Ország-Világ, 1959. január-július (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-13 / 19. szám

EGY KIS KOLLEKCIÓ a szovjet áruból, tartómból, ékszerből A véletlen három hírt sodort egymás alá az újságokban. „Szovjet parfümök árusítá­sát kezdték meg Franciaország­ban. A párizsiak melegen érdek­lődnek az új árucikk iránt” — olvastuk az egyikben. A másik­ban ez áll: „A Szovjetunió Svájcba exportálja óráit, s még ebben az évben többszázezer szovjet karóra kerül forgalomba Nyugaton.” A harmadik hír pe­dig így szólt: „Az idei londoni gyémántpiacon a Szovjetunió egyeduralkodó volt. Az olcsó, de szép kivitelű ékszerek egész so­rát mutatta be, s kiállításával egyedülálló sikert aratott.” Három szűkszavú hír. Még­is mennyi mindent mond. Például azt, hogy nemcsak a trak­torok, kombájnok és a „házgyárak”, ha­nem az úgynevezett „luxus” cikkek gyár­tása is fellendült a Szovjetunióban. A moszkvai 2. szá­mú óragyárban úgy­szólván kizárólag nők dolgoznak, csupán a mérnö­kök között akad egy-két férfi. A gyárban évente egy millió Pobeda órát raknak össze, s a végeláthatatlan futószala­gokon minden 64 másodperc­ben elkészül egy kiváló minő­ségű „Start” karóra. Csak a 2. számú moszkvai Óragyárban évente összesen 5 millió „Pobe­da”, „Start”, „Éra” és „Zarja” órát készítenek... Évi 5 millió óra egyetlen üzemből! Ez az egy óragyár megközelítőleg annyi órát készít, mint amennyi a tíz legnagyobb svájci óragyár évi exportja — együttesen! A parfőm-gyárakban: Lenin­­grádban, Moszkvában, Rigában. Tall­inban három műszakban dolgoznak, óráról órára száz­ezer liter számra készítik a ki­tűnő parfőmöket és kölnivize­ket. A Szovjetunióban több mint 200 féle parfőmöt gyárta­nak, s ezek közül a 38 legnép­szerűbbet, egyformán nagy té­telben exportálják Nyugatra és Keletre. A szovjet parfüm — a külföldi vevők véleménye sze­rint — versenyképes a francia illatszeripar termékeivel is. Az ékszeripar legnagyobb üzemei Szibériában vannak. A szvertlovsz­ki ékszergyár pél­dául évente 80 millió rubel ér­tékű drágakövet dolgoz fel ék­szerré, foglal be karkötőkbe, brossokba vagy fülbevalókba. S ha a szovjet ipar fejlődésé­ről, az életszínvonal alakulásá­ról beszélünk — ezentúl ne fe­ledkezzünk meg az óra, parfüm és ékszer­gyárakról sem, ame­lyek egyre fokozódó termelé­sükkel mindenki számára elér­hetővé teszik az egykor csak ki­váltságosok számára készült lu­xus­cikkeket ... A népszerű­­Pobeda- órák a moszkvai 2. számú Óragyár 22-es műhelyé­ben születnek és alapos minőségi ellenőrzés után zim Kulamzina kezéből indulnak a világ minden tájára... A 200-nál is több szovjet parfümfajtából a legnépszerűbbeket mutatjuk itt be, amelyet Moszkvától Párizsig minden nagyobb városban kapni lehet... HIDAS ANTAL:, NÉNÉM KERTJE TQCZ'7 szeptemberében, har­­-* * minckét évi távollét után visszaérkezett szeretett hazájába, imádott városába, Budapestre, Hidas Antal, a költő. L ősz hajával, de ifjú­ lángolású szívével — a Magyar Tanácsköztársaság születésének negyvenedik évfordu­lóján — így vall magáról: »Negyven év — viharban ja­, nem gyerekjáték ... Mégis, ha kezdhetném, újra nekilátnék És hogy újra nekilátott, nemcsak a Zrínyi Kiadó gondozá­sában megjelent versgyűjteménye, de a hazatérése óta írt új ver­sei is bizonyítják. A Néném kertje című kötet, Hidas Antal köl­teményeinek ez a válogatása, nem tükrözi, mint ahogy termé­szetesen nem is tükrözheti, a költő egész életművét. Elég azon­ban mutatóba ahhoz, hogy végigkísérhessük a harcos kommunista rögös útját, érzékeljük és átérezzük reményeit, a bukás fájdal­mait, a győzelmek minden szépségét, a régi és új bizakodást az iráni ami hitet ad az embernek — az emberben. »Most tudjuk mi az — bo­lseviknak lenni* — írja a proletárforradalom bukásán és az ellenforradalom rémtettein keseregve, de percre sem szű­nik meg az új győzelemben hinni s hitet is tenni mellette. »És esténként, mikor az alkonyat fölpofozza a csodálkozó eget, vérbeborult felhőrajokkal rohan szét a lettport gondolat: meddig lesz még ember úr az ember felett?* S kérdésére száz más versében felel: »A harcban nem szabad megállni ... Elvtársi szorítsd a fegyveredt* Ebben a gondolatsorban a végső győzelem nem álom többé: »... holnap tavasz fakad, vörösbe gyúlnak a falevelek, és szabad gyárakban, a mi gyárainkban Európán végig verjük dalolva a hullámzó forró vasat.« »Édes földem, Magyarország* — sóhajtja egy másik versé­ben, s ugyanakkor India, Kongó, Arábia, Kína, Afrika, Latin- A­meri­ka népei szabadságának diadalában reménykedik, bizako­dón. („Mert Afrika forró! Mert Afrika miénk!* — »Jön Lenin. És Kína szabad lesz.*)­­ A Szovjetunióban, második hazájában élt Hidas Antal a huszas évek második felétől hazatéréséig. Poézisét át, meg át­szövi a háta, a szeretet a szocializmus első országa iránt. Emigrá­cióban írta, 1945 előtt: »Bánatkönny az országomért, élbe borult jószágomért, éhes Magyarországomért, örömkönny szovjet hazámért, elvtársi nagy oltalmáért, újépítő hatalmáért.* A második haza segítette a költőt, hogy visszajöhessen első hazájába. Vidám s gyakran gyászos napok, évek, évtizedek jó­rossz tapasztalataival. Alkotói kedvvel, erős bizakodással, ter­vekkel Segítsük, hogy valóra is váljanak! Annak pedig, aki Hidas Antal költői munkásságát még nem ismeri, ajánljuk, la­pozza át új kötetét s megismeri az ismeretlenségében is ismert, jelentős magyar költőt — és megszereti. p. m.

Next