Orosházi Hírlap, 1973. október-december (18. évfolyam, 113-148. szám)

1973-10-02 / 113. szám

Jó minőség, gyors siker őszi szemle a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat építkezésein Elsősorban az öntözéses gaz­dálkodásra berendezkedett me­zőgazdasági üzemek ismerték meg 1971. év elején a Tisza­­menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat nevét. A szolnoki központtal létreho­zott vállalatnak Gyulán is ala­kult egy kirendeltsége, s első­sorban az öntözés megszervezé­se, kiszolgálása és a belvízelve­zetésben való besegítés volt a fő feladat. A Körös vidéki Vízügyi Igazgatósággal kiválóan együtt­működő vállalat ez irányú te­vékenységét hamarosan megis­merték a Körösök völgyében. Megvolt a bizalom, sorra be­nyújtották igényüket a mező­­gazdasági üzemek az öntöző­vízre. A másik fő tevékenység, az építés-szerelés jóval később bontakozott ki. Most erről sze­retnénk tájékoztatni az olvasót, ezért tartottunk őszi szemlét a kirendeltség szakembereinek társaságában az építkezéseken. A gyulai kirendeltség építési üzeme 1971 nyarán jött létre. Már az első évben négymillió forint értékű, főként mélyépítő munkát végzett. Az elmúlt év­ben tízmilliót meghaladta az építőipari tevékenység, 1973-ban pedig húszmillió forint feletti­ termelésre számolnak. Jól kép­zett szakembergárda, modern géppark alakult ki Gyulán. Amint kísérőink elmondották: a jól dolgozó „öreg” építőipari vállalatokkal csak az­ ve­hetik fel a versenyt, ha minő­ségileg kifogástalan munkát ad­­nak át, ráadásul határidő előtt. Csakis így formálódik róluk jó vélemény, s jelentkeznek a meg­rendelők egymás után. Nemcsak Békés megyében, de a szomszé­dos megyék területén is vállal­tak munkát. Mindenekelőtt a gyulai központ irodaházának, műhelycsarnokainak megépítése keltette fel a megrendelők fi­gyelmét. Megteremtették a gép­­javítás feltételeit is, így a folya­­m­atos munkát biztosítani tud­ják. Az OVH az építési üzem fel­adatait az öntöző-ipari és ivó­­vízellátással, illetve a szenny­vízelvezetéssel kacsollatos épít­mények létrehozásában határoz­ta meg. A fő profilon kívül ter­mészetesen rokon szakmában is vállalhatnak munkát, ha a ka­pacitás engedi. A gyulai építési üzem egyik legjelentősebb munkája pilla­natnyilag Békéscsabán a szik­­víz. és szeszipari vállalat­­ re­konstrukciója. Mintegy 2300 négyzetméter alapterületen épül az új csarnok, ahol hűsítő italt gyártanak majd. Kunszentmár­­tonban az Európa-hírű Pannó­nia 5 ’őrmekonfekcióipari Vál­lalat szennyvíztisztító telepét építik több millió forintos kö­lt­séggel. Gyulán az új művelődési központ gerendarács alapját, Szabadkígyóson a szakmunkás­­képző intézet vízellátásának re­konstrukcióját, Kétsopronyban a több milliós beruházást igénylő területi vízrendezést, Sarkadon és másutt rizstelep építését vállalták. Az őszi szemle azt igazolja: a fiatal építési üzem kollektívája valóban ki­váló. minőségi munkával szerez jó hírnevet és megbecsülést ma­gának. A határidőket inkább előre hozzák, mint kitolják. Már az 1974. évi munkavállalás fog­lalkoztatja az építésvezetőket. Jó hírnevük garancia arra, hogy nem maradnak munka nélkül. A. R. Intézkedések, tervek a kiskertek eszközellátásának javítására Évről évre szélesedik a ker­­tészkedők tábora, ám a ház­táji gazdaságok, zárt kertek, há­za kertek, hétvégi telkek tu­lajdonosai még gyakran bos­­­szankodnak azon, hogy a bol­tok kínálata nem tud lépést tartani a fejlődéssel; szegé­nyes a kerti szerszámok és a kis területen jól hasznosítha­tó kisgépek választéka. