Ország-Világ, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-10 / 32. szám
NJ DIVATOK IDOL HOL NYARALJUNK? !M Mintha szorgalmas, tarka bogarak másznának fáradhatatlanul valamilyen ismeretlen cél felé, úgy fest innen, a tihanyi domboldalról a szirtes autók végeláthatatlan sora a balatoni műúton. Egyik közülük, egy kis vajszínű Volkswagen, hátán hatalmas csomaggal, a révnél lekanyarodik a műútról. Elgurul a motel színes fala mellett és megáll ott, ahol a piros-zöld-sárga-barna sátrak jelzik a tihanyi camping kezdetét. EGY VOLKSWAGEN CÉLBA ÉR A vajszínű kisautóból papa, mama és három kisgyerek lép ki, nagyot szippantanak a friss levegőből és máris munkához látnak. Szíjakat oldanak, cölöpöket vernek a földibe, csomagokat bontanak ki. A bőröndök fölé sátor feszül, a sátor elé kis asztal kerül öt székkel — egy fél óra sem telik bele, és a kölni a Bahton elektromérnök családja máris otthonosan fogyasztja reggelijét a Balaton partján. — Odahaza egy újságban olvastama tihanyi campingről — mondja Otfried Brützel, a családfő. — A kislányom egy szegedi diáklánnyal folytat levezetést. Ez az összes kapcsolatunk Magyarországgal, de ez elég volt ahhoz, hogy elhatározzuk: vízumot kérünk. Négy napja kaptuk meg, s máris itt vagyunk. Lakhatnánk a motelban is, de mi így szoktuk, minden évben sátorozni megyünk külföldre. Hogy miért? Bizonyára azért, mert csodálatosan szabadnak érzi magát az ember, amikor csak egy ponyva választja el a végtelen levegőtengertől, amikor mezítláb, iridiánmódra járhatkelhet, bográcsban főzi az ebédjét és tábortűz mellett süti a vacsoráját. A tihanyi campingben — amelyben tulajdonképpen kétszáz férőhely van — amikor ott jártunk, négyszázan élvezték a természet közvetlen közelségét. A Balaton partján a tihanyin kívül még 23 camping működik az úttörő- KISZ- és iskolai táborokon kívül. Ma már tízezrek szórakozása a nyári táborozás. És a tízezrek között minden társadalmi réteg képviselői ott találhatók, a sokszoknyás parasztasszonyoktól a neves művészekig, és ott vannak Európa szinte valamennyi országának fiataljai és öregei. Tihanyban találkoztunk bolgár főiskolás lányokkal és finn turistákkal, vecsési földművessel és budapesti tanárral. És a fesztivál sokszínűségére emlékeztető campingek különféle lakói olyan szilárd kis közösséget alkotnak, amelyek a maguk sajátos, rendkívül szigorú és íratlan törvényei szerint élnek. 13 ELVESZETT KARÚRA TÖRTÉNETE Az első és legfontosabb törvény a feddhetetlen becsület. A Hajnali csendélet Délutáni Bütkérezés. Otfried Brützel kölni elektromérnök és családja Tihanyban Jó reggelt camping-lakók! Hasatokra süt a nap! POLITIKAI GYILKOSSÁG A „MELLÉKUTCÁBAN” Sokan emlékeznek még a Mellékutca című filmre, amely arról szólt, hogy egy amerikai politikus csak rejtőzködve, csak a »mellékutcában*« élhet szerelmével. Ezt a történetet másolta le az élet Párizsban, de új befejezéssel. Mert ezúttal több halálos késszúrással tett pontot utána. A történet főszereplője Jean Pécastaing függetlenségi párti képviselő, aki az algériai kérdésben több ízben szembe került a kormány álláspontjával. Az ötvennyolc éves férfi azelőtt a párizsi városházán a lakásügyeket intézte. Egy ízben felkereste őt Antoinette Blondel, akit férje nemrég hagyott el, s lakást kért. Pécastaing addigaddig keresett lakást a csinos Antoinettenak, míg beleszeretett, s Madame Blondel viszonozta érzelmeit — mint később oly véresen kiderült, nem is csupán hálából a kiutalt lakásért. A szerelmes Pécastaing-t — aki nős és több gyermek apja volt — 1958-ban képviselővé választották, függetlenségi programmal. Ettől kezdve még jobban rejtőznie kellett szerelmével. De bárhogy rejtőz-FOLYTATÁS AZ 5. OLDALOS Antoinette Blondel, a harmincöt éves aszszony, aki szerelmi féltékenységében politikai gyilkosságot követett el Jean Pécastaing, aki valószínűleg politikai uszítás áldozata lett KJ]E3 ffiehßgdambfM lassan már hagyományossá válik, hogy minden I . év nyarán megnyílik Csillebércen a nemzetközi tábor. Most is tizenöt ország lányai, fiai — többek között szovjet, bolgár, finn, osztrák, svéd, francia fiatalok — táboroztak az úttörővárosban. Rendkívül változatos volt a programjuk. Megnézték Budapest nevezetességeit, strandoltak a Palatínuson, végül két hetet töltöttek Balatonföldváron. Nemcsak ők láttak és tanultak itt, magukkal hozták dalaikat, táncaikat, nem is szólva a csereberélésre szánt holmikról, jelvényekről, gyufacsrkkékről, úttörő-fyakkendőkről, papírszalvétákról. Mindenki a másik ország fiainak jelvényeit viselte. Ugyancsak megnehezíti az ilyesmi a riporter dolgát, aki ahamisítatlan svéd kislányt lencsevégre kapja és kiderül, hogy a páciens svédül ugyan még nem tud, de remekül beszél magyarul , és Cegléden született.