Orosházi Hírlap, 1973. október-december (18. évfolyam, 113-148. szám)

1973-12-11 / 142. szám

0fflgWBffls«a®aB®a®a®Bs®e9BSBassBBs®«EfflfflOB0Bafflaoesffl0Qeesao©BfflBaieBssffle!BfflissssB®®fflaDßQaiaBS0S0Qo®®Q Bővül a szakcsoportok nanikája a sarkadi ÁFÉSZ-ben Kora tavasz óta sok minden történt az alapmodell és a vele kapcsolatos szinkron­modellek életében. Mi, a sarkadi ÁFÉSZ zöldségtermelő alapmodellje, si­keresen zártuk le a szakcsopor­tok által megtermelt primőr zöldség felvásárlását Több mint 50 vagon uborkát, 500 mázsa vö­röshagymát 400 mázsa zöldpap­rikát vásároltunk fel és érté­kesítettünk. Ezeket a terménye­ket termelési szerződéssel ter­meltettük meg. Ezek az áruk az állami ellátási csatornán át ke­rültek piacra. Jelentős eseményünk volt a sarkadi zöldségtermelő szakcso­port létrehozása. Ezt a szakcso­portot 1972. december 18-án ala­kítottuk meg 38 fővel. A szak­csoport tagjaival termelési és értékesítési szerződést kötöttünk, melynek alapján tagonként mintegy 900—1000 forint értékű árat vásároltunk fel. Mind a méhkeréki, mind a sarkadi zöld­ségtermelő szakcsoportok bizta­tóan fejlődnek. Az újonnan alakult sarkadi zöldségtermelő szakcsoport kö­zös zödségtermesztő telepet léte­sít Sarkadon a szakcsoport irá­nyítása mellett. Ettől az új szak­csoporttól több mint egymillió primőr zöldpaprikát várunk. Ez­zel egy-, másfél millió forint fel­­vásárlási forgalmat remélünk. A zöldségtermelő alapmodell 1974. évi elképzelései feltétlen fejlődést mutatnak az előző évekhez képest. Az alapmodell­­fejlesztés keretében vásárol­tunk egy 55 lóerős Zetor trak­tort, hozzá ekét és két darab 5 tonnás pótkocsit, továbbá egy 14 lóerős kerti traktort pótko­csival, ekével, nagy teljesítmé­nyű permetezőgéppel. Ezenkívül a méhkeréki szakcsoport­­ a meg­levőhöz kap egy palántahaj­­tató-házat, míg a sarkadi szak­csoport 2 nevelőházzal bővül. A megvásárolt gépeket elsősor­ban a szakcsoport tagjai ré­szére hasznosítjuk. A szabad kapacitással vállalunk az ÁFÉSZ tagjaitól szántási és szállítási munkákat. Jelenleg mindkét erőgépünk nagy köz­­megelégedésre szánt a háztáji kisgazdaságokban, kertekben. Végre megoldódott a szövetke­zeti körzet termelőinek szántási, talajművelési és szállítási gond­ja. Az alapmodell tervbe vette a nagy teljesítményű permetező­­gép üzembe helyezésével 1974- ben a körzet növényvédelmének szervezett ellátását is. 1974-ben a zöldségtermelő alapmodell ke­retében Méhkeréken építünk egy felvásárlási raktárt fel­szereléssel 500 ezer forint be­ruházással. A sarkadi felvá­sárlás részére is 200 ezer forin­tos költség felhasználásával a fel­­vásárlási raktárt korszerűsít­jük. Juhász Károly kereskedelmi főosztályvezető A baroniTi hús és az emberiség hústartalékai Húsz esztendővel ezelőtt 10— 12 hét alatt érte el a csirke a 1,5 kg-os súlyt. Ma a korszerű telepeken ezt — sőt a 2 kg-os súlyt! — 63 nap alatt elérik, igaz, hogy az íz tekintetében sok még a kívánnivaló. Az Egé­szségügyi Világszerve­zet egyik legutóbbi jelentése ar­ra tér ki, hogy az ipari robba­nás következtében a húsok ide­gen anyagokkal telítődnek, és ennek következményeit körül­­belül csak 15—20 év múlva is­meri meg az emberiség. A cikk­író azokra az esetleges új beteg­­sélgekre gondol, amelyeket a DDT és egyébb növényvédő sze­rek provokálnak majd ki. Az ember az állatok etetéséhez anti­biotikumokat és drogokat is használ, s végső soron ezek is az emberi szervezetbe jutnak, nemcsak a