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa mellett mű­ködő kertészeti szakbizottság nemrégiben vizsgálta az ellá­tás helyzetét. Többek között megállapította, hogy olyan te­rületeken, ahol ma már töme­gével találhatók hétvégi tel­kek, nincs megfelelő szaküzlet­hálózat. Nem kielégítő a szak­üzletek telepítése a háztáji gyümölcs- és szőlőtermelés szempontjából nagy jelentőség­gel bíró területeken. A kiskertek ellátását szolgáló cikkek forgalmazásával napja­inkban az AGROTRÖSZT, a VASÉRT és a SZÖVÁRU, va­lamint az ÁFÉSZ foglalkozik. Nem kevés gondot jelent az árualap biztosítása Számtalan olyan egyszerű kerti szerszám is hiányzik a piacról, mint pél­dául a gereblye, a kapa, a kü­lönféle szerszámnyelvek. Még nagyobb gond a hagyományos­tól eltérő korszerű eszközök beszerzése. Jelentős részüket ugyanis a hazai ipar eddig nem gyártotta, sőt számos cik­ket még ma sem gyárt. Ilye­nek a motoros kapák, permete­­­­zőgépek, a motoros és kézi fű­­ nyírók, kísérleti­­ öntözőgépek, az importcikkek beszerzését a devizakeretek korlátozzák. A szakbizottság helyeslésé­vel találkozik, hogy egyre több ÁFÉSZ ismeri fel a kiskertek műszaki cikkekkel való ellátá­sának jelentőségét. Ilyen a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ, amely a MÉSZÖV anyagi tá­mogatásával kertészeti kisáru­­ház létesítéséhez fogott, a balatonmáriai ÁFÉSZ árusítás­sal egybekötött kiállítást ren­dezett, s kertészeti bolt nyi­tását tervezi. A kibontakozás felé mutat az állam hatékony támogatása, s az is, hogy az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság kü­lön munkabizottságot hozott létre, s megbízta a korszerű kertészeti nagyáruház létesíté­sére vonatkozó elképzelések kidolgozásával. Állami és OTP- támogatással, előreláthatólag 1975. végére felépül a Hermes ÁFÉSZ-nek a kiskertek anyag- és műszaki ellátását szolgáló te­lepe, ami enyhíthet a raktár­­gondokon is. A Hermes egyéb­ként helyi ipari vállalatokkal és szövetkezetekkel tárgyalásokat kezdett különféle szerszámok, eszközök gyártásáról: készül a magyar gyártmányú hordozható motoros permetezőgép prototí­pusa, s előreláthatólag jövőre forgalomba kerül a hazai gyár­tású kézi fűnyíró, a „Zengő”. Szó van a szovjet gyártmányú magasnyomású permetezőgépek importjáról, szivattyúkat, oltó- és szemzőkéseket, az NDK-ból, illetve Jugoszláviából terveznek behozni. A kiskert-mozgalom hazánk­ban több mint kétmillió csa­ládot érint, élelmiszergazdasá­gi, szociológiai, és környezetvé­delmi jelentősége indokolja a fokozott törődést. (MTI). Magyarul beszélünk, de egyet Kongresszusi küldötteket választottak a békéscsabai szlovákok Alig maradt ar“^ azon a kalnóztválasztó gyűlésen amelyet szeptember 27-én, Bé­késcsabán, a városi tanács­­ dísz­termében rendezett meg a Ma­gyarországi Szlovákok Demokra­tikus Szövetsége. Az értekezlet célja volt, hogy a szövetség veze­tői tájékoztassák Békéscsaba szlovák nyelvű lakóit a négy év­vel ezelőtt megtartott negyedik kongresszus óta történt esemé­nyeikről gondokról és megvá­lasszák a november 21—17-én Budapesten megrendezendő ötö­dik kongresszus városi küldötte­it. Érthetően ünnepélyes volt a hangulat, hiszen