belőle! A Scotland Yard által alkalmazott régi angol rendőrbotok anyagának felhasz­nálási módja váratlan fordula­tot­ vett. A londoni Fogsebésze­ti Intézet kutatói rájöttek, hogy a nyugat-indiai fa, amelyből a bot készült, olyan szilárd, el­lenálló természetes anyagot tar­talmaz, amely kiválóan alkal­mas „beültetett’­ műfogak ké­szítésére. Az exkavátorok a technika „góliátjai”, a ma ismert legna­gyobb gép-komplexumok. Szer­kesztésüknél jóformán csak a szerkezeti anyagszilárdság az egyedüli „ellenfete” a mérnöki fantáziának, méreteik, teljesít­ményük felső határa ugyanis nincs megszabva: minél na­gyobb kapacitásúak, annál gaz­daságosabban dolgoznak. Az exkavátorok legismertebb munkaterülete a külszíni bá­nyaművelés, ahol rendszerint az a feladatuk, hogy eltávolítsák a kisebb-nagyobb vastagságú fe­dőréteget, majd kitermeljék a szenet, ércet, kavicsot stb. Nap­jainkban nem egy olyan exka­vátor dolgozik a világon, amely­nek 50—100 ezer tömör köbméter a napi teljesítménye, de már a 200 ezer köbméteres marókere­kes kotró tervei is készen áll­nak. Az exkavátor ,,lelke” a ha­talmas forgó marótárcsa, amely­nek kemény vágóélű ,,puttonyai” kétirányú mozgást végezve váj­nak bele a megmozgatandó ré­tegbe. Szállítószala­gokon, rako­­dószallagokon, surrantókon ve­zet tovább a kitermelt anyag útja a tehervagonokig, vagy a lerakodóhelyekig. A legújabb konstrukciók marófejeit már olyan szerkezettel is ellátták, amely esős, téli időben előmoz­dítja a tapadó anyagok kiürí­tését. Egy-egy „gótiát” energiaszük­séglete egy kisebb település áramellátására is elegendő len­ne. Diesel-motoros „erőmű” látja el energiával a hatalmas gép-komplexumokat. A csillagok születése és élete Ambarcumj­an akadémikus né­hány esztendővel ezelőtt új hi­potézist állított fel a csillagok keletkezéséről, születéséről. Ab­ból a feltevésből indult ki, hogy a világűrben valamilyen csillag előtti, szuper sűrűségű anyag lé­tezik. Ezen anyag tömegének átváltozása közönséges állapotú­vá , csillag-anyaggá : ez a csil­lagok keletkezésének „titka”. A folyamat fokozatosan megy végbe, és az „újszülött”, fiatal csillagok anyagának egy része csillag-előtti állapotban marad, e csillagok központi magvában. Ennek egyes darabjai a csillag felszínére kerülhetnek, sőt az azt körülvevő térségbe is. Va­lószínű, hogy minden ilyen da­rabka a szupersűrű állapotból spontán megritkult állapotba mehet át Fellobbanó fények A bjurokani obszervatórium kutatásai csak nemrég derítet­ték fel annak a csodálatos je­lenségnek a fizikai lényegét, amelyet első ízben 1936-ban fi­gyeltek meg; az Orion-csilla­gkép egyik csillaga váratlanul sokkal fényesebb lett; 1970-ben a Hat­­­tyú-csillagkép egy gyenge csil­laga néhány hónap alatt száz­szorosára növelte fényességét! És ez a százszoros ragyogás ide­­ig-óráig megmarad. Az ilyen csillagokat, amelyek­ egyszerre rendkívüli fényerőre tettek szert, Ambarcumian akadémikus íu­­oroknak­ nevezte el. Véleménye szerint, ,,fellángolásuk” szorosan összefügg a csillag­ előtti anyag átalakulásával. E csillagokban valamilyen időpontban olyan körülmények alakulnak ki, ame­lyek elősegítik a csillag­ előtti anyagnak látható elektromágne­ses kisugárzássá való átváltozá­sát. Ez a folyamat, amelyet a csillagászok a maximális fé­nyesség időszakának neveznek , valószínűleg több száz évig tart. Vannak azonban másféle fo­lyamatok is, amelyek — Ambar­­cumjan akadémikus véleménye szerint — szintén a csillag­ előtti anyag átalakulásával függnek össze. A Napnál kisebb tömegű csillagok — a törpe csillagok — között akadnak úgynevezett fellobbanó csillagok. Fellobba­­násufc — amely váratlan és egy pereiig vagy néhány másodper­cig tart — együtt jár a fényes­ség több tízszeresére, sőt olykor többszázszorosára való növeke­désével. Ezután a csillag meg­őrzi fokozott ragyogását, de fél óra vagy egy óra múlva fényere­je a szokásosra csökken. A csil­lag visszatér normális állapotá­ba. Mivel­­ a Napunk, természete folytán, hasonlít a fellobbanó csillagokhoz, elméletileg a Nap ilyen fellobbanása is elképzelhe­tő. Az embereknek azonban alig­ha sikerül „gyönyörködniük” az efféle látványban, illetve átélni­ük a napenergia ilyen roppant megnövekedését, mégha az csu­pán néhány pillanatig tart is. Reméljük, efféle fellobbanások nem következnek be... 700 csillag félrobbanó csillagokat találtak a fiatal csillaghalmazok és cso­portok között. 