növényvédő szerek. Egyáltalán van-e még tiszta, tehát szennyező anyagoktól mentes, fogyasztásra alkalmas hús a világon? Igen van. Mon­gólia lovaiból, a skóciai szarva­­sokból, Ausztrália kengurucsor­dáiból elégíti ki vajon a XXI. század embere fehérjeéhségért? Vadriasztó vegyszerek Télen a kiskertek gyümölcs­fáinak, fenyőinek éppúgy veszé­lyes károsítása a vadrágás és­­ hántás, mint a nagyüzemi terü­letek fás növényeinek. Egyrészt életfontosságú szövetrészektől fosztja meg a fát, másrészt a keletkezett seben keresztül gom­­bák támadják meg a törzset, és annak idő előtti pusztulását okozzák A vad ellen mechanikai esz­közökkel, például a törzs be­­kötözésével, műanyaggal törté­nő burkolásával is védekezhe­tünk. Ez a nyúl- és pocokrágás­sal szemben nyújthat védelmet, de az erős fizikumú, hegyes aganccsal felfegyverzett szarvas és őz ezt a burkolatot szétszag­­ga­tja, és a törzshöz férkőzik. A tüskés dróttal, dróthálóval tör­ténő burkolás költséges, fárad­ságos, időrabló munka, amely csak kevés számú fa esetén ki­fizetődő, és számolni kell a ta­vasszal szükséges lebontással is. Az említett okok miatt kísér­leteznek az utóbbi években a vegyszeres vadkárelhárítással. Hazánkban az osztrák Avena­­rius vegyigyár készítményeit használják sikerrel. A Cervacol fehér, krémszínű, szemcsés készítmény, a fenyők csúcshajtásának a vad által tör­ténő reharapását gátolja meg. Kis műanyag vödörben kerül forgalom­ba. Még a fagy beállta előtt, képlékeny állapotban, gu*­mikesztyűs kézzel kell fegykét, alulról fe­ felé irányuló mozdu­lattal­ a vezérhajtásra vastagon fel kenni. Lombos fafaj törzsére, ágaira széles ecsettel célszerű a­z aacBzát felkenni. Ezer csemete megvédéséhez körülbelül 2—5 kg szert kell ilyen módon fel­használni, a fenyő fajtájától és méreteitől függően. Az arányos, szép törzsfejlődés érdekében a vezérhajtás után következő ol­dalhajtások ágörvét is célszerű hasonlóképpen védeni. A bevo­nat a következő tavaszi rügyfa­­kadást nem akadályozza. Első­­álló, jó tapadóképessége által védelme­t nyújt a fák kihajtásá­­ig.A vad azonban a vegetációs időszakban is előszeretettel ha­rapja le a fenyők vezérhajtását, csúcsrügyét. Enn­ék megakadá­lyozására szolgál a Dendrocol 17 elnevezésű vegyszer. Ez sötét­barna, csaknem fekete színű, karból szagú folyadék. 2—5 at­moszféra nyomású házi perme­tezőgéppel, függőleges, lefeé irányuló permetfröccsökkel jut­tatjuk a fenyők csúcshajtására. A permetezés hatásosságát és gazdaságosságát nagymértékben növeli a permetezőgépen a kö­zönséges adagolófér helyett a Dosierventil adagoló használata. Ez az adagoló nem kúpfelüle­ten permetez, hanem pontszerű­en koncentrálva, és két, egymás után automatikusan következő löketben juttatja a szert a ve­zérhajtásra. Figyelembe kell venni, hogy a lepermetezett hajtások megszáradásukig az öl­tözéket könnyen piszkítják. Ezer — 50—80 cm magasságú — fenyőcsemetére 5—10 kg szert számíthatunk. A kéreghántás eleni védeke­zés célját szolgálja a Cervidon nevű készítmény. Fenyők és lombos fák megvédésére egy­aránt használható. Fekete színű, gyengén kátrány szagú kenőcs. Használat előtt 10—15% vízzel jól össze kell keverni, majd a tőtől lefelé (illetve a megvéde­ni kívánt törzsrészen, a vad szája által elérhető, körülbelül 2—2,20 cm magasságig, a száraz kéregfe­ületre ecsettel bőven kell felkenni. A törzsön így fe­kete, fényes, szemcsés tapintású bevonat keletkezik, amely — megfelelő mennyiség felhordása