a nemzetiségi­ek ilyen jelentős politikai, társa­dalmi kérdésekben nem minden­ nap döntenek. Ezután nyitotta meg Mázán Mátyás, a Hazafias Népfront bé­késcsabai városi titkára a kül­döttválasztó gyűlést. Köszöntöt­te annak minden résztvevőjét, majd szlovák nyelvre fordítva a szót, felkérte Knyihár János nyugalmazott gimnáziumi igaz­gatót, a szövetség elnökét, hogy tartsa meg beszédét. — Jó alkalom ez az értekez­let arra, hogy visszatekintsünk a megtett útra, számvetést ké­szítsünk és készüljünk ötödik kongresszusunkra, amelynek számot kell adnia az elmúlt négy év eredményeiről és gond­­­airól. Jó alkalom arra is ez a találkozásunk, hogy tájékoztas­suk szövetségünk munkájáról a Békéscsabán élő szlovákokat és megválasszuk azokat a küldöt­teket, akik méltóképpen képvi­selik városunk szlovák ajkú ál­lampolgárainak érdekeit soron következő országos tanácskozá­sunkon. Ezen a kongresszuson meg kell vitatnunk sikereinket, gondjainkat és országunk nem­zetiségi politikájából fakadó feladatainkat, önöktől azt vár­juk, hogy elmondják gondolata­ikat, kereseiket — kezdte a szlo­­vák nyelvű ünnepi beszédét a szövetség elnöke, majd így foly­t elttel — Ismeretes, hogy a Magyar­országon élő nemzetiségiek egyenlő jogokat élveznek min­den tekintetben a magyar nyel­vű állampolgárokkal. Politikai, gazdasági, kulturális területen nincs megkülönböztetés a nem­­zetiségiek és a magyar lakosok között. És ez a gyakorlat így fe­lel meg a szocialista nemzeti­ségi elvnek. Mi szlovák nyelvű magyar állampolgárok, szocia­­l­izmust építő hazánkban, az al­­kotmán­y értelmében teljes jogot élvezünk. Lehetőségünk van anyanyelvünkön tanulni, műve­lődni és minden fórumon szólni Lehetőségünk van nemzetiségi népi kultúránkat művelni. Azok akik jelen vannak és azok is, akik nincsenek itt, jól tudják, hogy pártunkban, államigazga­tásunk területén, a társadalmi és tömegszervezetekben százá­val és százával vannak vezető emberek, akik a szlovák nyel­vet is beszélik. Ezután a szónok visszaemlé­kezett azokra az évekre, ami­kor ebben a hazában a nemzeti­ségiek jogtalanok voltak, majd így folytatta: — Ma már senkinek sem kell szégyellnie szlovák származását anyanyelvét. Városunkban jár­va az utcán, az üzemekben min­denütt hallunk szlovák szót És ez természetes. A dolgozó, alko­­tó embernek ugyanis mindegy,­­hogy milyen nyelven beszél, nem ez határozza meg az érté­két Hanem az, amit csinál, aho­gyan dolgozik. És ebben, füg­getlenül anyanyelvünkre, egyek vagyunk. Magyarul és szlová­kul beszélünk, de egyet aka­runk. Munkálkodunk szocialista hazánk jövőjén, közös erővel igyekszünk azon hogy életünk mind szebb és boldogabb legyen . Pártunk és kormányunk biztosítja, hogy az óvodától a­­ főiskoláig anyanyelvünkön ta­­­­nulhassunk — folytatta az elő­­adó —, de sajnos nem élünk kel­­­­lően ezzel a lehetőséggel. Mint­­ ahogyan azzal sem, hogy az anyanyelven megjelenő sajtóter­mékeket olvassuk. Kultúránk megőrzését is biztosítják orszá­gunk törvényei. Népi együttese­ket tart fenn az állam és ezek száma napról napra emelkedik — állapította meg a szövetség elnöke, majd arról szólt, meg­nyugtató a tudat, hogy a nem­zetiségek gondjaiban országunk minden fórumán segítenek. Mél­­­­tatta annak jelentőségét, hogy négyévenként lehetősége van a magyarországi nemzetiségeknek összehívni kongresszusaikat. Be­szédének végén