Ország-Világ, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-10 / 32. szám

N­J DIVATOK IDOL HOL NYARALJUNK? !M Mintha szorgalmas, tarka boga­rak másznának fárad­hatatla­nul valamilyen ismeretlen cél fe­lé, úgy fest innen, a tihanyi domboldalról a szirtes autók vé­geláthatatlan sora a balatoni mű­úton. Egyik közülük, egy kis vaj­színű Volkswagen, hátán hatalmas csomaggal, a révnél lekanyarodik a műútról. Elgurul a motel színes fala mellett és megáll ott, ahol a piros-zöld-sárga-barna sátrak jel­zik a tihanyi camping kezdetét. EGY VOLKSWAGEN CÉLBA ÉR A vajszínű kisautóból papa, mama és három kisgyerek lép ki, nagyot szippantanak a friss levegőből és máris munkához látnak. Szíjakat oldanak, cölö­pöket vernek a földibe, csoma­gokat bontanak ki. A bőröndök fölé sátor feszül, a sátor elé kis asztal kerül öt székkel — egy fél óra sem telik bele, és a kölni a Ba­hton elektromérnök családja máris otthonosan fogyasztja reggelijét a Balaton partján. — Odahaza egy újságban olvas­­tam­­a tihanyi campingről — mondja Otfried Brützel, a családfő. — A kislányom egy szegedi diáklánnyal folytat levezetést. Ez az összes kap­csolatunk Magyarországgal, de ez elég volt ahhoz, hogy elhatározzuk: vízumot kérünk. Négy napja kaptuk meg, s máris itt vagyunk. Lakhatnánk a motel­ban is, de mi így szoktuk, minden év­ben sátorozni me­gyünk külföldre. Hogy miért? Bi­zonyára azért, mert csodálatosan sza­badnak érzi magát az ember, amikor csak egy ponyva választja el a végtelen levegőtengertől, amikor mezítláb, iridiánmódra járhat­­kelhet, bográcsban főzi az ebéd­jét és tábortűz mellett süti a vacsoráját. A tihanyi camping­­ben — amelyben tulajdonképpen kétszáz férőhely van — amikor ott jártunk, négyszázan élvezték a természet közvetlen közelsé­gét. A Balaton partján a tiha­­nyin kívül még 23 camping mű­ködik az úttörő- KISZ- és isko­lai táborokon kívül. Ma már tíz­ezrek szórakozása a nyári tábo­rozás. És a tízezrek között minden társadalmi réteg képviselői ott találhatók, a sokszoknyás pa­rasztasszonyoktól a neves mű­vészekig, és ott vannak Európa szinte valamennyi országának fiataljai és öregei. Tihanyban találkoztunk bolgár főiskolás lányokkal és finn turistákkal, vecsési földművessel és buda­pesti tanárral. És a feszti­vál sokszínűségére emlékeztető campingek különféle lakói olyan szilárd kis közösséget alkotnak, amelyek a maguk sajátos, rend­kívül szigorú és íratlan törvé­nyei szerint élnek. 13 ELVESZETT KARÚRA TÖRTÉNETE Az első és legfontosabb tör­vény a feddhetetlen becsület. A Hajnali csendélet Délutáni Bütkérezés. Otfried Brützel kölni elektromérnök és családja Tihanyban Jó reggelt camping-lakók! Hasatokra süt a nap! POLITIKAI GYILKOSSÁG A „MELLÉKUTCÁBAN” S­okan emlékeznek még a Mellékutca című filmre, amely arról szólt, hogy egy amerikai politikus csak rejtőzködve, csak a »­mellékutcában*« élhet szerelmével. Ezt a történetet másolta le az élet Párizs­ban, de új befejezéssel. Mert ezúttal több halálos késszúrással tett pontot utána. A történet főszereplője Jean Pécastaing függetlenségi párti képviselő, aki az algé­riai kérdésben több ízben szembe került a kormány álláspontjával. Az ötvennyolc éves férfi azelőtt a párizsi városházán a lakás­ügyeket intézte. Egy ízben felkereste őt Antoinette Blondel, akit férje nemrég ha­gyott el, s lakást kért. Pécastaing addig­­addig keresett lakást a csinos Antoinette­­nak, míg beleszeretett, s Madame Blondel viszonozta érzelmeit — mint később oly véresen kiderült, nem is csupán hálából a kiutalt lakásért. A szerelmes Pécastaing-t — aki nős és több gyermek apja volt — 1958-ban kép­viselővé választották, függetlenségi prog­rammal. Ettől kezdve még jobban rejtőz­nie kellett szerelmével. De bárhogy rejtőz-FOLYTATÁS AZ 5. OLDALOS­­ Antoinette Blondel, a harmincöt éves asz­­szony, aki szerelmi féltékenységében poli­tikai gyilkosságot kö­vetett el Jean Pécastaing, aki valószínűleg politikai uszítás áldozata lett KJ]E3 ffiehßgdambfM l­assan már hagyományossá válik, hogy minden I . év nyarán megnyílik Csillebércen a nemzet­­közi tábor. Most is tizenöt ország lányai, fiai — többek között szovjet, bolgár, finn, osztrák, svéd, francia fiatalok — táboroztak az úttörővárosban. Rendkívül változatos volt a programjuk. Megnézték Budapest nevezetességeit, strandoltak a Palatínuson, végül két hetet töltöttek Balatonföldváron. Nem­csak ők láttak és tanultak itt, magukkal hozták dalaikat, táncaikat, nem is szólva a csereberélésre szánt holmikról, jelvényekről, gyufacsrkkékről, út­­törő-f­yakkendőkről, papírszalvétákról. Mindenki a másik ország fiainak jelvényeit viselte. Ugyancsak megnehezíti az ilyesmi a riporter dolgát, aki a­­hamisítatlan­ svéd kislányt lencsevégre kapja és kiderül, hogy a páciens svédül ugyan még nem tud, de remekül beszél magyarul , és Cegléden született.

Next