Ország-Világ, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-10-17 / 42. szám
Egy buborék szétpattant a nagy svájci hetilap, a Sie under tudósítója, meglepetve állt meg a finom ízléssel berendezett moszkvai lakás hall- Bljának ajtajában. Filmszínész külsejű,okosszemű fiatalember állott előtte, aki mosolyogva így szólt: • Én vagyok az az Iljusin, akit önök halottnak mondtak. A riporter lesütötte a szemét, és joggal — hiszen ebben a pillanatban a nyugati bulvársajtó egyik nevezetes hazugság - hadjáratának buborékja pattant szét a moszkvai lakás halljában. A buborékot voltaképpen több, mint egy esztendővel ezelőtt, 1961 áprilisában kezdték fújni az amerikai hírügynökségek moszkvai tudósítói. Gagarin űrrepülésé- nek óriási nemzetközi visszhangját szeret- t ték volna csökkenteni azzal a hírrel, hogy Gagarin előtt már Vlagyimir Iljusin is (aki 1959-ben egy magassági világrekord () felállításáért a »Szovjetunió Hőse« címet kapta), megkísérelte az űrrepülést. Ez az űrrepülés azonban — mondották a bubo- i rékfújók — sikertelen volt és Iljusin »halálos betegen« érkezett vissza a földre ... A szovjet kormány megcáfolta ezt a hifi és Iljusin nyilatkozatot adott a Pravda- Lnorc és az Izvesztyijának. Ebben elmon dotta, hogy nemrégiben autószerencsétlen- sség érte és jelenleg Kínában tartózkodik, mert orvosai, gyorsabb gyógyulása érde-kében gyökeres klímaváltozást ajánlottak. A Nyugat azonban gúnyosan mosolygott, és a buborék még nagyobbra nőtt: a hamarosan Iljusin »haláláról« adtak hírt ■ a nyugati lapok. Ez a hazugság azonban nem volt hosszú életű. Nemrégiben ugyanis újabb hír érkezett Vlagyimir Iljusinról. Hivatalos közlemény számolt be arról, hogy új világrekordot állított fel a magassági repülésben. Miután a halottak, vagy súlyos betegek nem szok- ■ tak világrekordokat felállítani, a Sie und I Er riportere Moszkvában felkereste Ilju- csin lakását és pár perc múlva szembenállhatott a mosolygó repülővel... A rosszindulat buborékja tehát végleg szétpattant. Persze, hónapokkal előbb is ■ utána lehetett volna járni — csakhogy akikor a kacsa nem hízhatott volna kö-t vérre... Vlagyimir Iljusin, a világcsúcstartó szovjet repülő felesége társaságában mosolyogva fogadta a Sie und Er fotóriporterét 14 Tehén fragédia Idősebb olvasók alighanem emlékeznek még a hajdani, halevésre buzdító reklám versikére: «-Mondja marha, máért oly ' hús? Olcsóbb a ponty, mint a hús.« A B p lakáton pedig a marha öklömnyi köny-r nyékét potyogtatott, míg a ponty sugár-zott a boldogságtól. Akkoriban többen nem értették, mi búsulnivaló van azon, hogy valakit nem visznek a vágóhídra, nem vágják fejbe és nem mérik ki a mé- ■ szárszékekben. Most azonban már való- I ban baj van. A bajt ez a képünkön látható, tiszteletre méltó idős úr, dr. Frank Wokes, az angol vegetáriánus kutatóköz- L pont igazgatója okozta. Amint látjuk, egy B üvegből tejet önt egy pohárba. Csakhogy I a tejet nem tehén állította elő, hanem I ő maga, személyesen. Mégpedig ugyanazokból az anyagokból, amik a valódi tehéntejet alkotják. Színe, íze, illata is , teljesen azonos a tehéntejével. Mindezt I as helyesebben a képét közlő nyugati I állítja, így az adatokért nem vállalunk felelősséget. Dr. Wokes