Orosházi Hírlap, 1973. január-március (18. évfolyam, 1-37. szám)
1973-03-22 / 34. szám
(Fotylatás az 1. oldalról), egyetértéssel fogadta. Az előzetes várakozással és a közhangulattal találkozott, hogy a párt utóbbi négy kongresszusán kidolgozott marxista-leninista politikája lényeges elemeiben válltozatlan, ugyanakkor választ ad az élet által felvetett problémákra. Politikánkat szüntelenül továbbfejlesztjük, mind jobb, következetesebb megvalósítására törekszünk. A Központi Bizottság 1973 novemberében mindannyiunk számára világosan megjelölte a politikai, gazdasági, kulturális fejlődés további tennivalóit, rámutatva azokra a helyenként jelentkező, az egészséges fejlődést akadályozó feszültségekre, amelyek megszüntetésén munkálkodnunk kell. Jóllehet a közreadott állásfoglalás számottevő része a fejlődést akadályozó, nehezítő tényezőkkel foglallkoztak, egészében és alapvető tartalmában optimista, jobb és színvonalasabb munkára felhívó és ösztökélő dokumentum . Olyan, amely a fejlődést gátló tényezők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. A múlt év decemberében a Minisztertanács intézkedési tervet hagyott jóvá a Központi Bizottság határozatával kapcsolatos állami feladatokról. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bizottság novemberi ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettünk, változatokat dolgoztunk ki a várható feladatok végrehajtására. Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növvekedése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban, álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a termelés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyságban- Tár. »adatai termelésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem lehetünk elégedettek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági élőmunka termelékenysége a megelőző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett de még sok a tennivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az álló- és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelékenységét. A korábbi évek elmaradását még korántsem sikerült behozni, a munka termelékenységét tekintve, a szocialista országok sorában középen foglalunk helyet. A legfejlettebb kapitalista országokhoz képest pedig 10—1a éves elmaradásunk van. A termelékenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, ■ a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának emelésével és jobb munkafegyelemmel kell elérnünk. Ezután a beruházási politika megvalósulásáról szólt a kormány elnöke, majd külkereskedelmi mérlegünk alakulását taglalta. A szocialista országokkal 1970 —1971-ben kialakult külkereskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkés országokkal lebonyolított forgalmunkban pedig a tervezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk keletkezett. Ez a kedvező változás S20- t tán összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen belül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdítására vonatkozó — intézkedésekkel. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költségvetés hiánya, amely részben a töltés világpiaci inflációból eredő áremelkedésekből, részben a beruházási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vállalatok tervezettnél alacsonyabb befizetéséből, vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jóváhagyott 1973-as költségvetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azonban,hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is. A költségvetési egyensúly teljjes megteremtése még további évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet tervszerű fejlesztése — mondatta többek között. Az egyensúlyi helyzet áttekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről szeretnék szólni — folytatta — noha valamelyest, sikerült visszaszorítani a gazdaságtalan termelést, még korántsem értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes érvényesítése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fontosságát. Az emberek a szocializmusért, hazájukért, üzemükért, szövetkezetükért érzett felelősségére az eddiginél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyereségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskérdése ,hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb termelőágazatok gyorsabban fejlődjenek, a gazdaságtalan termelés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező arányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növekedési ütemet lényegesen meghaladó fejlesztése, így például az 1971-es és 1972-es tényszámok, valamint az 1973-as terv alapján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos,növekedésén belül a kőolajfeldolgozás 27 százalékkal, a földgáztermelés 29 százalékkal, a timföldgyártás 59 százalékkal, a műtrágyatermelés 29 százalékkal, a cementtermelés 23 százalékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmányösszetételt is vizsgáljuk — a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmányszerkezet korszerű ütésére irányuló munka gyorsítása érdekében széleskörű összefogásra van szükség. Mind az irányító szerveknél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és következetességre számítunk. