Ország-Világ, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-19 / 16. szám

ÍAC­ODÁLY 5£oltán K­eskenyarcú, kemény arc­­élű, bársonyos tekintetű idős bácsi kereste fel otthoná­ban Kodály Zoltánt. Kezében madzaggal átkötött, maga gyár­totta facimbalmot szorongatott. Vékony Buri Rudolf hetvenhét esztendős cimbalmos Miskolcról jött fel, hogy bemutatkozzon a magyar zene legnagyobb élő mesterének. Víg Rudolf, fiatal zenetudós akadt rá népdal­gyűjtő körútján, egy kis ivó­ban, a miskolci pályaudvar mellett. Rudi bácsi hatvanöt éve játszik nyilvánosság előtt, hiszen tizenkét éves korában már az egyik miskolci kávé­házban cimbalmosa volt ugyan­annak a cigánybandának, mely­nek édesapja volt a brácsása. Iskolát nem sokat végzett, csu­pán négy elemit. »­Nem­ tellett engem taníttatni« — mondja, s a kottát sem ismeri, noha abszo­lút hallása van. »»Nem volt rá al­kalmam, hogy megtanuljam.« Rudi bácsi hosszú évtizedek alatt hírneves cigányok zenekarában aratta nagy sikereit, ismertük or­szágszerte, sőt külföldön is sok helyütt vendégszerepelt, ötve­n évvel ezelőtt fellépett a Vígöz­vegy mulatós jelenetében, a miskolci színházban játszott, ugyanott, ahol most a Hajnali tűzben a zenekarral csárdáso­kat ad elő. S a facimbalom? *»•Fiatalko­romban egy amerikás cimbal­mosnál láttam ehhez hasonlót. Azóta sok ilyet faragtam ma­gam is. Fenyőfa-seprűnyélből csináltam a hangzórudakat, alá­juk zsúpszalmát helyeztem, hogy jobban szóljanak.« Ez a hangszer a xilophonhoz hason­lít inkább, de a hangok nem skálarendben sorakoznak rajta, hanem úgy rendeződnek el, mint a cimbalmon. Nem könnyű raj­ta jól játszani, mert a vastag fadarabok miatt nagyok a tá­volságok a hangok között. (Ez olyasmi, mintha a hegedűsnek nagybőgőime kellene.) A facim­balom hangszíne olyan, mint a klarinété, de ha hozzá nem értő játszik rajta, érdes, ha­sító. T­­tutl bácsit, most, hogy Buda­­it pestre látogatott, a rádió is szerepeltette, a Tudományos Akadémián pedig magnetofon­ra vették fel játékát. Kodály Zoltánnak (aki tudvalevőn a népzenekutató csoport vezetője) az volt a kívánsága, hogy a né­pies műdalirodalom gyűjtemé­nyében az ő játékát is rögzít­sék le. (Megérdemelné, hogy Miskolcon is jobban megbecsül­jék, s ne csak egy kis betérő­ben cimbalmozzon ...) A kérdés most az, hogy mi az, ami Rudi bácsi cimbalmo­­zásában megragadta Kodály Zoltánt? Igaz, hogy Rudi bá­csi ízléssel és mértéktartással játszik, s noha az a szavajárá­­sa, hogy ►»megmódosítja a da­lokat«, sosem vetemedik sziru­pos érzelgősségre. Az 1910-es évek előadás stílusánál marad­t meg, leghíresebb száma, a Re­pülj fecském. Igen ám, de mi tetszett ezen Kodály Zoltán­nak? Rudi bácsi régifajta ci­­gányzenész, s eddig úgy tud­tuk, hogy Kodály Zoltán a magyar népzenekutatással s a népzene terjesztésével éppen a cigánymuzsikálásnak a magyar népdalokat eltorzító stílusa el­len is küzdött. Ezt kérdezge­tem most Kodálytól, mert er­ről a témáról még nemigen szólt a nyilvánosság színe előtt. — Nagy tévedés azt hinni — válaszolja Kodály Zoltán — hogy mi a cigányoknak elvi ellenségei vagyunk. A cigányok között éppúgy, mint mások között, akadnak jó és rossz zenészek. S köztük a legjobbak, például Magyari meg Banda Márton, mindig ízléssel és kitűnő techniká­val játszottak. Amikor Brahms Budapesten járt, igen nagy tetszéssel hallgatta a cipő­­nyolc plasztikus előadásmód­ját, kimetszett frázisait. S amikor szimfóniáit dirigálta nálunk, baráti körben oly módon nyilvánított elégedet­lenséget a zenekarral szem­ben, hogy a cigányokat di­csérte és a Filharmonikusok zenészeiről azt mondta: »Wa­rum spielen die Kerle nicht