kérte a gyűlés résztvevőit, hogy olyan küldöt­teket válasszanak, akik jó szó­szólói lesznek a békéscsabaiak­nak. felszólalók kö­vitaban zaí Mekis Márton, a VII. kerületi kultúr­­ház igazgatója arról beszélt, hogy a békéscsabai szlovákság nem használja ki azt a lehetőséget, hogy anya­nyelvén olvasson, pe­dig soha nem jelent meg olyan nagy mennyiségű szlovák nyel­vű irodalom hazánkban, mint az utóbbi években. A nemzetisé­gi politikát méltatva pedig el­mondta, hogy a magyar nyelvű iskolákban is tanítják a szlovák nyelvet országunkban és Bé­késcsabán is . Vannak közöttünk, akik nosztalgiával tekintenek a tá­voli múltba. Ez lehet. De az ilyen visszatekintés nem vezet el a célhoz, ugyanis a jövőt kell építeni — mondta többek kö­zött. Zahorán Mátyás békéscsabai és szi­ kisiparos szlovák nyelven mond­ta el hozzászólását. Megköszönte a Hazafias Népfront városi bi­zottságának, a város vezetőinek, hogy a kongresszusi küldöttvá­lasztó gyűlést a városi tanács reprezentatív dísztermében ren­dezték meg. — Igaz, hogy mindenütt van­nak barátaink, akik segítenek bennünket, köszönjük nekik és államunknak, hogy mindent megtesznek a szlovák nyelven beszélő magyarok érdekében — mondta többek közt és arra kér­te a megválasztandó kongresszu­si küldötteket, képviseljék a csabai szlovákok érdekeit, mondják el az­ országos tanács­kozáson, hogy életük szép és mindinkább szebb lesz. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára, Majnek Attila felszóla­lásában köszöntötte a küldött­választó értekezletet, tolmácsolta a szövetség jókívánságait, majd arról beszélt hogy „ marxi—le­nini nemzetiségi politika Ma­gyarországon hiánytalanul meg­valósul, a nemzetiségek együtt­élésének jó példáját mutatja. Ezután Kovács Pál országgyűlési képviselő, a szö­vetség alelnöke javaslatot tett a küldöttek személyére. Még mi­előtt szavazásra került volna sor, a gyűlés résztvevői tapssal fejezték ki egyetértésüket a bé­késcsabai küldöttség összeállítá­sával. S amikor a gyűlés elnöke szavazásra bocsátotta a jelölte­ket, a gyűlés résztvevői egy­­emberként megválasztották és jóváhagyták a szövetség negye­dik kongresszusa által az or­szágos választmány tagjainak; dr. Rusznák Jánosnak, az MSZMP Békés megyei Bizott­sága osztályvezetőjének, Knyi~­hár Jánosnak, a szövetség elnö­kének, Gécs Jenő nyugdíjasnak, Mekis Márton kultúrház-igazga­­tónak és Kovács Pálnak, a szö­vetség alelnökének kongresszus­ra való küldését. Elfogadták Áruló György építőmunkásnak, Chlebniczki János iskolaigazga­tónak, dr. Haraszti János városi tanácselnöknek, Gyebnár Mihály nyugdíjasnak, Gyulavári Pál­nak, az MSZMP békéscsabai városi Bizottsága első titkárá­nak Kendra János vállalat­igazgatónak, Mázán Mátyásnak, a Hazafias Népfront városi tit­kárának, Petrovszki Pálnénak, a Kötöttárugyár dolgozójának, if­jú Pribojszki János tsz-tagnak, Vrankó Andrásné tsz-tagnak kongresszusi küldetését A megválasztott szusi küldötteket Csicsely János arra kérte, hogy miután vissza­térnek küldetésükből, találkoz­zanak Békéscsaba szlovák nyel­vű lakosaival és mondják el, mit végeztek. A gyűlés bizalmát a küldöttek nevében Chlebnicz­ki János köszönte meg­­ígérve, hogy minden tőlük telhetőt meg­tesznek, hogy feladatukat be­csülettel teljesítsék. Botyánszki János Knyihár János ünnepi beszé­dét mondja A gyűlés résztvevőinek egy csoportja

Next