esetén — több évre védelmet nyújt a vad hántásával szem­ben. Az egyszer már károsított törzsön is érdemes alkalmazni, mert bizonyos sebvédő hatása is van. 1 A már károsított, hántott tör­zsek sebkezelő szere a nemrég kikísérletezett Schulwundenmit­tel nevű vegyszer. A Dendrocol 17-hez hasonló, némileg söté­­tebb folyadék, körülbelül 2 at­moszféra nyomású házi permete­zőgéppel juttatjuk a törzsekre. A szer ott összefolyva és meg­száradva sötét, filmszerű bevo­natot képez, amely a sebeket lezárja a gomba- és rovarfertő­zés elől A kísérletek eddigi ta­pasztalatai szerint (talán csak közvetett hatásként) jótékonyan serkenti a kalluszképződést is, és gyorsítja a seb hegedését. Ha a hántás nem volt túlságosan erős akkor fenyő esetében 3—4 év múlva csak a kéreg kis egyenetlensége emlékeztet az egykori károsításra. Nem vad, hanem például gép, fogat, szer­szám által okozott sebzés esetén is ajánlható a használata. Király Pál Környezetünk bódéiméért mnt­a valaki először jön a he­­­ ®­gyekből az Alföldre, rög­tön azzal kezdi, hogy kevés a fa, és kevés a madárdal. Ez így igaz. Volt idő, amikor óriási ki­terjedésű ligete erdő volt az egész Alföld, az egész Kárpát­medence. Ezüsthársas tölgyesek, gyertyánosok, kőris- és szil­erdők váltakoztak lápokkal, ár­téri mocsarakkal, rétekkel és nyílt vizekkel. A bátorligeti ter­mészetvédelmi terület Alföl­dünk szinte teljes tájtörténeti keresztmetszetét őrizte meg. Dr. Soó Rezső akadémikus szerint „az Alföld mai erdősze­génységét sem éghajlata, sem talajai nem indokolják.’’ Mai erdőszegénységünket a hosszú évszázadok alatt lassan, de ál­landóan fejlődő mezőgazdaság, a nagyvonalú és a meggondolat­lan erdőirtások, lecsapolások hozták létre. Most egy nagysze­rű kultúrtájon élünk, de hiány­zik környezetünkből az erdő, az az erdő, amely az „ukrán er­­dős pusztaöv (Kijev—Voronyezs —Kujbisev—Orenburg) folyta­tása’. Az utóbbi évtizedekben roha­­mosan fejlődik mezőgazdasági kultúránk, és a felszabadulás utáni nagyszabású kemizálási program kialakulása a termésát­lagok, szinte állandó emelkedé­sét eredményezte. Fejlődik ipa­runk, nő a környezet szennye­zettsége. Mindezzel szorosan összefügg az az előrejelzés, amely a világ minden civilizált vidékéről jön az emberiség kör­nyezetének megóvásáért. Engels A természet dialektikája című művében írja, hogy „De azért ne kérkedjünk túlságosan a természeten aratott emberi győ­zelmeinkkel. A természet min­den ilyen győzelemért bosszút áll rajtunk". És ez nem ijeszt­getés, hanem hazánkban is egy­re inkább érezhető probléma, főként ha nem előzzük meg! Most még nem tudjuk valójá­ban felmérni pl. a vegyszeres védekezés (gyom- és rovarirtás) károsításait, negatívumait a fel­bolygatott biológiai egyensúlyra, és a táplálkozási lánc utolsó alakjára, az emberre. Környezetünk nagyon sok té­nyezőből épül fel. Alapvető fel­adat természeti környezetünk megóvása, illetve lehetőségeink határán belül az eredeti állapotok visszaállítása. Egy területen az ideális erdőmennyiség — erdő­sültség — az összterület 20—25 százaléka kell, hogy legyen. Me­gyénkben az 1971. évi statiszti­ka szerint ez nem éri el az 1,5 százalékot sem. Ráadásul ez az erdő is meglehetősen ekcentri­­kusan helyezkedik el megyénk területén, elsősorban a Békés­csabától keletre terjedő vidé­ken. Az 1973. évi VII. erdészeti világkongresszus dr. Madas András miniszterhelyettes ja­vaslatára fogadta el, hogy az er­dőknek hármas rendel­tetésük