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján a közelmúltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180, vállalat — tevékenységének megkülönböztetett figyelemmel kíséréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipai termelésünk mintegy 55 százalékét, s az ipart export, kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok, a az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike más, ha egész iparágat képvisel — meghatározó jelentőségük van a társadalom, a gazdaság fejlődésére. Az a célunk, hogy a gazdasági irányító szervek rendszeresen és folyamatosan információikat kapjanak e vállalatok működéséről, gazdasági helyzetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segítsék a vállalatok hatékony működését, a népgazdasági érdekek érvényesülését. A továbbiakban az ipar termelési szerkezeti átalakításának jelentőségét hangsúlyozta az előadó. Részletesen szólt a központi fejlesztési programról, emerígia-helyzetünk perspektívájáról, az alumínium-program megvalósulásának állásáról, majd a mezőgazdaság helyzetéről beszélt. Jelentős változások történtek a mezőgazdaságiban, átalakult a termelés szerkezete. Gyökeresen megváltoztattuk a termelés feltételeit. Számottevően javítottuk az anyagi, műszaki ellátottságot, nagyarányú gépesítést hajtottunk végre. A műtrágyaellátás jelentős fokozásával erőfeszítéseket tettünk a talajerőutánpótlásra, nagy gondot fordítottunk a vízgazdálkodás kiterjesztésére. Újszerű szervezeti formákat hoztunk létre, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erőforrásaikat, termelési tapasztalataikat és egyre inkább iparszerző módszerekkel oldják meg feladataikat. A következő években továbbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fejlesztése, a hatékonyság javítása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 százalékkal, 1972-ben pedig újabb 5 százalékkal nőtt. A szántóföldi növények összes termelése — különösen gabonafélékből — jelentősen magasabb a tervezettnél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyümölcstermelés elmaradnak a számítottól. A gabona-probléma után megoldottuk a korszerű kukoricatermelés egyáltalán nem könnyű gondjait is. A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állattenyésztés növekedése. A túlteljesítést elsősorban a sertés- és a baromfitartás örvendetes fejlődése teszi lehetővé. A számítottnál kedvezőbb sertéshelyzet a lakosság húsfogyasztásának az előirányzottnál gyorsabb növelését biztosítja. Nagyon fontos feladatunk az elért színvonal tartása, az állatállományban elterjedt száj- és körömfájás okozta károk és gondok felszámolása. A kormány biztosította annak feltételeit, hogy a termelés minél hamarább újra elérje a tervezett szintet. Az élelmiszeripar egyik fontos feladata a vágó- és feldolgozó kapacitásnak a sertéstenyésztéssel összehangolt bővítése. A szarvasmarhatenyésztés általános fellendítését szolgáló intézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jövedelmezőség igen jelentős javulásával is — arra számíthatunk, hogy növekedni fog a szarvasmarhaállomány, számottevően javulnak majd a hozamok és a belső ellátás javítása mellett az export növelésének feltételei is kedvezőbbé válnak. A következő években megoldandó feladatok sem kisebbek azoknál ,amelyeket a mezőgazdaságban már eddig végrehajtottunk. A korszerű szocialista nagyüzemi termelés kialakításában és az egyre fejlettebb módszerek alkalmazásában szerzett termelési tapasztalatok bizonyossá teszik, hogy a növénytermesztésben megoldjuk a cukorrépa-, a dohány-, a zöldségtermelés problémáit, továbbá a modern nagyüzemi szarvasmarha tenyésztés, a hús- és tejtermelés hosszabb időszakot igénybe vevő feladatait. A kormány mindenre kidolgozta munkaprogramját. Meggyőződésünk, hogy az erők összpontosításával, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartó érdekképviseletek segítségével elérjük, hogy a termelési ingadozások tovább csökkenjenek és hosszú távon is biztonságosan és egyenletesen emelkedjék a mezőgazdasági termelés. Ezt követően a tudományos alkotó munka feladatairól szólt a kormány elnöke, hangsúlyozta! A vezetésben, a tervezésben egyre inkább alkalmazzuk a korszerű módszereket. Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek teljesen, ha megfelelő termelési feltétel és gyakorlat alakul ki. Meg kell becsülnünk azokat a vezetőket, akik ebben a szellemben felelősségteljesen dolgoznak. Emellett azonban gondot kell fordítanunk arra, hogy az államigazgatás és a gazdasági élet vezető posztjain a természetes cserélődés folyamatában fennakadások ne legyenek. Minden szinten tovább kell fejlesztenünk tervezői munkánkat. Különösképpen elő kell segíteni a tervező szervek közötti együttműködést, javítanunk kell a végrehajtás ellenőrzését. A kormányzati munka fontos része az ágazati irányító tevékenység sokoldalú továbbfejlesztése. Amellett, hogy az ágazat irányítóinak nagyobb felelősséget kell vállalniuk az összkormányzati tevékenységért, nagyobb aktivitásra van szükség a termelés gazdaságosságának javításában, a korszerű termelési struktúra kialakításában és fejlesztésében, az árképzés javításában, az árellenőrzésben, a külkereskedelmi tevékenység