so...? (Miért nem játszanak olyan jól ezek a fickók?) Mármint azok a cigány zené­szek, akiket hallott. Buri Ru­dolf is nagyszerű előadó, leg­főbb erénye, hogy a cimbal­mon szólót játszik, akár régi elődei, még zongorakíséretre sem szorítkozik, hangszerén egymaga teljes harmóniát produkál. — Hogyan vélekedik tanár úr Buri Rudolf parádés műsorszá­máról, a Repülj fecskémről, s általában a népies műzenéről? Erről sem beszélt eddig ... — A Repülj fecském ősi, jó dallam, magam is alkal­maztam a Molnár Anna ének­kari feldolgozásában. Ugyan­ez a dallam másképpen hang­zott, amikor Reményi ját­szotta, s másképpen most, Buri Rudolf cimbalmán. Nem betű szerint, hanem ad libi­tum játsszák. Ami pedig a népies műdalokat illeti, a Tudományos Akadémia nép­­zenekutató csoportja legköze­lebb külön kiadásban jelen­teti meg XIX. századbeli ter­mékeit. A népies műdal is szerves része a magyar ze­netörténetnek. Szentirmay, Si­­monffy és Egressy igen te­hetséges dalszerzők voltak, ennek a stílusnak a dekaden­ciája csak a legvégső szaka­szán, a XX. században kö­vetkezett be. A népies mű­daloknak, kivált a csárdások­nak a cigányok voltak a leg­jobb előadói, azonban az iga­zi népdalokkal csak újabban kezdenek megismerkedni. Ugyanis a magyar népdalok ötfokúsága nekik teljesség­gel idegen. Még a Gyöngyös­bokréta idején az egyes falu­si csoportok magukkal ho­zott eredeti dalait is a cigány szégyenszemre kottából volt kénytelen játszani, s gyakran oda nem illő kísérettel. A cigányzenekarok sablonos har­móniái a dúr-moll rendszer­ben fogant műdalhoz még il­leszkednek valahogy, de a népdalokhoz sehogy. Nem rit­kán a dallamot is kikezdi a harmónia, ezért nagy prob­léma a népdal kísérete ... GÁCH MARIANNE A facimbalom az asztalon. Buri Rudolf a maga gyártotta hangszert be­mutatja Kodály Zoltánnak és feleségének A betegségéből felgyógyult Kodály Zoltán otthonában Buri Rudolf cim­­balmozását hallgatja ... »­... a xilophonhoz hasonlít, de a hangszíne, mint a klarinété ...« (Kertész Gyula felvételei) klubraptár A MAGYAR—SZOVJET BARÁTI TÁRSASÁG KLUBJÁNAK (BUDAPEST, VII., GORKIJ FASOR «.) PROGRAMJA 10, csütörtök, du. C. Megemlékezés Lenin születésének 91. évforduló­járól. Bemutatásra kerül a Lenin Októbere című feliratos szovjet film. a, péntek, du. A. Orosz nyelvtan­­folyamok klubdélutánja haladó hallgatók részére. tt, szombat, du. 5. A Hernád utcai általános iskola tanulóinak hang­versenye. (Meghívó igényelhető az iskolában). a, vasárnap, de. 10. Ifjúsági film­vetítés. Távolban egy fehér vitorla — feliratos szovjet film.­­ Du. 5. Solohov Új barázdát szánt az eke című regényének orosznyelvű filmváltozata I—n. rész. a, kedd, du. 1. Az MSZBT központi műszaki szakosztályának klubdél­utánja. Boromisza Gyula, Kos­suth-díj­as mérnök, a Műszeripari­­ Kutató Intézet osztályvezetője be­számolót tart a szovjet automati­zálás helyzetéről. ORSZAG-VILAG, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság hetilapja. Főszerkesztő: Alpári Pál. Szerkesztő: Pető Miklós. — Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Tel.: 923—9*7. — Felelős kiadó: Sala Sándor, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest VII. Lenin körút 9-11. Tel.: 221—285. — 61.1455 Athenaeum Nyomda, Budapest. (F. v. Soproni Béla.) — Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a keruten) kézbesítő hivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra nyolc forint. Külföldön terjeszti: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, vagy a Kultúra külföldi képviseletei. — Kéziratokat nem.»­ersünk meg és nem küldünk vissza. Készült 2 színű mélynyomással

Next