legyen, ill. van: termelési, vé­delmi és közjóléti. Most csak a harmadikra, az erdők közjóléti­ szerepére hívom fel a figyel­met. Arra, hogy a pihenni vá­gyó ember számára a közjóléti erdők biztosítják majd (és sok helyen máris) a parkerdőt — amire Pósteleken már nálunk is van kezdeményezés —, a séta­erdőt, az erdei autós pihenőket, az erdei tábort és kirándulóhe­lyeket, az üdülőhelyeket és a városok körüli zöldfolyosókat. Zöldfolyosóknak tekinthetők a folyókat, csatornákat kísérő sze­gélyerdők, bokrosok keskeny sé­­taúttal, amilyen a Békéscsabá­ról Veszély felé vezető Körös­­csatorna menti barátságos, több évtizedes sétaút, vagy Szarva­son a Holt-Körös menti ösvény a Mongolban vagy Bikazug felé. A zöldövezeteknek, az erdei környezetnek óriás szerepe van a kiegyensúlyozott, egészséges emberi közösségek kialakulásá­ban is. Az elkövetkező évek­ben az egész országban, folya­matos feladat lesz a közjóléti erdők kialakítása és feltárása. Köztudott, hogy megyénkben kevés a fa, kevés az erdő. Egy­­egy kertészeti vállalat vagy er­dészet önmagában nem tudja megoldani a terveket, hiszen a közjóléti erdők különböző em­lített fajtáira meghatározott normák vannak, minőségi és esztétikai elvárások. 9V1­agyszabású faültetési prog­ramot kellene szerveznünk társadalmi összefogással. Gon­dozott turistautakat lehetne ki­alakítani egy-egy város körül sétára, kocogásra, kerékpározás­ra. Békéscsabának és a megyé­nek is sok lehetősége van erre, amit a KISZ-szervezet, Hazafi­as Népfront, Turistaszövetség összefogásával szervezhetnénk. A Szovjetunióban huszonkét (22) millió önkéntes természet­­védő van; erdősávot telepíte­nek, dísz- és gyümölcsfákat ül­tetnek, mesterséges madárodú­kat készítenek, téli madáretető­ket gondoznak... Szeretik és vé­dik a természeti környezetüket és annak minden hasznát és szépségét élvezik. Nálunk is le­hetne ilyesvalamit szervezni. Réthy Zsigmond A lakás derűs díszei Hajtassunk jácintot, tulipánt és nárciszt! — Télen ■— tél végén, amikor­­ a szabadban még földben szun­­­nyadnak a virághagymák. Sokan gyönyörködnek a virágüzl­tek kirakataiban díszelgő, virágzó jácintokban, tulipánokban és nárciszokban. Az áruk elég ma­gas, Kevés fáradsággal és olcsón azonban magunk is hozzájutha­tunk ilyen korán nyíló virá­gokhoz, h­a idejében el­ők­észü­lünk a hajtatásukhoz. Mi szükséges ehhez? Először is egészséges és nagy virághagymák, homokos föld­del teli cserép, vagy egy-két üres befőttes üveg. A jácint hagymáit, miután gondosa­n megtisztítottuk a gyö­­k­érroar­dványoktól és penésze­dés ellen faszénporba mártottuk, egyesivel tegyük cserépbe vagy üvegbe. Öntözzük be a földjét és tegyük hűvös helyre, hogy meginduljon a gyökérké­r­d­és. Ha üvegben akarjuk hajtatni, a hagymát az üveg szájánál úgy rögzítjük, hogy a gyökérko­­szorű félujjnyira legyen a víz felszínétől. 8—10 fokos helyre állítva 8—10 hét múlva, amikor a gyökérzet megfelelően kifej­lődött, vigyük a növényeket; 16—20 C fokon helyiségbe, te­gyünk rájuk papírból készített sötétítő sapkát. Ez addig marad, jön rajtuk, amíg a növény ki nem növi. Ha azt észleljük, hogy a virágzat már kezd kifej­lődni, távolítsuk el a sötétítő sapkát A tulipánt csak cserépben­ hajtathatjuk. Nárciszból a vízinárcisz alkal­mas virágoztatásra. Ha vízben ha­jtatjuk, annyi vizet öntsünk alá, hogy az éppen blérné a hagymakoszorút. Cserépben hajtatva ne öntözzük túl, mert hajlamos a rothadásra. Szent-Miklóssy Ferenc

Next