még azt is állítja, hogy az ő műteje olcsóbb lesz, mint a valódi Szegény tehenek hiába próbálkoznak I önköltségcsökkentéssel, akár a rezsi le-szorítása, akár a termelékenység növelése útján. Dr. Wokes rövidesen kiszorítja őket a piacról, amelyen eddig úgyszól- B ván egyeduralkodók voltak, mert se a kecsketej, se a srvalytej, még a mesebelikakastej se versenyezhetett gyártmányaikkal. A legnagyobb baj az, hogy nem tudnak beszélni. Különben elmondhatnák, hogy ők a maguk részéről teljesen önzet- filenül dolgoztak, soha egyetlen fillért sem kértek a tejért, igazán nem tehetnek róla, hogy oly sok ember számára megfizethetetlen az, amit ők minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül nyújtanak. Dr. Brokesmégis reájuk méri a csapást, nem azokra, akik drágán mérik a tejet. De nem tudnak beszélni, csak bőgni. Márpedig, ahogy a kutyaugatás nem hallatszik a menyországba, úgy a tehén ii bőgés se hallatszik a tejkartellek igazgat tósági irodáiba. ÚJ DIVAT: A POSTARABLÁS Banditák film-továbbképzése Az országúton postakocsi vágtat. Aző- Zx tét erdőből állig fegyverzett banditák vágtatnak elő. A postazsákokat elrabolják, a kocsi arany szőke és bájos utasát megnyugtatják: ne tartson semmitől, ők talpig gavallérok. A bájos hölgy halálosan beleszeret az útonásók gáláns vezérébe. Egy tekintet, egy rabolt csóke és a nemeslelkű kapcabetyárok nyomtalanul eltűnnek az éjszakában... Kaland - regényolvasók és kalandfémnézők hányszor andalodtak el ilyen és hasonló jeleneteken. Abban a megnyugtató tudatban, hogy mindez immár véglegesen és viszszavonhatatlanul a múlté. A bűnügyi krónika legújabb feljegyzései azonban arról tanúskodnak, hogy a múlt feltámadóban van. Igaz, a módszerek némileg korszerűsödtek, persze, a postakocsik is, de a lényeg változatlan. Bostonban például egy elszánt útonálló banda vakmerő trükkel feltartóztatta a Cape Code-i úton haladó postaautót és körülbelül ötmillió dollárt rabolt. Ez, állítólag, a legnagyobb rablás, amit valaha elkövettek. A rekordot eddig hárommillió dollárral tartotta egy amerikai banda. A világcsúcsjavítás annak köszönhető, hogy az amerikai famek továbbképző tanfolyamot tartanak haladófokú útonállók számára. A rablást megelőzőleg kezdték vetíteni az USA-ban aZsebemben van a világ című filmet. Ez hasznos útmutatással szolgált a korszerű módszerekkel dolgozó postarablóknak. A filmbeli banditák színlelt gépkocsiszerencsétlenséget produkáltak, rendőr-egyenruhás cinkosok lezárták az utat, és a forgalmat hivatalos útjelző táblákkal másfelé terelték, csak a nagy értéket szállító postaautót engedték a lezárt útszakaszra. Ott fegyvereikkel megadásra kényszerítették a személyzetet s egy várakozó autóba ugorva, nyomtalanul elrobogtak, így kell végrehajtani a modern útonállást. Így is hajtották végre néhány nappal később. De nem a filmen, hanem a valóságban. Ami csak egyetlen ponton különbözik a művészettől, helyesebben a postarabló-oktatófilmtől. Abban, hogy a filmbeli banditákat rövidesen elfogták. Míg a bostoni postaautó rablóinak nyoma veszett. Úgy látszik, a tanulékony banditák tökéletesítették az oktatófilm módszereit. Massachusetts állam rendőrei vizsgálják a kifosztott postaautót