1967-ig a Fiastyúk ismert halmazában hatvan fel­lobbanó csillagra bukkantak. De hány lehet összesen, hányat nem fedeztek még fel? Ezt sen­ki sem tudta. Ambareuimjan vezetésével, Bjurökantoan módszert dolgozták ki a Fi­artyúk valamennyi i’el­­robbanó csillagának értékelésére. Váratlanul kiderült, hogy lega­lább 700 ilyen van... ha nem több. Ez az eredmény hiteles sta­tisztáként számítási módszerek alapján született. Ennek során figyelembe vették azt is, hogy a fellobbanások időszakossága véletlen lehet, és kétszer fellob­banó csillagok is létezhetnek. Számuk tehát 700. De összesen hány csillag van a Fiastjaikban? Megszámlálásuk azokon az ada­tokon alapult, amelyekkel a csil­lagászat rendelkezett: az e hal­mazt alkotó csillagok összesített tömege nem több 500 Nap-tö­megnél. Az eredmény így hang­zott: a Fiastjükban nem lehet 1000-nél sokkal több csillag. En­nélfogva, többségük — fellobba­nó. De mindössze hatvanat fe­deztek fel! — Amikor erre az elméleti kö­vetkeztetésre jutottunk — me­séli Ambareumjan akadémikus —s igen érdekfeszítő megfigyelé­sek kezdődtek: a csillagok fel­­lobbanásaiit „lestük”. E fellobba­­nások észlelése azonban igen ne­héz, bonyolult feladat, és ebben a munkában „szövetkezésre" kértük fel a magyarországi Kon­­koly-Thege Milliós csillagvizsgá­lóban, valamint egy olasz, és egy mexikói obszervatóriumban te­vékenykedő kollegáinkat. Az együttes megfigyelések négy éven át folytak, és végül­­is nagyszerű eredményt hoztak. Jelenleg már több mint 250 fel­lobbanó csillagot ismerünk a Fiastyúkban. És ez a szám szün­telenül növekszik. A gyakorlat tehát — négy je­lentős obszervatórium egységes program szerint végzett csilla­gászati megfigyelései — teljesen igazolták az elméleti számításo­kat.­­ •­ Öreg csillag: a Nap A felrobbanás meghatározott szakasz a csillag életében. A­­ számítások kimutatták, hogy a csillagok fejlődésének ez a sza­kasza legalább többszáz millió évig tart . Idővel a fellobbaná­­sok csökkennek, a viszonylag kisebb mértékűek azonban so­káig megmaradnak. Példa erre egy olyan öreg csillag, mint a mi Napunk. (Vajon nem hangzik szo­katlanul, sőt szomorúan, hogy a Nap öreg csillag!?) A tejútrend­szer méreteihez képest jelenték­telen fellobbanásai nemcsak égitestünk életében, hanem az emberiség életében is fontos sze­repet játszanak. A tudósok egy­re több bizonyítékot találnak arra, hogy a naptevékeny­ség be­folyásolja az emberek testi és lelki állapotát, a bioszférát a Föld bolygón lejátszódó, számos folyamatot. A fiatal csillagok fellobbanásai során akkora energia szabadul fel, amely több száz millió, sőt milliárd hidrogén­bomba robba­násával egyenértékű. Ez a „fel­­robbanási tevékenység" óriási szerepet játszik a csillagok evo­lúciójában, különösen fejlődésük kezdeti szakaszában. Ezt a rend­kívül fontos tényezőt azonban egészen a közelmúltig nem is­merték. Egyetlen, manapság lé­tező csillag-evolúciós elmélet sem veszi figyelembe a fejlődés fellobbanásos fázisát. Ámbár­­cumjan akadémikus művei vilá­gosan bebizonyították e felfo­gás helytelenségét. Irina Lunacsarszkaja Meteorológiai radar Az időjárás jelzésében, vi­har-esőfrontok bemérésében a radar-technika egyre nagyobb szerepet játszik. A francia „Laboratoire Central de Télé­­communication” mérnökei nemrégiben fejezték be egy új típusú meteorológiai radar­berendezés fejlesztését. A me­teorológiai radar 8 mm-es hul­lámhosszon dolgozik és pano­ráma ernyőjén 40 kilométer hatósugáron belül leolvashatók a felhőképződések. Rövidebb távolságra és rövidebb időre megbízható előrejelzést lehet segítségével adni. A francia rakétaközpont jól tudja hasz­nálni ezt a típust a rakéták indításánál. ­j Hints mms* lim, NOVEMBER 14.

Next