összhangjának biztosításában. Sokkal több segítséget kell nyújtani a vállalatok szervezési munkájának javításához. Minden szinten javítani kell az ágazati és funkcionális szervezetek együttműködését. Ezzel kapcsolatban a kormányszervek feladatait ismertette az országgyűléssel Fock Jenő,majd a következőket mondotta: Nemzetközi gazdasági tevékenységünk szorosan összefügg hazánk fejlődésével, gazdasági életünk alakulásával. Gyors ütemben növekedtek nemzetközi gazdasági kapcsolataink. Népgazdaságunk fejlődését a nemzetközi munkamegosztásba való széleskörű bekapcsolódással is elősegítjük. Az áruforgalom mintegy két- harmadát a szocialista országokkal, ezen belül összes külkereskedelmi forgalmunk több mint egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A szocialista országok közötti külkereskedelem dinamikus bővüléséhez nagymértékben hozzájárult, hogy az elmúlt években a szocialista gazdasági integráció alapján a vállalatok is egyre aktívabban kezdeményezik a nemzetközi együttműködés különböző formáinaik alkalmazását. A szocialista országokkal való kapcsolataink továbbfejlesztésének céljait a KGST-országok integrációs programjának soron következő feladatai határozzák meg. Különösen fontosnak tartjuk a KGST-tagállamok ötéves nép- , gazdaságfejlesztési terveinek egyeztetését és a fejlesztés fő területeinek mind jobb összehangolását. Nagyobb figyelmet kell forasítanunk a szakosítás, a kooperáció fejlesztésére, a lehetőségek jobb kihasználására. Rövidesen sor kerül Prágában a KGST 27. ülésszakára. A magyar küldöttség azzal a szándékkal utazik majd e tanácskozásra, hogy mind tevékenyebben járuljon hozzá az integrációs program további végrehajtásához. Kuba belépése a KGST-be a Finnországgal megkezdett tárgyalások, valamint más országok érdeklődése bizonyítja, hogy növekszik a KGST-nek, mint szervezetnek súlya, szerepe és jelentősége a nemzetközi gazdasági életben. Az elmúlt években a nem szocialista országokkal folytatott külkereskedelemben is jelentős eredményeket értünk el. A forgalom számottevően bővült, fejlődtek kooperációs kapcsolataink. A tőkés országok nemzetközi pénzügyi válságának hatásai alapjában véve közvetlenül nem érintenek bennünket, de figyelemmel kell lenni az események alakulására. Az államközi kapcsolatok javulását azonban gátolja a diszkriminációs politika, amely az egyes tőkés országok és országcsoportok részéről még mindig megnyilvánul. Ez a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének és együttműködésének akadálya. A kölcsönös előnyöknek és érdekeknek megfelelően tovább növeljük gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal. A negyedik ötéves terv előttünk álló időszakában a nemzetközi gazdasági kapcsolatok további nagyarányú bővülésével számolunk. Arra törekszünk, hogy jobban kihasználjuk a nemzetközi gazdasági szervezetek működésében rejlő lehetőségeket. Exporttermékeink gazdasági, műszaki színvonalától, minőségétől függ, mennyire tudjuk bővíteni forgalmunkat az elkövetkező években. Hazánknak a világpiacon becsülete, súlya és hitele van Arra kell törekedni, hogy nemzetközi kötelezettségeinknek továbbra is maradéktalanul tegyünk eleget és ezzel még nagyobb megbecsülést vívjunk ki magunknak. Tartsuk adott szavunkat, teljesítsük vállalásainkat. Politikánk, gazdaságpolitikánk alaptétele, hogy gazdálkodásunk eredményességével egyidejűleg emelkedjék népünk életszínvonala — folytatta Fock Jenő. — Gazdasági építőmunkánk célja és értelme, hogy a lakosság szükségleteit egyre jobban elégítsük ki, szabad, boldog életet, jó munka- és életkörülményeket biztosítsunk a szocializmust építő ember számára. Az ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal nőttek. A reálbér 4,3 százalékkal, reáljövedelem pedig 8 százalékkal nőtt. A fogyasztói árszínvonal tervezett 3,6 százalékos növekedése ellenére 1973-ban a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 2—2,5 százalékkal növekszik 1972-höz viszonyítva. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ágazatok és vállalatok bérfeszültségeinek feloldására kormányunk intézkedéseket tett. Két esztendő alatt több mint egymiliárd forintot fordítottunk e célra. Ez jelentősen enyhítette azt az eltérést, amely elsősorban az ipari nagyvállalatok hátrányára volt tapasztalható. A költségvetési szervek dolgozói közül emeltük az egészségügyi oktatási, igazságügyi dolgozók, egyes kulturális intézmények alkalmazottainak fizetését. A negyedik ötéves tervben számításba vett szociálpolitikai intézkedések közül sor került a három- és többgyermekes családok családi pótlékának emelésére. Ebben az évben az állami költségvetésből gondoskodtunk a kórházak, a szociális otthonok az oktatási és gyermekintézmények étkezési normáinak felemeléséről. . Részben a reálbérek növekedésének meggyorsítására, részben a bérarányok indokolt változtatása céljából határozta el a párt és a kormány az ipari és építőipari munkások március 1-én életbe lépett központi béremelését. Az intézkedés több mint egymillió 300 ezer dolgozóra terjed ki s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2,3 milliárd forinttal növeli a munkások jövedelmét. (Folytatás a 3. oldalon) Megkezdte munkáját az országgyűlés